Puppet: Az azték birodalom, V.rész

Azték templomok

Az azték templomok általános elnevezése a teocalli volt, melynek jelentése istenek háza, ahol a papok imádkoztak, áldoztak és felajánlásokat tettek isteneik irányába. Ám esetenként nehéz eldönteni, hogy ezek az építmények templomok vagy paloták voltak, viszont ennek ellenére is megfelelő rálátást kapunk a több száz éves vallásra és az épületek küllemére.

Gyakran hatalmas területeket szenteltek fel a vallásos rituáléknak, számtalan műemléket építettek, sokat közülük speciálisan ünnepekre.

A piramisok általános jellemzői, hogy négy oldallal rendelkeznek, ami stabil ellenállást biztosított a földrengésekkel szemben, valamint közös jellemző még, hogy az építmény egy oldalán lépcső található, lapos tetején pedig általában egy oltár állt.

Templo Mayor

A Templo Mayor egy 60 méter magas templom, amely Huitzilopochtli és Tlaloc istenségek tiszteletére épült és 1497-ben fejezték be építését. Anyagát tekintve kőből épült, stukkóval lett borítva, díszítését pedig többszínű festékkel oldották meg. A főváros legfőbb szakrális épületévé alakították két oltárral a tetején - a két istenségnek. Mindkét isten számára áldozatot mutattak be, főleg az építkezés befejeztével, amikor egyszerre több száz embert áldoztak fel.

Pár példa a rituálékra, melyeket itt végeztek el: emberáldozat, rituális véradás, kopál /fagyanta/ égetése, zenés ,,istentisztelet".

A templom Tenochtitlán felszentelt területén található, ezen a területen feltehetően 75-80 épület állt, de mivel mocsaras területre épültek gyakran elsüllyedtek, évenként újra kellett építeni őket. Maga az építmény Coatepec hegyét szimbolizálta, ahol a legenda szerint Huitzilopochtli született.

A Hold és Nap Temploma /Teotihuacán/

A nap temploma 65 méter, a hold temploma 42 méter magas. A templomokat Tlalocnak /a termékenység és eső istene/ , valamint Chalchihuitlicuenek /a tavak, folyók istennője/ szentelték. Egyik jellegzetesség, hogy a nap piramisa a harmadik legnagyobb piramis a világon. A piramist magát egyfajta lávabarlangok fölé építették, és bár a lényeges épületeket a templomok képezték, temetkezési helyeket is találtak. A várost nem az aztékok építették, mikor a birodalom elérte a csúcsát, ez a jól szervezett és sűrű népességű város már több mint 1600 éve létezett.

Kezdeti évek: A város alapításáról nagyon keveset tudni, a legkorábbi építmények az i.e. 220-as évekre tehetők, ám legerősebb hatalmi helyzetbe a város i.e.150 és i.u. 750 között volt. Ebben az időben a hatodik legnagyobb város volt a világon /Konstantinápoly, Changan, Loyang, Ctesiphan, a partus birodalom későbbi fővárosa és Alexandria után/. Feltételezések szerint a város népessége 125.000- 200.000 között mozgott.

Sokak szerint több kisebb település csatlakozott a láva barlangok területeihez, ahol végül megépítették a nap piramisát, a környéken elhelyezkedő barlangokban pedig pedig rituális jelentősséggel bíró oltárakat hoztak létre.

A város pompásan lett kialakítva: nagy és kis épületek, központi utak és az óvatos, rendes szervezés mind kiemelkedővé tették. A tudósok a feltárások során hat jól elkülöníthető társadalmi réteget állapítottak meg, mindemellett komplex városi és gazdasági struktúrát hoztak létre /ilyenek voltak például a kézműves üzletek, vagy a kereskedelem messzebbi maja népcsoportokkal - általában a kereskedelem árucikkeit olyan nyersanyagok alkották, melyek a környéken nem voltak fellelhetők./

A város elszeparált közösségekből állt, melyeknek saját templomuk volt, későbbi kutatások azt is megállapítotték, hogy etnikailag elkülönült közösségek is létrejöttek, mint például az oaxacak.

A nap temploma az egyik legkorábbi építmények között készült el, 215x215 méteres alapterületű, 63 méter magas, a történelem során kétszer emelték magasabbra és mivel a város lakói kitűnő művészek voltak, így gyönyörű freskókat, kézműves tárgyakat alkottak mind a templom, mind más épületek számára. Vallás szempontjából a rendszerük sokban hasonlított más mezoamerikai népekéhez: az istenek, a néhai emberáldozatok bemutatása, valamint az, hogy a rituálékat a bolygók mozgásához igazították.

Bukás: 750 körül a hatalmi egyensúly megváltozása következett be Közép-Mexikóban. Hatalmát a város hirtelen elvesztette: sok épületet felégettek és a város arculata teljesen megváltozott. De mi történhetett? A bukás nagyon hirtelen következett be-feltételezések szerint a várost lerohanták, bár néhány jel inkább belső harcokra utalt, mivel a felsőbb néprétegek épületeit égették porrá. A város viszont megszállva maradt, így a népességszám nem csökkent egészen a spanyol hódítók érkezéséig. Valószínűleg egy belső, társadalmi elégedetlenség vezethetett a bukáshoz, amellyel elűzték az uralkodókat és meggyengítették a város központi hatalmát, így politikai erejét teljesen elvesztette.

Az aztékok érkezése: Az aztékok a kezdetektől tisztelték a várost - úgy gondolták, hogy a jelenlegi világ a városból indult ki, az istenek itt áldozták fel magukat, hogy nappá válhassanak (lásd: teremtéstörténet). Feltételezhetően a város ezen legenda alapján kapta a nevét is: az istenek születési helye. Ők még úgy gondolták, hogy a toltékok építették a várost, ám ma már köztudott, hogy Teotihuacán még náluk is korábban keletkezett.

Végül, mintha egy mezoamerikai Bábel tornya lenne: a különböző népek elhagyták a város területét, hogy máshol új életet kezdjenek, így a név eredetileg jelentheti a helyet, ahol az emberek istenekké, urakká váltak.

A város szentsége miatt egyfajta politikai önállósággal rendelkezett még az aztékok idején is, és a számtalan megjelenő stílus hatással volt az azték művészetekre, a művészeti elemeket saját építkezéseiknél is alkalmazták, valamint Tenochtitlán városába néhány rituális használati tárgyat is átszállítottak.

Egyéb templomok

Számtalan más azték templom is épült más-más városokban, ezek közül kiemelkedő Cholula Nagy Piramisa, ami a legnagyobb tömegű piramis, amit ember valaha épített, a belsejében pedig 8 kilométernyi alagútrendszer található.

A piramisok legtöbbje a mai napig létezik, néhányuk tetejére viszont katolikus templomot építettek, néhány helyre viszont az emberek a mai napig elzarándokolnak, hogy az ősi istenekhez imádkozzanak, sokan úgy hiszik ezeken a helyeken különleges erővel vannak felruházva.