2010. július 10., szombat

Misantrophe Mandy: Milgram-kísérlet

Még jóval korábban ígértem egy posztot a Milgram-kísérletről, most ennek teszek eleget. Nem lesz annyira durva, mint a Zimbardo-féle, szóval sok akcióra ne számítsatok, de azért érdekes és elgondolkodtató ez is.

Milgram-kísérlet

1961-62 között a Yale Egyetem pszichológusa, Stanley Milgram folytatott egy, az emberek engedelmességét vizsgáló kísérletet. (Az eredményeket először 1963-ban publikálta egy szakmai folyóiratban, aztán később, 1974-ben könyvet is megjelentetett a témában.)

Zimbardóhoz hasonlóan újsághirdetésben toborzott résztvevőket; az egy órás kísérletért cserébe 4,5 dollárt fizetett nekik. A jelentkezők, akikkel végül is elvégezte a kísérletet, 20 és 50 év közötti férfiak voltak.

Milgram az autoritással szembeni engedelmességet vizsgálta, vagyis azt, hogyan hajtanak végre az emberek olyasmit, ami ellenkezik a lelkiismeretükkel. Milgram elmondta a kezdés előtt, hogy a kísérlet a büntetés hatását vizsgálja a tanulási folyamatra. Egy-egy résztvevő egy-egy színésszel volt párba állítva, és látszólag sorsolással döntötték el, ki milyen szerepet játszik. A valóságban természetesen mindig a kísérleti alanynak jutott a "tanár" szerepe.

A "tanár" feladata az volt, hogy szópárokat mondjon a "tanulónak", akinek el kellett ismételnie azokat. (A kísérlet megkezdése előtt elmondták azt is, hogy a büntetést áramütések formájában kapja a tanuló rossz válasz esetén, és demonstrációs céllal mind a két résztvevő kapott egy-egy 45 voltos áramütést.) A "tanárnak" - aki csak hallotta, de nem látta a "tanulót" játszó színészt, mivel külön szobában voltak - rendelkezésére állt egy kapcsolótábla, melyen az áramütés erősségét állíthatta be. 30 fokozat szerepelt a táblán (15-től 450 voltig), az "enyhe áramütés"-től a "súlyos áramütés"-ig. Az utolsó két kapcsoló "XXX" felirattal volt ellátva. (A kapcsolótábla természetesen nem volt igazi, tehát a "tanuló" mindig csak eljátszotta az áramütéseket.) A rossz válaszért adott büntetéseknek egyre nagyobbaknak kellett lenniük a feladat szerint...

150 voltot elérve a "tanuló" kérte, hogy fejezzék be a kísérletet, a kísérletvezető azonban nem hagyta, mondván a "tanárnak", hogy: „A kísérlet szerint folytatnia kell. Kérem, folytassa.” Ezen kívül minden felelősséget magára vállalt, így buzdította gyilkolásra a résztvevőt.

A kísérlet megkezdése előtt Milgram körbeérdeklődött a pszichológusok között, mit gondolnak, mi lesz a végeredmény. Egyöntetűen azt mondták, hogy csak néhány szadista kísérleti személy fog elmenni a 450 voltig. Mit gondoltok, mi történt?

A kísérlet résztvevőinek 65%-a hajlandó volt 450 voltos áramütést adni büntetésül, akkor is, ha a "tanuló" szerepét játszó színész ordított, könyörgött és a hangja alapján komoly fájdalmai voltak. Bár sokuk rossz érzéssel tette ezt, de egyik résztvevő sem állt meg 300 volt alatt!

Évekkel később többek is megismételték a kísérletet - néha kisebb-nagyobb változtatásokat eszközölve -, Thomas Harris, a Maryland Egyetem pszichológia tanszékének professzora pedig összegyűjtötte ezeket az eredményeket. Időtől és helyszíntől függetlenül a halálos áramütést megadni hajlandó kísérleti személyek száma 61-66%. (Az arány azoknál a kísérleteknél sem változik, ahol nők játszották a tanár szerepét. Az eltérés mindössze az, hogy a női résztvevők nagyobb stresszről számoltak be.)

Hozzáfűznivalóm igazából nincs... Ezek után nem csoda, ha jól működnek olyan dolgok, mint a tömeghipnózis és az agymosás...

(Egyébként itt is vannak, akik hiteltelennek gondolják a kísérletet, mivel arról nem szól a fáma, hogy a résztvevők tényleg elhitték-e, hogy a Yale egyik professzora tudományos céllal gyilkoltat velük embereket...)

11 megjegyzés:

  1. Ez valami nagyon kegyetlen kísérlet volt O_o
    Az elején azt hittem hogy csak apró áramütéseket kapnak majd az emberek,de nem gondoltam hogy túllépnek egy bizonyos határt!
    Az biztos hogy elgondolkodtatóak ezek a kísérletek szóval remélem lesz még jó pár ilyen cikk;)

    VálaszTörlés
  2. azt nem hangsúlyozod ki eléggé, vagy nem említed, hogy valójában nem kaptak áramütést, csak eljátszották, hogy kapnak.

    VálaszTörlés
  3. dömdödöm:

    Igen, Skinny is félreértette szerintem. A kísérletnek nem az volt a lényeg, hogy áramütés hatására könnyebben megjegyeznek-e dolgokat, hanem hogy képes-e egy ember megölni egy másikat csak azért, mert valaki utasítja rá, és azt mondja, hogy átvállalja a felelősséget. Jó lett volna kicsit összegezni, hogy tulajdonképpen milyen következtetéseket vontak le ebből a kutatók. A kísérlet ötletét egyébként úgy tudom, a náci Németországban élő katonáknak, a fogolytáborok őreinek a viselkedése adta. Hogy mi vitte rá ezeket az embereket arra, hogy abszolút behódoljanak a hatalomnak, és tulajdonképpen védtelen, ártatlan embereket öljenek halomra. A kísérletből az derült ki, hogy minden második embernek elég ehhez az, ha valaki más vállalja a felelősséget helyette. (Hitler elhitette az emberekkel, hogy ő fogja elvinni a balhét, hogy helyes az amit csinálnak.) A kísérletben a vezető azt mondta az alanyoknak, amikor azok tiltakozni kezdtek, hallván a másik ember üvöltését és könyörgését, hogy ő a felelős a kísérletért, és bármi történik, az alanynak nem kell ezzel elszámolnia. Ez a meggyőzés elég volt, hogy halálos áramütést mérjenek egy ismeretlen emberre, aki tudomásuk szerint csak annyit tett, hogy nem tudott megjegyezni bizonyos szavakat. Na EZ az ijesztő ebben a kísérletben!

    VálaszTörlés
  4. Ööö, bocs, ha félreérthetően fogalmaztam, de azt hittem, abból, hogy színész játssza a tanítvány szerepét, mindenkinek leesik, hogy csak játszik és nem valóságosak az áramütések... Ennyire ne nézzetek már hülyének, köszi. :D

    VálaszTörlés
  5. Na, kiegészítettem, hogy minden következő olvasó számára egyértelmű legyen. ;)

    VálaszTörlés
  6. Most valahogy ez a két sor jutott eszembe: "What does God means to you, when you alone can be it?"

    Hihetetlen, hogy mikre nem képes az emberiség.

    VálaszTörlés
  7. Nos azért azt is fűzzük hozzá, hogy a "jó"embereknek fogalmuk sem volt arról, hogy mekkora mennyiségű áramot képes elviselni az emberi test. Tehát nem voltak teljesen tisztában azzal, hogy halálos dózist "engedtek" valakibe. Még tegyük hozzá, hogy amerikaiak, tehát megvezetett sügérek, akik a saját munkájukon/szakmájukon kívül semmi máshoz nem értenek/értettek.
    "kamupók"

    VálaszTörlés
  8. Nem tudom, de ha hallották a másik ember könyörgését, akkor fel lehet fogni, h a küldött dózis nagy.
    Másik, szerintem ezt a kísérletet több országban kéne elvégezni. Mm nem kéne, de kultúrák, gondolkodás, ebből kifolyólag mércék között is van különbség.

    VálaszTörlés
  9. Júúúj, megint pszichológia! ^^
    Mi ezt úgy tanultuk, hogy Milgram bácsi "próbakísérlete" volt ez. A 2. világháború után ugyanis volt az amcsiknak (Hitler követői miatt) egy olyan elmélete, hogy "a németek mások", ezt próbálta tesztelni. Ugyanis ők úgy gondolták, hogy Hitlernek azért voltak képesek az emberek szótfogadni zsidóirtáskor, mert németek voltak... szóval úgy gondolták akkoriban, hogy erre más nemzet nem lenne képes. Eredetileg Németországba akart utazni, hogy végrehajtsa a kísérletet, viszont ki szerette volna előtte tökéletesíteni, így készített egy próbát otthon, Amerikában. Az ő meglepetésére viszont nem igazolódott "a németek mások" elmélet, hiszen az amerikai jelentkezők is uyganúgy képesek voltak bármit megtenni parancsra...

    VálaszTörlés

Ezeket is ajánljuk: