"kamupók" : Élet az élettelenből

1837-ben Andrew Crosse (1784-1855), angol amatőr természetbúvár mesterséges úton próbált kristályokat előállítani úgy, hogy elektromos áram jelenlétében folyékony anyagokat áramoltatott keresztül porózus kőzeteken. 14 nap múlva Crosse az elektromosan töltött köveken különös képződményeket vett észre, melyek négy nappal később szemmel láthatóan megnőttek és szálakat bocsátottak ki magukból. A 28. napon már egészen olyanok voltak, mintha lábas rovarok volnának. Néhány nap múlva a lények leváltak a kövekről és önálló életre kelek. Pár hónap alatt több sáz apró képződmény jött létre. Crosse az atkák tudományos neve után acarusoknak nevezte el őket. Némelyeknek hat lábuk volt, másoknak nyolc. De vajon honnan jöttek? Rovarpeték lettek volna a kőzetekben vagy a folyadékokban? A lehető legalaposabban megvizsgálták az anyagokat, de semmi ilyesmit nem találtak bennük.

Crosse később megfigyelte, hogy az acarusok kövek nélkül, pusztán a folyadékban is megjelennek, ha áramot vezet beléjük. Amikor Crosse felfedezését az Electrical Societyhez továbbította, általános hitetlenséggel szembesült. Egy másik angol amatőr, a kenti Sandwichben élő W. H. Weeks kísérletei hasonló eredményre vezettek, s Michael Faradaytől, a híres fizikustól tudjuk, hogy ő is megfigyelte e különös jelenséget Amikor Crosse kijelentette, hogy élőlényeket hozott létre élettelen anyagból, istentagadással és istenkáromlással vádolták, s -ami legjobban bántotta - kutatásai eredményeit hamisításnak minősítették.

A rosszindulatú támadások miatt Crosse úgy döntött a továbbiakban semmit sem hoz nyilvánosságra. Ám jóval később, a Chicagói Egyetemen elvégzett kísérlet során vízgőzből és földgázból álló keveréken elektromos áramot vezetett keresztül, amelynek a hatására aminosavak keletkeztek - a földi élet alapját képező fehérjék alkotómolekulái.