Káin: Glenn Brown

Nos a hetem elég művészi ahogy elnézem a postjaimat , de nem baj. Az utcákat járva egy-egy érdekes plakátra lettem figyelmes. A villamosmegállókban fura képeket láttam a hirdetőtáblákon. Elsőként azt hittem valami elvont film, vagy mese fog menni a mozikban, aztán közelebbről is megnéztem és kiderült, hogy egy festő kiállítása jött el kis hazánkba. Egy szintén érdekes művészről lesz most szó!

Glenn Brown

1966-ben született, művész és festő. 200-ben Turner díjra jelölték. Most is Londonban él és dolgozik, számtalan kiállítása volt Európában és az USA-ban. Glenn Brown művészete, ikonográfiája mélyen gyökerezik a történelemben. Alkotásaiban újra és újra utalásokat tesz régi vagy modern, ismert vagy ismeretlen mesterekre – idézi vagy kigúnyolja őket. Hiperrealista stílusban másol képeket, ami miatt a Dalí Alapítvány korábban be is perelte. A festmény felszíne sima, jellemző a tipikus trompe l’oeil illúzió (ejtsd tromplöj), szó szerinti jelentése: a szemet becsapó) viharosság, mely egy festői alkalmazás.Régen befogadott műveket újított fel a populáris kultúrából ismert módszerekkel. Elhagyta az eredeti műveket hitelesítő festői kézjegyet, sterilizálta az előadásmódot, a képeknél lemondott az érzéki anyagkezelésről. Ennek ellenére, vagy éppen ezért a hatalmas vászon az egyik legcsodáltabb mű volt a Turner kiállításon, a Londonban levő Tate Galériában. A régi elődök munkáit hekkeli meg, a 44 éves férfit be is perelték érte csúful. :D Glenn Brown a szimulákrum-problémára kattant rá, ezért aztán másolja a másolatot. Ez sokaknak nem tetszik, viszont 2000-ben majdnem díjat kapott érte. Ma is élő festő kollégák (különös tekintettel egy Frank Auerbach nevű német származású kismesterre) és régiek (Salvador Dalí, a francia rokokó Fragonard) műveivel egyaránt szívesen játszik el, de mindig reprodukciók alapján dolgozik. Térbe kinyomakodó festékcsíkokat alakít, de közelebb merészkedve láthatjuk hogy a felület bizony sima. A Ludwig Múzeumban február 6-tól április 11-ig tekinthető meg a kiállítás.

"Brown eredeti stílusa éppen az eredetiséggel áll szemben. Művei másolatok átiratai, egy szubjektíven válogatott képkultusz tovább transzformált állapota. A festészetből indul ki és egy másik festészethez érkezik, amibe már belekomponálja a digitális képet is: vastag ecsetvonásoktól duzzadó képeinek teljesen sima a felülete, mintha egy képernyő szenvtelen felszíne szolgáltatná a látványt. Sok ismerős részlettel, hangzással találkozunk, még több közhelygyanús részlettel, de ezen ne csodálkozzunk. Brown rátalál egy-egy képre, szétszedi, átstrukturálja, hangulatokat merít belőle és új képet formál a meghagyott elemekből. Feje tetejére állít egy kompozíciót, kibelez egy aktot, ijesztő színekre fest egy rokokó virágcsokrot. Dalí és Picasso egy-egy emblematikus művéből kompilál egy harmadikat, sci-fi újságok illusztrációiból Dalí-gyanús átiratot gyárt. Erős színek, súlyos gesztusok szerepelnek a tájain, pokolbéli sziklabarlangját Dante poklából és egy közepes kalandfilm díszletéből keveri. Az ecsetvonások uralják a képeket, rózsaszínre-világoskékre hangolt giccs-effektekkel: színtiszta manierizmust látunk. A hatás szinte mindig az ijesztő, furcsa, bizarr, nyugtalanító összképből árad, ezt nem befolyásolja az eredeti kép forrása.,,

Glenn Brown sosem az eredeti művek, hanem kizárólag reprodukciók, képeslapok, albumokból vagy internetről gyűjtött képek alapján dolgozik. Korábban a fotorealista festők inspirálták elsősorban, idővel azonban eltávolodott az eredeti művek ilyen módon történő újraalkotásától.

Menjetek szépen kulturálódni!

LUDWIG MÚZEUM (IX., KOMOR MARCELL U. 1.) 10.00