Káin: Ady Endre

Ígértem egy cikket, tehát be is váltom azt! Huhh... nagyon sokat köszönhetek neki. Ő az egyik legjobb magyar költő (számomra). Sokan nem értették, hogy miért szeretem, de már egészen kicsiként is imádtam, miután kikutlászkodtam az egyik verses kötetét nagyapám polcáról. Nem a hazaszerető versei tetszenek, hanem inkább a befordult szimbolista szerelmes versei és a mulandósággal foglakozó költeményei . Nem húzom tovább az időt, el is kezdem írni az official adatokkal:

Élete:

Érmindszenten született ( 1877 nov.22) egy nemesi családban, tanulmányait egy református elemi iskolában kezdte, majd katolikus népiskolában folytatta . Ezeket befejezve nagykárolyi piarista gimnáziumban tanult tovább. Apja szolgabírónak szánta és beíratták egy debreceni jogakadémiára, amit jó szerével magasról lekakilt (ellógta az órákat stb). Őt a lapok érdekelték, 1899-ben a szülei nagy örömére a függetlenségi párti Debrecen című folyóirat tagja lett. Ugyan ebben az évben jelent meg első verses kötete a meglepően kreatív: Versek címmel. 1899-ben Nagyváradra megy ahol a Szabadság nevű lap munkatársa lett. Nagy hatással volt rá a polgári radikalizmus politikai programja, így a Nagyváradi Napló-nál kezdett dolgozni és újabb kötetet adott ki Még egyszer címen. Itt sikerült össze szedni a a szifiliszt is. 1903-ban megismerkedett Adéllel, egy gazdag férjes asszonnyal aki Párizsban élt (látogatóba jött haza) . Ő lett Ady Léda nevű múzsája. A Léda-szerelem 9 évig tartott: 1903–1912-ig. Léda 1911-ben halott gyermeket hozott világra a költőtől, s ezután kapcsolatuk megromlott. 1912-ben, egy párizsi újságba írt cikkével végleg szakított Lédával. Életében 7x járt Párizsban amúgy, majd végül a Budapesti Napló-nál helyezkedett el. 1906-ban megjelent az Új versek című kötete (XD) ami mérföldkővé vált a magyar irodalom számára (modern magyar irodalom kezdete volt) végül az igazi sikert a : Vér és arany hozta meg. 1906-ban Adynak kormányváltás miatt el kellett hagynia az országot mivel alkotmányellenes eszméket képviselt. 1908-ban a Nyugat című lapban sorra jelentek meg versei és esszéi így élete végéig ott maradt. 1908-ban megalapítja a Nagyváradi Holnap nevű irodalmi csoportot. A Népszavába írt politikai cikkeket amiben kemény kritikákat tett közzé , észrevette mennyire el vagyunk maradva a többi nyugati országhoz képest (és ez még ma is tart :( ). Tehát vissza térve Lédával való szakítása után 2 évvel ismerkedik meg Bonzca Bertával, akivel suttyomban házasodnak össze, verseiben Ő a Csinszka nevű nő. I. Világháború után nem írt, 4 éves hallgatás után 1918-ban jelenik meg : A halottak élén című kötete , amiből jó pár verset kihagytak a szerkesztés folyamán. Élete utolsó heteiben súlyos beteg volt, mint szinte majdnem az összes hozzá hasonló költő (nem tudom ezeket mi lelte, szifilisz, ópium, anyám kínja :D) . Vérbajjal feküdt a Ligeti szanatóriumban, ahol 1919 január 27.-én meghalt 42 évesen.

Ady Költészete és a szimbolizmus:

Petőfi már eléggé elfuserálta a magyar költészetet a népiességével amikor végre valahára berobbant Ady. (Oké tényleg elfogult vagyok, de nagyon rühellem Petőfit, és amilyen szerencsés voltam pont őt sikerült érettségi tételként kihúzni :D). Na tehát mivel tejesen új vonalat kezdett meg, rengeteg utánzója akadt akiket szerencsére jól ki is gúnyolt.

"Sajátos technikával dolgozik: egyrészt megalkotja egyedi kevert ritmusát, mely a szimultán verselés egy kevert változata; a belső ritmus, ismétlések, halmozások, puritánabb versszerkezet és a zökkentés, tagolás jellemző e sajátos ritmikára. Továbbá új szavakat alkot az „el” igekötő igékhez való hozzátoldásával, ezáltal keltve egy vagy csak múltbeli vagy elszalasztott lehetőséget, történést vagy balul sikerült próbálkozást a múltban.,, (wikipedia)

Ady költészetében hemzsegnek a motívumok, egész szimbólumrendszerei vannak. Szinte mindenről tudott írni: szerelem, tájköltészet, istenes versek, halál, magyarság forradalom... (a két utóbbi nekem annyira nem...). Valószínűleg Baudelaire és Verlaine voltak rá hatással.

"Szimbolizmusa költeményeinek látomásosságában, meghatározatlanságában jelentkezik. Jelentős szereppel bírnak szimbolista ihletésű verseiben a színek (piros, fekete, fehér), a szuggeráló erő és az Adyra jellemző szómágia, mint például a korrespondencia (szokatlan képzettársítások, konkrét és absztrakt összekapcsolása) és a zenei crescendo (jambikusság, ismétlések, halmozás). Szecessziós jelleget is mutat költészete, melyet a továbbiak támasztanak alá: A szecesszióra jellemzőek a dekoratív vonalak, az egzotikusság, különösség, titokzatosság. Ilyen verseit meghatározza az önfeltárulkozás, a személyiség új kultusza – szereplírának tekinthetők; az elkülönülés gesztusa, a túldíszítés, dekorativitás, az eufemizált halál.,, (wikipedia)

Adyt kora egyik lázadójaként is emlegetik. Na most, hogy kiveséztük, ajánlok róla pár weboldalt amik hasznosnak bizonyulnak:

http://www.kaposnet.hu/kata/ady.htm http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/ady/adye.htm
Verselemzések:

http://www.literatura.hu/irok/xxszazad/eulira/ady.htm

Szimbolizmus:

A görög szümbolon: ismertetőjegy szóból származik. 19. század végén, alakult ki, hívei szerint az ábrázolt tárgy nem önmagáért, hanem valami általa hordozott tartalom sejtetőjeként fontos. Annak hátterében, hogy a múlt század utolsó harmadában egy életérzés önálló művészeti irányzatként, a szimbólumok nyelvén szólaljon meg, már mélyreható társadalmi változásokat kell feltételeznünk. Lezárult a nemzeti felszabadító mozgalmak nagy korszaka, a polgárság kiábrándultnak érezte magát, vezető rétege pedig már világrészméretű imperialista vállalkozásokat készített elő, hatalmas lendületet vett a technikai és az ipari fejlődés, kialakultak a világ nagy metropoliszai, az egyes társadalmi rétegek közötti különbség ijesztő méretéket öltött, a társadalomtudomány pedig egy új fogalom, az elidegenedés köré csoportosította a jelenségek leírását.

A szimbolista költészet (Baudelaire, Verlaine, Mallarmé) és művészet (már Gauguin is) homályosan többértelmű, kifinomultan dekadens nyelvezetet dolgoz ki magának, hogy a társadalmi valóság elől az irracionalitás világába menekülhessen. Mi ez a dekadencia? Szini Gyula írja 1903-ban:

“Örökzöldben járunk, amely kövéren és dúsan tenyész elmúlt emberek elviharzott szenvedéseinek termőtalajából. Valami különös fűszeres illat szállong a levegőben. Nagy, egzotikus szemű virágok nyílnak mindenfelé, és becéző nevüket suttogják: mi vagyunk a tuják, orchisok, ranunculusok, heliotrópok, dáliák, cyclamenek, hysópok. Ó, hogy szerették e különös virágokat különös nevükön a dekadensek! Mámorosan jártak a misztikus illatárban, és bonyolult érzékkel a szagokban színeket, a színekben hangokat, a hangokban színeket láttak...”

Az utóbbi jelenség a szimbolistáknak oly kedves szinesztézia, amit “szín-hallásnak” vagy “hang-látásnak” nevezhetünk, s ez kapcsolja össze a különböző Gesamtkunstwerk (“összművészeti alkotás”) törekvéseket, melyek egyik meghirdetője az operaszerző Richard Wagner volt. A szimbolikus művész az új élmények keresése során szívesen téved a “tilosba”: a mámor, az erotika, a halálvágy, az egzotikum, a “vér és arany”, a misztika, az okkultizmus stb. területére. Hasonlók a szecesszió témái is - a két irányzat között a határvonalat nehéz meghúzni.

A szimbolista elvek szerint a művésznek a dolgok mögött meghúzódó eszmei valóságot is érzékeltetnie kell. A szimbolista festmény „eszmei, szimbolikus, szintetikus, szubjektív és dekoratív” egyszerre. Mesterei vonzódtak az idealista, a misztikus és a morbid iránt.

Most hogy alaposan kiveséztük a témát, szeretnék pár kedvenc verset megmutatni nektek! Remélem, hogy ti is ugyan úgy megkedvelitek a költészetét mint én.

Sírni, sírni sírni

Várni, ha éjfélt üt az óra,
Egy közeledő koporsóra.

Nem kérdezni, hogy kit temetnek,
Csengettyűzni a gyász-menetnek.

Ezüst sátrak, fekete leplek
Alatt lóbálni egy keresztet.

Állni gyászban, súlyos ezüstben,
Fuldokolni a fáklyafüstben.

Zörgő árnyakkal harcra kelni,
Fojtott zsolozsmát énekelni.

Hallgatni orgonák búgását,
Síri harangok mély zúgását.

Lépni mély, tárt sírokon által
Komor pappal, néma szolgákkal.

Remegve, bújva, lesve, lopva
Nézni egy idegen halottra.

Fázni holdas, babonás éjen
Tömjén-árban, lihegve mélyen.

Tagadni múltat, mellet verve,
Megbabonázva, térdepelve.

Megbánni mindent. Törve, gyónva
Borulni rá egy koporsóra.

Testamentumot, szörnyűt, írni
És sírni, sírni, sírni, sírni.

Ez a vers volt az, ami miatt végül is megkedveltem őt. Mikor első alkalommal olvastam kirázott tőle a hideg:

A halál rokona

Én a Halál rokona vagyok,
Szeretem a tűnő szerelmet,

Szeretem megcsókolni azt,
Aki elmegy.

Szeretem a beteg rózsákat,
Hervadva ha vágynak, a nőket,
A sugaras, a bánatos
Ősz-időket.

Szeretem a szomorú órák
Kísértetes, intő hívását,
A nagy Halál, a szent Halál
Játszi mását.

Szeretem az elutazókat,
Sírókat és fölébredőket,
S dér-esős, hideg hajnalon
A mezőket.

Szeretem a fáradt lemondást,
Könnyetlen sírást és a békét,
Bölcsek, poéták, betegek
Menedékét.

Szeretem azt, aki csalódott,
Aki rokkant, aki megállott,
Aki nem hisz, aki borús:
A világot.

Én a Halál rokona vagyok,
Szeretem a tűnő szerelmet,
Szeretem megcsókolni azt,
Aki elmegy.

Vér és Arany:

Nekem egyforma, az én fülemnek,
Ha kéj liheg vagy kín hörög,
Vér csurran vagy arany csörög.

Én tudom, állom, hogy ez: a Minden
S hogy minden egyéb hasztalan:
Vér és arany, vér és arany.

Meghal minden és elmúlik minden,
A dics, a dal, a rang, a bér.
De él az arany és a vér.

Nemzetek halnak s újra kikelnek
S szent a bátor, ki, mint magam,

Vallja mindig: vér és arany.

Nos még rengeteg versét fel tudnám sorolnia szerelmi költészetéről nem is esett szó, mert ő nem a tipikus "sétálunk a réten,, eset. Azok a versek is legalább ilyen hangulatban íródtak! akik kíváncsiak a további műveire, itt megtekinthetik az összeset!

http://mek.niif.hu/00500/00588/html/index.htm