neo.Crysis: Selyem

Hoztam nektek egy rövid mesét,
ezzel kívánok mára jó estét!
Mesét hoztam-bár nem szépet.
Hát sajnálom-elnézést kérek!

I.

Valóra vált álom?-A Gyermek,
akit egy zacskóba fektettek.
Nem volt igaz apja, se anyja,
ki volt Ő?- a Szeméttelep Fattya.

Nem volt se barátja, se társa,
egy fridzsider volt a lakása.
A magány és az egyedüllét
nem zavarták az életét.

Ha néha megzavarodott,
a városban csatangolt.
Otthona romlás és mocsok,
torz lelke csak ott nyugodott.

Minden napja ugyanúgy telt el,
ringatózott a szemét-hegyekkel.
Míg egy nap furcsa dolog történt,
a fridzsider ajtót rátörték...


II.

A lány ott csak játszadozott.
Hegyekben álltak a dobozok,
a lomok és a régi kincsek,
cipők, ládák, ónkilincsek.

Az idő délutánra járhat.
A sok gyerek ekkor játszhat.
Van orvosos, árus meg jósda,
de legkedveltebb a bújócska!

Most is kutatta a helyet,
mely elrejt egy egész gyereket.
De nem találta menedékét,
elérte már a telep végét.


OTT LÁTTA MEG A FRIDZSIDERT.


Koszlott fehér óriás volt,
egy szemétrakáson trónolt.
Nagy halom, de kedvét nem szegte,
fölmászott a lány, s eltűnt benne.

Ám abban a percben hirtelen,
kérdezte-"Van itt egy idegen?"-
Ami már régóta bújt ott,
a csöpp kis lányra- ó! lesujtott..


III.

Addig nem tudta mi az a vágy,
míg meg nem látta azt a kislányt.
Tudta rögtön, neki ez kell:
játszadozni a kisgyerekkel!

Együtt töltötték az estét.
Szétszabdalta már a testét.
Vére már feketének hatott...
(Még éjfél előtt meghalhatott.)

"Csodás ruha!-Csodás álom,
meglehet hogy felpróbálom!"-
és miközben öltözködött,
az ötlet benne érlelődött.

Így történt hogy ruhát váltott,
a hűtőn egy nagyot rántott,
alábukott, s szemét temette.
Benne nyugszik a kis testecske.


IV.

A hajnallal indult és hagyta
maga mögött telepét a fattya.
Egy kérdése volt csak csupán:
-"Milyen ruha van Anyukán?"


A történetben semmi gond sincs.
Ti szépen végighallgattátok mind.
Mesémmel egy baj van csupán:
hogy én vagyok az az elásott leány!