2010. december 23., csütörtök

Káin: Felhívás

http://t0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcS3s8KOMuWj7enczv95ldPMgN8Kn2ltOBvQW-GndUzi_NEgE8fikw

Sziasztok!

Nagyon örülök, hogy a szerkesztők ilyen szép munkát végeztek, köszi mindenkinek hogy vittétek a blogot és a témák is nagyon tetszettek, majd kommentelek is meg minden ! :)

Viszont most lehet sokan meg fognak lepődni de azt szeretném kérni, hogy Január végéig ne írjunk többet és szüneteljünk. Ez több okból is fontos lenne.

Úgy éreztem a szünetem előtt, hogy már megcsömörlöttem, nem tudok miről írni, kínlódás a blog. Lett egy komoly egészségügyi problémám és este mikor haza érek a munkából mondjuk 9-re , már nincs erőm sokszor írni hajnali kettőig. Nem azért mert meguntam a blogot hanem mert hormonális bajom van és a végkimerültség határán állok (orvosilag igazolt). Kapok gyógyszert de január 17-én tudok legelőbb orvoshoz menni (és ez már magán doki XD ez a durva... ,SZTK-ban talán 1 év múlva lenne időm de addigra megdöglenék XD) így addig azt gondoltam pihenjen a blog.

Úgy érzem van mit átgondolnunk a szerkesztőkkel. Elsőként arra gondoltam hagyjuk abba az egészet és ne írjunk, mert sokszor azt vettem észre hogy a többiek is megcsömörlöttek. Ez a gondoltat a múlthéten eresztett bennem gyökeret amikor mindenki zenés, videós töltetékcikkekkel rakta tele az oldalt (tisztelet a kivételnek) .

Ez nagyon igazságtalan mert van aki a héten többször is ír normális cikkeket és akik heti egy napot vállalnak ne rakjanak már ki crt c és ctr v-s meg videós cikkeket mert nekem rendesen elvette az életkedvemet az egész. Igaz már nem is szóltam ezért a szerkesztőknek mert egyszerűen belefáradtam abba hogy egy éve pofázok mindenkinek mit hogy ne csináljon, így arra jutottam most jött el a szünet ideje.



Leszek majd msn-en (nem a Káinossal, aki nem tudja a polgári címemet az írjon majd a mailemre hogy szeretne-e maradni vagy sem, ki tudja várni az időt amíg jobban leszek stb.) vagy megvitathatjuk azt is, hogy egyáltalán van-e értelme tovább vinni ezt a blogot. Nagyon önző leszek, de úgy érzem: nélkülem biztos nem mehet tovább. Ha tovább is megy az az után lesz hogy nem leszek egy szardarab a betegségem miatt.

A másik fele az hogy a sok igyekezetet néha fölöslegesnek éreztem. Alig írnak az olvasók kommentet és sokszor sajnos a komment színvonalával is gondom van. Nem azt mondom hogy nem lehet viccelni de amikor pl Janezz beírt egy tök komoly témához olyat hogy nem érdekli és el sem olvasta, én meg betegen, lelkiismeret furdalással, éjjel munka után vért izzadok hogy írjak nektek akkor kicsit felbasztam magamat (ez nem egy cikknél volt).

Nem szeretnék a falnak beszélni, sem fölösleges munkát, nem szeretném hogy pár szerkesztő azt érezze amit én: kidolgozza a belét és a heti kevesebbet cikkezők meg kiraknak egy videó gyűjteményt...szóval ez sem pálya. Én is össze tudnék minden napra válogatni egy novellát, verset, videót, képeket akármit amit bemásolok és le is tudhatnám az egészet de nem teszem, mert szarul érezném magamat pl Kamupók vagy Shinigami miatt. (Most itt nem a saját versekre és novellákra gondoltam mert az munka, valóban, még ha nem is most íródott, de na :-/). Azt vettem észre megint kezdett a blog színvonala esni. Nem lehet a 10-ből 3-4 ember az aki komoly cikkeket hoz meg ami ide illik, másnak is tennie kéne ezért (és most ez nem erre a hétre vonatkozik, mert tényleg mindenki kitett magáért, csak nem értem miért nem lehet mindig).

Szóval igazából senkivel sincs bajom, örülök hogy ennyien olvasnak minket egyáltalán, csak nekem testileg és lelkileg is rendbe kell jönnöm (kiderült a pánikbetegséget, depressziót és a szexuális zavarokat is ez a probléma okozza ahogy a folyamatos fáradtságot). De nem szeretném hogy a blog nélkülem menjen tovább , akár milyen önző is.

Amúgy is Karácsony van meg új év, a kommentek kevesebbek lesznek , a szerkesztők sem írnak komoly cikkeket nyilván így inkább legyen szünet. Akinek pedig javaslata van hogy mi legyen a bloggal írjon majd rám msn-en vagy freemailen.

Kellemes Ünnepeket mindenkinek, innentől lezárom a cikkezést! Senki se csüggedjen mert kommentelni attól lehet ugyanis rengeteg nagyon jó és érdekes cikk van hátrafelé is, ami valószínűleg elkerülte az olvasók 80% -ának a figyelmét. Bármi is legyen fogok írni, hogy mi lett a blog sorsa.

Boldog Karácsonyt és Új évet !

http://t1.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcQnbBXT3XlEgrvGIGkBJk1H_gZDSy5ZMuzpDC7u7gOYkuft9VYN

Averil: Szerepjátékokról.

Sziasztok!

Régóta tervezem ennek a cikknek a megírását, de valahogy nem vitt rá a lélek. Mondanom sem kell, most is elég nehezen fog menni, mivel hangulatom az most se nagyon van. Lehet lesz több része a cikknek, most inkább egy kis bevezetőt írnék szerintem, aztán majd egy hosszabb kiterjedésű cikkel folytatnám.

http://www.gossipgamers.com/wp-content/uploads/2009/01/Many-Men-Online-Role-Playing-as-Girls-590x590.png

Nos, akkor vágjunk is bele. Szeretném tisztázni először is, hogy mit jelent a szerepjáték. A legtöbb laikus ember, ha meghallja ezt a szót valahol, tapasztalataim szerint, egyből a World of Warcraftra, és az ehhez hasonló MMO-RPG-kre gondol. Megjegyzem ez elég téves megközelítés. Lehet úgy játszani ezekkel is, de nem adja azt a hangulatot, amit egy igazi RPG-vel eltöltött este alatt érez az ember. Sajnos itthon elég nehéz társaságra találni, meg alapvetően elég kevés új RPG jelenik meg már hazánkban. Betudható ez annak is, hogy az emberek megrémülnek egy több száz oldalas A4-es méretű szabálykönyvtől (ami mellesleg nem is túl olcsó), illetve a mai fiatalság, aki játszik, többé-kevésbé olyan angoltudással rendelkezik, ami bőven elég ezeknek a megértéséhez és nyilván inkább PDF-ben szedik le. Persze ez csak szubjektív vélemény. Én személy szerint jobb szeretem a könyvet könyvként kézben fogni és úgy olvasni, gépen, persze ez is csak az én maradi felfogásom.

http://cache.gawker.com/assets/images/gizmodo/2010/01/2729213695_1586ae1488.jpg

Nos maga a játékot egy sima társasjátékhoz tudnám hasonlítani. Ez igazából nem teljesen állja meg a helyét, mivel itt szükség van egy mesélőre, aki az egész történetet irányítja, és pár kalandorra, akik ugye a játékos karaktereket "irányítják". Azért tettem az irányítás szót idéző jelbe, mivel fizikális megvalósulása nem nagyon van a karakterek mozgásának, minden az emberek fejében játszódik le alap esetben. Természetesen néhány rendszerben lehetőségként meg van adva, hogy lehet használni figurákat és négyzethálós pályát, de ez csak lehetőség általában. Én személy szerint még nem próbáltam, de annyira nem is favorizálom. Azt is elárulom miért. Az ember elképzel magának valamilyen módon a karakterét, értem én ezt külső kinézetre, illetve az általa hordott ruházatra és/vagy páncélzatra, fegyverzetre. Nos a legtöbb figura fix külsővel rendelkezik és én nem nagyon találtam olyat, ami az én ízléseimnek megfelelt volna (mellesleg ezek sem olcsó dolgok), szóval nekem csak rontana az összképen. Szóval, mint említettem ez eléggé hasonlító dolog egy társasjátékhoz. Egyik nagy különbség, hogy itt a játékosok alapvetően nem egymás ellenségei, szóval itt minden lépést ajánlott a karakter szerepébe beleélve átbeszélni a többiekkel. A legtöbb dolog szóban történik, kivéve a harc. A harcot a mesélő, vagy kalandmester irányítja, ő kezeli az ellenfeleket, stb. Mint minden rendszerben a karakter bizonyos tulajdonság értékei, és valamilyen kockával dobott érték teszi ki, mind a sebzést, mind pedig a kitérést és minden olyan cselekedetet harcon kívül, ami valamilyen képességhez kapcsolódik. Példának okáért megemlíteném azt, amikor valaki nyomolvasásra vetemedik, vagy kötél, fal, szikla mászás, zárnyitás, lopás, lopakodás stb. Néhány példa bizonyos képzettségekről. Erről majd későbbi cikkekben szeretnék még bővebben közölni.
Visszatérve a tárgyra szerintem annak, hogy 4-5 ember így összeül, akár egy egész éjszakás kalandra, hatalmas érzés. Nekem speciel az egyike azoknak a dolgoknak, ami teljesen kikapcsol. Napokig érzem még utána az érzést, hogy bizony ez nagyon kellett már.

http://img1.fantasticfiction.co.uk/images/n48/n242152.jpg

Szerep játékozni nem csak klasszikus fantasy világban lehet. Nagyon sok féle világ van már, és mindnek meg van a maga regény sorozata. Igazából ezeken keresztül magát a világot is alakítják, meg persze némi marketing funkciója is van. Személyes kedvencem a Forgotten Realms világa, ami regényeken kívül még elég sok számítógépes játékban is visszaköszön. Következő cikkem ha ebben a témában írok, akkor valószínűleg ebben a témában fog íródni.

Végezetül kívánnék mindenkinek kellemes (Yule) ünnepeket és Boldog új évet :).

2010. december 22., szerda

Vicious Creature: Hairoristic!


Haj, Smink Egyéb!

Mint tudjuk, Magyarországon az ízléstelenség, néha már az egeket veri, de mostanában vannak ilyen érdekes jelenségek, amiken az ember kiakad, félreértések elkerülése végett, imádom ha valaki extrém etc... De az igénytelenséget nagyon nem bírok, szóval most tartok egy rövid DO NOT kiselőadást :]

Haj:

Irritáló manapság a hajviselet terén a HAJPÓTLÁS, nincs vele semmi bajom addig amíg fel van varrva, de az amit manapság csinálnak, hogy rossz minőségű, nejlonszalma szerű hajakat CSATOLNAK be a fejükbe az emberek, hát az valami undorító, póthaj kell?gyűjts és ragassz meg varrass egyrészt mert látszik a becsatolt hajnál az eredeti hajad hossza, ami nem éppen ideális, illetve rettentően látni főleg a mű színes tincseknél, hogy nem a tiéd!

Másik dolog a tupír: Rendben, néha kell, szép is tud lenni, meg ad egy tartást stb... De nem kell az égbe tupírozni és denevér meg mittudomén milyen választékos formában elfésülni, illetve arra sem kell törekedni, hogy úgy nézzél ki mint akinek éppen felpumpálták a fején az állati eredetű döglött szőrt!! O_O''"'

Hajfestés: Lehetőség szerint! De ha tudjuk, hogy egy szín nem a mi színünk akkor nem arra festjük, illetve mondjuk méregzöldhöz nem rakunk türkizkéket stb... és itt jön a kedvencem: a leszívatott szőke töredezett károsult bolyhos hajat, vasalni vasalni és vasalni, minden fajta ápolás illetve hő védő nélkül!!! Könyörgöm hogy lehet valaki ennyire vak hogy nem látja hogy olyan mintha megfogták volna és rátettek volna egy döglött borzot a fejére ami két napig érlelődött az út szélén és lefosták a galambok, ha meg nincs pénz akkor meg házilag nagyon sok jó recept van a haj reparálására stb.... vagy simán nem vasalod hanem hideg levegővel beszárítod és fixálod hajlakkal, meg.: az ilyen hajnál kerüljük a legjobban a tupírt, kiemeli hogy mennyire van tönkremenve a haj, illetve még károsítja is -.-. Illetve kerüljük a permanens hajszínezőket, mivel kimosni nem lehet normálisan, és csak fakul össze vissza, a végén pedig kapunk egy adag taknyot a hajunkra!

Giccs: Hatalmas masni, retro pánt, nagymami kendő, világító színek stb... szerintem no comment, mert még egyet egyet azt mondom szép, meg ha a ruhához illik oké, de amikor 132 db ilyen szar van a fejeden... -_-'''

SMINK!

Szem: Youtube nevezetű video megosztó portálon sok jó és érdekes videót találni ebben a témában, nem egy smink mestertől stb... azért van a tutorial, hogy mindenki használja, nem azért h megszemléld és datáld hogy ez 'jajdeszépvoooolt*.*' -.-! Mostanság egyre nagyobb teret hódítanak a mosómedve szemek, azt viszont kevés ember tudja, hogy ez általában vékony szemöldökkel, vagy feljebb rajzolt szemöldökkel tud érvényesülni, máskülönben úgy nézel ki mintha bevertek volna. Illetve a nem megfelelő sminkelési módszer mikor körbe van rajzolva a szemed és egy konkrét karikában vagy megfestve, nem tudom miért kell azonosulni a pandákkal, szerintem hagyjuk hagy legyenek ezzel ők egyediek, és ne mi! Manapság a műszempilla is nagy teret hódít, de könyörgöm, a 20 centis műszempillát nem 14 éveseknek árulják!!! Hanem modelleknek, illetve estélyekre különböző ruha költeményekhez, utcára valami fertelem, mert felvesznek valami átlagos pulóver cső/cica-nadrág kombó, tornacipő, báli smink, feltűnő feltűnő, de inkább szánni és röhögni való hogy otthon nincsen egy NEMtorzítótükör-.-!

Arc: Alapozónál figyelembe kéne venni a bőrszint, ha kreol vagy, ne mázold magad fehérre, vagy csokira, mert elüt, látszik, röhejes, ha szoliba jársz meg egyenesen kerüld el, mert csak még jobban tönkreteszi a bőröd, és nem, nem a 40 kiló vakolatnak kell eltüntetni a pattanást hanem neked!! Vannak krémek, arc tisztítók, jobbnál jobbak, pénztárcánkhoz mérten válasszuk és használjuk!

Ajkak, 13-12 éves kislányok miért viselnek vörös rúzst, a negyven évesek meg zöldet? ruhához alkalomhoz etc.. megfelelően válasszuk ki a színt, és ügyeljünk arra, hogy a poharunkon/ciginken/szalvétánkon ne bazi rúzsnyomok maradjanak, illetve nem árt néha újra fel kenni mert vicces hogy a fele zöld a fele meg semmilyen O_O! Illetve nem árt tudni, hogy karakterünkhöz jól áll e a rúzs vagy elég a szájfény is!

Egyéb!

Ruha: Szinte fájdalom nézni a giccsesebbnél giccsesebb kompozíciókat, őszintén? Ehhez csak annyit fűznék, hogy leszarom hogy LV, Channel, Prada, Jimmy Choo stb... HA NEM MEGY EGYMÁSHOZ, NEM KELL ERŐLTETNI, Senki nem fog többnek nézni azáltal hogy 30 millió forintot érő gönc van rajtad, ha nem tudod viselni!!!

Ezek a sorok nem a Blog Olvasóinak szólnak, csak nagy átlagban a világnak, hogy ébredjenek, a tükör a barátod az önkritika meg a jobb kezed kéne hogy legyen!

Bleeding Moonlight: Agyi rendellenességek

Sziasztok!!

Remélem mindenki örül a szép időnek és a közelgő ünnepeknek. Engem sajnos napok óta rémálmok gyötörnek, arra ébredek, hogy valaki kiabál, és az én vagyok. Látom magam előtt, hogy esnek rám a tárgyak a sötétben, közben nem történik semmi. Sejtem, hogy mi lehet az oka, de egyszerűen nem tudom megoldani, erre csak az idő képes. Mindig ez van, ha valami pszichés megpróbáltatáson megyek keresztül. Nappal "semmi" bajom, éjszaka, álmomban pedig, mint akit elvágtak. Jól beosztja az agyam az elmebajra szánt időt :)Ennek örömére szeretnék veletek megosztani két számomra érdekes szindrómát, ha tetszik Nektek, lehet sorozat belőle :)

Az első betegség azért keltette fel az érdeklődésemet, mert a régre visszavezethető története miatt érdekes népi elnevezéseket kapott. Eme borzalmas tünetekkel járó rendellenesség neve:

Vitustánc.

A vitustánc (kórea, latinul: chorea Sancti Viti) rendszerint gyermekkorban előforduló szervi idegbaj, amelyet főleg az arcban és a törzsben jelentkező, gyors rángások jellemeznek.

Népies neve: nyavalyatörés, de hívták jánostáncnak, Szent János táncának is, mivel a betegség a nagy napforduló ünnepen, Szent Iván-napkor járt pogány eredetű tűztánc alkalmával tömegesen szedte áldozatait.

Hátterében számos különböző kórfolyamat állhat. A bazális ganglionok (törzsdúcok), agyi struktúrák működési zavarára vezethető vissza. A bazális ganglionok fő átvivő anyaga, a dopamin túlzott mennyiségben van jelen, és ez akadályozza azok normális működését.

A legkorábbi nyilvántartott felbukkanása 1418-ra tehető, amikor a Szent Vitus kápolnába vitették és ott gyógykezeltették azokat a beteggé nyilvánított embereket, akik a tánc általi révületben akartak – gyakran sikerrel – megszabadulni bajaiktól.

A kórea néha minden különösebb ok nélkül idősekben lép fel, különösen a száj belső izmait és a száj körüli izmokat érintve. Ezt a kórképet szenilis kóreának nevezik. A kórea nők terhességének első három hónapjában is kifejlődhet (a rendellenességet kórea gravidárumnak nevezik), azonban a szülést követően nem sokkal a tünetek kezelés nélkül is megszűnnek. Ritkán fogamzásgátló tablettát szedő nőkben is megfigyelték.

Ma már szerencsére igen ritka betegségnek számít.



A másik probléma, ami valószínűleg mindenkivel előfordult már életében, az az "itt van a nyelvem hegyén" jelenség.

„A nyelvemen van jelenség” (angol nyelven: tip of the tongue/vagy tip of the tongue phenomenon) Amikor nem jut egy keresett szó eszünkbe, de úgy érezzük, hogy mindjárt kimondjuk. Keresési hiba jele. Előfordul, hogy a célszó hangalakját nem tudjuk felidézni. A másik lehetőség, hogy a keresett szó egyes tulajdonságai felidéződnek számunkra, így például: hangrend, hangsúlyos szótag helye,... mégis képtelenek vagyunk kimondani.

Az úgynevezett „csúf nővér jelenség” (ezen az elnevezésen besírtam :D) az a helyzet, amikor mindenáron igyekszünk a helyes szót előhívni, de ismételten egy másik helytelen szó jut eszünkbe helyette. Az is gyakori, hogy a keresett szó helyett csak a fonológiailag hasonló szavakat tudjuk előhívni.

Brown és McNeill kísérletében a kísérleti személyeknek ritka szavak definícióit mondták, és a definiált szót kellett megnevezniük. Ha a megnevezés sikertelen volt, akkor a jellemzőit kellett körülírni. Ha nem sikerült az előhívás, majd a célszót a kísérletvezetők bemutatták, a kísérleti személyek biztonsággal fel tudták ismerni azt.

A jelenség a verbalizációs problémák egy altípusa. A lexikai egység nem jut teljes egészében eszünkbe, s ezért nem tudjuk a szót verbalizálni.

A nyelvemen van jelenség az úgynevezett megakadás jelenségek csoportjába tartozik, amelyek a spontán beszéd folyamatosságát megakasztó jelenségek. Olyan megakadás jelenség, amely a mentális lexikonhoz való hozzáférés hibájára utal, a lexikai hozzáféréshez köthető.

A nyelvbotlástól annyiban tér el a nyelvemen van jelenség, hogy még az előbbinél 2, vagy annál több elem hat egymásra; az utóbbinál 1 nyelvi elem előhívása marad teljesen vagy részlegesen sikertelen. Lehet olyan zavarok következménye is, mint az afázia vagy a demencia.

Egyelőre ennyi lenne az okosság, ha érdekel Titeket a továbbiakban, kérlek, jelezzétek nekem! Bízom benne, hogy felkeltettem az érdeklődéseteket a téma iránt....


