2010. február 16., kedd

Káin: Charles Baudelaire

Hát igen, mivel nem tudtam eldönteni milyen témában terjesszek ismeretet vagy alkossak véleményt, bátorkodom felhozni az egyik kedvenc költőmet Charles Baudelaire-t. Most a sok zene és filmajánló után nem mertem írni, nehogy sok legyen egymás után a téma hasonlósága így némi tanácskérés után (Nyarlat javaslatával) itt kötöttünk ki :D. Tudom, tudom aranyos próbálkozás, de nem is az a lényeg, hogy én most irodalmi nyelven végigkántáljam az életét és kielemezzem a verseit. Csak szeretnék tőle pár alkotást mutatni ami megnyerte tetszésemet és kis ismeretterjesztést adni róla nektek, hátha megjön a kedv némi művelődésre. Lehet kicsit hosszú lesz a cikkem, így előre is bocsánat, sajnos ez az én mániám, hogy mindenről pontosan írjak, kizsigerelve témát. Tehát aki nem ismerné őt, írok egy kicsit Baudelaire személyéről, hogy meglegyen a hivatalossága is a dolognak .
Élete:

Baudelaire apja korán meghalt és szegény gyerek, ahogy a rossz mesékben szokás, nyert egy katonatiszt mostoha fatert akit igencsak gyűlölt. Fogta magát és keleti utazásra indult, hazatérése után ismerkedett meg a Mulatt származású prostituált színésznővel (nem, ez tényleg nem vicc :D) aki a múzsája lett. Lapot szerkesztett a 48-as Párizsi forradalom alatt. A Romlás virágai című könyvbe (1857) gyűjtött versei miatt perbe fogták istenkáromlás és erkölcsgyalázás vádjával , a férfit a könyve megcsonkítására kényszerítették. Végül a szokásos költő végzet következett be: Ópium és alkohol és vérbaj áldozata lett, egy agyvérzés után magatehetetlenül vegetált, amíg meg nem halt. :-/ Bizony botrányos egy életet élt és alkotásai miatt is rengeteg bántás érte. A magyar irodalomra is hatott, másik kedvencem Ady sokszor emlegette őt. Kálnoky Zoltán fiatalkori költészetén is érezhető a hatás, róluk majd késöbbi cikkekben írok.
Az én véleményem az, hogy az alkotásai igen hasznosak. Nekem nem egy Petőfi Sanyi kell aki a hazaszeretet és a paraszti költészetet nyomatja folyamatosan. Magyarok közül is Ady-t és a hozzá hasonló szimbolista költőket szeretem, nem tudom megmondani miért. A versek sokszor feladványok, amiken gondolkodni kell és mikor rájössz a titokra akkor elönt a gyönyör. Sokszor magunk képzelünk bele magyarázatokat a versekbe, de mégis ettől lesznek izgalmasak, hogy ha a verseiket olvassuk megtaláljuk benne önmagunkat. Az egyik megdöbbentő versét szeretném bemutatni. Ez nagyon megfogott és a végén volt egy csavar. Mire leesett miről szól vihogtam mint egy idióta.
Egy Dög:

Meséld el, lelkem, a szép nyárhajnali látványt,
melybe ma szemünk ütközött:
Az ösvényforduló kavicsos homokágyán
váratlan egy iszonyú dög
nyitotta, lábit cédán magasba lökve,
míg izzadt méreg járta át,
elénk, gúnyosan és semmivel sem törődve,
kipárolgással telt hasát.
A nap sugarai tán azért tündököltek
úgy e sülő szemét fölött,
hogy atomjaiban adják vissza a Földnek
azt, amit az egybekötött.
S e gőgös vázra mint nyiladozó virágra
nézett alá az ég szeme;
a bűz ereje az egész rétet bejárta,
azt hitted, elájulsz bele.
A mocskos has körül legyek dongtak, s belőle
folyadékként és vastagon,
fekete légiók, pondrók jöttek, s nyüzsögve
másztak az élő rongyokon.
S mindez áradt, apadt, mint a hullám, s repesve
s gyöngyözve néha felszökellt;
a test bizonytalan dagadva-lélegezve
sokszorozott életre kelt.
S e világ muzsikált, halkan zizegve, lágyan,
mint futó szél a tó vizén,
nagy mint a mag, melyet a gabonaszitában
ütemre forgat a legény.
A széteső alak már-már nem volt, csak álom,
kusza vonalak tömege,
vázlat, melyet csak úgy fejez be majd a vásznon
a művész emlékezete.
Egy elijedt kutya a szirt mögé lapulva
nézett bennünket dühösen,
sóváran lesve a percet, amikor ujra
lakmározhat a tetemen.
- És hiába, ilyen mocsok leszel, te drága,
ilyen ragály és borzalom,
szemeim csillaga, életem napvilága,
te, lázam, üdvöm, angyalom!
Igen! ilyen leszel, te, nők között királynő,
az utolsó szentség után,
csontod penész eszi, húsodból vadvirág nő
s kövér gyom burjánzik buján.
De mondd meg, édes, a féregnek, hogy e börtön
vad csókjaival megehet,
én őrzöm, isteni szép lényegükben őrzöm
elrothadt szerelmeimet!

Egy másik verse ami nagyon megfogott a nevemet is eredményezte a kis blogunkban, sőt a profil infómban is díszeleg. Ezt is szeretném megosztani veletek. A vége felé folyamatosan kezdett el rázni a hideg, ahogy olvastam a sorokat, remélem tetszik!

Ábel és Káin:

Ábel faja, egyél igyál és
aludj: rád isten kegye hullt;

Kain faja, utad a sár és
sárban dögölsz meg, nyomorult!

Ábel faja, áldozatodban
kéjeleg a szeráfi orr!

Kain-faj, véget ér-e roppant
vezeklésed valamikor?

Ábel faja, vetésed ingyen
hizlalja, s barmodat, a föld;

Kain faja, rossz beleidben
az éhség vén ebe üvölt.

Ábel faja, múlik a nyár, de
tűzhely véd és atyai ház;

Kain faja, szegény sakál, te,
téged barlang hidege ráz!

Ábel faja, tenyéssz, szeretkezz,
fiadzik az aranyad is;

Kain faja, el ne felejtkezz:
e nagy étvágy még bajba visz.

Ábel faja, te nősz s a zsengét
falod, réti poloska, te!

Kain faja, romlás, betegség
hajt a hazátlan vég fele.


Ah! Ábel faja, a te hullád
trágyázza még ezt a talajt!

Kain faja, nehéz a munkád,
még küzd, de célját éri majd;

Ábel faja, nézd, nézd remegve:
nyárs veri le kardod vasát!

Kain faja, törj az egekbe
és döntsd le Isten trónusát!


Ez a vers különösen tetszik a macskás témája miatt, ezért is bátorkodtam kirakni nektek, hátha szeretitek ti is őket.
A Macskák:

A lázas szeretők és a szigorú bölcsek
ért éveik során egyaránt szeretik
a macskákat, a ház nagy, puha díszeit,
melyek akárcsak ők, fázósak s otthon ülnek.

A tudományok és a kéj barátai,
a homály rémeit keresik és a csöndet;
gyászhintaja elé foghatná Orkusz őket,
ha meg tudnák dacos nyakuk hajlítani.
Ha merengenek, oly nemes szobor alakban
nyúlnak el, mint a nagy Szfinxek a sivatagban,
melyeket az örök álom deleje fog.

Ölükből bűvösen pattog a villamosság,
s rejtélyes szemüket, mint finom, tört homok,
kis aranydarabok szikrái csillagozzák.


Aki kedvet kapott egy kis versolvasgatásra finom Tea társaságában (plusz macska :D) , ne legyen rest elmenni egy könyvesboltba hogy magáénak tudja Baudelaire kötetét! Ha meg lusták vagytok elmenni vásárolni, vagy anyagilag nem úgy álltok, itt van a Romlás Virágai teljes antológiája! Jó szórakozást hozzá! :)

http://mek.niif.hu/00400/00477/00477.htm#d5716

4 megjegyzés:

  1. Ennek a postnak különösen örültem, remélem, lesz még sok ilyen:)
    Ady mellesleg személyes kedvencem, epekedve várom a róla szóló bejegyzést:)

    VálaszTörlés
  2. Ilyasviel:

    Nagyon örülök, hogy tetszett a cikkem, kicsit aggódtam a visszajelzések miatt! Nemsoká lesz még Ady-s bejegyzés is ígérem! ^_^

    VálaszTörlés
  3. Most megint mondjam, hogy tetszik, meg hasonlók? Mert egyebet erre nem lehet felelni...
    Remélem azért nem hagytok fel teljesen e lirikusabb műfajjal...

    Amúgy az Egy dög az egyik nagy kedvencem Baudelaire-től...:)

    VálaszTörlés
  4. -Melinda:

    Köszönöm szépen!

    Nem csodálom, hogy kedvenc!!!! :O

    VálaszTörlés

Ezeket is ajánljuk: