Káin: Ím igyen szóla Zarathustra

Sziasztok!

Már igen régen jöttem nektek cikkel, szóval elkezdem pótolgatni a dolgokat. Ma Zarathustra és utána pedig okkult tanokat olvashattok tőlem! Most éppen fent vagyok msn-en úgyhogy aki délelőtti szerkesztőnek jelentkezett el tud végre érni! Nem is húzom az időt , bele is csapok a lecsóba! :D Ez a rész kicsit nem tetszett, ugyanis Nietzsche nagy ateista és ebben a részben azt próbálja elmondani hogy bűn hinni a túlvilágban, vagy emberek által kitalált istenekben. DE szerintem inkább a vallás értelmetlenségére próbál rávilágítani, sőt szerintem ez az írás erősen keresztényellenes. :D Tetszene is, ha nem próbálna meg minden okkult kötelet elvágni benne, csak mivel látok dolgokat nem tudok teljesen azonosulni ezzel az érkezéssel.

A túlvilágiaskodókról

Egykor Zarathustra is az emberen túliakról ábrándozott, mint valamennyi túlvilágiaskodó.

" A világot szenvedő, megkínzott isten művének tartottam ekkor.

Álomnak látszott a világ és egy isten költeményének, egy isteni elégületlen szeme előtt kóválygó színes füstnek.

Jó és rossz, gyönyör s bánat, én és te-mindez teremtő szemek előtt lebegő színes párának látszott. Másfelé akart magától tekinteni a teremtő és megteremté a világot.

Ittasító gyönyör a szenvedőnek a bánatától félrenézni s eképp megszűnni. Ittasító gyönyörnek s önfelejtésnek látszott nekem ekkor a világ.

Ez a világ, ez az örökké tökéletlen, örök ellentmondás képmása és tökéletlen képmása, tökéletlen alkotójának ittasító gyönyöre: ímé egykor ekképp láttam a világot.

Én is az emberentúliakról álmodoztam tehát, minden túlvilágiaskodó példájára.Igazán az emberen túliakról?

Jaj testvéreim, ez az isten, akit én teremtettem , mint minden isten, emberi mű s emberi őrület volt!

Ember volt, és bizony nagyon gyarló emberpéldány és Én: saját hamvamból s tüzemből kelt ki e rém, bizony mondom, nem jött a túlvilágról!

És mi történt testvéreim? Legyőztem magamat, a szenvedőt, a hegyre vittem hamvaimat, tisztább lángot leltem magamnak. És íme! Eltűnt a rém előlem! Most hogy kigyúltam szenvedés és kín lenne, ha hinnék a rémekben: Szenvedés és megalázás lenne az reám nézve.Eképp szólok a túlvilágiaskodókhoz.

Szenvedés és tehetetlenség teremtett minden túlvilágot és az üdv ama rövid őrülete, melyet csak a legszenvedőbb ér meg.

Kimerülés mely egy ugrással, egyetlen halálos ugrással akarja a végsőt elérni, nyomorúságos tudattalan kimerülés, mely még akarni sem akar: ez teremtett minden istent és túlvilágot.

Higgyétek el testvéreim! A test volt az, mely kétségbeesett a test miatt-ez tapogatózott a megtévedt ujjaival a végső falakon.

Higgyétek el testvéreim! a test volt az, mely a föld miatt kétségbe esett-ez hallgatta meg a lét gyomrának szavát.

És akkor fejével és nemcsak fejével nekiment a végső falnak-át a "másvilágba,,.

Hanem a "másvilág,, jól el van rejtve az ember elől, az az embertelen, emberirtó világ, mely égi semmi: és a lét benseje csak emberképében szól az emberhez.

Bizony nehéz a létet bizonyítani és nehéz megszólaltatni. Oh, mondjátok meg testvéreim, hogy nem a legcsodásabb dolgok vannak-e még a legjobban bebizonyítva?

Igen , ez az Én, ennek az Énnek ellentmondása, összevisszasága még a legbecsületesebb módon beszél létezéséről, ez az alkotó, akaró,értékelő Én, mely a dolgok értéke és mértéke.

És ez a legbecsületesebb létező, az Én- a testről beszél és a testet akarja még ha költ is, vagy rajong és zúzott szárnyakkal röpdös.

Egyre becsületesebben tanul meg beszélni az Én és mennél többet tanul, több szót és megbecsülést juttat testnek és földnek.

Új büszkeségre tanított meg a magam Énje és erre tanítom az embereket: Nem dugni többé fejemet az égi dolgok fövényébe, hanem magasan hordani ezt a földi őt, mely a földi célt megteremti.

Új akaratra tanítom az embereket: ezt az utat akarni, melyen vaktában járt az ember, azt találni jónak, arról le nem térülni, mint s betegek és a sinylők.

Betegek és sinylők voltak azok, kik megvetették a testet és a földet és fölfedezték az égit s a megváltó vércseppeket : de még ezeket az édes és komor mérgeket is a testtől és földtől szerezték!

Menekülni akartak nyomoruktól, de a csillagok távol esének tőlük. És ekkor így sóhajtottak:

"Oh vajha volnának égi utak, melyeken más létbe és üdvösséghez lehetne surranni!,, és ekkor fölfedezték álnokságaikat és véres kis italaikat!

És e hálátlanok most azt hitték, hogy immáron eltávolodtak testüktől és e földtől. De kinek köszönhették eltávolodásuk rángásait és gyönyörűségét? Testüknek és e földnek.

Zarathustra jóságos a betegekhez. Bizonyára nem haragszik vigaszuk és hálátlanságuk módja miatt. Gyógyuljanak s győzedelmeskedjenek s teremtsék tökéletessé testüket!

Még akkor sem haragszik Zarathustra a lábadozóra, ha gyöngén néz vissza tévhitére és éjfélente istene sírja körül sompolyog: de még könnyei is betegség és beteg test maradnak számomra.

Sok nyavalygó nép volt mindig a költők és istenfélők sorában: dühösen gyűlölik a tudásra vágyót és az erények legifjabbikát melynek neve: becsületesség. Mindig sötét időkbe néznek vissza: ekkor persze másféle dolog volt a balgaság és hit. Az ész őrjöngése istenes, a kétely bűn vala.

Nagyon is jól ismerem ez isteneseket: azt akarják, hogy higgyenek bennük s bűn legyen a kétely. Nagyon jól tudom azt is, hogy miben hisznek leginkább. Bizony mondom, nem túlvilágokban s megváltó vércseppekben:hanem a testnek hisznek leginkább és saját testük nekik a mindenekfölött való cél. Hanem nyavalygó jószág az akik és szeretnének bőrükből kiugrani. Azért lesik a halál hirdetőit és hirdetik magukat is a túlvilágoz.

Inkább hallgassatok testvéreim , az egészséges test szavára, tisztább és őszintébb hang ez.

Az egészséges, tökéletes és ép test őszintébben és tisztábban szól, mert ez a földi célról beszél.,,

Eképpen szóla Zarathustra.

FOLYT.KÖV.