2010. március 25., csütörtök

Nyarlathotep: Két lélek szimbiózisa

Ismét valami olyasmit osztanék meg, ami saját élményen alapul. Akárcsak előző irományomnál, itt is fenntartom a tévedés jogát, könnyen lehet, hogy a képzeletem űz velem csúfos játékot, vagy csupán én hívtam életre az egészet(ezt annak ellenére mondom, hogy többen visszaigazoltak a környezetemből). No de nem cséplem tovább a szót, kezdem.

Ez az élményem súrolja a tudathasadás határait, ennek fényében olvassátok. Néhány évvel ezelőtt, augusztus végén találkoztam vele először, bár egy hasonló figuráról már korábbról is voltak rémképeim. "Barátkozni" kezdtem vele, bizalommal fordultam felé, hiszen ismerősnek tűnt, barátságtalan és agresszív jelleme ellenére mégis volt benne valami amit kedvelni tudtam. Alig ocsúdtam föl, és a befolyása alá kerültem. Valójában nem próbáltam soha szabadulni tőle, lévén ha ez csak átsuhant az agyamon komoly rosszullét kerülgetett(ez gyakran fizikai fájdalomig fajult). Kénye kedve szerint használta a testem, gyakran váltam a szócsövévé anélkül, hogy akartam volna. Mikor Ő volt jelen, engem száműzve a tudatomból, legkedvesebb ismerőseim húzódtak tőlem félre és fogta el őket valami megmagyarázhatatlan undor(a helyzet egyszer majdnem tettlegességig fajult, már kést fogtak rám/rá). Megváltozott ilyenkor a hangom, a testtartásom, minden mozdulatom, a tekintetem egy idegen vonásait vette föl(hozzá kell tennem, soha nem voltam jó színész). Gúnyos hangnemben beszélt szinte mindenkivel, olykor értelmetlenül vagy rébuszokban közölte mondanivalóját. Mindennek tetejében fizikai állapotom ez idő tájt kezdett súlyosan romlani, arról nem is beszélve hogy egy ilyen személyiség váltás mennyire kimerítő művelet és leterheli az embert. Keserűségen kívül valójában mást nem igen okozott, azonban mégis volt valami, ami összekötött(és köt mind a mai napig) minket. Végül sok idő elteltével bizonyosságot nyert, hogy megérte türelemmel lenni, napjainkban viszonyunk baráti/társi jelleget öltött, és talán általa még több dologra vagyok képes, mint azelőtt(talán Ő volt az erőm kulcsa). Bár eltűnődöm olykor, megéri e ez nekem... Néha nem tudom, meddig tartok én és mi az ami már csak Ő(volt olyan ismerős aki a megváltozott viselkedésemre panaszkodott, más pedig azt mondta, úgy érzi mintha egyszerre két személlyel beszélne, és a mondani valóm egy része nem az én gondolataim tükrözi).

A leírtak ellenére valahol mégis szkeptikus vagyok, lehet hogy tényleg csupán képzelődöm.

(A kép amit illusztrációnak használtam, Kaoru alkotása.)

17 megjegyzés:

  1. Huh ez nagyon durva :S Szeretem a témát, érdekel és leköt. Én személy szerint nem hiszem, hogy képzelődsz. Köszönöm neked a cikket.

    Ilyesmit még nem tapasztaltam magamon, de egyéb furcsaságokat igen. Például mikor nagyon mélyen a gondolataimba zuhanok egyszer csak azt veszem észre, hogy az elmém egyik része gondolatban a másikat elemzi és néha még gúnyolja is (az a másik valaki az emberségemet gúnyolja, a gyengeségeimet, az életemet, mintha felsőbbrendű lenne). O.o Nem tudom mi lehet ez, de néha én is úgy érzem ketté vagyok hasadva odabent.

    Volt egy másik fura eset, de ez másfajta tapasztalat. Jártam egy fiúval, ismertem őt hosszú évek óta és soha senkit sem bántott, nem volt idegbeteg típus, nyugodtan kezelte a helyzeteket.
    Egyszer egy nagyon apró dolog miatt megharagudott rám és elkezdett veszekedni velem, én hülye meg a nagy számmal nem hagytam magam. És semmi durva sem hangzott el igazából köztünk, de a viselkedése hirtelen megváltozott. Lökdösni kezdett, erősen és dühösen, valami félelmeteset láttam a szemében és az is más volt, ahogy beszélt, üvöltött velem. Már majdnem megütött, mikor sírva fakadtam. Erre valahogy magához tért és nem győzött bocsánatot kérni. Már ő is sírt és össze volt zavarodva.
    Akkor életemben egyszer igazán halálra voltam rémülve. Az a pillanat, mikor rám emelte a kezét.
    És a megmagyarázhatatlan az, hogy utána nem féltem tőle és még csak nem is haragudtam, mert úgy éreztem az a valami nem ő volt.
    Soha többet hasonló nem fordult elő vele.

    VálaszTörlés
  2. Igazán nincs mit. :)

    Vannak ilyen lények, amit leírtál főleg démonokra jellemző(nem zárja ki, hogy más volt, én így tudom, hogy azok folyamodnak ilyen eszközökhöz). Az emberi érzelmeket befolyásolják és olykor ilyesmiket szítanak.

    Amit leírtál, egyébként lehett egyszerűen az elfojtott indulatai megnyilvánulása, szvsz.

    VálaszTörlés
  3. Mindkét lehetőséget elképzelhetőnek tartom.
    A racionális magyarázat is megállná a helyét, mert azalatt a jó néhány év alatt egyszer sem halottam kiabálni.
    Abban a pár percben meg egy életre eleget kiabált velem. O_o

    Köszi a "tippeket" :)

    VálaszTörlés
  4. Hm velem is van. amikor nagyon kiakadok és csuklok a sírástól meg remegek hirtelen halál nyugodt leszek és elkezdem magamat kívülről látni és osztani az észt :D

    Nem tudom emlékszel-e még a szerelmi válságomra ami nem olyan rég volt. Na akkor is ő volt az aki véget vetett a kapcsolatnak, nem én XD

    VálaszTörlés
  5. Igen, emlékszem. :D Eddig azt hittem azért ő jobban elkülönül tőled. O_o

    VálaszTörlés
  6. erről nem szeretek beszélni, bár lehet azért mert nekem természetes..6 különböző egyén és tudat él bennem..hihetetlen hangulatváltozások között vált át, és nem is tudok róla, csak néha veszem magamon észre hogy megint miket beszélek. Furcsa..sokszor nem is emlékszem pontosan miről beszéltem..nem napokkal, de sokszor nem tudom megmondani miről beszéltem 2 perccel ezelőtt vagy a mondatom közben felejtek el mindent..de azt hiszem megtanultam ezzel élni..nekem nem jelent különösebb problémát..

    csak néha a meggondolatlan mondataim, cselekedeteim után főhet a fejem...:(
    de az nem kellemes. nagyon nem.

    úgyhogy ne lepődj meg Nyarlathotep, szerintem ebben a "mai világban" egyre több ember küzd pszichés problémákkal..amiket ma már fel sem veszünk.:S

    VálaszTörlés
  7. Nem mint problémáról írtam, nélküle el sem tudnám képzelni az életem. Régebben egyáltalán nem emlékeztem arra amit mondott, mostanában ez már sokkal tisztábban megmarad.

    VálaszTörlés
  8. Nos, kedves Nyarlathotep, ha ez nem fikcio a blog kedveert, akkor en nagyonis ugy gondolom, hogy nem kepzelodsz, mert ilyenek igenis vannak!
    Csak azert vagyok annyira biztos benne, mert en ugyanugy egy masodik szemelyre bukkantam magamban eletem egy fontos periodusaban... Habar az enyem eleg sokat artott nekem, mivel egy elkepzelt, mondhatnam "alomvilagba" uzott,es persze fizikalisan meg pszihikailag nagyon lerontott, megis ugy ereztem nem akarom ot elengedni, mert o belolem egy resz...
    Kozel egy ev telt el igy, ami konkretan kikeszitett, aztan lassan probaltam helyrerakni "magunkat"...utolag latom, hogy teljesen megvaltoztam... felszitott bennem tuzeket, melyek azelott csak senyvedtek, vagyis elohozott lenyembol addig alvo dolgokat... Most mar azt mondom, hogy a sok ido ellenere amit elrabolt eletembol, nem banom az egeszet... mert vegul is nem volt egyeb, mint az ara annak, amivel utolag maradtam...

    Bocs, hogy ilyen sokat irtam, az az igazsag, hogy most beszeltem errol nyilvanosan ELOSZOR... es ez csakis a cikk miatt tortent...

    Jo ejt!!!

    VálaszTörlés
  9. Melinda: Biztosíthatlak, nem a blog kedvéért kreáltam. Örülök, hogy a cikk így motivált. :) Remélem mostanra stabilizálódtál.

    VálaszTörlés
  10. Érdekesek ezek a a dolgok én pl eléggé hasznát veszem. Ő sugallta az okkult tudásom alapjait és ehhez hasonló dolgokat. Rengetegszer szólal meg a fejemben és ad tanácsot. lehet nekem akkor nem egy másik személyiségem hanem a felsőbb tudatom....

    VálaszTörlés
  11. Ha nem tévedek, és nem tudathasadásom van, ő sem egy másik személyiség. Olyan, mint egy familiáris, illetve nem mert, annál jóval több, de ahhoz tudnám hasonlítani. Vagy parazita, megszálló, sorolhatnám. Bár most már inkább szimbióta.

    Pl. van néhány tárgyam, amin keresztül jobban tudunk kommunikálni.

    VálaszTörlés
  12. -Nyarlat:

    Minden esetre érdekes cikk volt és tetszett! Csak így tovább, bátran. :)

    Látod az olvasóközönség koránt sem elutasító a témával kapcsolatban!

    VálaszTörlés
  13. "kamupók"2010. március 26. 21:23

    Üdvözletem!

    A dolog egyszerű és mégis bonyolult.
    Az a baj, hogy az iskolai tanulmányoknál a legfontosabb tanagyagokat -amelyekből valami sejtésünk volna arról hogyan is működik egy bonyolultabb emberszabású élőlény- külön választották. Ezek a biológia, kémia és a fizika. Miért pont ezek?
    Biológia: Sejtosztódás, fizikai felépítés...
    Kémia: Sejtek felépítése, építő anyaga, kémiai reakciók...
    Fizika: Természeti törvények egyszerűsített (emberi értelmezhetőségre lefordított) változatai, elektromosság és az általa kifejtett erőterek,frekvencia...
    Ha a 3 külön tantárgyat összeadod megkapod belőle az "élőlények" "működését".
    Egy lépéssel közelebb kerülnénk ahhoz, hogy megértsük önmagunk működését és a környezetünket is.
    Szerintem amin keresztülmentek csupán távolodás az "állati-énünktől" és közelebb kerültök egy fejlettebb "lényhez".
    A kulcsszó: EVOLÚCIÓ. Legalábbis a fejlődésre ezt a szót találta ki Darwin.
    Elképzelésem szerint az emberek fejlődése stagnált több mint egy évezreden keresztül, de most új erőre kapott és ismét fejlődésnek indult. Nem teljesen értem minek köszönhetően, talán válaszlépés a cionizmus elnyomó rendszerével szemben. Bekapcsolt az életösztön és új irányokat keres az életben maradáshoz. Ennek egyik formája az önismeret fejlődése...

    VálaszTörlés
  14. -Kamupók:

    Rengetegszer gondoltam arra hogy az evolúció továbblépése az okkultan aktív emberekben nyilatkozik meg, csak emiatt több fórumon is leugattak.

    VálaszTörlés
  15. "Hm velem is van. amikor nagyon kiakadok és csuklok a sírástól meg remegek hirtelen halál nyugodt leszek és elkezdem magamat kívülről látni és osztani az észt :D"
    Velem is van ilyen, ez szerintem egy teljesen normális védelmi mechanizmus, sztem nem kéne külön személyiségként magyarázni.

    Amúgy nem értem mit jelent az h okkultan aktív ember. o.O

    VálaszTörlés
  16. -Kaldvi:

    Nem hinném, hogy védőmechanizmus mert nem lenne ennyire éles váltás hangulatilag és személyiségileg.

    Okkukltan aktív az aki nem csak azt érzékeli meg látja ami társadalmilag elfogadott. Tehát érez energiát vagy lát dolgokat stb...

    VálaszTörlés

Ezeket is ajánljuk: