Káin: Ím igyen szóla Zarathustra

Sziasztok! Nagy nehezen itt vagyok a cikkel, bocsánat hogy nem raktam a napokban de a munkahelyemen kicsit sűrű volt a program és hazamentem pihenni, így nem tudtam mosta annyit írni nektek (szerencsére a többiek aktívak voltak). Na mindegy, írom is nektek hát a többit, jöjjön a következő rész, nagyon figyeljétek majd a vesszőket és a szavakat.

ZARATHUSTRA BESZÉDEI

A HÁROM VÁLTOZÁSRÓL

Az elme három változását nevezem meg nektek: hogy lesz a lélek tevévé, oroszlánná a teve, és végül gyermekké az oroszlán.

Sok van ami nehéz az elmének, az erős, a munkára kész, tisztelettel teljes elmének: de ereje a nehézre és a legnehezebbre törekszik.

Mi a nehéz? Így kérdez a munkára kész elme és letérdepel, mint a teve és jól akar megterhelődni.

Mi a legnehezebb, hősök? Kérdi a fájdalomra kész elme, had vegyem magamra, had örüljek erőmnek. Nem lealacsonyodni-e, hogy gőgünknek fájjon? Bolondságát csillogtatni, hogy bölcsességét gúnyolja?

Avagy: ügyünktől elválni, midőn az győzedelmét ünnepli? Magas hegyre hágni, hogy a kísértőt kísértetbe ejtsük?

Avagy: a megismerés Mekkájából és füvéből táplálkozni és az igazság kedvéért koplaltatni a lelket?

Avagy: betegnek lenni és hazaküldeni a vigasztalókat és süketekkel barátkozni, kik sohasem hallják, hogy mit akarsz?

Avagy: piszkos vízbe hágni, ha ez az igazság vize és hideg békákat és forró varangyokat el nem hajtani magától?

Avagy: azokat szeretni, kik minket megvetnek és a kísértetnek kezet adni, mikor az ijeszteni akar?

Mind e legnehezebbet elvállalja a munkára kész elme: mint a teve, mely megterhelve siet a sivatagba, aképpen siet ez is a maga sivatagjába.

De a legelhagyottabb sivatagban esik meg rajta a második változás: oroszlánná lesz itt az elme, szabadságot akar magának zsákmányolni, és úr akar lenni sivatagjában.

Utolsó urát keresi itt: utolsó istenének akar ellenévé lenni, győzelemért akar küzdeni a nagy sárkánnyal. Melyik az a nagy sárkány, melyet az elme többé urának istenének nevezni nem akar? "Kell,, a neve e nagy sárkánynak. De az oroszlán-elme azt mondja "én akarok,,.

A "kell,, az út mentén hever számára, aranyfényben, mint valami pikkelyes állat és minden pikkelyén aranyfényben ragyog a "kell,,.

Ezredéves igazságértékek csillognak a pikkelyeken és így szól a minden sárkányok leghatalmasabbika: "Minden dolgok értéke-rajtam csillog."

"Minden érték meg van már teremtve és minden teremtett érték: én vagyok. Bizony, ne létezzék többé az "akarom,,! Így szól a sárkány. Testvéreim, miért szükséges az oroszlán az elmében? Mire nem elegendő a teherhordó állat, mely lemond és tisztelettudó?

Új értékeket teremteni-az oroszlán sem tud még: de a szabadságát megteremti új teremtéshez-arra képes az oroszlán ereje.

Szabadságát megteremteni és még a kötelességre is szent nemet mondani: arra kell, testvéreim, az oroszlán.

Jogot szerezni új értékekhez-ez a legrettenetesebb szerzés a teherhordó és jámbor léleknek. Bizony, rablás ez néki és ragadozó állat szokása.

Legszentebbként szerette egykor a "kell,,-t: és most csalfaságot és szeszélyt kell még a legszentebben is fölfedeznie,hogy szerelme ellenére is megszerezze szabadságát: e ragadozáshoz bizony oroszlánnak kell lenni.

De mondjátok meg testvéreim, mire képes a gyermek, amit még az oroszlán sem tehet meg? miért kell a ragadozó oroszlánnak még gyermeknek is lennie?

A gyermek ártatlanság és feledés, újrakezdés, játék, magától elgördülő kerék,első mozgás, szent igenlés.

Igen, a teremtés játékához, testvéreim, szükséges e szentigenlés: saját akaratát akarja ekkor az elme,saját világát nyeri vissza a világból száműzött.

Elmondtam nektek az elme három változását: hogy lett az elme tevévé, oroszlánná a teve és végül gyermekké az oroszlán.

E-képpen szól a Zarathustra. Akkoron pedig időzék a városban, mely neveztetik "A tarka tehén,,-ről.

FOLYT.KÖV