2010. április 24., szombat

"kamupók": Déjá vu

Francia eredetű szó, jelentése: "már láttam". Para amnéziának is nevezik. Ennyit a szótárról. A jelenségre a tudomány egy olyan teóriával állt elő amit saját maguk meg is döntöttek. Csupán azok számára a rövid ismertető akik lusták bepötyögni a keresőbe.

A kutatók teóriája szerint az ismerős képet az okozza, hogy a két szem a kapott információt nem egy időben juttatja el az agyba a másodperc tört része alatt. A leedsi egyetem emlékezet kutató csoportja hipnózisban sikeresen előidézte a jelenséget. Ugyan ez a csoport beszámolt egy vak emberről aki szintén átélte a jelenséget halláson, szagláson, tapintáson keresztül.Megjegyezném ha felváltva nyitom és csukom a szemeimet akkor nem ugyan azt a képet látom, mint amit a másik szemem magába fogad.

Internetes barangolásaim néhány fórumra is elvezettek. A probléma szintén ugyan az. A jövőképet állításuk szerint megálmodták még régebben. Egyesek- állításuk szerint- ébren produkálták a néhány perccel későbbi történésekbe való belelátást. Velem az utóbbi még nem fordult elő, csak az alvás közbeni megálmodás szituációja.

Körülbelül 10 évvel ezelőtt ihletett meg a téma (15 éves körül voltam) először. Internetet csak mások gépéről és a suliból ismertem. Nem igazán volt körülöttem senki aki magyarázatot adott volna rá, így a fejemből a következő elmélet burjánzott elő.

Az akkori megfigyeléseim alapjai szolgáltak amiket most idősebb fejjel helyesbítek.Úgy gondoltam, hogy a déjá vu egy csomópont. Valamilyen okból kifolyólag az jutott eszembe, hogy az univerzum vagy világmindenségnek terve van. Ez a terv pedig egy ideális állapot megteremtése. Amíg nem éri el ezt az állapotot addig mindig újjá "szüleik" vagyis a kutatók és tudósok által elkeresztelt "nagy bumm" és "nagy reccs" folyamatosan ismétlődni fog (univerzum keletkezése és magába roskadása). Az egész jelenség párhuzamos szálakból áll vagyis a történések - egy nagyon magas, de- véges számú lehetőségekből állnak. Ahol is a déja vu-k képezik a különböző síkok közti kapcsolódási pontot vagyis az "ideális" állapotot.

Mindezt honnan szedte össze az agyacskám? Lássuk. Először is az agy mindenben a logikát keresi. Mindent megpróbál rendszerezni, értelmezni a környezetből érkező információkat. Az akkori kémia órán tanultam az atomok "ideális" állapotba való törekvéséről. Magasabb vagy alacsonyabb energia szintre állítódása a külső elektronoktól való megszabadulásuk vagy újabbak magához "édesgetésével". Lényeg a telített külső elektron héj. Ezt akár nevezhetjük "tökéletes" vagy ideális állapotnak is.

A másik, hogy önmagamból kiindulva és a környezetemből (ismeret terjesztő filmek, egyszerű környezeti megfigyelések, stb.) kapott információkat felhasználva és elemezve jutott eszembe, hogy praktikus, a helyzetnek megfelelő úgymond ideális helyzetek kialakítására törekszünk vagy megvalósításáról/megvalósulásáról "ábrándozunk". A környezethez való alkalmazkodás, az egyszerűsítése egy szimpla egyenletnek, mind egy idealizált helyzetet eredményez. Gondolom hatással voltak rám a filmek is amiknek a vége mindig "happy end" volt, akkoriban legalábbis. Csak nem rég jött divatba a fatális vagy befejezetlen vég (nincs katarzis vagy nem okoz "kielégülést", tehát hiányt és nyugtalanságot nyújtanak a nézőknek, ezek már koránt sem ideálisak...).