"kamupók": Első meditációs élménye(i)m

(Az alább következők hamarabb történtek velem, mint a Különös látogatóban említett történések)

Érdekes, de a zenével és a felvett testtartással alig pár másodperc alatt már egy másik tudatállapotba kerülök, legalábbis úgy érzem. Tényleg kapcsolóként működik a "felvett" pozíció, nálam legalábbis működik. Talán ha egy perc eltelt és máris a tarkómon keresztül éreztem valamit ami felfelé haladt a fejem hátsó részébe. Éreztem ahogyan az "szédül és nem a fejem. Valami birizgálta a nyakam jobb felét, a szőrszálaimmal játszott. Miután már a kezeimet nem éreztem (fizikailag a vérkeringés lelassult) utána kezdődtek jobban a dolgok beindulni. A fejtetőmön tompa/gyenge nyomást éreztem. Intenzíven végeztem a be- és kilégzést, ekkor tört rám a hányinger, de nem olyan intenzíven már mint az elején. Mostanság eléggé visszaszólok és kevésbé tartom magamban azt amit "nem kéne". Majd elfelejtettem, hogy a torkomban ahol az ádámcsutkám van mintha spirálisan kígyózott volna fel felé valami és a torkom kezdetén szerte foszlott. Szerintem ez a jelenség arra hívja fel a figyelmemet, hogy még mindig "kerülgetem a forró kását" és van, hogy hazudok, elterelem a témát más irányba, nem mondok igazat.

Nos miután egészen "belemelegedtem" néha el-el rugaszkodtam a testtől és olyankor képek, történések játszódtak le a szemeim előtt. A legelsőre nem emlékszem. Azért, mert nagyon meglepődtem a tapasztaláson. Ilyen még nem fordult eddig elő. Fura érzés volt, mintha emelkednék. Nem írhatom azt, hogy lebegésre vagy repülésre hasonlított, mert olyan élményben még nem volt részem [talán csak a libegő, de az nem ugyan az ;)]. Leginkább mikor dombról hirtelen lefelé gurul az autó vagy a hullámvasút lefelé lefelé száguldó része egy kellemes-kellemetlen érzés nálam a gyomor részén ami felfelé indul. A második jelenésben közvetlen munkatársaimat láttam, akik valami halom félét raktak össze kajakokból és a véleményemet kérték én meg ott álltam a remekmű előtt és töprengtem. Ekkor ismét "vissza ereszkedtem", mivel észre vette a nem tudatos lényem a történés pillanatát és abban a pillanatban abba maradt. Szerettem volna vagy inkább akartam az érzést újra. Olyan mint az alacsony gyerek lábujjhegyen állva néz át a kerítésen és vissza-vissza huppan, mert nem bírja a lába tartani. Pontosan ilyennek éreztem magam. Még nem állok készen, hogy sokáig maradjak abban az állapotban. A következő kép ami bevillant az a lila szín volt, fehér, haránt csíkosan körbe rácsozva/hálózva. Mint a sütemények teteje amit ferdén "rácsoznak" fel a mázzal (vicces, hogy az egyik csatorna ismétlései között szerepelt az almás rétes aminek a teteje olyan rács szerkezetű - persze ez az infó már majd egy héttel később jutott el hozzám és nem is biztos, hogy a kettőnek köze volt egymáshoz). Majd ismét "visszahuppantam" . Végül már nem is tudom mikortól, de úgy éreztem, hogy nem vagyok egyedül a helyiségben. Valakinek a jelenlétét éreztem, a bal felemen. Késztetést éreztem arra, hogy lássam ki az, de végül leráztam ezt az érzést magamról. Akármi/ki is volt a bal szemem szélénél fehér fényt láttatott velem, majd balról jobbra mozgatta. Közben jó érzéssel töltött el az egész történés. Sokszor elvigyorodtam és tört fel belőlem a nevetés.

Viszont természetesen nem csak kellemes élményeim voltak, mint arra már számíthattam. A mellkasom, annak is inkább a bal oldalán tompa, gyenge nyomást éreztem, talán még fájdalmat is. Leginkább a régi sérülésemnél jelentkezett a fájdalom, főleg ha mély levegőt vettem. Majd lassan visszatértem. Időtlennek tűnt az egész, amúgy kb. 40 percig tarthatott.

Nyarlathotep: Ilustration now

Ma kicsit formabontó leszek, és az angol underground kultúra egyik gyöngyszemét hoztam el nektek, Jamie Hewlett tollából. :)

Tank Girl


A Tank Girl eredetileg underground képregény volt, amelyet két angol fiatal ötlött ki hét évvel ezelőtt. A történet váza szerint a Földet egy hatalmas meteor sivataggá változtatta. A legnagyobb kincs a víz, amit egy fasisztoid katonai parancsnok birtokol. Ellene folytat kérlelhetetlen harcot a sivatagban tankkal rohangáló főhős és barátai: Jet Girl, a pilóta és a szektába tömörült Trancsírozók, a hadsereg félresikerült genetikai kísérlete során keletkezett kenguruemberek. A katasztrófa utáni korban élő TG rendkívül agresszív, csúnyán és tagolatlanul beszél, de inkább lő, rúg vagy köp. Nemcsak a galád vízbitorlók, hanem a férfitársadalom ellen is küzd. Kihívóan él nőiességével, s felszabadítja az egzisztenciálisan és szexuálisan egyaránt megnyomorított Lökhajtásos Lányt, hogy – férfiak nélkül – együtt őrjönghessenek a pusztában.
TG olyan figura, akibe ki-ki beleláthatja, amit akar. Megalkotói hiába tiltakoznak, hogy ők csak egyik este jól berúgtak és hülyeségből találták ki az egészet – TG intézmény lett. Természetesen mondták róla, hogy posztmodern, radikális liberális feminista anti-Superman, leszbikus anarchista és egyéb”ista”. Szakdolgoztak belőle, trikóra nyomták és arcmását alternatív mozgalmak zászlóként emelték magasba.

Forrás: kepregeny.net



Röviden Jamie-ről. Mikor a Northbrook Collegeban tanult, Hewlett, Alan Martin és Philip Bond közösen létre hoztak egy amatőr magazint, ami az Atomtan címet kapta.
Ekkor figyelt fel rá Ewins, és 1988-ban az iskola elvégezte után Hewlettet és Martint meghívta, hogy dolgozzanak Steve Dillon magazinjánál.

Ez volt a Deadline, ami amatőr brit képregényrajzolók alkotásaiból állt. Ekkor szülték meg Martinnal a Tank Girl ötletét. Végül Hewlett stílusa lett a legnépszerűbb a Deadline-os alkotók közül, így felkérést kapott a Senseless things és a Cud nevű bandáktól, hogy készítsen nekik album borítót. Ezután a Commodore Use-nél jelent meg munkája ezáltal. Egy night club design-ját is ő késíztette el, a neve The Factory in Worthing, a Tank Girl képkockáit festette fel(azóta a klubb már megszűnt).


1995, Spielberg filmre viszi a Tank Girlt, de kritikán alulian pocsékra sikerül, maga Hewlett is nem tetszését nyilvánítja. 1998-ban összeáll Damon Albarn zenésszel, és kettejük közös projektjeként lát napvilágot a Gorillaz.


Végül, de nem utolsó sorban ezúton köszönném meg egy barátomnak a segítséget, nélküle ez a cikk nem jöhetett volna létre. x)

2010. december 21., kedd

Darkness: Saját gondolatok

Ma saját gondolataimmal szeretnélek lefárasztani benneteket. Továbbra sem tudok túl vidám dolgokkal szolgálni, mert egy elég komoly szakadékba kerültem, ahonnan lassan egy kemény hónapja képtelen vagyok kimászni. Folyamatosan olyan dolgok történnek velem, amik rádöbbentenek arra, hogy mennyire gyűlölöm ezt a világot és az összes képmutató rohadt embert...

Mi is az a barátság?

Na, ez egy jó kérdés. Számomra a barátság, úgy értem az igaz, feltétel nélküli barátság, azt jelenti, hogy két ember (vagy akár több) kortól és nemtől függetlenül MINDENBEN számíthat egymásra. Akivel meglehet osztani minden jó és rossz élményünket, gondolatainkat. Az igaz barát az, akire támaszkodni lehet minden elcseszett percben, órában és napon. De mégis megkérdezném: hol vannak ezek az emberek? Az igaz barátok? Válaszolni azonban nem tudok...

Nem ez volt az első eset, hogy egy ember, akit barátnak hittem kihasznált, majd miután már nem volt a továbbiakban szüksége rám jó messzire eldobott. Nemegyszer kihasználták már a jóhiszeműségem. Ha bajban volt először hozzám fordult és én segítettem. Vissza viszont szart sem kaptam...

Jöjjön a történetem, ami most kissé betette nálam a kaput (megint vagy még mindig?):

Az illetőről annyit kell tudni, hogy már ez a második munkahely ahol mi ketten együtt robotolunk. A mostani helyre egyszerre vettek fel, együtt írtuk a tesztet, orvosin is együtt voltunk. Nagyon jó arcnak gondoltam őt és láthatólag ő is csípett engem (ez csak a felszín, te vadbarom). Elkezdtünk járni egy angol tanfolyamra, ami inkább vicces volt, mint komoly. Órák után imádság, meg hasonló dolgok.XD Szóval vicces volt. Megmutatta a környéket ahol laknak, megmutatta a környék nevezetes kocsmáit, hol is rúgott be először meg ilyenek. Nem egyszer volt olyan, hogy pénzt kért tőlem, és én naiv kis hülye gyerek adtam. Ötezer, tízezer. Vissza is kaptam, nem erről van szó. Szívesen adtam, mert igaz barátnak gondoltam őt. Azt gondoltam, hogy végre ráakadtam egy olyan emberre, akit igaz barátként gondolhatok és tudom itt van mellettem és számíthatok rá.
DE

November 17.-én volt a szülinapom, amit egy másik haverral Pesten ünnepeltünk meg egy Lordi nevű zenekar koncertjén. Azonban a koncert után én annyira szétcsúsztam anyagilag, hogy hihetetlen. Ráadásul a balszerencse is üldözött, mert az utolsó 2 ezresemet, amit a bankkártyámról vettem le sikeresen elhagytam. Éppen ezért gondoltam egy merészet és kölcsönkértem 2ezer forintot ettől az igaz barátnak hitt sráctól. A visszaadás 1(!!!!) hetet csúszott, mint amit megígértem, hogy akkor visszaadom. Ismétlem egy hetet. Holott neki volt olyan, hogy csak a következő fizetéséből tudta visszaadni a kölcsönkért összeget. Soha egyetlen rossz szavam sem volt emiatt.

Ezalatt az 1hét alatt olyan hisztit vágott, hogy hihetetlen. Nem szólt hozzám, nem is köszönt. Én meg csak lestem, hogy most mi is van??? Miután visszaadtam a pénzét, semmi sem változott. Ugyanúgy levegőnek néz. És én érzem magam szarul. Én rágom magam azóta is. Nekem van bűntudatom amiatt, hogy én basztam el egy jó barátságot. Az én hibámból. Az én szerencsétlenségemből indult ez az egész. Mikor még cigizett én adtam neki cigit. Ő sosem vett magának. Nem egyszer adtam neki oda az utolsó szálamat. Amikor telefonálnia kellett és nem volt pénz a kártyáján, az én telefonomat használta. Ha meló után maradt még szendvicsem és ő éhes volt, akkor odaadtam neki, hiába olyan éhes voltam, mint az állat. Mikor lopkodta ki a legót a gyárból, engem kért meg rá, hogy segítsek kicsempészni azokat. És még sorolhatnám. Jó, mondjuk mindig elvitt meló után a buszállomásig, ami egyébként is az útjába esett.

Az ember holtáig tanul-van valami ilyesmi mondás. De miből lehet felismerni az ilyen szarkeverő embereket? Mint már írtam nem először fordult ez már elő velem. Engem mindig megtalálnak a rohadékok. Én vagyok a hibás emiatt? Egy újabb emberben sikerült csalódnom. Olyanban akitől ezt nem is vártam volna. Annyi és annyi kérdésem lenne...

Létezik egyáltalán igaz barátság...?

Vicious Creature: Katy Towell

Ma egy kis videó gyűjteményt hoztam nektek, amiket egy igen furcsa de annál inkább beteges lelki világgal rendelkező hölgyemény gyárt. Nevezetesen Katy Towell!









2010. december 20., hétfő

Darkness: A pénz

Közeleg a karácsony, így gondoltam ez most úgyis aktuális. A világot legjobban irányító dologról szeretnék most írni, ami nem más, mint a pénz.

Az elnevezés eredete

A név eredete vitatott, talán szláv eredetű (a cseh penize vagy a lengyel pieniadz) de akár az angol penny szó pence formájához is köze lehet.

A világ legrégebbi pénzérméit Kis-Ázsiában, majd az ókori Görögországban verték, és innen terjedtek el szerte a világon, sajnos...

A rómaiak a pénz használatát a görögöktől vették át (sok más dologhoz hasonlóan). Az első denariusokat I.E 269-ben verték Rómában. Az volt ennek az érdekessége, hogy az érmék hátoldalára Juno Moneta (a rómaiaknál a szülés és a házasság istennője) vezetéknevét, a Moneta-t verték. Más nyelvekben a pénzre nem létezett más fordítás ezért monetának nevezték. Innen ered a latin monetáris kifejezés. Később aztán más elnevezéseket is kitaláltak.

Például a németek a pénzt mai napig aranynak nevezik (geld), az olaszok és a spanyolok a denarius szóból alakult a denaro illetve a dinerio (pénz) kifejezés, ugyanúgy, mint a régi magyar pénznem a dénár is.

Funkciói

Számos funkciója van. A legalapvetőbb a "csere alap" funkció.

