2010. március 13., szombat

Damien: Verssarok


Juhász Gyula - Anna örök



Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
emlékeimből lassan, elfakult
arcképed a szívemben, elmosódott
a vállaidnak íve, elsuhant
a hangod és én nem mentem utánad
az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
ma már nem reszketek tekintetedre,
ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
ne hidd szivem, hogy ez hiába volt
és hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
nyakkendőmben és elvétett szavamban
és minden eltévesztett köszönésben
és minden összetépett levelemben
és egész elhibázott életemben
élsz és uralkodol örökkön. Amen.

2 megjegyzés:

  1. Tudom, hogy olvasóitok közt nem mindenki szereti a verset, de nekem ezzel most egy elmúlt gondolatsor felidézését okoztad...
    Nos, én épp azt szeretem a versekben, hogy olyan mintha mi beszélnénk ki magunkat, nem a költő...köszönöm...:)

    VálaszTörlés
  2. -Melinda:

    Örülök, hogy örömet okozott:)

    VálaszTörlés

Ezeket is ajánljuk: