Puppet: Az azték birodalom, III.rész

Először is szeretnék elnézést kérni hosszú időre nyúló inaktivitásomért, jelen egészségi állapotom miatt orvostól orvosig kellett rohangálnom, enyhén stresszesen telt az elmúlt hét, ám most már újra aktívan tudom folytatni cikksorozatomat.

Az azték kalendárium

Az aztékok arra törekedtek, hogy a természettel való egyensúlyt megőrizzék. Úgy gondolták egyetlen rossz lépés természeti katasztrófát okozhat. A természetben pedig egy állandó harc játszódott le: a fény és sötétség harca, melynek az emberek is részeseivé váltak, és amit végül egy nap elveszítenek. A harc során Hiutzlopchtli, a ,,harcoló nap" Nanahuatzint, a jelenlegi napot védelmezte. A harc során véráldozatra volt szükségük, hogy a véget nem érő csatát folytatni tudják, ezért is mutattak be számtalan emberáldozatot. (Például egy győztes csata során nem tartottak hadifoglyokat, mindenkit feláldoztak a nap számára.) A feláldozott emberek haláluk után ők is a sötétség ellen harcoltak.

A birodalmat 52 évente rettegés fogta el egy következő világvége miatt, ilyenkor a felszentelt lángot eloltották, az emberek elpusztították földi vagyonaik és gyászba borultak. A Pleiades csillagkép feltűnése jelentette az 52 évig tartó újabb biztonságot.

Pleiades csillagkép

A kőkalendárium

A kalendárium három fő részből állt, alapjait az olmékok alkották meg és ezt a szisztémát vették át/ fejlesztették tovább az aztékok. Feladatkörét tekintve a fontos esetekben való döntésnél játszott kulcsfontosságú szerepet . Maga a kőkalendárium 1497-ben készült és a napistennek lett felajánlva. Méreteit tekintve ez a masszív faragás 3 láb vastag (kb. 91 cm), átmérőjét tekintve 12 láb hosszú (kb. 365 cm) és 22,5 tonnányi, anyagát tekintve pedig bazaltból készült, ami nem meglepő, hiszen a birodalom környékén elég meghatározó volt a vulkáni működés. Később Mexikóváros központi tere alá lett temetve több, mint 300 évre. Végül 1790-ben megkezdett felújításoknak köszönhetően, december 17-én került újra napvilágra.

A napkő

Manapság a Museo Nacional de Antropologia nevezetű múzeumban látható, természetesen Mexikóvárosban. Ez a kőnaptár a művészet és geometria tökéletes kombinációja, az idő és tér felfogása meglehetősen érdekes, egyfajta ,,kerék a kerékben" elven működik.

Első kalendárium - Xiuhpohualli

Ezzel a naptárral a ,,mindennapi" éveket számlálták (pont úgy, ahogy mi is tesszük manapság). Egy év 365 napból állt, amelyben 18 hónap (meztli) volt. Egy-egy hónap 20 napból állt (veintenas), minden hét öt napos volt, így egy hónapban négy hét volt. 18*20= 360 nap volt a normális napok száma, ehhez jött még hozzá plusz öt balszerencsés nap (nemontemi), amelyeken szertartásokat, rituálékat hajtottak végre. 52 évente viszont az Új Tűz rituáléja alkalmából 12 napig tartották a szertartások.

Második kalendárium - Tonalpohualli

A tonalpohualli, vagyis a szent kalendáriumot alkalmazták az egyensúly megőrzésére, eldöntötték melyik napon mely istenek között osszák fel a rituálékat, hogy minden isten elégedett lehessen. Ebben a rendszerben 20 szimbólum volt, melyet 13 számhoz osztottak el. 13*20=260 napos volt ez a fajta évszámítás, egy hét pedig 13 napból állt.

A két kalendárium egyszerre forog, így 52 évbe telik mire mindkettő egyszerre kezdődik újra. Ez az 52 éves ciklus nagy jelentőséggel bírt, hiszen ez alapján határozták meg, hogy a jelen események ismeretében a jövő könnyebbnek vagy nehezebbnek ígérkezik. Mindez függött attól, hogy a jelentős istenek napjai milyen viszonyban álltak az égi eseményekkel.

A naptárhoz igazították a ceremóniákat, melyekkel azt akarták bebizonyítani, hogy a papok által alkalmazott égi tudás által az emberek életét is jobbá tudják tenni. A múltat használták fel, hogy előre láthassák a jövőt, így a papok, uralkodók irányításuk alatt tudhatták a birodalmat. Sok mindent viszont csak az istenségek által tudtak megmagyarázni, ami abban is segített, hogy az erőskezű uralkodók rendet teremthessenek az emberi civilizációban és az univerzumban egyaránt, így mindenkivel jót tehettek.

Működése

Felépítése hasonlít egy mechanikus óráéra: a kisebb kerekek ugyanúgy mozgatják a nagyokat, mint az óra fogaskerekei. Összesen három kerék működött így együtt: a 260 napos ciklus, a 365 napos ciklus és az 52 éves ciklus. Ám ez a működési elv kevésbé precíz, mint a maja naptár, például egy dátum több eseményre is utalhatott egy éven belül. A három együttműködése alkotta a naptárkört, melyben a két fő ciklus egymásba illesztve 52 évente állt újra együtt.

A tonalpohualli, melynél 20 perióduson belül 13-13 nap volt (trecena). Ezzel a naptárral az év legszerencsésebb napjait keresték, ennél a naptárnál nem kellett az évnek az évszakokhoz megfelelően illeszkednie, ezért is nevezték őket ,,vándorló" éveknek. Ez a naptár két egymásba illesztett kerékből állt: az egyiken 1-20-ig szerepeltek a számok/szimbólumok, míg a másik 1-13-ig volt számozva. Egy példa erre: Első napon az első szimbólum az egyes számhoz csatlakozik. Miután a két kerék egymást forgatja 14 nap múlva az egyes szám a 14-es szimbólumhoz fog csatlakozni, 21 nap múlva pedig a 8-as szám az egyes szimbólumhoz csatlakozik.

A tonalpohualli felépítése

A xiupohualli is ehhez hasonlóan működött, ám ez a naptár az évszakokhoz már szorosan kapcsolódott. Ez is hasonlóan épült fel, mint a másik naptár, csak azzal a különbséggel, hogy itt 20 és 18 részre volt felosztva a két kerék, így 360 napig működött, majd 5 napra leállították.

Akit érdekel, az ezen a weboldalon egy kalkulátor segítségével kiszámolhatja mikor született, milyen nap van ma stb.:

Klikk