Puppet: Az azték birodalom, II. rész

Az ősi azték vallás

Az ősi azték vallás az istenek, dátumok, útmutatások és színek komplex kölcsönhatása volt. Továbbá fontos szerepet kapott a természettől és világvégétől való félelem. A birodalomban a politikai és vallási rendszer szoros kapcsolatban álltak. Az uralkodó osztály és az átlagember cselekedetei a legjobban a világ keletkezéséről való elképzelésük alapján ismerhető meg. A vallás sok különböző népcsoportok vegyülése által jött létre.

Keletkezéstörténet

Eleinte nem létezett már csak az űr, a semmi, majd ebbe űrbe teremtette önmagát Ometecuhtli/Ometecihuatl; a két név egy istent takar, csak az egyik a hímnemű- A kettősség ura-, míg a másik a nőnemű -A kettősség úrnője- megjelölése. Az aztékok úgy gondolták, hogy minden ellentét, amivel valaha a világban szembesülniük kellett, mind a világ eredetében egyesül. Így ez az isten egyben volt a jó és rossz, káosz és rend, valamint nő és férfi. Az isten kétneműsége által újabb isteneket hozhatott létre, így keletkezett a négy gyermeke: Huiztilopochtli - "a bal oldal kolibrije", Quetzalcoatl - "a tollas kígyó", Tezcatlipoc - "a füstös tükör", Xipe Totec - "mi urunk a megnyúzott".

Tezcatlipoc

A négy isten elkezdett alkotni. Megteremtették a vizet, más isteneket és egy Cipactli nevű vízi szörnyet, ami részben hal, részben krokodil és részben varangy volt; neme nem lett meghatározva, ám furcsamód a kozmosz forrásaként tekintettek rá. Az isteneknek viszont egy problémájuk akadt: bármit teremtettek, az mind a vízbe hullott és Cipactli mindent megevett, így az isteneknek nem volt más választásuk, háborút indítottak a szörny ellen négy irányba húzva azt. Mielőtt elpusztult volna letépte Tezcatlipoca lábát, ám végül a lény testéből teremtették meg az univerzumot. A 13 menny a fején lett szétterítve, testén az emberek által belakott föld helyezkedett el, a farkán pedig a 9 alvilág (Mictlán) kapott helyett. Így alakult ki a vízi szörny hátán a világ, ami a világűr tengerében lebegett.

Quetzalcoatl

A világ megalkotásához nagy energiaforrásra volt szükség, ez pedig nem más, mint a nap; az öt nap kialakulása majd ,,bukása" adja a teremtéstörténet ciklikusságát.

Első nap: A jaguár nap /Nahui Ocelotl/

A nap csak isteni áldozattal jöhetett létre, az első áldozat Tezcatlipoca volt, akinek csak félig sikerült nappá alakulnia, így első alkotása befejezetlen maradt. Ebben az időben az istenek óriásokat teremtettek hamuból és makkal etették őket. Később viszont egy harc alakult ki Quetzalcoatl és Tezcatlipoca között, amely során a napot leütötték az égről, ezért Tezcatlipoca egy jaguárt küldött, hogy elpusztítsa az óriásokat.

Második nap: A szél napja /Nahui Ehecatl/

Quetzalcoatl átveszi testvére szerepét, mint a nap és megteremti az embereket, akik fenyődiómagon éltek. Egy ideig zavartalanul folyt az élet, ám egy idő után az emberek erkölcstelenné váltak, az istenek büntetésképp majommá változtatták őket, majd Quetzalcoatl hurrikánt küldött a világra, hogy elpusztuljanak.

Harmadik nap: Az eső napja /Nahui Quiahuitl/

Tlaloc, az istenek egyik korai teremtménye, az eső és víz istene. Ő vált a következő nappá. Ám személyes problémák a bukását okozták. A felbujtó Tezcatlipoca volt, mikor elrabolta Tlaloc feleségét, aki bánatában csak napsugarakat küldött a földre, esőt viszont az emberek könyörgése ellenére sem volt hajlandó adni. Nemsokára szárazság söpört végig, Tlaloc pedig tüzes esőt hullatott a földre felégetve azt. ( A történet egy másik verziója szerint a Tezcatlipoca és Quetzalcoatl közötti harc okozta a tüzes esőt is.)

Negyedik nap: A víz napja /Nahui Atl/

Ekkor Tlaloc lánytestvére lett a nap, Calchiuhtlicue. De a negyedik nap idején Tezcatlipoca és Quetzalcoatl féltékenyek Calchiuhtlicuere, ezért ezt a napot is leverték az égről, az esés közben pedig szétnyílt és víz árasztotta el a földet.

A napok közötti sötétségben teremtették meg a mai értelemben vett embereket. Amint említettem Quetzalcoatl volt az emberek teremtője, aki alászállt az alvilágba az emberi csontokért. Egyszer mikor alászállt megbotlott, a csontok pedig különböző méretűre hullottak szét; ezzel magyarázták, hogy az emberek nem egyformák. Az első megteremtett férfi Oxomoco, az első nő pedig Cipactonal volt, tőlük származtatták az emberiséget.

Ötödik nap: A földrengés napja - A mai világ

Az istenek összegyűltek, hogy egy új napot hozzanak létre. Az azték keletkezéstörténet itt kezdi el magyarázni, hogy pontosan mi is a mai világunk. Tecuciztecatl, a büszke isten felajánlotta magát, ám a többi isten a szerény Nanahuatzint akarta ,,nappá tenni". Már minden készen állt az áldozat bemutatására, de az utolsó pillanatban Tecuciztecatl képtelen volt a tűzbe ugrani, Nanahuatzin viszont megtette az áldozatot. A féltékenységtől felbuzdulva Tecuciztecatl is a tűzbe ugrott, így egyszerre két nap kelt fel a keleti égbolton. Mivel ez túl világos volt, az istenek egy nyulat dobtak Tecuciztecatl arcába, így elhalványítva az egyik nap fényét létrejött a hold. Nanahuatzin viszont túl gyenge volt, a nap nem mozdult meg, ezért Ehecatl feláldozta a többi istent (, a vérüket adták), hogy a nap és a hold is meg tudjon mozdulni a szél segítségével. Később az emberek áldozatok bemutatásával segédkeztek a világ bizonytalan helyzetén.

Ez tehát az a világ, amiben az aztékok szerint élünk. Állításuk szerint a világvége majd földrengések formájában fog bekövetkezni.