Nyarlathotep: Mélységlakók a mitológiában

Ezt a cikket annak a témának szentelem, amit már meglehetősen régóta kutatok. Az eredmények érdekes dologra mutatnak...

Lovecraft novelláinak visszatérő és központi figurái a mélységlakók, kik Cthulhut és Dagont imádják. Halszerű teremtményekről beszélünk, olykor zavarba ejtően emberi vonásokkal. Halhatatlan lények az óceán olyan mélységeiből, melyről nekünk elképzelésünk sincs. Eleinte irtóztam ezektől a lényektől, ám az évek folyamán előttem is érthetetlenül, mégis felkeltették az érdeklődésem. Ez talán akkor következett be, mikor egy könyvet olvasva a következő mondattal találtam szemben magam: "A filiszteusok halistene Dagon." Nos igen, tisztában vagyok vele, könnyen meglehet, Lovecraft innen onnan merített ötletet ezekhez a teremtményekhez, ellenben mégis ott motoszkál bennem, talán mégis van valóság alapja a dolognak... Kezdeném akkor.

Mint ezt fentebb említettem, a filiszteusoknál maga Dagon(avagy Oannes) jelenik meg, mint a tenger és a halak istene. Bár ebben az ábrázolásban nem egy hatalmas kétéltű szörnyetegről van szó, hanem egy félig ember, félig hal entitásról. Nem mint ártó lény jelenik meg a mitológiában, egyesek szerint a mezopotámiai kultúra kialakulásában is nagy szerepe volt.

Berossos Nagy Sándor idejében élt Babilonban. Berossos felsorolja az első babiloni királyokat. A negyedik, Ammenon idejében jelent meg a halember Oannes, egyszerűen kijött „az eritreai tengerből”, amely vagy a Vörös tenger, vagy a Perzsa Öböl. Nappal az emberek között élt, nem evett, megtanított minden tudományt és művészetet a templomépítéstől a törvényhozásig, a geometriától a földművelésig. Éjszakára visszavonult a vízbe. Mindenki hálás volt Oannesnek, szentélyeket építettek és óriási szobrokat állítottak a tiszteletére, de nem szerették. Berossos röviden állatnak nevezi, azt írja, „az egész teste hasonlított egy halhoz, a halfej alatt volt egy emberi fej, és a halfarka alatt lábai voltak, mint az embernek. A hangja és a beszéde is emberi volt; az éjszakát a vízben töltötte, mert kétéltű volt.” Nevezi még Annedotosnak és Mysarosnak is, ami eltaszítót, illetve undorítót jelent. Valószínűleg Oannes az egyetlen félisten és kultúrhérosz, akit ilyen sommásan jellemeztek.

Egyébként az asszír-babiloni ábrázolásokon nemes királyi alak, deréktól lefelé haj, feje mellett egy csillag világít; máskor a haltestet úgy viseli, mintha palást lenne. Daonos király idejében jelent meg a második halember, akit nem neveztek meg, Eudoranchos korában a harmadik, Odakon. Ez azt jelenti, hogy a halemberek egész nemzetsége tüntette ki figyelmével Babilont.

Persze Lovecraftnak egész más elképzelései voltak Dagonról.

Az Afrikai Dogon bennszülötteknél már kicsit érdekesebb a helyzet, ők tanítóiknak a távoli űrből érkezett Nommokat tekintik. Itt konkrétan megjelenik a hal a forma, már karokkal és lábakkal rendelkezik, ám pikkelyek borítják és hal farka van. A Dogonok úgy tartják, ők voltak az első létezők a földön, illetve azért érkeztek ide, hogy a későbbiekben tanítsák az emberiséget...

Mind a görög, mind a római mitológia szép számmal soroltat fel tengeri isteneket(Poseidon, Triton, Scylla, stb.) és szörnyeket(Leviathan, Kraken). Sellők és szirének, jeles például. Bár ezek kifejezetten női lények, általában páratlan szépséggel megáldva(én ez erősen vitatom), ám a lovecrafti mélységlakók rosszindulata itt jelenik meg talán elsőnek. Embereket csábítanak el énekükkel(meglehet, hogy valamilyen mágikus rigmust használtak, esetleg hatalom szavakat, amik hipnotizálták az embert), és húztak magukkal örökre a mélységbe. Katasztrófákat idéztek elő, hajókat süllyesztettek el.

A késő középkorban beszámolnak bizonyos tengeri püspökökről illetve papokról(természetesen a hal külső adott), akik értik az emberi beszédet, ám ők maguk nem szólalnak meg. 1531-ben, a Balti-tengeren(egy másik eset pedig Norvégiában történt)egy ilyen "püspök" fogságba esett, ám barátságosan viselkedett. Lengyelországba, a király elé vitték, ám ő jelekkel a tudtára adta, szeretne visszatérni a tengerbe.

Egyszóval, érdekesek az összefüggések. Lehet, hogy tévedek, s csupán én vélek ebben valami hátborzongató összeesküvést felfedezni. Mindenesetre zárásul itt egy dal: