Káin: Kosztolányi Dezső

Ma egy kedvenc íróm és költőmről lesz szó. Én inkább a versei miatt szerettem meg, főleg egy darab miatt majd amiről a későbbiekben lesz szó. Nem is húzom az időt, bele vágok rögtön! Jöjjön hát az egyik kötelező iskolai tananyagunk:

Kosztolányi Dezső

1885 március 29-én született Szabadkán. Apja fizika és kémia professzor volt, anyja pedig francia származású, unokaöccse Csáth Géza volt. Gimiből a magyar tanárára tett megjegyzése miatt kirúgták így magántanulóként járta ki a sulit ( ugye nem is rossz arc :D). 1903-ban Budapesten beiratkozott a bölcsészkarra : magyar német szakra. Itt lett haver: Babitscsal, Juhász Gyulával, Karinthyval és Füst Milánnal. 1904-ben a Bécsi egyetemre ment ahol Hegel filozófiájáról, Schillerről hallgatott előadásokat, majd hazatérve újságíró lett. 1907-ben jelent meg első kötete: Négy fal között, amit egyedül csak Ady fitymált le. Majd Kosztolányi később 9 cikket ír Adyról ... A Toll körkérdést intézett az írókhoz: mit jelent számukra Ady öröksége. Kosztolányi válasza: Írástudatlanok árulása – különvélemény. Trianon után fölfokozódott az Ady-kultusz, s Adyt hivatalosan is beemelték a magyar irodalomtörténetbe. Erre a kultuszra született meg válaszként az írás, mely átmenet esszé és pamflet között. Kosztolányi szerint Ady költészete időszerűtlen, az általa képviselt magatartás visszautalja őt a XIX. századba (lásd messianizmus, költészetének politikai jellege). Elutasította szerelmi költészetét is, mely nem újszerű, hanem mélyen konvencionális. Bírálólag szólt Ady ún. nyelvteremtő zsenijéről, mely szerinte egyszerűen a magyar nyelv ismeretének hiányából fakadt. Rámutatott arra, hogy az Ady-kultusz, illetve költészetének kizárólagossá tétele gátat emel a magyar líra fejlődése elé. Na ezért nem kellett volna Adynak kihúzni a gyufát :D.

1913-ban elvette Harmos Ilona színésznőt aki fiatalkorában erotikus regényeket is írt. 1933-ban mutatkozik meg a rák első tünete a férfin, sorozatos műtétek és rádiumkezelések vártak rá majd egy újságíró üdülőben szerelmes lett egy férjes asszonyba.El akart válni feleségétől de a betegségbe közbe szólt. (Valamiért nem sajnálom... nem szeretem az ilyen megcsalós dolgokat... :P) . 1936 november 3-án halt meg a Szent János kórházban.

Művészete:

Versei szépek és dallamosak. Elbeszélései és újságcikkei ma is úgy hatnak, mintha közvetlenül az olvasóhoz beszélne. Verseinek stílusa más: költeményeinek nagy része inkább elkápráztat és gyönyörködtet ritmusával, a szavak szép hangzásával, festői képeivel és hangulatával. Sok verse van azonban, amelynek nem csupán a dallamosság adja legfőbb értékét, hanem a gondolat ereje is. Amiről kiemelten beszélni szeretnék az egy lírai alkotás amit általános iskolás koromban olvashattam tőle. Az volt a feladat, hogy irodalom órára mindenkinek magától választania kellett egy verset ami tetszik és meg kellett tanulni, nos én a A szegény kisgyermek panaszai -ból választottam. :D

Ez volt a 20. századi magyar líra egyik legsikeresebb kötete. Első kiadásban 32 a következőben 63-ra bővült versre tehettünk szert. A saját gyerekkori élményét reprodukálja úgy, hogy teljességgel átéli a gyermeki tudatlanságot és ártatlanságot. Az első kötet még az impresszionizmus jegyében fogant, funkciója a világ sokszínűségének, ellentétekben való egységének kifejezése. A bővülés az expresszionizmus felé mozdítja el a kötetet (A rút varangyot véresen megöltük, Az őrült napraforgó).

Nos be szeretném mutatni az egyik legnagyobb kedvencemet tőle:

Ó a Halál

Ó, a halál.

Mi ismerjük csak, pici gyerekek.
Utunkba áll,
s könnyes, pityergő szájunk megremeg.
Ó, a halál.
A játszótársunk és tréfál velünk.
Rohanva száll -
Ő a fogó - és jaj, jaj, jaj nekünk,
tépázza gallérunk, ijedve forgunk,
és kacagás közt betöri az orrunk.
Kutakba látjuk, mély vizek felett,
sötét szobákba kuksol reszketeg,
lepedőben - így mondta épp a dajka -
kasza van a kezében, nincsen ajka,
és fondoran vigyáz,
mikor suhan az esti láz,
s a hőmérőn, ha ugrik a higany,
csontos markába hahotáz vigan.
Övé a bál,
Ő a halál.
Farsangos éjen a nagyok mulatnak,
de kis szobánkba fekete az ablak,
az éjbe kint
Ő ránk tekint.
Mi gyermekek, mi küszködünk vele,
s játékpuskánkat fogjuk ellene.

Este, este

Este, este...
Árnyak ingnak,
és bezárjuk ajtainkat,
figyelünk a kósza neszre,
egy vonatfütty messze-messze.
És a csend jő.
Alszik a homályos éjbe
künn a csengő.
A díván elbújik félve.
Szundít a karosszék.
Álmos a poros kép.
Alszanak a csengettyűk.
Alszanak már mindenütt.
A játékok, a karikahajtók,
a szegény tükör is hallgatag lóg.
Ó, néma csengettyűk.
Az óránk is félve üt.
Alszik a cicánk s a vén szelindek,
föl ne keltsük - csitt - e sok-sok alvót.
Alszanak a régi réz-kilincsek
s alszanak a fáradt, barna ajtók.

Én Félek

Én félek.
Az élettől és sötéttől,
mely mindenütt kegyetlenül elér.
Ha száll a nap,
az ablakom alatt
hullámozik az ismeretlen éj,
a végtelen és ismeretlen éj,
egy tenger - vészesen és feketén -
csöndes sírásom benne elmerül,
mint holt madár a tenger fenekén,
a kisgyerek magába sír szegény.

Sírok, sírok, mindig csak egyedül,
és senki meg nem értett még soha.
Oly ismeretlen ez a Nagyvilág,
s olyan borzasztó a sötét szoba.
Lábujjhegyen kell járni a világban,
az éjszakában annyi a vonat,
mely összerág és széttöri gerincem,
s vígan megőrli fájó csontomat.
Az éjszakában annyi rém, kísértés,
golyó, kötél, bitófa, kard remeg,
s hegyes fülekkel, hiéna-szemekkel
leskelnek rám a gonosz emberek,
kik vascipőbe jönnek egyszer értem,
bőszült ököllel döngetik az ajtóm,
ecetet adnak, hogyha inni kérek,
s fölráznak, ha alélt fejem lehajtom.
Minden bokorban leskelődik egy-egy,
nincs menekülni egy picinyke rés.
Ó, jaj nekem, oly fürgék a gonoszak,
s olyan sok a halál, a temetés.

Zörgő szekéren az Idegenember
tudom, hogy elvisz engem is egy éjjel,
s szegény anyám az ablakunkra rogyva
néz majd utánam könnyes, kék szemével.

Én öngyilkos leszek

Én öngyilkos leszek...
mondom kesergőn.
Csak nézzen rám valaki görbe szemmel,
úgy felkötöm magam a városerdőn,
vagy revolverrel, mint sok más nagyember.
Akkor aztán sírhatnak miattam,
leragadt szemmel, sárgán, mélyen alszom,
rózsák között, kék fátyolokban arcom,
s ha hívnak is, nem szólok soha többé.
Az ostorom, csigám örökli öcskös,
a bélyegkönyvet valami közömbös,
a kis színházam a kicsi húgom,
vagy egy parasztfiúcska, mit tudom.
Úgy elmegyek, hogy aztán sose látnak.
Csak kiskabátom kérdi reggel: hol van?
Úgy itt hagyom ezt az egész világot,
amelybe annyit, ah annyit csalódtam.
"Szegény fiú" mondják majd hangtalan,
"egy pici angyal felrepült az égbe",
s egyszerre roppant sajnálom magam,
s én is szepegve suttogom: "Szegényke"...

A rút varangyot véresen megöltük.

A rút varangyot véresen megöltük.

Ó iszonyú volt.
Vad háború volt.
A délután pokoli-sárga.
Nyakig a vérbe és a sárba
dolgoztunk, mint a hentesek,
s a kövér béka elesett.
Egész smaragd volt. Rubin a szeme,
gyémántot izzadt, mérgekkel tele.
A lába türkiz, a hasa zafír,
a bőre selymek fonadéka,
s regés kincsével elterült
a gazdag, undok anya-béka.
Botokkal nyomtuk le a földre,
az egyik vágta, másik ölte,
kivontuk a temető-partra,
ezer porontya megsiratta,
s az alkonyon, a pállott alkonyon
véres szemével visszanézett.
Kegyetlenül, meredten álltunk,
akár a győztes hadvezérek.

Most itt vagyunk. A tiszta kisszobában.
Szép harc után. A szájunk mosolyog.
Maró fogunk az undort elharapja,
s gőggel emeljük a fejünk magasra,
mi hóhérok, mi törpe gyilkosok.

Gyakran megyek el most halotti házak kapujánál,

hol réges-rég vidám nénik és régi bácsik laktak,

és kérdezem titkát a hallgató, konok falaknak,

mért van bezárva a kapu? és várom, visszajő-e
az, aki csöndesen pihen a messze temetőbe.
És néha, hogyha fáj a délután, okosan s komolyan
a barna bőrdívánt nézem, mely mostan is egész olyan,
mint amikor aludt rajta egy régi, kedves ember,
s járok tág termeken némán fölsajgó gyötrelemmel
és sírok és csodálkozom,
hogy az öreg díván ma is oly kedves a szivünknek,
s a márványasztalok, ahol régen-halottak ültek,
úgy állanak, mint egykoron.

No remélem mindenkinek tetszett, azért raktam ki ilyen sokat mert nem tudtam a kedvenceim közül válogatni, meg versek is régen voltak kint. Remélem Ti is megszeretitek akárcsak én, vagy már alapjáraton kedvenc volt. :)

-Aki szeretne több elemzést és részletet íme:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Kosztol%C3%A1nyi_Dezs%C5%91

-Kosztolányis lap:

http://kosztolanyidezso.lap.hu/

-Kis meglepi:

http://mek.niif.hu/00700/00753/html/