Káin: Különbség anorexia és bulimia közt

Sziasztok!

Mivel volt már film és zeneajánló bátorkodtam most is egy érdekesebb témával jönni. Már volt hasonló cikkem amiben a skizofrénia és a többszemélyűség közti urban legendre világítottam rá, ma pedig ismét szeretnék tisztázni pár különbséget. Az étkezési zavarok terén a leggyakrabban hallott kifejezés az anorexia és bulimia, sajnos sokan keverik a jelentésüket, sőt volt ismerősöm aki még jót is mulatott rajta (anorexiás lányok képen.... ) , ami szerintem nem vicces mert én is voltam anorexiás és 42 kg. Az anorexia sokkal inkább lelki eredetűbb mint a bulimia (bár az is az, csak másképp) . Bulimia az mikor valakinek olyan önkép zavara van, hogy nem látja reálisan a súlyát és étkezés után hánytatni kezdi magát.

Az anorexia pedig szintén lehet attól hogy valakinek testképzavara van, de az nem jár hányással hanem direkt éhezéssel és jön a slusszpoén: nekem rosszkedvtől volt. 42 kg-ra fogytam le mert naponta csak egy falatot ettem. Úgy képzeljétek hogy zsömléből egy harapás eltelített és jóllakatott egész napra, nem éreztem éhséget . Ez annyira elfajult hogy végül majdnem kórházba kerültem. Akkor ért egy nagyobb trauma és az váltotta ki az étvágytalanságot ami 3-4 hónapon át tartott. Most hogy szakszerűtlenül előadtam itt nektek dolgokat jöjjenek a hivatalosabb cikkekből való ollózások és más egyéb dolgok, remélem tetszeni fog nektek a téma és azt, hogy senkinek sem aktuális.

ANOREXIA NERVOSA

Az anorexia nervosa egy pszichés betegség, az evészavarok egyik alapvető típusa. Az anorexia szó szerinti jelentése az étvágy elvesztése („orexis” = vágy, „an-orexis” = vágy elvesztése). A nervosa kiegészítés a betegség pszichés (idegi) eredetére utal. A köznyelvben gyakran anorexiának rövidítik, ami azonban helytelen. Anorexia az orvosi nyelvben csupán étvágytalanságot jelent a kiváltó októl függetlenül. A betegséget elsőként a francia Ernest-Charles Lasègue és a brit William Gull írta le 1873-ban.

A betegség azért is figyelemre méltó, mert a kialakulása után a halálozási arány eléri a 8-9%-ot. Napjainkban egyre gyakoribbak az evészavarok a fiatalok körében (megközelítőleg 1-4%), ami korunk szépségideáljával is összefüggésben lehet. Az evészavarok tipikusan a nőkre jellemzők, a megbetegedések csupán 2-10%-át teszik ki a férfiak. Az anorexia nervosa fiatal lányoknál tipikusan 13-20 éves kor között alakul ki. Bár én ezt nem kötném a divathoz, szerintem inkább a bulémia olyan ami direkt a kinézetre koncentrál.

-Tünetei

-testsúlycsökkenés (Testtömegindex 17,5 alatt), melyet a beteg saját maga ér el a táplálékfelvétel csökkentésével, diuretikumok, étvágycsökkentők, hashajtók használatával valamint sportolással.

-fokozott félelem az elhízástól

-nők esetében a menstruáció elmaradása

-a beteg testképe torzult, mások testét reálisan meg tudja ítélni, magát nem

-Előjele lehet a testsúly 10%-ának elvesztése két héten belül.

-Anorexia lap

BULIMIA NERVOSA

Bulimia nervosa szintén egy híresebb étkezési rendellenesség . A kórkép lényege, hogy a beteg ismételten nagy mennyiségű táplálékot fogyaszt, amit purgálással (önhánytatás, vagy hashajtók és vizelethajtók vagy mindkettő alkalmazásával), szigorú diétával, vagy fizikai túlterheléssel próbál ellensúlyozni. Érdekes hogy a római lakomákon nagy divat volt féktelen zabálás és a lúdtollal való önhánytatás. :D

Az anorexia nervosához hasonlóan a bulimia nervosában szenvedők legtöbbje is nő, aki sokat foglalkozik alakjával és testsúlyával, és a közép- vagy felső társadalmi-gazdasági osztályhoz tartozik. Jóllehet a bulimia nervosát mint "járványt" írják le, a legveszélyeztetettebbnek tartott egyetemista-főiskolás nőknek csak mintegy 2%-a igazi bulimiás.

A bulimia gyanúja abban az esetben merül fel, ha az illető túl sokat foglalkozik a testsúlyával, az széles határok között ingadozik, illetve, ha nagy mennyiségű hashajtó használatára derül fény. Figyelmeztető jel lehet a megnagyobbodott fültőmirigy, az ujjízületek feletti heges bőr (a hányás provokálásakor sérül a bőr), a gyomorsav okozta fogzománcsérülések, és a vérvizsgálattal kimutatott csökkent káliumszint. A diagnózis mindaddig nem biztos, míg a beteg maga nem számol be habzsolásos-purgálásos szokásairól.

A bulimiát 1979-ben fogadták el, mint önálló, pszichoszomatikus betegséget. A szakértők a betegség kialakulását összefüggésbe hozzák azzal a mai kor szépségideáljával, azzal a divattal, amely a vékony, magas, manökenalkatú nőknek kedvez, és a kövérséget egyfajta szégyenbélyegnek tartja. A tüneteket aktivizálják, illetve súlyosbítják bizonyos élethelyzetek, szeretett személy, vagy munkahely elvesztése stb. Bár a bulimiások aktívan keresik a segítséget, mert nagyon szenvednek, "kulcstüneteik" sokáig fedve maradnak, miközben fogorvostól a nőgyógyászig, belgyógyásztól a pszichiáterig, nem ritkán egyszerre több szakemberhez is fordulnak. Az étkezési zavarok létrejöttében, kiváltódásában genetikai, biológiai, neurokémiai, pszichoszociális tényezőknek egyaránt szerepe lehet.

-Tünetei:

-A habzsolás (hirtelen és gyorsan viszonylag nagy mennyiségű táplálék elfogyasztása az önuralom érzésének elvesztésével), amit kifejezett közérzetzavar és purgálás, szigorú diéta és intenzív testmozgás követ. Az ilyenkor elfogyasztott étel mennyisége lehet nagy, vagy normális étkezésnek megfelelő.

- Érzelmi megterhelések gyakran váltanak ki habzsolást, ami rendszerint titokban történik. A bulimia nervosa diagnózisa akkor mondható ki, ha hetente legalább két alkalommal, de akár gyakrabban is történik nagy mennyiségű táplálékfogyasztás. Bár a bulimiások aggódnak az esetleges elhízásuk miatt, és akadnak kövérek is közöttük, testsúlyuk mégis a normális érték körül ingadozik.

-Az önhánytatások következményeként kophat a fogzománc, a fültőmirigy (parotis) megnagyobbodhat, a nyelőcső nyálkahártyája begyulladhat.

-A hányás és hashajtás következménye a vér káliumszintjének csökkenése lehet, ami szívritmuszavart idézhet elő. Hirtelen halált a hányást elősegítő ipecacuana ismételt, nagy mennyiségű adagolása kapcsán írtak le. Ritkán a nagy mennyiségű táplálék fogyasztása során a gyomorfal megreped.

-A bulimiás betegek inkább tudatában vannak betegségüknek, és gyakrabban éreznek lelkifurdalást vagy bűntudatot, mint az anorexiások. Könnyebben megnyílnak az orvos vagy más bizalmasuk előtt. Általában inkább kifele fordulók (extrovertáltak), hajlamosabbak az impulzív viselkedésre, gyógyszer- vagy alkohol abúzusra és a szembetűnő depresszióra.

Pszichoterápia vagy gyógyszerek alkalmazását szokták javasolni a betegnek. Az étkezési rendellenességek szakértője által vezetett pszichoterápia igen hatásos lehet. Antidepresszáns szer alkalmazása is hasznos lehet, még abban az esetben is, ha a beteg nem szenved depresszióban; megvonásukat azonban gyakran követi (visszaesés) relapszus.

-Itt lehet olvasni még a bulimiáról és fórum is van

ÖSSZEGZÉS

Én úgy gondolom, hogy aki ezen nevet vagy elítéli az egy vadbarom esetlegesen szocialisták a felmenői (jaja, ez nem pozitív dolog :Đ) . Sokan azt mondják hogy ez nem betegség hanem hülyeség, pedig nem is tudják, hogy maga az ember mennyit szenved attól, hogy nem képes elfogadni önmagát. Ha tükörbe néz valaki és sírva fakad, ha más nem tölti ki a napjait csak azt lesi mennyit hízott vagy fogyott és hogy a ruhái hogy állnak rajta. Amíg más egy átlagos alkatú embert lát az azt nézi hogy gyűrődik a hasa vagy a seggén mennyire buggyos a ruha vajon, ha leül. Én még mindig azt mondom hogy hatása alatt vagyok ezeknek. Fiatalon nagyon kövér voltam, majd sokat fogytam anorexia miatt és azóta bulimia light-ba tolom. Zabarohamokat kapok amiket több hetes koplalásokkal kompenzálok, szerencsére a hánytatásig és a hashajtókig nem jutottam el, csak természetes vízhajtást gyakorlok néha. Akinél az állapot előrehaladott és nem tudja kordában tartani azt javaslom menjen el orvoshoz mert ez sem szellemileg sem pedig testileg nem egészséges hogy a mindennapjainkat az keserítse meg akik vagyunk. Ne a tükör meg önmagunk ellenségei legyünk, még ha ez olyan nehéz is. Mindezt úgy mondom hogy a világon akit a legjobban gyűlölök az én vagyok.

Az anorexia az étvágy teljes leépülését, míg a bulimia ezzel szemben a fokozott étvágy el nem fogadását takarja. A két probléma nem ritkán együtt jár felváltva, vagy egymást követi a két szakasz, nekem sokszor van ilyen sajnos. Hátterében az önelfogadás legkétségbeesettebb hiánya látható. A bulimia egyik alapvető leírása:

"csillapíthatatlan éhséggel járó táplálkozási zavar, melynek során a beteg általában hányással könnyít magán".

Az anorexia akkor is létrejöhet, amikor az egyén nem túl sovány, amikor még nem válik csonttá és bőrré. Igazából azt érdemes figyelni, hogy az egyén eredeti alkatához képest mennyit adott le, mekkora változáson ment keresztül. A helyzet veszélyes, a gyors és hirtelen fogyás ugyanis a szervek megsüllyedését, a bélműködés leállását eredményezheti.

A bulimia esetében általában hánytatásra figyelünk fel, de gyakran nem is gondolunk a hashajtás túlzásba vitelére, pedig a napi szintű brutálisan túladagolt hashajtók teljesen tönkreteszik a bélflórát, és ugyanúgy lesoványodást okoznak.

"Túlsúlyos kislányként komoly önbizalomhiánnyal küzdöttem. A fogyókúrák jó része főként a gyomrom savassága miatt nem működött nálam, és az egészséges ételek nem voltak jelen kellő százalékban asztalunkon. Amikor elkezdtem, lelkes sportolónak tűntem, akit a fogyásra mindenki csak biztatott. Amikor abbahagytam, mert már nem ment tovább, 22 kilóval lettem kevesebb, 1 évig nem ettem főtt ételt, fél évig nem ettem folyadékon kívül mást. A tükörbe nézve emlékszem egy kövér, túlsúlyos személyt láttam, a kinek sok-sok tíz kilót kell lefogynia még. Az éhezéstől olykor felpuffadt a hasam, ettől még nagyobbnak éltem meg és újabb drasztikus tornákba kezdtem. Naponta 3-4 órát edzett, heti 6-7 napon, és egy durva hashajtó csepp napi megengedett adag háromszorosát szedtem be...

Az eredmény, kiszáradás, tönkrement bélműködés, depresszió, szervek megsüllyedése, megnyúlt bőr, sápadtság, vérszegénység. Nem kerültem kórházba, akik nem álltak elég közel hozzám nem is sejtették, hogy mi történik. Évekkel később megtaláltam egy régi farmerem. Olyan kicsi és karcsú volt, azt hittem valaki másé, de azután emlékeztem, s akkor összemosódott a jelen és a múlt és megértettem, hogy a saját elmémtől, a saját agyamtól nem láttam a valóságot a tükörben. ,,

E betegségek hátterében minden esetben az önelfogadás hiánya áll. Általában olyan személyek hajlamosak az önkínzás ezen formáira, akik szeretnének megfelelni környezetüknek, de nem kapják meg a kellő megerősítést és elfogadást. Lehet figyelemfelkeltés, szeretethiány, de ha eléggé szeretik a szülöttet, akkor is előfordulhat, egy-egy csalódás, pl. egy szerelmi válság hatására, amikor is az egyén alakjának tudja be kudarcát. Azonban nagyon ritkán említik a lélektan szakértői azt a végső gyökerét a problémának, amely igazán fontos. Az önvaló felismerése, az önazonosítás kulcsa, hogy mi nem ez a test vagyunk, lelkek vagyunk, a lélek pedig, pici és rugalmas, elpusztíthatatlan, míg a test egy nagy robusztus és nehezen karbantartható valami, hús, vér, váladék, amely kezelve szépséget és egyéb értékeket vehet magára. Az anorexia nervosa és bulimia esetében gyakran áll a háttérben olyan önazonosítási probléma, amikor a szülött nem érzi pontosan, mi baja van magával, de nem képes azonosulni a tükörben látható személlyel, kezelni a testét, elfogadni létezését. Így lehetséges, hogy jó alakú, formás fiatal leányok is áldozatul esnek a betegségnek. Mert a szépség is csak egy burok ezen a lelken. :)

Felismerve a problémát érdemes hiteles személyt találni a probléma megoldásában. Szükség lehet pszichológusra, pszichiáterre, de emellett alternatív lelki gondozóra is, aki a lélek és a test közötti különbséget feltárva segíti a kettő kapcsolatban maradását, kompromisszumát egy élet leéléséért, így csökkentve az egymás iránt érzett gyűlöletet, test és lélek ellentétét.

Remélem , ha valaki küzd ilyen betegséggel, annak segíthettem valamit! Várom a visszajelzéseket! :3