Vajon miért? Persze az ingerküszöbünk magasabb, többet és jobbat akarunk. De valóban érdemes elfelejteni a régi kellemes és üdítő dallamokat? Egy egy fáradt nap után én sem egy csellómű után nyúlok-de miért is? Miért nem dőlök hátra és hallgatom ezeket a harmonikus zenéket inkább-csak olykor-amikor épp eszembe jut? Visszatérni az időben, és olyan zenét hallgatni, melyeket igazi hangszerekkel lest és lélek alkotott. Miért mondjuk, hogy nem szeretjük a klasszikus zenét? Hiszen a zenetörténet alapja, mindennek a gyökere. Ha nem fordítjuk el a fejünket és csak csöndben figyelünk, belopja magát a szívünkbe láthatatlanul.
Kedvenc barokk előadóm legremekebb és hírhedtebb dallamait hoztam nektek, hogy legyen néhány nyugodt percetek a rohanó múló időben!
Ne feledjük hát a nagy klasszikusokat sem! Varázslatos dallamaikkal megtisztítják a lelket és csöndes gondolkodásra inspirálnak.
Chopin: Waltz op. 34,2
VálaszTörlésMozart: Requiem
én szoktam hallgatni,nagyon megnyugtat.kedvencem Vivaldi 4évszak ^^
VálaszTörlésDirgesinger:
VálaszTörlésumm ez a Chopin...
hmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm üdítő ^^
Örülök hogy másoknak is örömet okoznak ezek a lágy dallamok!
Én is szeretem (Y)
VálaszTörlésÉn is hallgatok komolyzenét :) Megnyugtató és kiváló, főleg ha az ember szeret álmodozni. :)
VálaszTörlésEgy nagy kedvenc: http://www.youtube.com/watch?v=tPtGoo7X4c4
VálaszTörlésChopin-t nagyon szeretem. Meg a Requiem-et, aztán a Muszorgszkij: Egy kiállítás képeiből a darkness részeket (Baba Jaga kunyhója, Ódon várkastély, Bydlo), Hacsaturján Maszkabáljából a walzer részt (vajon miért), szóval inkább az ilyen sötétebb hangulatúakat, de sajnos nem elég széles az ismeretem ilyen téren.
VálaszTörlés