Káin: Sorozatgyilkosok

Sziasztok!

Nem felejtettem el a cikksorozatunkat, nyugi! Csak tegnap már fölösleges lett volna hajnali 1-kor írnom, mert senki sem olvasta volna el. Na de el is kezdem az írást, hogy időbe jól kijöjjek 8mert ugye este jön az új, alkímiával foglalkozó cikksorozat). Mai gyilkosunk a skót származású :

DENNIS NILSEN

Dennis Nilsen 1945. november 11-én született Londonban. Apja alkoholista norvég katona volt. (ez már jól kezdődik :D) Az anyja, Betty Whyte, 8 év után elvált férjétől, és azután a nagyszülőknél laktak. Dennis erősen kötődött a nagyapjához, halála teljesen összetörte. Anyja újraházasodott, amikor 9 éves volt. Ekkor kezdett elmagányosodni, és egyre zárkózottabb lett. Saját bevallása szerint első gyilkosságának a magány volt a fő oka.

„Kezdetben csak társaságot kerestem, és azt hittem, majd minden megoldódik.”

Nilsen felhívta áldozatait a lakására (elsősorban fiatal fiúkat), hogy szexuális kapcsolatot létesítsenek, majd leitatta és megfojtotta (nyakkendővel, vízzel) őket. A holtesteket általában azonnal megmosdatta, majd felöltöztette. Volt, amelyikkel hónapokig együtt aludt, majd feldarabolta őket, és fóliába csomagolva a padló alatt helyezte el a darabokat.

Később (körülbelül fél év után) felnyitotta a padlót és a kertben elégette a részeket. Volt, akiket ezzel szemben megfőzött, vagy apró darabokban a WC-n keresztül próbált meg eltüntetni. A szomszédok hívatták a szerelőket, amikor a WC-jük teljesen eldugult. A munkások húsdarabokat találtak a rendszerben, amelyekről feltételezték, hogy állati maradványok lehetnek. Azonban az elemzés kimutatta, hogy a rothadt szerves anyag, emberi testből származik. A rendőrség ekkor figyelt fel először Nilsenre.

A nyomozás során rengeteg további emberi maradványt találtak a lakásban. A padló alatt, a konyhaszekrényben, de a kertben is. Nilsen készséggel megmutatta korábbi lakásában is az elrejtett testrészeket. A pszichológiai tesztek egyértelműen kimutatták, hogy nem épelméjű. A rendőrségnek bevallotta: 15 férfi meggyilkolásában bűnös. Vallomásaiban szívesen beszélt az esetekről, és hihetetlen részletességgel tárta a nyomozók elé tetteit.

Élvezte, hogy az emberek borzonganak a történetén. Sok mindent a rendőrök el se hittek, amíg nem találtak minden nyomot úgy, ahogy azt leírta. Áldozatairól még képeket is rajzolt.

1983. november 4-én Dennis Nilsent a bíróság bűnösnek találta 6 férfi meggyilkolásában (bár saját bevallása szerint 15 férfit ölt meg) és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte.

Mások írták (elbeszélés)

1978-ban a 33 éves Dennis Nilsen összetalálkozott egy bárban egy férfival, akit meghívott magához. Folytatták az ivást és a beszélgetést, majd együtt tértek nyugovóra. Nilsen felébredt hajnaltájt, és rájött, hogy új társa hajnalban haza fog menni. Felvette a földről a férfi nyakkendőjét, és megfojtotta vele. Megölt egy férfit, akinek még a nevét sem tudta.

Nilsen megrázva ült szobájában, amiatt, amit tett. Készített magának egy kávét, és elszívott jó néhány cigarettát, míg azon gondolkodott, mit tegyen. Levette a halott férfi nyakából a nyakkendőt, és csak bámult rá. Ezután felkelt és bevitte a holttestet a fürdőszobába. Óvatosan beletette a kádba, megnyitotta a csapot, és megmosta a férfi haját. Ezután nagy erőfeszítések árán megtörölte, megszárította a haját, és visszatette őt az ágyba. Új barátja így már nem hagyhatta el őt.

Megrémült a holttest látványától, de egyben szépnek is tartotta. Nem tudta pontosan, hogy miért ölte meg ezt a fiatal férfit. Nem akart egyedül lenni, a karácsonyt is egyedül töltötte, és szerette volna, ha az új évbe nem egyedül vág bele. Később vett egy nagy elektromos kést, de nem tudta magát rávenni, hogy ilyen módon feldarabolja a holttestet. Ehelyett lezuhanyozott, és felöltöztette a testet. Ezután úgy döntött szexuális kapcsolatot létesít a testtel. Bebújt az ágyba, de hamar elmúlt a pillanatokkal korábban érzett izgalma, ezért a testet kihúzta az ágyból, és a földre fektette. Letakarta egy függönnyel, majd elaludt.

Később felkelt, ebédet csinált és tévét nézett, miközben a test még mindig a földön feküdt letakarva.

Végül ráébredt, hogy valamit muszáj vele csinálnia. Kifeszített néhány padlódeszkát, és megpróbálta oda rejteni a testet, de a hullamerevség beállta miatt ez nem sikerült. Így várt, míg a merevség elmúlt, ami után már sikerült őt berejtenie a padlódeszkák alá.

Egy hét múlva Nilsent elfogta a kíváncsiság, és felnyitotta a padlódeszkákat. Elég mocskos volt a test, így Nilsen ismét bevitte a fürdőszobába, és megmosdatta. Ezután Nilsen is megfürdött ugyanabban a vízben. Visszavitte a szobába, és nagyon izgatott lett, lefektette a földre, és maszturbált. Ezután visszatette a testet rejtekhelyére, ahonnan csak egy hónap múlva vette elő ismét, és elégette a maradványokat.

A férfit sosem tudták azonosítani.

Nilsent megdöbbentette, amit tett, és biztos volt benne, hogy ilyen sosem fog vele még egyszer megtörténni. De tévedett. Még tizennégyszer megtörtént vele.

1979. októberében, majdnem egy évvel az első gyilkosság után, egy fiatal kínai tanuló, Andrew Ho, felment Nilsenhez. Az a nyaka köré tekert egy nyakkendőt, majd végül elengedte Ho-t, aki értesítette a rendőrséget, de nem emeltek vádat Nilsen ellen.

1981-ig Nilsen húsz embert ölt meg apartmanjában. Ezek közül csak négyet tudtak azonosítani: Kenneth Ockendont, Martyn Duffeyt, Billy Sutherlandet és Malcolm Barlow-t. Áldozatai közül sokan munkanélküliek, vagy csövesek voltak, akik pénz reményében tértek be Nilsenhez. Volt köztük homoszexuális prostituált is.

Kenneth Ockendon, egy kanadai turista volt Nilsen második áldozata. 1979. december 3-án találkozott össze Nilsennel egy bárban. Ittak, megnézték Londont, majd felmentek Nilsenhez. Nagyon jól érezték magukat, de Nilsen tudta, hogy Ockendon másnap haza fog repülni Kanadába. Megfojtotta a férfit. Ezután levetkőztette, és megfürdette, majd betette az ágyába és egész éjjel vele aludt. Másnap a testet egy szekrénybe rejtette és elment dolgozni. Egy nappal később elővette őt a szekrényből, és megmosdatta. Ezután felöltöztette, beültette a székébe és különböző pózokban lefotózta. Majd visszatette az ágyba és beszélgetett vele, mintha még élne. Ezután fajtalankodott a testtel, majd elrejtette a padlódeszkák alatti rejtekhelyre, ahonnan még jó párszor elővette, és együtt tévéztek.

Öt hónap telt el, mire Nilsen ismét gyilkolt.

1980. május 13-án eltűnt a 16 éves Martyn Duffey. Hajléktalan volt, és elfogadta Nilsen ajánlatát, hogy aludjon nála. Két sör után a fiú lefeküdt aludni, ekkor Nilsen lefogta és megfojtotta. Bevitte a fürdőbe, majd onnan az ágyba, maszturbált felette, majd elaludt. Két hétig a szekrényben tartotta a holttestet, majd a már megszokott padlódeszkák alatti helyen.

A következő áldozat a 27 éves Billy Sutherland volt, aki ugyanúgy végezte, mint a többiek.

Malcolm Barlow egy 24 éves árva fiatalember volt, aki állandóan hazudozott. Nilsen meglátta, ahogy háza előtt lézeng, ezért kihívta az ambulanciát, és a fiút bevitték. Amikor kiengedték az visszatért Nilsen házához és a lépcsőn ülve várta, míg a férfi hazaér a munkából. Nilsen meghívta őt egy italra, majd amikor a fiú elaludt, megfojtotta. Bevitte a konyhába, és az egyik szekrénybe tette. Lakásában még vagy fél tucat holttest volt. Néhányat az ágyában is tartott szexuális célokra, akár egy hétig is. Izgatta őt, hogy hatalma lehet felettük. Nilsen naponta kétszer is befújta lakását, hogy elriassza a legyeket. Egyszer öngyilkos akart lenni, de ekkor bejött a kutyája, megcsóválta a farkát, és Nilsen letett a dologról.

Hogy megszabaduljon a holttestektől, előbb kiküldte kutyáját és macskáját a kertbe, majd levetkőzött, és a konyhában feldarabolta a testeket. Régebben hentes volt, így tudta, hogy a legkönnyebb feldarabolni egy testet, a belsőségeket egy zacskóba tette. Ezután mindent betett a padlódeszkák alá, ahol 2 ép és egy feldarabolt test volt. Amikor lehetősége volt rá elégette őket a kertben. Mindig csodálkozott rajta, hogy miért nem vonta kérdőre, vagy próbálta megállítani valaki. A szomszéd gyerekek még át is jöttek, hogy nézzék a tüzet, amely majdnem minden nap égett Nilsen kertjében. Amikor úgy döntött, hogy ideje egy új helyre költözni, majdnem elfelejtette, hogy Barlow karjait egy közeli bokornál rejtette el. Mindent gondosan elintézett, majd elindult, remélve, hogy életének ezt a szakaszát maga mögött hagyhatja. Hat hónappal később, miután elfogták, a rendőrök Nilsen korábbi kertjében több mint ezer csonttöredéket találtak.

A ház, ahová költözött, hat másik lakást is magába foglalt az övén kívül, ami egy tetőtéri lakás volt, a 23-as számú. Meg volt győződve róla, hogy ez majd elriasztja őt megszállott gyilkolásától. Ennek ellenére még három gyilkosság történt, és egyre nehezebbé vált tetőtéri szobájából eltüntetni a maradványokat.

Az első áldozat John Howlett volt, akivel egy bárban találkoztak. Úgy döntött, felmegy Nilsenhez, aki megpróbálta rábírni, hogy menjen haza, de az nem engedelmeskedett. Nilsen őt is megfojtotta. A testet a fürdőbe tette, míg eldöntötte, hogyan szabaduljon meg tőle. Arra jutott, hogy kis darabokra felvágja, majd lehúzza a WC-n. Ez eléggé sokáig tartó műveletnek bizonyult, így a test egy részét megfőzte, a húst leszedte a csontokról, és így próbálta meg eltüntetni őket.

Második áldozata Archibald Graham Allan volt. Őt szintén megfojtotta, elrejtette a fürdőszobában, három napig otthagyta, majd feldarabolta.

Harmadik áldozata a 20 éves drogos, Steven Sinclair volt. 1983. január 23-án ismerősei látták őt elmenni egy erős férfivel. Felment Nilsenhez, ahol belőtte magát majd álomba szenderült. Ezután Nilsen őt is megfojtotta, megfürdette, és betette az ágyba maga mellé.

Ekkor még fogalma sem volt róla, hogy ez a holttest fogja lebuktatni, és lesz a veszte.

Nilsen szerint gondjai amiatt alakultak ki, mert kiskorában látta nagyapja holttestét.

Dennis Andrew Nilsen 1945. november 23-án született Skóciában, Olav és Betty Nilsen egyetlen gyermekeként. Elég rossz házasság volt ez, Olav alkoholista volt, és sok volt a veszekedés a családban. Hét év múlva el is váltak, és Dennis anyjával annak szüleihez költözött. Dennis nagyon szerette nagyapját, Andrew Whyte-ot, de amikor 6 éves lett, nagyapja meghalt. Anyja anélkül, hogy elmondta volna neki mi történt, bevitte Dennist, hogy nézze meg nagyapja holttestét, ami ráébresztette őt a borzalmas veszteségre.

Nyolc éves korában majdnem belefulladt a tengerbe, egy idősebb fiú mentette meg, aki éppen a strandon játszott. A fiú letérdelt Dennis mellé, és maszturbálni kezdett, ez sem volt túl jó hatással rá.

Nem sokkal ezután anyja újra férjhez ment, született négy másik gyermeke is, és Dennisre egyre kevesebb ideje jutott.

Dennis sosem gyűlölt senkit, és nem volt agresszív sem az állatokkal, se más gyerekkel szemben, mint a legtöbb ember, aki gyilkossá válik. Mindig elborzasztotta a kegyetlenség, amit másoktól látott.

1961-ben belépett a seregbe, ahol szakács lett, és kitanulta a hentes szakmát. Magányosságában inni kezdett. Megismerkedett egy férfivel, akibe hamar beleszeretett, és elválásuk nagy tragédiát jelentett Nilsen számára.

1972-ben beállt rendőrnek. Hamarosan ráébredt, hogy szinte megigézi egy halott test látványa. A rendőrmunka azonban nem bizonyult neki valónak, így hamar otthagyta.

1975-ben elköltözött Londonba David Gallichannel, aki tagadta, hogy kapcsolatuk homoszexuális lett volna. Dennis vett magának egy kutyát, Bleep-et, majd később egy macskát is.

Két évvel később David elköltözött. Dennis így még magányosabbnak érezte magát, egyre többet dolgozott, ivott vagy nézte a tévét.

Gyilkosságai másfél évvel ezután történtek meg.

Stephen Sinclair holtteste volt az utolsó, amit Nilsen feldarabolt, és műanyag zsákokba tett. A test kisebb részeit lehúzta a WC-n.

Nilsenen kívül a házban volt még 5 lakó, de egyik sem ismerte igazán Nilsent. Február első hetében az egyikük észrevette, hogy az egyik földszinti WC nem működik rendesen, megpróbálta megcsinálni, de nem ment, ezért hívott egy szakembert. Nilsen tartott tőle, hogy az ő tevékenysége okozta a hibát az alagsorban, ezért Sinclair további testrészeit nem húzta le a WC-n, hanem a műanyag zsákokkal együtt bezárta a fürdőbe.

Két nappal később kijöttek ellenőrizni az alagsori mellékhelyiségeket, és Michael Cattran, az egyik dolgozó úgy döntött, hogy lemegy a ház mellett lévő aknába. Furcsa szag csapta meg az orrát, amint leért. Úgy hitte, hogy ez valami halott állattól származhat, ám hamarosan ráakadt több húsdarabra is, ahogy beljebb ment az aknába. Azonnal jelentette felettesének, hogy mire bukkant. Pár lakót is kihívtak a házból, köztük Nilsent is, aki az éjszaka leple alatt visszatért az aknába, és eltávolította onnan a maradványokat, és átdobta őket a kerítésen. Úgy gondolta, hogy az aknában levő húsdarabokat kicseréli csirkehúsra, majd fontolóra veszi az öngyilkosságot. Ehelyett a szobájában ült és ivott, körülvéve három ember maradványaival.

Cattran visszatért és üresen találta az aknát, ám hamarosan sikerült előhalásznia egy újabb darab húst, és hívta a rendőrséget.

1983. február 9-én Nilsen egyik munkatársának azt mondta: „Ha holnap nem jönnék be, akkor vagy beteg vagyok, vagy halott, vagy börtönben ülök.” Ezen mindketten jót nevettek, ám Nilsen érezte, hogy valami történni fog. Mikor lakása felé tartott, meglátott három embert állni az ajtaja előtt. Nyomozók voltak, akik a kanálisa miatt jöttek, azt állítva, hogy emberi testrészeket találtak az aknában.

Nilsen feladta és beleegyezett, hogy bemegy velük a kapitányságra. Miután átkutatták lakását, számos testrészt találtak műanyag zsákokba csomagolva. Nilsen készségesen elárulta, hogy mit hol kell keresniük, és bevallotta, hogy előző apartmanjában is megölt 12-13 embert.

Nilsen kihallgatása február 11-én kezdődött meg, és közel 30 órán át tartott. Segített a rendőröknek azonosítani a holttesteket, és mesélt tetteiről is. Nem tért ki a válaszok elől, és nem számított szánalomra sem. Nem mutatott lelkiismeret furdalást sem, de legbelül mégis nagyon felkavarták őt tettei. A rendőrséget elvezette továbbá arra a helyre is, ahol rendszerint elégette a holttesteket.

Kihallgatása utána a Brixton börtönbe került a tárgyalásáig.

Sok férfi, és egy nő is felment Nilsenhez, sokan megúszták sértetlenül, de néhányan éppen hogy el tudtak menekülni, és ezek közül sokan értesítették is a rendőrséget. Hárman közülük tanúként is megjelentek Nilsen tárgyalásán. Egyikük Andrew Ho volt, majd utána Douglas Stewart állította, hogy Nilsen megtámadta őt. A harmadik tanúskodó a 19 éves Paul Nobbs volt.

1982. áprilisában hazavitte a 21 éves Carl Stotter, akivel együtt ittak, majd az ágyban kötöttek ki. Nilsen őt is meg akarta ölni, de Carl végül megúszta élve.

A tárgyalás előestéjén Nilsen így nyilatkozott: „Én már elítéltem magam, sokkal keményebben, mint ahogy azt bármelyik bíróság tehetné.” Nilsent hat gyilkossággal, és két gyilkossági kísérlettel vádolták. Az ügyész Alan Green volt. A tárgyalás 1983. október 24-én kezdődött meg.

Nilsen rendőröknek tett vallomását szóról szóra felolvasták, ami eltartott négy órán át.

A bíróság végül november 3-án, csütörtökön vonult vissza, majd másnap délután 4:25-kor meghozták az ítéletet, miszerint Nilsent minden vádpontban bűnösnek találták. Így Dennis Nilsent életfogytig tartó börtönre ítélték, 25 évnél előbb nem helyezhetik szabadlábra.

Idézetek:

„Álmokat teremtettem, amelyek halálhoz vezettek. Ez a bűnöm.”

„Elindultam lefelé a halál és a depresszió sugárútján.”

„Átkozott vagyok, átkozott, átkozott. Hogy tudtam ilyeneket tenni?”

„Másnap az ágyon feküdt holtan. Nem emlékszem arra, hogy megfojtottam. Csak ültem ott teljes sokkban.”

„Néztem őt… nyugodtan ült a karosszékemben. Arra gondoltam bár örökké itt ülhetne ilyen nyugodtan.”

„Meghökkenve álltam ott. Nem tudtam elhinni, hogy én, Des Nilsen, valóban megtettem mindezt.”

„Nem tudtam aludni a tetteim miatt, vagy rémálmaim voltak.”

„Olyan egyszerű volt, mint elvenni a cukorkát egy gyerektől. Emlékszem, arra gondoltam, hogy nem lesz több gondja az életben, és csak egy szívességet teszek neki. Úgy éreztem az egész élete egy hosszú küzdelem volt csak.”