A. Értékmérő:
Ár = belső érték. A pénz közvetíti a cserét, méri az áru értékét, vagyis a termékek árai a pénzen keresztül határozódnak meg.

B. Forgalmi eszköz:
Az áruk forgalmában a tranzakciók a pénz segítségével bonyolódnak le. A pénz és az áru azonos időben, de ellentétesen mozog.

C. Fizetési eszköz:
A pénz és az áru eltérő időben ellentétesen mozog. Tehát a pénzmozgás nem jár együtt az áru mozgásával.

D. Felhalmozási eszköz = kincsképző funkció:
A vagyon felhalmozódásának egyik formája a pénz tartalékolása. Alkalmas arra, hogy a felhalmozás eszköze legyen, ezért állandó igény, hogy stabil, ne csökkenő értékű legyen.

E. Világpénz:
Egyes pénznemek képesek a nemzetközi forgalomban is betölteni az előző funkciókat, vagyis konvertibilisek

A pénz története

Önellátó gazdálkodás
Az emberiség a történelem első szakaszaiban szűk vér szerinti kapcsolat alapján rendeződtek közösségekbe. Mindent megosztottak egymással. Ekkor a pénzre illetve csere eszközre nem volt
szükség. A halászó-vadászó-gyűjtögető életmóddal képesek voltak a teljes önellátásra. Ekkor még a szükségletek előállítása nem igényelt szaktudást, így kereskedelmet sem.

Árucsere

A gazdaság termékeinek előállítása egyre inkább az adott tevékenységben összpontosult. Olyan embereknél, csoportoknál akik mással nem is foglalkoztak. Így sokkal hatékonyabban működött a termelés. Tehát szakosodni kezdtek. A gazdasági munkamegosztásból következett az áruk cseréje. Az iparosok pl a saját termékeit élelmiszerre cserélte.

Árupénz

Árupénz szükséges tulajdonságai:
-értékállóság
-oszthatóság
-egyneműség
-szállítható legyen
-mindenki által elfogadott legyen (gyakran a keresett árucikkek)

Ez volt a legkorábbi pénzforma, ami az árucserét leegyszerűsítette.

Fémpénz

A legrégebbi egységes méretű és súlyú pénzérméit a kis-ázsiai Lüdia terüetén öntötték, körülbelül i.e. 7.században. A legrégebbi pénzérmék Kroiszosz lüdiai király idejéből maradtak fent, i.e. 560 körül. A gazdagságáról elhíresült király pénzérméinek egyik oldalára oroszlánfejet nyomatott.
Ezt a találmányt hamar átvették a görögök is. Az első érméiket i.e. 7.században készítették rézből, majd vasból. Ekkor a hellének az aranyat csak a templomaik díszítésére használták.

I.e 269-ben a rómaiak átvették a görögöktől a pénz használatát. A Római Birodalom hódításai révén jutott el szerte Európában.

A pénzérme jelentette több, mint két évezreden keresztül a pénzt. De a modern világban az érmék jelentősége igencsak lecsökkent.

Ez a poszt igazából azért született meg, mert épp ma gondolkozgattam meló közben, hogy mit is kéne venni karácsonyra a szülőknek, meg tesónak stb. És csak eszembe jutott, hogy mi lenne, ha nem is lenne pénz? Úgy értem, hogy egyáltalán nem is létezne. Nehéz belegondolni, hogy hogyan is működhetne ez az egész 21.század pénz nélkül. Talán könnyebb lenne? Talán ennél is nehezebb?

2010. december 19., vasárnap

Ködhajós: Egy fantazma és egy álom vers

A kórista lány

Valahol egy sárga templomban,
Énekel valaki fehér ruhában,
Lány szerzet
ő, szép hanggal,
Kék szemével, fekete hajával.

Ott áll a kórusban,
Énekelve kitartóan,
Arca oly angyalian sima,
Száját elhagyta minden ima.

Én itthon várom az ágyamban,
Hanyatt fekve, megkötözve, szíjakban,
Lehunyva tartom a szemem,
Elzsibbadt már rég, a kezem.

Délután, mikor besüt a nyári nap,
Hazajön, elküldte őket a pap,
Levetkőzik, és leoldja köteleim,
Testét elborítják hálálkodó csókjaim.

Egész este szeretkezünk,
Beszélgetünk és nevetünk,
De reggel megint szíjakban ébredek fel,
És tudom, hogy ő már a kórusban énekel.


Harapós nő



Kristálygömbben láttam,
Hogy az árnyékvilágban
Él egy nőszemély,
Mely emberien szép.

Ősi bűvölet fogott el,
Míg néztem őt,
Csodálva, ámulva,
Égetően vágyakozva.

Eső után állt,
Térdig érő ködben,
Viharfelhők alatt,
Egy régi temetőben.

Fekete haja ázott,
Fésületlen és csapzott,
A vállára hullva engedi,
Hadd lássam gömbölyded fülét.

Az arca arányos,
Ívelt, sötét szemöldökök,
Pisze orr, formás ajak,
És egy rideg, húzós szempár.

Formás derék, Feszes combok,
Közepes a melle,
És gömbölyű a feneke,
Az egész testén telt idomok.

Öltözéke igen szerény,
Egy fehér ing,
Épp takarja a lényeget,
S egy pár fekete kesztyű.

Az ing ujjai felgyűrve,
A fekete kesztyű alá,
A szél finoman megfújja,
Az elázott inget rátapasztja.

De jaj,a lényeget
Még el nem mondtam,
Bőre fehér mint az inge,
És friss vérfoltos a teste.

Mellére szájától csorog,
A halandó élet nedve,
Ingén kéznyomok,
Látszik gyilkos kedve.

A karjain, ingén,
Mintha boncolt volna,
Sugárba terjed fölfelé,
A bennük lüktető lé.

Mintha észrevett volna,
A fogait kivillantva,
Felém nézett majd,
Tovább ment jóllakva.


Én még bámultam,
Az üres ködöt,
Utána egy ronggyal,
Letakartam a gömböt.

"kamupók": Különös látogató...

Megtörtént a "csoda". Vagyis az első olyasmi amire nem figyeltem még soha oda, de most határozottan éreztem a jelenlétet és az energiát. Hogyan is történt az eset.

