neo.Crysis: Zdzisław Beksiński

Ma egy hihetetlenül tehetséges és lenyűgöző művész alkotásit hoztam el nektek. Talán Lengyelország egyik legkiemelkedőbb festője volt, számomra mindenképpen az. Beksiński 1929-ben született. Visszahúzódó és puritán természetű volt. Eredetileg építészmérnökként dolgozott Varsóban, s csupán 31 évesen kezdett a festészettel foglalkozni, de emellett grafikákat, szobrokat és fotókat is készített. Korán megözvegyült, majd fia öngyilkosságát is át kellett élnie. Soha nem kapott egyetlenegy elismerést vagy díjat sem-sőt-egyetlenegy művészeti körnek sem volt tagja. Mégis kiemelkedő képeket hagyott maga után, ellenben hihetetlenül elképesztő alkotásait mégsem ismeri a nagyvilág.. Zdzisław Beksiński-t 2005-ben saját lakásán gyilkolták meg tíz késszúrással.

Beszéljen hát ő és a képei:

(Katt a nagyobb képekért..)

"A válasz a gyakran megfogalmazott kérdésre: Miért olyan nyomasztó? vagy: Sokkal egyszerűbb nyomasztó képet festeni, mint derűset, nyugodtat, és így tovább. Tudniillik, amióta ilyen megbecsülésnek örvendenek a képeim, valóban komor vagyok, és teljes mértékben abszurdnak gondolom, hogy csak azért fessek meg valamit, mert a lélekből fakadónak ábrázolása lényegesen nehezebb.”

"Álmomban egy emberi alakot látok, akinek egy darab nyers hús van a feje helyén. Ez az ember a földön fekszik, belegyökerezve a földbe, ugyanakkor beszél hozzám. Segíteni akarok neki behatolni a földbe, amiért is az egész érzéketlen beszélgetés folyamán lépkedek rajta. (Múlt éjjeli álmaim egyikét összegzem most önnek.) Ez a szituáció nem döbbent meg vagy borzaszt el, egy átlagos álom ez, és minden momentuma közönségesnek és mindennaposnak tűnik. Csak miután felébredek és kielemzem a részleteket, döbbenek rá, hogy álmomból csaknem minden szokatlan, bizarr, és elborzasztana, ha ébren élném át. Hát ezt nevezem én az álom egyenes beszédének. Ez egy prózai látomás, mindamellett a vér itt nem vér, a fájdalom nem fájdalom, a bűn nem bűn; és semmi sincs, ami ellen tiltakozhatnánk, hiszen körülbelül annyi értelme lenne, mintha a hóesés ténye ellen tiltakoznánk."

"Festményeimen sohasem alkalmazok jelentéseket. Abszolút mesterkéletlenül festem őket, mintha csak az álmaim fényképezném. Az ötletek egy másodperc töredéke alatt jutnak eszembe, és nem látom okát, ugyan miért kellene ezeket bölcsnek, ostobának, erkölcsösnek, paráznának, építőnek vagy destruktívnak tartanom."

"Mindent egybevéve, attól még nem lennék más ember, ha példának okáért ezentúl nem azt festeném meg, ami eszembe jut, hanem különböző okoknál fogva azt, amit mások elvárnak tőlem. Végül is miért kellene ezt tennem? Divatból? Kényelemből? A körülöttem lévők elismeréséért? Az önazonosság mindig sokkalta fontosabbnak és becsületesebbnek tűnt számomra egy hazugságnál vagy maszknál."

"Azt mondják, az ember a végső igazságot kutatja, nekem azonban az évek hosszú során úgy tűnt, hogy az ember nem keresi ezt az igazságot, hanem csupán vég nélkül beszél róla. Amúgy pedig az igazságot mindannyian tökéletesen ismerjük, azonban megpróbáljuk leplezni, mivel számunkra elfogadhatatlan. Kétségbeesésünkben hazugságok után nézünk, amelyekkel tompíthatnánk, elfedhetnénk valamiképpen, hogy végül is csak halálunk óráján szembesüljünk vele. A művészet eme gyönyörű hazugságok egyike, és úgy gondolom, semmi több."

"A világ lidércnyomásos víziója…? Végtére is mi a világ? Valakinek meg kellene kérdeznie erről egy, a halálos ágyán fekvő öregembert, egy törött hátgerinccel kórházban haldokló férfit, vagy esetleg egy politikust, háborús veszély idején… Mindhárom esetben különböző meghatározást kapnánk az idő szóra. Ebben az értelemben nekem is megvan a saját külön világom, amely, ha megfestem, talán lidércnyomásnak tűnhet a mások szemében."

"Meglehetősen nehezen bukkannék bármelyik olvasmányélményemre is a festményeimen – akár az első időkből, akár a némileg későbbiekből. Kafka, Dosztojevszkij, Borges, Thomas Mann, Schulz, Gombrowicz, Witkacy, Robbe-Grillet, Ionescu, Kubin, Orwell, Meyrink és így tovább, a nevek ostoba útvesztője: a nagyszerûek és az átlagosak, a képzelgők és a klasszikusok. Ugyan hol kereshetnénk, talán magunkban, ezen írások eltorzult visszhangjait?"

"Nem vagyok szüntelenül rendelkezésre álló hangulatok előállítója, sem efféle festői megoldások alkalmazója. Csupán a hozzám közel álló hangulatok skáláját szeretném megjeleníteni."

A bátrabbaknak és a további kíváncsiskodóknak egy igazán hangulatos és dallamos hangaláfestéssel íme még néhány Beksiński-remek!