neo.Crysis: Mortem Autonomy I. -Bevezető

„A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van

az élethez és az emberi méltósághoz,

amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.”

-részlet az Alkotmányból

MORTEM AUTONOMY I.

-Bevezető-

„Egy ember, aki nem jelenik meg többé a színen, ennyi az egész –
most még látja őt, most már nem látja,
ez az egyetlen, ami valóság: ebben a percben még itt van, a következőben már nem,
és soha többé nem jön vissza – lelépés, feltűnés nélkül,
és be nem jelentve;
eltűnés, ami lassankint súlyosbodik,
míg végül teleszívja magát halállal.”

Mit is jelent meghalni?Jobb esetben mi magunk még sohasem tapasztaltuk a szó jelentésének mivoltát, mégis mindannyian tisztában vagyunk vele, mi is az hogy "meghalni". Ismereteink főként tapasztalatokon alapulnak, hiszen mindannyiunknak halt már meg közeli vagy távoli rokona, esetlegesen jó barátja, ismerőse. Mindannyian tudjuk, mit vonz maga után a halál- veszteséget, hiszen egy általunk kedvelt, vagy csak csupán megszokott személy hiányát érzékeljük, mindezt térben és időben. Az idő, azt mondják, begyógyítja a sebeket, szépen eltompítja az emlékeket és agyunk egy mély zugába rejti, ahonnan csak néhanap tör elő. De a térbeli hiányt sohasem pótolhatjuk. Az elhunyt nem lesz soha mellettünk már és nem futunk vele össze az utcán, egyszóval elmúlik fizikai mivoltából. Hogy hová tűnik? Nos az a meg nem határozott, ismeretlen hely, ahová a halott "elköltözik" az általunk megszokott térből újabb lelki sérelmeket és fájdalmat okoz a hozzátartozóknak, akik ezt a gyászt különféle eszközökkel enyhítik szerte a világon. Ezek mind a halott testével kapcsolatosak, hiszen míg azt a megfelelő körülmények között átvonultatják ezeken a szokásokon, kiléptetik a társadalmi létükből és legvégül elérik a belenyugvást a fájdalmas elmúlásba és felépíthetnek egy újabb rendet az életükben.

Ebben a cikksorozatban mindezeket vesszük sorra, például:

• az előjeleket
• a haldoklást
• a halált
• a halottnak nyilvánítást
• a halálfélelmet
• a halottakkal
• haldoklókkal való hagyományos népi nézeteket
• a siratást
• a búcsúzást
• az elengedést
• a virrasztást
• a sírásást
• az elföldelést
• a temetési rítust
• a halálnemeket
• a gyászt
• a lélek eltávozását
• a holttest tiszteletét és az azzal való méltó bánásmódot
• kegyeletsértést
• a szervek és szövetek esetleges eltávolítását
• különböző etikai kérdésekkel is foglalkozhatunk.

"Lemegyen a fényes nap.

Felkel-e nékem holnap?

Számadásom nem egész,

Nem vagyok még útra kész.

Mi lesz velem, ha meghalok

Bűnömmel, ha sírba szállok

Hová leszek, ha a halál

Halálos vétekben talál?"

Hamarosan érkezik az első vitatott téma,
az általános halálkép és
a népi hiedelmeken alapuló előjelek a halál bekövetkeztéről!

Régi szokás volt a halottakról egy utolsó fényképet készíteni.
Ezekből láthattok válogatást majd mindig a cikkek sorai között.

Hogy miért is írok erről? Magam sem tudom megmondani. Nem félek a haláltól-én magam nem félek. De minden mástól igen, ami a halállal kapcsolatos. Nem is fogok belemenni éppen ezért a halandók kóborló lelkeibe és a túlvilágról jövő jelekre sem fogok kitérni. Hogy miért? Mert rettegek tőlük. Igen, elismerem. Azt mondják nem kellene. De én mégsem tehetek ellene. Talán próbálom megmagyarázni, talán legfőképpen magamnak, hogy ez bizony egy természetes folyamat egyik eleme. Születünk-élünk-alszunk-sz*runk-kivénhedünk-meghalunk. Nem kell ezen megbotránkozni. Én-mint ahogyan már megismerhettetek- a racionális oldalon állok, de sajnos érnek olyan hatások, amit már racionalitással sem lehet-egyszerűen képtelenség megmagyarázni. De maga a halál-egy élőlény halála mégiscsak érdekes valahol. Élt-meghalt. Volt-nincs. Csak úgy eltűnt és nincs többé.

Mindennek megvan a maga vonzata, ebben a sorozatban az emberi test elmúlással fogunk foglalkozni. Persze soha semmi nem tűnik el nyomtalanul- már jól megtanulhattuk- az energia sohasem tűnik el, csupán átalakul. Mégis ebben a cikksorozatban az elporladó földi porhüvelyről esik majd szó. Ott, ahol leáll az ember testének működése.

A halál egy fizikai és kézzel fogható esemény
-ami igaz közel sem pont egy emberöltő végén...
Én maradok az emberöltőn innen
- a "túl"-t pedig azokra hagyom, akik képesek szembenézni vele.