Gondoltam ideje ágyba kecmeregni, ez volt hajnali 4:44-kor. Álmosnak még nem éreztem magamat különösebben, de nálam már kialakult egy olyan reflex, hogyha lefekszem akkor rögtön el álmosodom. Most is így tettem. Jobb oldalamra feküdtem és készítettem magamat a durmolásra. Már máskor is előfordult, hogy miközben aludni próbáltam a homlokom közepén éreztem valami nyomás félét, sőt azt hiszem az első meditációs élményeim között is szerepelnek eme tapasztalataim. Szóval nyugiban fekszem, kinyitom a szemem, nincs ott senki. Lehunyom, folytatom a "koncentrációt" az alvásra. Erre történik valami furcsaság amit eddig még nem tapasztaltam. Ugyanis az a furcsa érzés, mintha valami nyúlvány lenne elkezd lefelé haladni a bal arcomon, én meg meglepődöm, ugyanis még a félálom állapotáig sem jutottam el. Tisztán éreztem, hogy valami az arcommal érintkezésbe lépett (nincs rá megfelelőbb szavam). Kinyitom a szemeim, semmi, félhomály a szobában és annyit látok, szem lehuny, folytatom immár a tapasztalást - ok, egy test nélküli tudat vagy valami hasonló. Rákérdezek szavak és gondolatok formájában egyaránt, ki az és mit csinál? Válasz nem érkezik vagy csak nem voltam képes felfogni. Lejjebb haladt egészen a mellkasomig, közben észre vettem, hogy az állkapcsom görcsbe rándult, megmozgattam, nem bénultam le, képes voltam a mozgásra. Szóval a mellkasomnál úgy éreztem, mintha kiteljesedett volna és úgy képzeltem el, mint egy felhőt. Éreztem ahogy ott van közvetlenül a mellkasom közelében, közben észrevettem, hogy a bal kezem amivel a bal combomba "kapaszkodtam" az is görcsbe rándult, tudtam mozgatni, de mind az állkapcsom és a bal kezem is időről időre amíg a jelenség vagy kapcsolat fent állt görcsbe rándultak. Hirtelen azt éreztem, hogy átváltott forróságra, de nem izzadtam tőle vagy nem lett melegebb a környezetem. Mivel nagyon meglepődtem és éreztem, hogy nem akar bántani nevetni kezdtem. Nevetgéltem akkor is amikor elkezdett a mellkasomba "szivárogni". Nekem tetszett. Szóltam neki, hogy legyen szíves nézzen már rá régóta sajgó bal felemre is. Az idő érzékelésem teljesen elveszett, nem is érdekelt. Éreztem, hogy óvatosan tapogatózik "bennem", nem akart fájdalmat okozni, de így is sikerült. Szokták mondani, az igazság fáj. Ami fáj az jót jelent tehát a magam értelmezésében. Nagyon óvatos volt és örültem is neki, hogy foglalkozott velem akárki vagy mi is volt, de segíteni nem nagyon sikerült neki sem, ezt a problémát magamnak kell orvosolnom, mielőtt teljesen lerobbanok. Aztán amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen "párolgott" el. Felnéztem, olyan 5:14 körül lehetett az idő. Ezután beszunyáltam.

Vicious Creature: Literature


Nos ma egy szívemnek igen kedves kis történetét hoztam el nektek. :] remélem élvezni fogjátok

Manfred Kyber:

A HALÁL ÉS A KISLEÁNY

Fordította: Palásti László

Élt egyszer egy kisleány, aki mindig nagyon magányos volt. „Különös gyermek”, mondták a
nagyok – „buta és nem szereti a lármát”, mondták a kicsik és ezért senki sem játszott vele. Biztos
azt gondoljátok, hogy emiatt nagyon unalmas és szomorú élete volt ennek a kisleánynak. Hát,
egy kicsit szomorú volt ugyan, de unalmas nem, mert a kisleány sohasem unatkozott. Mindig sok
gondolat jött hozzá látogatóba, ő látta is ezeket a gondolatokat és beszélt velük, mintha élőlényként
előtte állnának. Szavak nélküli beszélgetés volt ez, amit mindenki ismer, akihez gondolatok járnak
látogatóba.
Azok a gondolatok, akik a kisleányt meglátogatták, nagyon különbözőek voltak, és egész
különféleképp voltak öltözve is, már ha egy gondolatról lehet egyáltalán ilyesmit mondani. Voltak
közöttük szürke ruhás szomorúak, örömteliek rózsaszínben, arany csillagokkal, pirosak és vidámak,
akik pofákat vágtak és kékek, akik mesés országokról tudósítottak és kiknek szemei mindig a
messzeséget fürkészték. Nagy csend kell legyen valaki körül, ha ennyi sok gondolat látogatja,
ezért a kisleány legszívesebben teljesen egyedül kiment a falu temetőjébe és leült a sírok közötti
magas fák alá. A kisleány név szerint ismerte mind a sírokat és valóban érdekes volt megfigyelni,
melyik sírnál melyik gondolat jött látogatóba, és melyik sírnál maradtak el a gondolatok. Mintha
nem igazán tetszene nekik ott valami… Tanulságos és szórakoztató volt azt is megfigyelni, melyik
sírnál mit mondtak a látogatóba érkező gondolatok. Mondandójuk nem minden esetben volt hízelgő
a sírban nyugvóra nézve, de a kisleány ebből tájékozódott, hogy melyik sírnál lehet a legjobban
üldögélni és a gondolatokkal társalogni.
Nos, amikor egyszer a kisleány megint a temetőben üldögélt és színes gondolatai látogatását
fogadta, egy fekete lepelbe öltözött alak lépdelt át a sírok fölött és jött oda hozzá.
„Te is gondolat vagy?” kérdezte a kisleány, „sokkal nagyobb vagy bármelyik gondolatnál, aki
meg szokott látogatni és olyan szép is vagy, mint az én gondolataim közül egyik sem.”
A fekete lepelbe burkolt szépséges alak letelepedett a kisleány mellé.
„Túl sokat kérdezel egyszerre. Én valóban gondolat vagyok, de talán egy picivel több annál.
Egyáltalán nem könnyű megmagyaráznom, pedig szívesen megtenném.”
„Ne fáradj miattam”, mondta a kisleány, „nem feltétlenül szükséges, hogy értselek, az is
nagyon szép, hogy nézhetlek. De nagyon szeretném tudni, hogy hívnak. Az én gondolataim mindig
elárulják, mi a nevük és az nagyon szórakoztató.”
„Én a Halál vagyok”, mondta a szépséges alak és nagyon barátságosan nézett a kisleányra.
Egyszerűen meg kellett bízni a Halálban, ha az ember a szemébe nézett, mert szép és jóságos
szemei voltak – ilyen szemeket a kisleány még soha nem látott. Nem is ijedt meg. Csak nagyon
meglepődött és elcsodálkozott, és csaknem örült, hogy ilyen nyugodtan üldögélhet a Halál mellett.
„Tudod”, szólalt meg, „vicces, hogy az emberek mindig félnek, mikor rólad beszélnek, pedig te
annyira kedves vagy. Szívesen játszanék veled. Senki sem akar velem játszani.”
…és a halál leült játszani a kisleánnyal – mint amikor két gyermek egymással játszik – a
temetőben a sírok között…
„Építsünk Eget és Földet”, mondta a kisleány, „remélhetőleg értesz hozzá. Csináljuk az Eget
világos kavicsokból, a Földet meg sötétekből. Te csak keress szorgalmasan kavicsokat.”
A Halál keresgélte a kis köveket és nagyon igyekezett, hogy a kisleány megelégedésére tegyen.
„Már elég kövünk van”, szólt a kisleány, „úgy látom, nagyon szépen tudsz játszani. Akarod
az eget építeni, én meg a Földet, vagy fordítsuk meg? Nekem mindegy. Azt választhatod, aminek
jobban örülsz. Megengedem.”
„Nagyon köszönöm neked”, mondta a Halál, „de tudod, én nem vagyok már gyerek és nem
igazán értek ehhez úgy, ahogyan kéne. Te még gyerek vagy; építsd fel Egedet és Földedet magad.

