2010. július 16., péntek

Misantrophe Mandy: Verssarok

Ne haragudjatok meg érte, de időhiány miatt most csak egy verset tudok posztolni... Holnap már több időm lesz a gép előtt.

A most következő vers valamivel klasszikusabb már, mint az eddigiek. (A rá következő életmű is, de azt majd kicsivel később, ahogy már megszokhattátok. :)) Jó olvasást, jó értelmezést! :)


Pilinszky János: Francia fogoly


Csak azt feledném, azt a franciát, kit
hajnalfele a szállásunk előtt
a hátsó udvar sűrüjében láttam
lopódzani, hogy szinte földbe nőtt.
Körülkutatva éppen visszanézett,
s hogy végre biztos rejteket talált:
övé lehet a zsákmánya egészen!
Akármi lesz is, nem mozdul odább.


S már ette is, már falta is a répát,
mit úgy lophatott rongyai alatt.
Nyers marharépát evett, de a torkán
még alig ért le, jött is a falat;
és undorral és gyönyörrel a nyelvén
az édes étel úgy találkozott,
mint telhetetlen testi mámorukban
a boldogok és boldogtalanok!


Csak azt a testet, reszkető lapockát,
a csupa bőr és csupa csont kezet,
a tenyerét, mely úgy tapadt a szájra
és úgy adott, hogy maga is evett!
Az egymás ellen keserülő szervek
reménytelen és dühödt szégyenét,
amint a végső összetartozást is
önönmaguktól kell, hogy elvegyék!


Az állatian makogó örömről
a suta lábát ahogy lemaradt,
és semmisülten kuporgott a testnek
vad gyönyöre és gyötrelme alatt!
A pillantását, – azt feledném egyszer!
Ha fuldokolva is, de falt tovább,
és egyre még, és mindegy már akármit,
csak enni bármit, ezt-azt, önmagát!


Minek folytassam? – Őrök jöttek érte;
a szomszéd fogolytáborból szökött.
S én bolyongok, mint akkor is a kertben,
az itthoni kert árnyai között.
A jegyzetembe nézek és idézem:
„Csak azt feledném, azt a franciát…”
S a fülemből, a szememből, a számból
a heves emlék forrón rámkiált:


„Éhes vagyok!” – És egyszeriben érzem
a halhatatlan éhséget, amit
a nyomorult már réges-rég nem érez,
se földi táplálék nem csillapít.
Belőlem él! És egyre éhesebben!
És egyre kevesebb vagyok neki!
Ki el lett volna bármi eleségen:
most már a szívemet követeli.

9 megjegyzés:

  1. *___*
    Nem tudom miért, de ez nagyon tetszik :D
    Nem olvastam még Pilinszkytől, de ezt most majd bepótoljuk..

    VálaszTörlés
  2. Örülök, hogy tetszett. :)

    Pilinszky összes van itt: http://www.mek.oszk.hu/01000/01016/01016.htm és itt is: http://pim.hu/object.b3a8b417-f587-4ea4-b31e-6d244e81d44b.ivy

    Utóbbi oldalon vannak prózai művei is. Jó olvasást! :)

    VálaszTörlés
  3. Elnézést a totális OFF-ért,de muszáj megdicsérnem az oldal új dizájnját :D
    Fenomenális ^_^

    VálaszTörlés
  4. Ez a vers nagyon tetszik.

    A dizájn pedig tényleg überfasza.:D

    VálaszTörlés
  5. Imádtam, imádtam minden sorát. Nagyon tetszett. Kedvenc versszakom:

    "Csak azt a testet, reszkető lapockát,
    a csupa bőr és csupa csont kezet,
    a tenyerét, mely úgy tapadt a szájra
    és úgy adott, hogy maga is evett!
    Az egymás ellen keserülő szervek
    reménytelen és dühödt szégyenét,
    amint a végső összetartozást is
    önönmaguktól kell, hogy elvegyék!"

    Szinte éreztem az éhséget, a kétségbeesést, és az életösztönt.

    VálaszTörlés
  6. Skinny, legközelebb megbüntizlek az offért! :D Bár a dizájn nekem is tetszik, mindjárt megyek is neo cikkéhez ömlengeni. :D

    Darkness, örülök, hogy tetszett. :)

    Nightmare, örülök, hogy neked is. És igen, a holokauszt-irodalomra tipikusan jellemző, hogy átértékelődnek, felerősödnek benne olyan alapvető emberi funkciók, mint az éhség. (Kb. olyan érzés olvasni a verset, mint amikor A zongorista c. filmnek azt a jelenetét nézed, amiben végre talál egy konzervet a főhős és a kinyitása közben leejti. :S)

    VálaszTörlés
  7. Szerencsére Pilinszkyre szokott idő jutni középsulikban is. :) Örvendetes dolog ez, ha már a többi (poszt)modernt nemes egyszerűséggel felejtik le a palettáról. :P

    VálaszTörlés

Ezeket is ajánljuk: