Ha már hét eleje van, nekem meg újra akad valamennyi szabadidőm, akkor következzen egy ajánló egy olyan filmről, ami rám eléggé nagy hatással volt, és ahányszor újranézem, mindig ugyanúgy megrendít.
Requiem egy álomért
A film Hubert Selby 1978-ban íródott, azonos című regényét dolgozza fel. Elég sok "drogos" filmet láttam már életemben, és azt kell, hogy mondjam, hogy a Requiem az álomért kiemelkedő helyet foglal el közöttük. Nem elégszik meg pusztán annyival, hogy "a drog rossz, ezért ne drogozzál", sokkal-sokkal mélyebbre ás le az emberi függőségek sötét világában.
Négy ember életének rövid szakaszát kíséri végig a film. Henry Goldfarb, a fiú, Sara Goldfarb, az anya, Tyrone C. Love, a jó barát és Marion Silver, a barátnő. Három évszak: nyár, ősz és tél, három életszakasz: felemelkedés, bukás és tragédia.
Amitől szerintem egyedülálló a Requiem egy álomért, az az, hogy egyáltalán nem sablonos. Nemcsak a drogok okozta függőségről van itt szó, hanem pl. arról is, hogy Henry özvegy édesanyja hogy menekül a magány elől a TV-függőségbe. Egyetlen telefonhívás kell, amiben meglobogtatják előtte a szereplés lehetőségét, és máris teljesen kifordul önmagából. Le akar fogyni, hogy jól mutasson a képernyőn, ezért rászokik a nemtörődöm orvostól kapott tablettákra, és lassan arra a szintre kerül, ahol a fiát látjuk a film elején.
Henry időről-időre eladja az anyja TV-jét, hogy az érte kapott pénzből drogot vehessen magának. Füvet, amfetamint, aztán heroint. Később dílernek áll, megy is egy darabig az üzlet, fut a szekér, jól eléldegél mindenféle terveket szőve a Henry-Tyrone-Marion hármas. De a jólétben hirtelen akad egy kisebb gikszer és egyszerre minden összeomlik...
Nem szeretnék többet elárulni a történet végkifejletéről, de annyit mondhatok, hogy nem egyszerűen szomorú, hanem sokkolóan az. A filmtörténet legjobbjai közé sorolom a Requiem-et, mégsem vagyok képes végignézni, legfeljebb évente egyszer-kétszer...
Nemcsak a történet miatt tartom zseniálisnak a filmet, hanem a nagyszerű rendezői, operatőri és zeneszerzői munka miatt is. A képi világa egészen egyedi, különös kamerabeállítások és klipszerű, hirtelen vágások jellemzik, nyilván azért, mert a drogos víziókra emlékeztető hatásokra akartak rámenni. Erre jó példa az alábbi részlet a filmből, ahol hőseink magukévá tesznek némi heroint.
A zene szintén olyan eleme a filmnek, amit nagyon eltaláltak. A főcímzene nyomasztó, sötét, hátborzongató, depresszív - el sem tudnék képzelni jobbat vagy mást a sokkoló képek alá.
Hivatalos adatok:
Eredeti cím: Requiem for a dream
Megjelenés éve: 2000
Rendező: Darren Aronofsky
Operatőr: Matthew Libatique
Zeneszerző: Clint Mansell
Főbb szereplők: Ellen Burstyn (Sara Goldfarb), Jared Leto (Harry Goldfarb), Jennifer Connelly (Marion Silver), Marlon Wayans (Tyrone C. Love)
Trailer eredeti nyelven:
Végül rövid kritika a filmről egy nálam sokkal hozzáértőbb hölgy, Bársony Éva tollából:
"Az amerikai avantgárd filmkészítés (de nevezhetjük függetlennek vagy kis költségvetésűnek is) egyik legeredetibb új tehetségének tartott Darren Aronofsky a Rekviem egy álomért című rendezésében alighanem a klipstílus játékfilmes alkalmazásának szélső határait igyekezett kitapogatni. Magányos, szenvedélybeteg, pontosabban drogfüggő hőseinek (regényből adaptált) történeteit párhuzamosan futtatva úgy viszi el a tökéletes és szörnyű széthullásig, hogy közben maga a film, mint ábrázolási eszköz, a majdnem szokványos (realista) történetmegjelenítéstől szintén eljut a teljes szétrombolódásig, a klipfilmek szürrealista képroncsaiig. A történetnek már csak törmeléke van, ahogy a sorsok is rémálomdarabokká omlanak szét. [...]
A párhuzamos sorsok egymáshoz fűződnek. Ellen Burstyn, aki elképesztő feladatra és színészi teljesítményre vállalkozott a televízió- és fogyasztótabletta-függő anya elmeháborodásának végigvezetésében, a magány és a szeretet legmélyebb rétegeit varázsolja elő. A másik szálon fia, annak barátja és szerelme (Jared Leto, Jennifer Conelly, Marlon Wayans) az álmok világából észrevétlenül lép át a heroinszenvedély rémálomvilágába.
Nem ölt magára iskolamesteri talárt, nem emeli fel intőn az ujját a rendező, de hatásosan mondja hőseiről: egyetlen elvétett lépés, s valamennyien olyan ösvényre tértek, amely egyre távolodik az álmok irányától, és végül szakadékban ér véget.
Súlyos film. Látni is, átélni is."
A párhuzamos sorsok egymáshoz fűződnek. Ellen Burstyn, aki elképesztő feladatra és színészi teljesítményre vállalkozott a televízió- és fogyasztótabletta-függő anya elmeháborodásának végigvezetésében, a magány és a szeretet legmélyebb rétegeit varázsolja elő. A másik szálon fia, annak barátja és szerelme (Jared Leto, Jennifer Conelly, Marlon Wayans) az álmok világából észrevétlenül lép át a heroinszenvedély rémálomvilágába.
Nem ölt magára iskolamesteri talárt, nem emeli fel intőn az ujját a rendező, de hatásosan mondja hőseiről: egyetlen elvétett lépés, s valamennyien olyan ösvényre tértek, amely egyre távolodik az álmok irányától, és végül szakadékban ér véget.
Súlyos film. Látni is, átélni is."
Hehe, ez nagyon aktuális, épp most olvasom a könyvet és gondolkodom rajta, hogy közvetlen utána jöjjön a film is. :)
VálaszTörlésA zenéje valami fantasztikus :O
Én láttam a filmet, és hát húúúúúúú o.O Életem legeslegjobb filmje Twilight mellett. :> xDD
VálaszTörlésDe ez tényleg nagyon nagyon hatásos. Nekem ez annyira hatott, hogy kb. egy hétig úgy elment a kedvem mindentől, és úgy elzárkóztam, hogy még magam sem tudtam feldolgozni. :) Nagyon imádom. Fantasztikus egy film. ;) Ajánlom mindenkinek! :D
Kedves Mandy nem vagy te véletlenül gondolatolvasó? :D
VálaszTörlésEz már a második alkalom hogy utána akarok nézni egy filmnek csak lusta vagyok hozzá, erre hopp feljövök ide és te itt ajánlod :D Meg volt olyan is hogy beszélgettem egy témáról barátnőmmel, erre feljövök ide és pont arról írtatok :D
A filmre amúgy a főcímzenéje miatt figyeltem fel, egyik ismerősöm folyton ezt zongorázza és aannyira gyönyörű hogy háteztnekem megkellnézni. Így örülök hogy pont ez van itt filmajánlóban mert legalább tudom, hogy miről szól és még jobban megjött hozzá a kedvem.
MSE
Még szakközépben le is vetítették nekünk ami akkor, annyira nem érdekelt. Évekkel később megnéztem, akkor ütött nagyot. Nem mintha a tudat módosító szerek rabja lettem volna valaha is [leszámítva a TV-t, meg a többi tömeghipnotizáló dolgot :)], de sikerült meglátni az emberi tragédiát is benne és sajnáltam "főhőseinket". A film mindent elárul az emberekről...
VálaszTörlésEngem a zenéje repít valami eszméletlen magasságokba!
VálaszTörlés- eszter, ha megnézted a filmet, írhatnál kommentben egy kis összehasonlítást, ha van kedved, mert én még nem olvastam a könyvet és kíváncsi lennék, hogy érdemes lenne-e a film után. :)
VálaszTörlés- Evelyn, megértem, a megnézése után sokáig én se tudtam másra gondolni, rendkívül szuggesztív alkotás.
- MSE, nem tudok róla, de lehet, hogy Káinból sugárzott rám valami, ami lassan kibontakoztatja a hatodik érzékemet. :D
- kamupók, hasonlóan látom én is. Nem csak a drogos emberek tragédiája van benne, hanem egyes átlagembereké is és szerintem ezért olyan nagyon jó.
- Kallisto, érdekes, engem a hideg kiráz tőle. :D És valahogy inkább negatív értelemben. Mintha az idegeimen játszana a hegedű.
Mi annó rávettük az osztályfőnökünk,hogy vetítsük le az osztálynak.Voltak akik nem bírták és kimentek.Szerintem egy nagyon jó film,s egyszer mindenkinek látnia kell.üdv,dark
VálaszTörlésEz nagyon durva! Pont a hétvégén beszéltünk erről a filmről valakivel, hogy meg kéne néznem, most már tuti megfogom! :D
VálaszTörlésEz a film maradandó nyomot hagy az ember lelkében.
VálaszTörlés@Mandy: -régen láttam ezt a filmet, de emlékszem, hogy engem akkor mélységesen felháborított a sorsok sarkosított ábrázolása.
VálaszTörlésAz egyetlen életszerű dolognak a lányok sorsát tartottam, és nem értettem, hogy miért kell átlépni a végleteket is a hatásvadászat miatt(egyszerűen már nem hittem el, amit látok).
Ez a film számomra fizikai fájdalmat okozott. Egyetlen szereplőt sajnáltam az elejétől fogva, és az az anyuka volt. A biztosítékot meg egyenesen kiverte az a rész, mikor mutatták azokat a gyorsvágásos képeket, mellé a zenével....akkor azt hittem, ott kapok agyfaszt (már elnézést).
A cím nagyon találó, a film maga felér egy requiem-mel.
Nagyon haragudtam a rendezőre, amiért leamortizálta a lelkivilágomat, de úgy látszik, elérte vele a célját, mert sok minden megmaradt belőle nekem is, és kb mindenkinek, aki látta.
Én csak a könyvet olvastam, így csak arról tudok véleményt formálni, nem tudom a film milyen. Kb. annyit tudtam a sztoriról, hogy drogosokról szól, na bumm. Elkezdtem olvasni, és az elején még tök lájtos, füveznek néha persze, meg ilyesmik. Hát mondom jólvan ez a nagy drogos téma? Aztán valahogy hirtelen kezdett bedurvulni a cselekmény, és onnantól kész voltam, hogy de hát hogy lehet, hát miért csinálják, egyik rossz döntés a másik után, és száguldanak lefelé a lejtőn, de észre sem veszik. Brrrr...szóval durva! Én mégis leginkább az anya sztoriján buktam ki, nem tudom a filmben mi lesz vele konkrétan, de a könyvben nagyon durva, hogy SPOILER VESZÉLY! szóval, hogy ahelyett hogy helyesen kezelnék, és leszoktatnák a fogyasztó bogyókról amik az idegrendszeri tüneteit okozzák, elkönyvelik skizofrénnek és gyakorlatilag egy nyáladdzó, magatehetetlen bolonddá szedálják, persze gyógyítás, vagy kezelés címén. Szerintem ez még nagyobb tragédia, mint hogy valaki kinyírja magát szépen, lassan egy droggal. Mert a nő nem tudta, hogy milyen mellékhatásai vannak annak a gyógyszernek, és akiknek segíteniük kellett volna rajta, az orvosok taszították még mélyebbre. :S
VálaszTörlésBleeding Moonlight, sztem kell bele a hatásvadászat meg a sarkítás az elrettentés miatt. Nyilván nem jut el mindenki a fűtől a hernyóig, de azt jól mutatja a film, hogy néhány rossz döntés bőven elég. A zene meg a széttöredezett képek meg sztem nagyon jól asszisztálnak. Persze ettől még ok, h neked nem tetszett. Ízlésekről nem vitatkozunk. :)
VálaszTörlésLuna, a film is hasonlóan szomorú véget ér. Van egy zseniális jelenet, ahol a néni hallucinációktól kínozva elmegy az orvoshoz. Retteg, összerezzen minden váratlan zajtól, a doki meg le se szarja, csak felírja neki egy másik orvos számát. :S A legvége meg, mikor az idős barátnői meglátogatják és utána sírva borulnak össze kint az utcán - szívbemarkoló.