Káin: Álmodtam egy érdekeset

Régen volt már, hogy meséltem nektek egy rémálmomról. Most jöjjön az egyik olyan álmom, amit elmeséltem egyszer egy papnak utazás közben ... elég sokat beszélgettünk és nagyon érdekes volt. Többször hitbeli kérdésekre terelődött a téma amikkel megfogtam pl:

-Miért mondják, hogy ne imádjunk bálványokat, ha a templom, feszület és minden egyes kellék az?

Erre ő azt mondta rám:

-Gnosztikus.

:D Na de vissza térve a pap az álmom végén azt mondta, hogy az egy igazi démonnal volt dolgom, akivel találkoztam a másik oldalon és javasolta, hogy keressek fel egy papot ahol lakom (ez mindmáig nem fordult elő). Még annyit tudnotok kell, hogy egészen kiskorom óta onnan TUDOM , hogy rémálmom van (álmomban tudatosul, hogy álmodok és sokszor irányítani is tudom) hogy minden lámpa kiég és semelyiket sem bírom felkapcsolni. Ez mindmáig így van, akármiről is álmodok. Tehát jöjjön az én papriogató álmom, sok szeretettel...

A FEHÉRRE MESZELT SZOBA

Egy üres, fehérre meszelt szobában álltam. Úgy emlékszem, hogy a nagypapám vidéki házában voltam, csak a szoba teljesen üres lett, minden berendezési tárgy és falikép eltűnt. Ez azzal együtt következett be, mikor kiégett a fejem felett világító, sárgás fényű öreg lámpa. Tudtam rögtön, hogy mi fog következni, tudtam hogy ismételten rémálmom lesz, igyekeznem kellett hát. A szoba közepén állva megfordultam tengelyem körül, hogy az ajtó melletti lámpát felkapcsoljam, csak sajnos ajtó helyett egy üres felületet találtam és a lámpa szokás szerint nem működött. Az az ismerős érzés kígyózott be, szépen lassan és fojtogatva. A sötét, gomolygó füst, a gonoszság, a pánik. Tudtam hogy lidércnyomásom következik amiből mielőbb fel kéne ébrednem, de akár hogy is próbálkoztam nem ment. Tétovázva tettem pár lépést vissza a szoba közepére, ahonnan láttam, hogy a falon amit egy szekrénysor takart, megjelent egy fehér ajtó. Már csak villogó táblák hiányoztak a felé mutató nyíllal, hogy : KIJÁRAT.

Sürgető érzés kapott el, hogy el kell indulnom az új ajtó felé, de amint léptem egy- kettőt minden lelassult körülöttem. Már álmomban is éreztem az iróniát, hogy ez tipikusabb nem is lehetne. A hold fénye szürkébe öltöztette a fehérre meszelt falakat és hirtelen belém csapott a felismerés, hogy nem vagyok ám egyedül. Meg akartam fordulni, de nem mertem, egyre inkább siettem, hogy elérjem a velem szemben álló kijáratot. Fölöslegesnek tűnő igyekezetem közben periférikusan láttam, hogy valami leereszkedik a plafonról , mintha egy pólyába, koszos rongyba tekert kicsi test lett volna. A földön tompa, nehézkes puffanással landolt. Az ajtó hívogatón állt előttem, de szinte alig értem közelebb hozzá. Olyan borzalmas félelem futott végig rajtam, hogy leírni is nehéz. A fejemtől indult végig a testemen áramütés szerűen. Éreztem, ha nem jutok ki a szobából, abból komolyabb gondjaim is adódhatnak. Mögülem lassú, matató hangot hallottam, majd hirtelen folyamatosba csapó surrogást, mint amikor valami segíti magát a földön, két nedves tenyérrel. Ezt a teóriámat bizonyította a csusszanás utáni súrlódó hang, pont olyan mint amikor a foszló anyag szövetei szántják végig a padlót. Örömmel töltött el, hogy az ajtó egyre közelebb került , már láttam a kilincset magam előtt, mikor a hang túl közelről csapta meg a fülemet. Tétovázva fordultam hátra és megláttam a démonomat. Egy derékből amputált nemtelen lény volt. Hússzínű , sovány testét kiszúrták a csontja, szőr egyáltalán nem volt rajta ellenben egy nyálkás anyaggal ami egész testét borította. Mintha az izzadsága kocsonyásodott volna meg. Arca is másabb volt mint a földi lényeké, orra helyén két lyuk tátongott és éles fogai voltak. Ő volt az egyik Kínzómester. Két soványka, csontos kezével segítette előre magát, derékcsonkjára tekert géz már teljesen kitekeredett, amit maga mögött hagyott az igyekezete közben. A lábaim még inkább a földbe gyökereztek, riadtan fordultam az ajtó felé és siettem ahogy csak bírtam, de ő jött mögöttem. Éreztem amint a hideg kilincsre raktam a markomat s amint lenyomtam azt, egy meleg és egyben szaftos kéz markolt rá a bokámra. Kiengedtem a fényt...

Végre az ágyamban feküdtem, háton, elzsibbadt tagokkal. Gyorsan a lámpához nyúltam, hogy felkapcsoljam , a szívem majd kiugrott a helyéről. Még akkor is éreztem a meleg, nedves anyagot a bokám körül...