De mindkettőnél segítek neked.”
„Kedves tőled”, válaszolta a kisleány, és építeni kezdte az Eget, meg a Földet a színes
kavicsokból. A halál nézte, hogy dolgozik és segített neki.
„Most figyelj”, szólt a kisleány, „itt az Ég és ebben lakik a Jóisten, ez meg a Föld, ahol én
lakom. Mármost neked is kell egy lakás. De hát én nem is tudom, hogy te hol laksz?”
„Én Ég és Föld között lakom”, mondta a Halál, „mert hisz’ az emberek lelkét kell a Földről az
Égbe vezetnem.”
„Tényleg”, bólintott rá a kisleány, „akkor világos és sötét kövekből csinálunk neked lakást. Szép
lakás lesz, majd meglátod.”
A Halál örvendezett, és nézte, amíg a kisleány a lakását építette.
„Figyelj csak”, szólt a kisleány, „épp most mondtad, hogy az emberek lelkét vezeted a Földről a
Mennybe. Mesélj erről nekem egy kicsit – hogyan csinálod és egyáltalán, miért kell meghalnunk?
Nem futhatunk át egyszerűen a Mennyországba?”
Alighogy a kisleány ezt a kérdést feltette, megszólalt az esti harangszó.
„Hallod a harangokat?, kérdezte a Halál, „tudod, az emberek lelkével úgy van ez valahogy,
mint a harangokkal. Minden ember lelke egy harang, és hallod őket szólni - ha igazán odafigyelsz
- szomorúságukban és vidámságukban. Némelyiküknél ez a hang már csak egész halk, s ez nagyon
rossz. Ha én egy embert meglátogatok, akkor annak a lelkében estére harangoznak – én aztán
felakasztom a harangot az Égben és ott szól tovább.”
„És mind össze-vissza zeng-bong? kérdezte a kisleány, „az biztos nem valami szép, hiszen
mindegyiknek más a hangzása. Gondolom, nem lehet kellemes a Jóistennek állandóan hallgatni.”
„Hát, ez igaz”, ismerte el a Halál, „de tudod, a harangok addig járnak vissza a Földre, és
annyiszor lesznek újraöntve, míg valamennyi megtalálja a saját, igazi hangzását és összességükben
is harmonizálnak. De míg ez be nem következik, nekem kísérnem kell az emberek lelkét a Föld és
Ég között.”
„Nagyon sajnállak”, mondta a kisleány, nagyon fárasztó munka lehet. De figyelj; majd csak jobb
lesz és akkor már nem is lesz dolgod, és akkor majd újra olyan szépen fogunk játszani egymással,
mint most.”
A Halál bólintott és szemei a messze-messze távolba révültek.
„Elkészült a lakásod”, mondta a kisleány, „csinos lett, ugye?”
„Nagyon csinos”, mondta a Halál, „köszönöm neked. De későre jár és haza kell menned. Jó volt
veled játszani.” Ezzel a Halál kezet nyújtott a kisleánynak.
„Hát akkor jó estét”, búcsúzott a kisleány, és pukedlizett, „nem akarsz egyszer meglátogatni?
Olyan sokat vagyok egyedül.”
„De igen”, válaszolt a Halál, „hamarosan meglátogatlak, mert annyira egyedül vagy.”
Nemsokára a kisleány nagyon beteg lett és mindenki biztos volt benne, hogy meg fog halni. Az
emberek szomorúak voltak, mert mindig szomorúnak tudták, ha valaki meghal, különösen, ha ez
a valaki egy gyerek, aki előtt még ott áll az egész élet… szokták mondani. De hát ez egy különös
gyerek volt, akit a nagyok nem értettek és akivel a kicsik sem szerettek játszani. Végül jobb is volt
így.
Amikor megszólalt az esti harangszó, a Halál belépett a kisleány szobájába.
„Kedves tőled, hogy eljöttél meglátogatni”, mondta a kisleány.
„Estére harangoznak”, szólt a Halál és leült az ágy szélére.
„Ó, igen”, emlékezett a kisleány, „erről meséltél nekem olyan szépen, mikor együtt Eget, meg
Földet építettünk. Akkor biztos azért jöttél, hogy elvidd lelkem harangját. Remélem, szépen szól
majd, és a Jóisten nem mérgelődik.”
„A Mennyben nagyon vágynak már egy tiszta harangra”, válaszolta a Halál, „ezért kértek meg,
hogy jöjjek el hozzád.”
„Szóval, akkor meg kell halnom?” kérdezte a kisleány.
„Nem kell ezt így nevezned”, mondta erre a Halál, „nézd csak, egészen egyszerű a dolog; az
ajtódban áll két angyal és ők felvezetnek az Égbe, a Jóistenhez.”

„Én nem látom az angyalokat”, mondta a kisleány.
„Majd a karjaimba veszlek, és akkor egyből meglátod őket”.
És akkor a Halál a karjaiba vette a kisleányt, aki – amint a Halál karjában volt – azonnal meglátta
a két fényességes, fehér ruhás, ragyogó szárnyú angyalt, és azok a szárnyak felvezették az Égbe,
a Jóistenhez. A kisleány haranglelke megszólalt és régen nem hallottak már a Mennyben ennyire
tiszta esti harangszót.
Az Égben nagyon szép volt minden, és a kisleány sem volt már furcsa, különös gyerek, mert
a nagy angyalok megértették, a kicsik meg játszottak vele. A Jóisten is módfelett elégedett volt
és örült, hogy ennyire tiszta harangot kapott. A kisleány csak azt találta szomorúnak, hogy a
Halálnak a Földön kellett maradnia. Egyszer, amikor lepillantott, látta a temetőben álldogálni, hát
odabiccentett neki.
„Hallod, amit innen fentről kiabálok neked?”, kérdezte a kisleány.
„Igen”, válaszolta a Halál, „és nem is kell annyira kiabálnod, mert számomra annyira közel
vannak egymáshoz Ég és Föld, mint amikor együtt a kövekből építettük.”
„Örülök neki”, mondta a kisleány, „csak az a kár, hogy már nem játszhatok veled. Most már
senki sem játszik veled. Ne legyél nagyon szomorú emiatt, hallod?”
„Nagyon jó volt, hogy játszottál velem”, válaszolta a Halál, „és ha majd valamikor
elszomorodom, akkor meghallom fentről a lelked csilingelését, és újra örülök, mert egyszer egy
gyermek játszott velem.”
„Igen, tedd ezt”, szólt a kisleány, és szeretnék neked még valami gyönyörűt mondani, amit a
nagy angyalok meséltek. A nagy angyalok azt mondták, hogy egyszer majd eljön az az idő, mikor
összhangban zeng az összes lélek harangja, és minden ember gyermekjátékokat játszhat majd a
Halállal.
Ezeket is ajánljuk: