2010. december 12., vasárnap

"kamupók": Emésztgessétek

Igen félek J.D. ahogy a legtöbben. Az előző hozzászólásban kissé előre szaladtam. A dolgok léteznek amiket a nagyközönség elé tárunk, de tévedünk, mivel magunkat kellene keresnünk. Csupán reméljük, hogy megtaláljuk igaz valónkat. A segítség el kél.

Leginkább önmagunk útjára való terelgetéséhez. Nem óhajtok guru lenni vagy más hasonló hókusz-pókuszos izé, mint akiket az Ezo TV, meg különböző hirdetéseken lehet nézni/találni. Segíteni szeretnék persze, de azt hiszem először magamat kellene összeszednem, megtalálnom. Most már jobbak lettek az esélyeim. A tanító azt mondta, akkor jó ha fáj. Egy részt mert érzed, hogy még élsz (balesetnél érdekesebb a szituáció, de egyben lelkesítő is) másrészt pedig az igazság FÁJ. Közhely? Igen. Értette valaki a lényegét? Én már értem. Egyfajta ébresztő.

Okés ezen könnyen átvergődtem. Rossz úton jártam és hittem, hogy ha fejlődnek a képességeim előbb-utóbb rátalálok önmagamra. Tévedtem. Leginkább kiegészítések, de az is lehet, hogy "természetes" kifejlődések amik esetleg jutalmak is lehetnek vagy amit akartok. Önmagunk megszeretése a kulcs szó. Ha tudjuk magunkat szeretni és elfogadni akkor tudunk másokat is szeretni és elfogadni.De csakhogy neked se legyen teljesen igazad ;)

"Az ember állandóan keres. Válaszokat keres. Mindig a kultúrája legfejlettebb eszközeivel figyeli környezetét és a felfogott információkból igyekszik összeállítani egy elfogadható, működő rendszert. Nos, a Valóság alapvetően korlátlan, időben és térben végtelen, oszthatatlan egész. Ezért végtelen részre és rendszerre, formára és törvényre, térre és időre osztható. Ezek a rendszerek egyszerre elhatárolhatók és elhatárolhatatlanok: az anyagtól a legfinomabb, sokdimenziós energiákig egymása folynak, tökéletes átmenetet és egységet képezve. Ezért bármilyen választ is találnak a kereső elmék, bármilyen rendszert alkotnak vagy fedeznek fel - amúgy e két cselekedet egy és ugyanaz -, egyszerűen képtelenek tévedni. A saját szemszögéből, a saját nézőpontjából és realitásából mindenkinek - legyen tudó vagy pap, hívő vagy materialista - igaza van. Másrészt természetesen mindenki téved, mert azzal, hogy az ember a fizikai rendszerbe horgonyozta magát, az elméjével minden más rendszert a materiális világ nyelvére torzít. Amíg valaki a földön élőlénynek - növénynek, állatnak, embernek - vagy egy másik létsíkon létező személyiségnek - szellemnek, angyalnak, ördögnek, mesternek, segítőnek, tanítónak stb. - ismeri önmagát, addig nem ismeri a Valóság korlátlan, eredendő állapotát."

"A korlátlanság nem tudhat önmagáról! Csak az a Létező nyilváníthatja ki önmagát, akinek határai vannak; ha a korlátlan Mindenségnek felfedezed a határait, akkor már elvesztetted a korlátlanságot, akkor már csak része vagy a Mindenségnek. Természetesen az ember és a Létezők egyszerre korlátozottak és korlátlanok, így teremtve állandóan a Mindenséget és önmagukat."

-Ez a kisebbik részlet a végcél. A körforgás kezdete és vége is egyben. Legalábbis részemről mindenképpen. Hazafutás. Onnan szakadtunk ki mindannyian egykoron és oda is térünk majd vissza valamikor, amikor már megismertük korlátainkat.

  1. "-Tehát a Létezés korlátlan, határtalan és formátlan. Nézd meg az anyagot: a matéria a határtalan Energiából áll. A szilárdnak, korlátozottnak látszó fizikai rendszer végtelen; eredendő állapotában nincs saját igazsága, alakja és célja sem. Hogy a materiális rendszerben mégis végtelen különböző élet és forma, személyiség és történés, törvény és lehetőség létezik, az a Létezőknek köszönhető: atomok, kövek, növények, állatok, emberek, angyalok és istenek együtt teremtik, gyúrják és önnön képükre formálják mindazt, mit látható és láthatatlan univerzumnak nevez a tudomány. Úgyhogy a Mindenség működése semmiféle igazságnak vagy törvénynek nincs alávetve - igazából nem is működik, egyszerűen csak Van -, formát a Létezők, az Én-tudattal rendelkezők által kap; a valóság mindenki számára önnön egyénisége határaival egyezik meg. Mindenki látja a világban, és mindenki számára olyan a világ, amilyennek látja. Másmilyen nem is lehetne."

"... Tehát a rendszer törvényei léteznek és hatnak, mégis változtathatók, formálhatók, mivel ezek a rendszerek csak látszólag zártak. Valójában nyitottak, s egy kis gyakorlással bárki szabadon alakíthatja őket.

No, hogy válaszoljak a kérdésedre: ez a materiális univerzum és a hozzá kapcsolódó nem-anyagi dimenziók - a különféle létsíkok, a túlvilág, a menny, a pokol, az Eltávozott Mesterek Bolygója, a nirvána stb. - egy rendszert alkotnak. Ebbe a rendszerbe beletartozik minden olyan létforma, amelyet értelmes élőlénynek neveztek, és beletartozik minden olyan létforma, amelyet nem tartotok annak, bár valójában ők is értelmesek. Beletartoznak azok, amelyeket az anyagi testük hiánya miatt nem láttok, de a hitvilágaitokban szerepelnek - angyalok, szellemek, Istenek stb. -, vagy médiumok által tudtok róluk, és beletartoznak azok is, akik megjelennek a mindennapi életetekben - növények, állatok, emberek stb. Ezen rendszer törvényei általános érvényűek. Tehát, amikor valaki például azt mondja: "az ember halála után a testéből kiszáll a lélek, majd belebújik egy másik testbe, és újjászületik", akkor én erre jogosan mondhatom, hogy ez nem igaz, mivel a reinkarnációs játék ebben a rendszerben nem így zajlik. Természetesen az előbbi kijelentés is egyfajta valóság és igazság - minél többen hisztek benne, annál valósabb és igazabb lesz -, ám a globális, minden Létezőre vonatkozó törvény nem ilyen. Úgyhogy a valóságrendszereretek törvényeit kénytelen vagyok újra elmondani, mert hát azzal, hogy egy félreértett reinkarnációban vagy egy eltorzított világképben hiszel, semmivel sem kerülsz közelebb a Valósághoz. A valós törvények ismerősek lesznek, hiszen ezeket már nagyon sokszor elmesélték a földön, de mivel az emberek az elméjükkel és az egójukkal próbálták felfogni őket, ezért a legtöbbször szükségszerűen félreértették. Úgyhogy ezért van az, hogy szavaim egyfajta világképet tükröznek, amelyet vagy elfogadsz, vagy nem."

(A.J. Christian: Mit keresett Isten a nappalimban, részlet)

Ennyi lenne mára. Folytatása következik majd, ha érdekel benneteket...
Azért írtam a könyvből, mert én is még csak emésztgetem az olvasottakat...

4 megjegyzés:

  1. Kamupók:

    Beleírtál engem a cikkedbe...az önző,mutogatós egóm örül ám! ;)De ezt most félrerakom és kívánom,hogy töltsd kellemesen a vasárnapot ;) mondjuk egy megfogható földi angyallal,aki fejbecsap,hogy foglalkozz inkább vele és ne irogassál :DD

    VálaszTörlés
  2. Az a baj hogy nekem ezek a könyvek nem szoktak újat vagy elgondolkodtatót írni. Régen rengeteg időm volt egyedül filozofálni, van hogy csak már a bennem megfogalmazódott de ki nem mondott/le nem írt dolgokat látom újra. Mondjuk az író lehet annyival előrébb van hogy le tudta írni, én meg csak magamban raktározom.

    VálaszTörlés
  3. -Káin:
    Semmi különös csupán annyi, hogy nem a könyv valódi írója van feltüntetve a szerző nevénél. Christian ugyanis az akitől a sorok származnak, de a szövegeit Edward Perry nevezetű idősebb férfi vetette papírra, aki már hosszú idők óta kereste önmagát. Edward megismerkedett számtalan vallással és guruval, de rájött egyik sem az igazi. Egy nap úgy adódott, hogy megismerkedett Christian-nal egy újdonsült barátján barátján keresztül, akit az előző napon ismert meg. Diktafonnal vette a beszélgetéseiket és azokat írta le könyv formájában. Ennyi a könyv története.

    VálaszTörlés
  4. -Kamupók:

    Áááá értem, köszi! :)

    VálaszTörlés

Ezeket is ajánljuk: