neo.Crysis: Őrzöm álmod

Neo.Crysis mesét hozott,

ilyen bíz' már régen nem volt!
Hajnalban született e rém,
hallgassátok hát a mesém!


Az éjszakáim végig jártam,
de most végre megtaláltam.
Mindig éjjel keltem útra,
hogy ölelhesselek újra.
Minden este más irányba
indultam a nagyvilágba.
Benéztem minden ablakon-
rád találjak egy hajnalon.

Csöndben kerestelek-vártam,
de most végre megtaláltam
gyönyörű szép szerelmem,
lenyughat az izzó lelkem.
Hajad arany, bőröd bársony,
legszebb részem e világon.
Aludj! Ez utolsó álmod:
eljött érted kedves párod.

Ágyad mellett állva lesem
utolsó perceid kedvesem.
Némán figyelem nyugvó tested.
Velem töltheted már az estet.
Emlékszel rám-azt remélem.
Megöltél-lelkeden vérem
finom fekete porrá száradt
mikor torkomat átvágtad.

Édes csókodra vártam épp-
hátulról nyakamat vágtad szét.
Föld mélyén oszlik testem,
ez lesz a legszebb estem:
örökké ölelni foglak,
míg csontjaink elporladnak,
Ez utolsó édes álmod:
a napfényt többé meg nem látod.

Az arcod fölé hajolva
csókot leheltem ajkadra.
-"Gyere kedves! Indulnunk kell!
Nehogy itt érjen a reggel!"-
Fültől fülig metszem torkod,
véred elönti szád s orrod.
Nem kérdezem, milyen az érzés-
örök időkig tart majd a vérzés.