Tehát fogalmazzunk úgy, hogy akkor még az életpályám kezdetén semmiféle fogalmam nem volt a világról ami körbe vesz minket mégis egy olyan elmélettel sikerült előrukkolnom amit most 10 évvel később egy fizikus/csillagász -sajnos nem tudom mi is a pontos végzettsége- lehetségesnek tart, már mint az elmélet ismétlődő univerzum részét. Persze az elméletet csak az esetben tudnánk igazolni ha mindannyiszor újraszületnénk és az előző életeinkről maradnának emlékeink, nem folytatom mert újabb buktatói vannak a dolognak...

Nem sok misztikummal vagy okkultizmussal foglalkozó könyvet olvastam, de az egyik ilyen a Ciprusi Mágus nevet viselte. Ebben a könyveben (és gondolom még sok másikban is) leírja, hogy mielőtt a földre születnénk megtervezzük nagyjából az életpályánkat, hogy miként alakuljon. Az irományból merítve ötletet ma már az a számomra szimpatikusabb, hogy a jelenséget iránymutatásnak gondolom (ahogy más fórumozók is). Az életpályánk jó úton halad az eltervezetteknek megfelelően. Esetleg megerősítésként szolgál ha elbizonytalanodunk az éltünk útján haladva.

De az is lehet, hogy csupán tényleg képesek vagyunk a jövőbe látni persze csak korlátozott körülmények között. Az idő majd eldönti, abból mindig van elég...

Csupán azért foglalkoztam a témával, mert mostanság sokszor átéltem, sűrűbben, mint eddigi életemben bármikor. Múlt héten többször is, de ma 2 alkalommal is. Nem fordult még elő ilyen velem... Mindenkinek jó rágódást és nyugodtan írhat aki konkrétan megtudja mondani mi ez a "dolog".

10 megjegyzés:

  1. Mi a Déjá Vu? Hiba a rendszerben:DDDDD

    Érdekes elmélet a tiéd is bár én ezzel úgy vagyok hogy még biztos sok ilyen teória van erről a jelenségről,de igazán senki sem tudja megmondani mi ez. Mint mindig az emberiség most is csak tapogatózik a sötétben és elméleteket gyárt...

    Velem is előfordult már nem egyszer és nagyon érdekes dolognak tartom,de hogy ezt mi okozza az számomra rejtély:)

    VálaszTörlés
  2. én is álmodni szoktam, de nekem rendszerint olyan álmaim vannak, amit reggelre elfelejtek, csak néhány jelentéktelen kép marad meg belőle. aztán mikor pl. órán ülök, vagy beszélgetek, és megtörténik az az esemény, mint álmomban ( amire nem is emlékszem, csak hirtelen felbukkan, lehet ez egy szó, egy hanglejtés, ami ismerős, egy tett, bármi ) akkor totál hülyének érzem magam. akarva akaratlan "lefagyok" nem csinálok semmit, kb. 1 percig, és akaratlanul is azt suttogom, hogy déjá vu. de nem csak én vagyok így ezzel, és ennek örülök! :) érdekes, az elméleted, és nagyon valószínűnek tűnik :)
    csak így tovább :)
    letti.

    VálaszTörlés
  3. Én imádom az érzést, vagy látomást, nem tudom minek nevezhetném. Mikor felbukkan, akkor csak kikapcsolok és figyelek, megélem. Jó érzéssel tölt el. Fogalmam sincs, miért. :)

    "mielőtt a földre születnénk megtervezzük nagyjából az életpályánkat"

    Erről a témáról az egyik nagyon kedves ismerősömmel órákig tudunk beszélgetni. :) Mindkettőnket érdekel és szerintem van is benne valami igazság. Ha elhisszük, hogy a saját sorsunk könyvét mi írtuk, akkor könnyebb elfogadni, amit kapunk az élettől. :)

    Az elméleted is érdekes, és nem vetem el, mint lehetséges választ. :) A tökéletesre való törekvés a világ minden apró részletében jelen van. Miért ne lenne pont ott a világegyetem körforgásában? :)

    Grat a cikkhez, lehetne több hasonló téma is. :)

    VálaszTörlés
  4. Nekem is valamelyik nap volt. Én is inkább arra hajazok ,hogy álmodsz róla( Van ilyen elmélet is amikor alszol akkor ki hagy az agyad néhány másodpercre és ebből lesz a de javu). Belém is kb belém csap az adott pillanatba ,hogy ezt már láttam és néhány másodpercig magamba le is tudom játszani mi is lesz. És elég fura érzés amit én gondolok az történt és ugyan azt mondja , de én nem mondom hangosan. Csak azután miután vége van az egésznek.
    Kicsit azért rémisztő is szerintem. Egyszer majd csak rájönnek mi is ez pontosan.

    Ezt hogy ki hagy az agyad amikor álmodsz ezt nagyon régen hallottam amúgy, szóval nem biztos,hogy igaz :)

    Amúgy grat a cikkhez :)

    VálaszTörlés
  5. Jócikk:D
    "Deja Vu? Mintha már hallottam volna ezt a szót..."

    Van egy olyan elmélet, hogy ahogy az elektronok mozoghatnak 2 atom között (pl molekula)
    Így 2 világegyetem között is mozoghatunk akár. Tehát "2 helyen vagyunk egyszerre"

    VálaszTörlés
  6. Nekem az a teória tetszik miszerint előző életéből ismerős az adott helyszín, vagy személy az emberkének. Hallottam már olyan sztorit, amiben külföldön járt az illető -azelőtt abban az országban még soha- és sorra el tudta mondani milyen utca, bolt lesz a következő, ahogy haladtak a gépjárművükkel. O.o
    Beszélgetéseknél már velem is előfordult, h észrevettem: megálmodtam, amit mondanak...ehhez visz nem nagyon tudok hozzászólni ^^ˇ mm, h ez hogy történik

    VálaszTörlés
  7. http://www.youtube.com/watch?v=z_KmNZNT5xw

    VálaszTörlés
  8. Szerint a jövő megálmodása teljesen független a de ja vu-től, mivel az álomra emlékszel nem?

    Amúgy nagyon tetszett a cikk! Így tovább!

    VálaszTörlés
  9. Velem viszonylag gyakran megtörténik, hogy úgy érzem, hogy egy adott dolgot már láttam/átéltem esetleg megálmodtam. De valahogy mindig örülök ennek az érzésnek,némileg még meg is nyugtat+felvidít.

    Bennem felmerült az a kérdés, hogyha előre megtervezzük az életpályánkat, akkor "én" ,miért "ilyen"(szomorú, depressziós, értelmetlen, stb.) életpályát terveztem magamnak???Szívatom magam önként és dalolva??? Vagy majd később kiderül, hogy volt értelme és ezt "ő" tudta előre???

    Ti mit gondoltok erről, mert ezen én most nagyon elgondolkodtam...

    VálaszTörlés
  10. Ha az ember megtervezett magának egy életet nagy vonalakban attól még a közte elterülő teret ki kell tölteni Charlotte, nem de?
    Ne aggódj. A legtöbb embernek az élete amúgy sem sikerül jól, mert nem gondol bele amikor cselekszik vajon mi fog következni vagy nem úgy történnek az események ahogy elvárta.
    Azért se aggódj, mert nem vagy egyedül. Tudsz barátokkal találni és beszélgetni velük. Könnyíthettek egymás "súlyain".
    Végezetül. Én pedig önként vállaltam a nehezebb utat az életemben (legtöbbször), eddig pedig úgy tapasztalom, hogy később kifizetődött az áldozat.
    Egyetlen döntésem kivételével semmit nem bántam meg az életemből... (eddig)

    VálaszTörlés

Ezeket is ajánljuk: