Káin : Káin és a generalizált szorongás

Ígértem nektek egy cikket, amiről már régebben is akartam írni, de most szedtem össze a gondolataimat. Nem tudom hogy nekem pánikbetegségem volt-e (mert végre kilábaltam belőle, aki régi olvasó tudja hogy nagyon szenvedtem ettől a dologtól.) de saját tapasztalataimat is meg szeretném osztani, nem csak az orvosi leírásokat.Úgy vélem a pánik betegséghez hasonló betegséggel küzdöttem meg (és néha manapság is előjön csak nem olyan durván) így előbb erről írnék, aztán majd rátérünk a pánikbetegségre is.

Elsőként szeretném tisztázni hogy a fóbia sokkal jobb mint a pánikbetegség, mert a fóbiás beteg félelme jobban körülírható, mivel az a személy aki ebben szenved, az egy kimondott dologtól fél. De a pánikbetegek dolga azért nehéz mert ez szerteágazó, behatárolhatatlan is lehet, főleg a generalizált szorongásosok (GAD/GSZ) esetén : ami szerintem én is vagyok, de erről majd még bővebben is írok.

Első körben személyes tapasztalataimat szeretném megosztani , hogy mégis hogy juthat idáig egy ember és mit érezhet ez alatt. Nagyon sokan azt mondják, hogy ez hiszti, akarattal legyőzhető és hogy nem betegség, de bizony ez az: alkoholizmust drogfüggőséget és öngyilkosságot okozhat , ezeknek az együttesére való hajlamot az elmagányosodás és a meg nem értés is pörgeti, ami gyakran fordul elő a szélsőségesebb betegeknél. Nos jöjjön a saját véleményem, élményem a témákban. Próbálom rövidre fogni a történetet, nem lesznek konkrétumok leírva csak a pszichés oldala. Szeretném bemutatni kb. hogy alakul ki és hogy múlik el, lehet majd valakiknek segít. Legalábbis nagyon remélem!

Az én GAD-om története

Nem tudom, hogy lehet olyat írni, hogy van akiben megvan a hajlam, mert én mindig stresszes és izgulós gyerek voltam. Oké a múltamban nagyon sok szar történt amit ide nem írok le, de jóformán nem volt gyerek korom, sem barátaim, a szüleimmel sem volt kielégítő (lelki terror, verés stb) a kapcsolatom és az iskola maga volt a rémálom. Állandóan rettegtem a beírások a rossz jegyek és az otthoni fogadtatás miatt, így kialakult egy olyan személyiség ami alapból túl parázik mindent. Tehát nem tudok megoldani semmit mert a fejemben utópiákat szövök : mindenre van egy verzióm hogy bizonyos helyzetnek mi lehet a vége és mindig ott van a : mi van ha. Mi van, ha megcsal, mi van ha átver, mi van ha ezt és ezt , ezért csinálta. Mindezt úgy vezetem le hogy képszerűen megjelenik a fejemben a folyamatok menete mintha egy filmet néznék és mire a végére érek idegbeteg leszek: remegek, sírok és ráförmedek az emberre (akivel kapcsolatban ezt csináltam) mi több össze is veszek vele vagy szimplán megutálom úgy hogy nem tett semmit.

Ez nem csak emberekkel kapcsolatban van hanem pl szimplán ha bemegyek a városba: előre feltrenkölöm magamat azon , hogy ki mit fog majd beszólni és mit reagálok rá majd, visszaemlékezek régi esetekre és mire oda jutok hogy felszállok egy közlekedési eszközre olyan szemekkel nézek másokra hogy a frász kiveri őket, vagy idegbetegen ugatok hogy:

-Húzzá' má ' odébb bazdmeg!

És ehhez hasonló szituációk születnek, kb. a semmiért. Ez az állapot végig követte az életemet de történt úgy lassan 1 éve egy hatalmas traumám, minek hatására katatón állapotba kerültem.

Ez annyit tett hogy nem tudtam sírni és érezni semmit. 4 hónapig nem tudtam sírni teljesen kiüresedtem és szexualitásom eltűnt, nem létezett, az önértékelésem pedig a 0 alá zuhant. Ez a kritikus önbizalomhiány okozza pl a párkapcsolati és lelki problémáimnak a 95%-át. Mikor már tudtam sírni akkor pedig kialakult egy pánikbetegség szerű valami ami annyit tett, hogy nem bírtam enni, egész nap hullámokban jött rám egy rossz érzés, amikor olyasmit érzel hogy baj fog történni. Ez az érzet pedig arra sarkall hogy számba vedd a lehetőségeket mi baj történhet és elkezded a környezetedet gyanúsítgatni: a párod megcsal, a barátod kiugat, biztos kavarnak a hátad mögött és még sorolhatnám. Mellé pedig folyamatos bűntudat kapcsolódik, hiszen minden egyes vagdalkozós vádad után rájössz hogy a szorongásodat mivel nem tudod hova tenni másra vetíted ki és őket bántod, tehát szar vagy: az önbizalom hiány pedig súlyosbodik.

Nekem ez az állapot 9 hónapig húzódott, 3 hónap a katatón szakasz volt, 4 hónap pedig a szorongásos pánikrohamos. Nem tudtam soha jól érezni magamat, nem tudtam bulizni. Egyszer amikor ittam teljesen felszabadultam és akkor döntöttem: Innentől nem fogok inni, mert az alkoholizmus így alakult volna ki nálam, hogy a szorongást ezzel oldom, így szépen szorongtam tovább , pia és minden nélkül.

Többször akartam öngyilkos lenni, annyira nem tudtam elviselni az érzést: a gyomrom liftezett, gombóc volt a torkomban, émelyegtem, nem volt energiám. Mindezek mellé hullámokban jött a baj lesz-érzés és kb. olyan szintű hangulat uralt, mintha meghalt volna valakim. Én majdnem bele estem abba a csapdába, hogy egy személyre húztam a tünetek okát, ergo: A PÁROMRA.

És azt hittem vele van valami bajom és társítottam vele az érzést. Amikor csak találkoztunk erősödött a pánik, mígnem hideg fejjel leültem gondolkozni és rájöttem azért erősödik mert bűntudatom volt, hogy az ő személyének társaságában sem tudom magamat jól érezni és képtelen vagyok lefeküdni vele. Ettől erősödött hát a szorongásos pánik amikor vele voltam.

Hogy lett vége?

Nos amikor naponta 1-2 órára elmúlt az érzés: általában bent a munkahelyemen. Elkezdtem számba venni hogy kiben miért bízhatok és mi a garancia hogy nincs ellenem. Ezt lassan elkezdtem bevésni a tudatomba. Mindehhez hatalmas önuralom kellett mert a saját otthonommal és párommal párosítottam az érzést, tehát: mindig visszaestem amikor ezekkel kapcsolatba kerültem.

Minden éjjel meditáltam, eleinte Protexint szedtem és orbáncfű , citromfű teát ittam de súlyfelesleget okozott és a végén dührohamokat kaptam (orbáncfű mellékhatása) így azt is abba hagytam, majd elmentem a természetgyógyászomhoz, aki csakratisztítást végzett rajtam heti 1x két hónapon keresztül és a rossz érzés lanyhult. Ekkor kezdtem igazán a magam urává válni és alkalmazni az önismereti dolgokat, hogy elgondolkodtam azon mitől lehet, mitől érezem, mi okozhatja és mi nem.

Mindig amikor elkezdtem utópiákat szőni, hogy: jaj mi van ha, akkor én elébe álltam és befejeztem. Mert amikor belementem a mi van há-ba észrevettem visszajön az összes tünet , amit napokig tartott megszüntetnem, így egyik nap lezártam hogy: nem, nincs MIVAN HA, ez és ez van és más nem is lehet! És elmentem játszani , vagy olvasni, vagy blogot írtam (mert ugyanis ez a blog volt az egyetlen mentsváram. Amikor elkezdtem a blogot írni akkor a kezdetekben iszonyatosan rosszul voltam lelkileg és azért írtam napi 6 cikket sokszor, mert az írással oldottam a feszültséget és tudtam a gondolataimat más vizekre terelni).

Most már úgy érzem, hogy majdnem gyógyultnak számítok. Nem szedek természetes anyagú kedélyjavítókat, hanem természetgyógyászhoz járok és mindent megpróbálok hideg fejjel átgondolni. De sokszor nem megy. Ami maradt az a depresszió, az önutálat és a dührohamok de még mindig jobb mint a generalizált szorongás. Aki ebben a helyzetben van, tudnia kell:

Én egyáltalán nem láttam a fényt az alagút végén, fizikai fájdalmakat öltött ez az érzés és sokszor akartam öngyilkos lenni. Azért menekültem meg merta sok bántás ellenére a párom és pár barátom mellettem állt, akik tartották bennem a lelket pl: Nyarlathotep is közéjük tatozott, Ő majdnem minden este hallgatta a rinyáimat. Még másokat is írhatnék de anonimitásuk miatt nem teszem meg. Aki ilyen helyzetben van tudnia kell: Nem azok az ellenségek akik miatt érezzük a szorongást, vagy akik miatt azt hisszük hogy érezzük, hanem mi magunk. Az agyunk és az egonk felett kell győzedelmeskedni, hogy ne essünk áldozatul neki, ne kerüljünk a börtönébe. Én bizton állítom, hogy azok az emberek akik ebben szenvednek minden egyes nap megharcolnak saját magukkal és begubózás helyett azonnali segítségért kell fordulni mert ez nem játék, hanem betegség ami : HALÁLT OKOZ.

Én nem mentem el agydokihoz és jobban vagyok és idővel jobban is leszek. Köszönhetem az emberi támogatásnak és annak hogy volt kinek elmondanom őszintén a bajomat. Nem msn-en mert ott nem jött át a lényeg, hanem személyesen és mindmáig az van, hogy egész héten nincs bajom, de ha a hozzám legközelebb álló személlyel beszélek személyesen kinyílik egy kapu és alig tudok beszélni mert fuldoklok a sírástól/elakad a szavam de utána ezerszer könnyebb vagyok lelkileg és jobban vagyok. Mert ez egy belső feszültség is amit le kell adni. Ehhez a dologhoz viszont igazi barátokra/szeretőre van szükség, lehet akár szülő is, de mindképpen kell egy ember aki önfeláldozóan kihúz a szarból és nem rinyál hogy jaj te elbaszod a kedvét. ( Mert aki ezt mondja az nem igazi barát). Nos most hogy megtartottam a hegyi beszédet benyomom nektek az orvosos dolgokat is, ha meg eszembe jut közbe egy két személyes dolog leírom nektek !)

GENERALIZÁLT SZORONGÁS

Mivel nem voltam sosem orvosnál nem tudtam eldönteni mi lehet nekem. Gyanús volt a pánikbetegség de leginkább a generalizált szorongás illett rám. Most erről ejtenék pár érdekes mondatot.

A generalizált szorongás (GAD) vezető tünetei a szinte folyamatos aggodalmaskodás, a túlzott félelmek, szorongások és a visszatérő, diffúz szomatikus panaszok (nálam ez volt leginkább) . A beteg leggyakrabban utóbbiak miatt fordul a háziorvoshoz. A kórkép jelentőségét gyakorisága mellett súlyos következményekkel járó szövődményei, az alkohol-, illetve gyógyszerfüggőség (ami majdnem lett :-s) , az iatrogen ártalmak és a magas szuicid kockázat adják.

Gyakran szövődik más szorongásos, illetve affektív spektrumba tartozó egyéb kórképekkel is. Kezelésében ma elsősorban a nagy potenciálú benzodiazepinek, illetve az azapiron származékok és a pszichoterápia kombinációját alkalmazzák. Én mindkettőt megúsztam úgy másztam ki belőle, tehát megvan az esély hogy nektek is sikerüljön. És nem volt piskóta amit éreztem elhihetitek.

A kórkép elnevezésében, a 'generalizált', vagyis 'általános' kifejezés arra utal, hogy a többi szorongásos zavartól eltérően ennek a betegségnek nincsenek olyan jól meghatározható, markáns jellegzetességei, mint amilyenek például a pánikrohamok, vagy a kényszerek. Ezt az állapotot régebben is ismerte az orvostudomány, csak más elnevezésekkel illette.

Ezek közül még ma is gyakran találkozunk a szorongásos neurózis, a vegetatív neurózis, a vegetatív dystonia, vegetatív labilitás minősítéssel. Némelykor a vezető szomatikus tünetet jelölik meg, például neurogén hólyagról, krónikus colitisről, tenziós fejfájásról stb. beszélnek.

Gyakori panasz a szédülés, ezt a harmincas életéveit elhagyó betegeknél gyakran spondylosis, discopathia következményének tartják.

A generalizált szorongás - a GAD - felismerése - és természetesen adekvát kezelése - rendkívül fontos, hiszen a statisztikák szerint a nagyon gyakori betegség. Élete során a népesség körülbelül öt százaléka szenved tőle. Ez Magyarországon 500 ezer embert jelent, vagyis népbetegségről van szó!

A szorongás tünetei

Néhány domináns tünet helyett sokféle panasz, tünet fordul elő a legváltozatosabb kombinációkban. Erre utalnak a DSM-IV diagnosztikai kézikönyv kritériumai is, amelyekből alább a kórkép legfontosabb jellegzetességei soroljuk fel, saját kiemeléseinkkel:

-Túlzott szorongás vagy aggodalom számos eseménnyel, körülménnyel, aktivitással (munka, iskola) kapcsolatban, legalább hat hónapon keresztül.

-A kórkép legfőbb pszichopatológiai sajátossága a hétköznapi eseményekkel kapcsolatos, szinte folyamatos aggodalmaskodás, túlzott félelmek, szorongások. Ezek nem kötődnek valamely jól meghatározott tárgyhoz (mint az egyszerű fóbiáknál), bizonyos helyzetekhez (mint agorafóbiában, vagy szociális fóbiában) vagy tematikához (mint hypochondriában). Nálam általában az volt a félelem hogy: miért érzem ezt, nem akarom ezt érezni, mi van ha azért érzem mert (és jöttek az utópiák) a másik pedig a párommal kapcsolatban volt: mi van ha ő csinál valamit és azt érzem, mi van ha ezt meg ezt meg ezt csinálja. Mikor pedig vele voltam: jaj nemsoká találkozunk, nem akarom ezt érezni, miért érzem ezt? Nem szeretem őt? szeretem egyáltalán? (És bakker nem tudtam hogy szeretem-e vagy sem és pánikot éreztem és mintha megszűnt volna a személyiségem és a véleményem: fizikailag nem tudtam vele kapcsolatban mit mondani mert nem éreztem mást csak azt a szörnyű érzést! Természetesen szeretem nagyon. )

-Gyakran előtérben állnak a - fiatalabb korban iskolai, később munkahelyi - teljesítmény miatti aggodalmak. Ezen túl leggyakrabban anyagi, családi nehézségektől, különféle testi érzésektől, betegségektől tartanak. Ezek a szorongások a kívülálló szemszögéből nézve gyakorta teljesen alaptalanok, de mindenképpen erősen túlzottnak tűnnek. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a komolyabb mértékű szorongásos tünetek valóban károsan befolyásolják az egyén teljesítőképességét. A beteg ezt realizálva általában a szorongás fokozódásával reagál, egyfajta circulus vitiosus alakulhat ki.

-Jellegzetes, hogy a generalizált szorongásban szenvedők aggodalmaikat általában a környezetükre is kiterjesztik. Túlságosan féltik családtagjaikat, elsősorban gyermekeiket mindentől. Kerülik a szorongásaikkal kapcsolatos problémákkal foglalkozó könyvek, újságcikkek elolvasását, filmek, TV műsorok megtekintését. Ha mégis megteszik, ez gyakran olaj a tűzre, az olvasottakat, látottakat magukra vonatkoztatják, tüneteik felerősödhetnek. Nálam is ez volt és ez még a hipochondriámat is egyre jobban táplálta. akkoriban kb mindenféle betegséget diagnosztizáltam akár lelki vagy testi eredetű volt.

A betegek általában sokat foglalkoznak a közeljövőben várható eseményekkel, ezekben is többnyire a nehézségeket, a kudarcok lehetőségét látják, rossz előérzeteik vannak, időnként akár egy bekövetkező katasztrófa balsejtelmeitől gyötrődnek. Pontosan ezért féltem hogy talán egy nagyon rossz dolog fog történni és azt érzem és amikor történt valami kisebb baj az azt hittem hogy a bajsejtelmem beigazolódásaként materializálódott és jobban hittem az alap nélküli szorongásom valós képében!!!! :OOO

A személy nehezen tudja a szorongást kontrollálni

A betegek általában maguk is belátják, hogy aggodalmaik valójában indokolatlanok, eltúlzottak. Az előzetesen rettegéssel várt eseményekre visszatekintve sokszor maguk sem értik, miért okozhatott az akkora szorongást számukra. Ennek ellenére a hasonló események várható bekövetkezése, vagy a már sokszor tapasztalt szomatikus szenzációk ismételt jelentkezése újra és újra előhívja szorongásaikat, aggodalmaikat. Hiába emlékeztetik magukat arra, hogy a korábbi, hasonló helyzeteken minden különösebb probléma nélkül estek át, általában ezzel sem sikerül magukat megnyugtatniuk. (Ezt nem tartom igaznak. Mert amikor tényleg elkezdtem magamat nyugtatni meg mások is engem , lassan elpárolgott az hogy túlaggódjak mindent. De ez hónapok során történt és napról napra alig érezhetően. Hozzá tenném hogy amint történt egy kis rossz dolog vissza estem a legelejére az állapotomnak. Ma már könnyebben veszem az akadályokat bár most sem vagyok 100%-os.)

-Tünetek még:

-nyugtalanság, idegesség, feszültség,

-fáradékonyság,

-koncentrálási zavarok, gondolkodási nehézségek,

-ingerlékenység,

-izomfeszültség,

-alvászavar.

A generalizált szorongók feszültsége, idegessége a környezeti ingerekkel szembeni túlérzékenységhez vezet. Ez az egyszerű, zavaró ingerektől (fények, zajok, szagok stb.) a komplex, szociális helyzetekig szinte mindent felölelhet. Sokszor panaszolják, hogy nehezen tudnak nyugton maradni, ellazulni. Nekem olyan volt egy időben, hogy reggel mikor felkeltem még a csendes beszéd is fülsiketítőnek hangzott így nem lehetett hozzám szólni mert szétszakadni éreztem a dobhártyámat. Azt még hozzá tenném hogy az okkult aktivitásomból is akkoriban csak a látás maradt meg és nem éreztem energiákat.

Vizsgálatkor is gyakran megfigyelhető, hogy kezüket tördelik, izegnek-mozognak, hajukkal, ruházatukkal, különféle tárgyakkal babrálnak. Könnyen ingerültté válnak, gyakran veszekedősek, ismételten felcsattannak, túlérzékenyek, sértődősek, könnyen sírnak. Rosszabb állapotaikban közeli, egyébként nagyon szeretett hozzátartozóik, barátaik is 'idegesítik' őket. Nekem ez nagyon nagy problémám volt és mindmáig az. Régebben azt hittem őket is utálom és az ebből következő bűntudat is tett egy lapáttal a szorongásra így lett egy ördögi kör ami sosem akart bezárulni. Később - sokszor már egy pillanat múlva - maguk is észreveszik, hogy nem úgy viselkedtek, ahogy igazából kellett, vagy szerettek volna. Ezért gyakran bűntudatot éreznek, elhatározzák, hogy a későbbiekben majd uralkodnak magukon. Sajnos, ez sokszor kudarcba fullad, emiatt bűntudatuk, elkeseredésük tovább nőhet. Erről van szó kérem szépen.. . :Đ ~nem, egyáltalán nem vicces~...

A fáradtságérzés gyakran teljesítménycsökkenéshez vezet, a betegek energiátlannak érzik magukat, kisebb terhelésekre is kimerülnek. Úgy érzik, hogyha mindezt leküzdenék, sokkal többre lennének képesek, illetve szokásos napi tevékenységeik ellátása nem kerülne aránytalanul nagy erőfeszítésükbe.

A fáradtságon túl a koncentrálási nehézségek, gátolt gondolkodás, feledékenység is rontja a betegek teljesítményét. Pácienseink gyakran panaszkodnak arról, hogy néhány oldal után észreveszik, nem emlékeznek rá, mit is olvastak, nem tudják követni egy bonyolultabb film cselekményét, figyelmük szórt, állandóan elkalandozik. Úgy érzik, feledékennyé váltak, időnként, fontos teendők is nehezen jutnak az eszükbe. Idősebb korban gyakran ?szenilitástól?, elbutulástól félnek. Valódi demenciáról természetesen nincs szó, a memóriazavar funkcionális természetű. Velem szerebcsére ez nem történt meg. Bár volt hogy kiestek dolgok amiket mondtam, de ott a tetteimre nem emlékeztem, ami parább egy fokkal. Volt hogy a trauma elején elfelejtettem azt hogy egy hét leforgása alatt mi történt! És mindmáig nem emlékszem rá. O__O

Gyakoriak a visszatérő testi panaszok, amelyek mögött ismételt kivizsgálásokkal sem találunk szervi okot. Leggyakoribbak a szájszárazság, nyelési nehézség, gombóc érzése a torokban, hányinger, szédülés, izzadás, szívtáji és gyomorfájdalmak, mellkasi nyomás, gyakori vizelési vagy székelési inger stb. Nekem akkoriban egy éjszaka alatt 6-szor volt felriadásom hogy wc-re menjek, ezek mellett olyan mellkasi fájdalmaim voltak hogy azt hittem ott kapok éppen infarktust.

A tünetek nem rohamszerűen jelentkeznek, mint a pánikrosszullétek esetében, hanem hosszabb ideig fennállnak. Problémák kapcsán, stresszhelyzetben, megterheléskor, ideges, feszült állapotban felerősödnek, sok esetben csak ilyenkor tapasztalhatók, nyugodt körülmények között csillapodhatnak, esetleg átmenetileg megszűnhetnek. A panaszok az idők folyamán változhatnak, egyesek enyhülnek, elmúlnak, később újra visszatérnek, vagy új tünetek alakulnak ki.

Az ezekről panaszkodó személyek mindezeket valamilyen súlyos betegség (szívinfarktus, daganat stb.) kezdődő tüneteinek minősíthetik, ettől szorongásuk tovább nőhet, akár halálfélelemig fokozódhat. Itt lépett életbe a hipochondriám. Fokozottan figyelik a testükből érkező jelzéseket, sokszor teljesen normális testérzésektől is megijednek, ezekről is azt hiszik, betegségre utalnak. Gyakran fordulnak emiatt háziorvosukhoz is.

A generalizált szorongásra a komplex elalvási-átalvási zavarok a jellemzőek. A betegek hiába érzik magukat fáradtnak, kimerültnek, alighogy lefekszenek, ?kimegy az álom a szemükből?. Gyakran gondokon, problémákon, esetleg apróbb-nagyobb sérelmeken rágódnak, amelyek nem hagyják őket elaludni. Gyakran felületes az alvásuk, időről időre felébrednek és nehezen tudnak újra elaludni. Sokszor reggel fáradtan ébrednek. Nappal gyakran kialvatlannak, álmosnak érzik magukat. Nálam ez 100%-ig igaz csak már gyerekkoromtól. van hogy a múlt eseményein rágódom és úgy felbaszom az agyamat egy-egy pár éve történt incidensen hogy szétverem az öklömet a falon.

Jellegzetesek az izomfeszülések, amely főleg a végtagokat, a tarkó- és állkapocsizmokat érinti. A feszültség gyakran tompa fejfájást, izommerevséget, esetleg (általában a karizmokban, az állkapocsban) kisebb fájdalmakat is okozhat.

Elkülönítő diagnózis

A generalizált szorongást elsősorban az egyéb szorongásos zavaroktól kell elkülönítenünk. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy amennyiben egy anxiózus betegünknél a többi kórképre jellemző specifikus szorongásos tüneteket nem észleljük, akkor mindenképpen számításba kell vennünk a generalizált szorongás diagnózisát.

Pánikbetegségre jellemző a rohamszerű szorongás, a váratlan pánikrosszullétek, míg GAD-ban a szorongás nem elkülönült attackokban jelentkezik, hanem hullámzó intenzitással, de folyamatosan fennáll.

Szociális fóbiában a szorongásos tünetek jól körülírt társas helyzetekben jelentkeznek. A GAD-os betegek szorongását más emberek jelenléte általában inkább csökkenti. (Nekem mondjuk egy felerősítette, de már írtam, hogy miért).

Egyszerű fóbiában a szorongás jól megfogható kiváltó tényezőkhöz kötötten jelentkezik. Kényszerbetegségben a kényszercselekvések, illetve kényszergondolatok kimutatása biztosítja a diagnózist. Ez annyit tesz hogy olyan dolgokra gondolsz amit alap helyzetben nem gondolnál. PL hogy fejen basznád azt akit a legjobban szeretsz, vagy beszólnál neki hogy kussolj te kövér geci. Olyan mintha nem is te gondoltad volna és a beszólások folyamatosan mennek a fejedben meg az hogy leszúrnád esetleg egy késsel, pedig soha nem tennéd meg. Nem kell hozzá tennem, hogy a bűntudat egyre inkább nő.

Ettől sem kell, megijedni, ezek a kényszergondolatok. Érdekes hogy a touerette szindrómásoknak is hasonló kényszergondolataik vannak csak ők kimondják és megcsinálják ezeket a cselekedeteket )pl fejen vágnak valakit akit szeretnek, vagy azt üvöltik az utcán, hogy csirkebaszó vagyok- közbe nem az :D ). Én nekem ez a kényszergondolatos cucc úgy lanyhult hogy egyszerűen leültem és elmondtam anyámnak, aki erre bevallotta hogy neki is van. Pl mikor a fodrásznál volt és vágta a haját, ahogy ült a fodrásznő gatyája egy vonalba került a fejével és hirtelen arra gondolt mi lenne ha jól rámarna a punájára. Pedig anyám nem biszex sem pedig hasonló egyéb és marhára elszégyellte magát és nem tudta hova tenni ezt a képtelen gondolatot. Egyik ismerősöm meg egyszer látott egy törpét egy tolókocsis mellett és arra gondolt a törpével elveri a tolókocsist, pedig nem nevet az ilyen embereken, nem tartja őket vicc tárgyának és jó indulatú, csak ő is trottyon volt éppen lelkileg és jött a kényszergondolat.

A pszichiátriai zavarok egyéb csoportjai közül hypochondriasisban az aggodalmak az egészségi állapothoz, súlyos betegség gyanújához kötődnek. A szorongásos depressziót a major depresszió tünetei egyértelmű elkülönítik. Számításba kell vennünk akut droghatás, illetve alkohol-, gyógyszer-, kábítószer-elvonás lehetőségét. Ez a családorvos számára a kórtörténet ismeretében általában nem okoz problémát.

Néhány, hasonló szomatikus és vegetatív tünettel járó szomatikus kórképre is gondolnunk kell, elsősorban a fokozott pajzsmirigyműködésre. A fizikális vizsgálati lelet, a rutin laborértékek, illetve a kórtörténet ismeretében ez általában nem jelent különösebb gondot.

Leggyakoribb szövődmények

A generalizált szorongás a többi szorongásos zavarhoz hasonlóan gyakran szövődik a szorongásos, illetve affektív spektrumba tartozó egyéb kórképekkel, illetve premenstruális szindrómával. Az ilyen, úgynevezett komorbid esetek prognózisa rosszabb, kezelésük a szokásosnál is nagyobb körültekintést igényel. Meglehetősen gyakori az 'öngyógyítás' következtében kialakuló alkohol- és gyógyszer- (elsősorban benzodiazepin) függőség is.

Sajnos, gyakran találkozhatunk iatrogen, a gyógyszerek következtében keletkező, ártalmakkal - ideértve a gyógyszerfüggőség számos esetét is. A betegeket gyakran teszik ki ismételt, teljesen felesleges szomatikus kivizsgálásoknak. Nemegyszer invazív vizsgálatokra, sőt, indokolatlan műtétekre is sor kerülhet. A hosszú ideig fel nem ismert betegség kronicizálódik, prognózisa romlik. A betegekben a szomatikus betegség tudata elmélyül, sokszor egyre nehezebben hozzáférhetők az adekvát kezelés számára. Indokolatlan leszázalékolással is gyakran találkozhatunk.

Végül, de nem utolsósorban fel kell hívnunk a figyelmet az öngyilkosság kockázatára, amely egyes vizsgálatok szerint eléri a major depressziónál tapasztalhatónak mintegy felét.

Kórlefolyás : a szorongás jellegzetességei

A kórkép egyértelműen a krónikus betegségek közé tartozik. Leggyakrabban fiatal korban kezdődik. Az anamnesisből (a beteg történetéből) kiderül, hogy a betegek nagyobb része már iskoláskorban is szorongóbb, 'izgulósabb' volt a többieknél, jobban félt a feleléstől, dolgozatírástól, állandóan aggódott iskolai, esetleg sportteljesítményei miatt.

Spontán lefolyás esetén a hosszmetszeti (időbeni) képet általában a jobb-rosszabb állapotok váltakozása jellemzi, leggyakrabban összességében romló tendenciát mutatva. A rosszabbodások gyakran stresszhatások, negatív életeseményeket követően alakulnak ki, máskor nem tudjuk a kiváltó tényezőket azonosítani.

A komorbiditás (a szorongással együtt járó betegségek), a társult személyiségzavarok, a szövődményként fellépő függőségi állapotok rontják a prognózist.

Etiológia : a betegség lehetséges okai

A GAD feltehetően genetikai sérülékenység talaján a környezeti stresszhatások, negatív életesemények hatására alakul ki. A többi szorongásos kórképhez hasonlóan a betegség okai részleteiben még nem tisztázottak. Az epidemiológiai (vagyis a betegség elterjedtségét vizsgáló ) kutatások szerint a szorongásra való hajlam egyes családokban öröklődik. A betegek rokonságában gyakoribbak az 'aggódó típusok', a hasonló panaszoktól szenvedők, de a depresszió, a pánikbetegség és az alkoholizmus is.

A kísérletes neurofiziológiai és klinikofarmakológiai vizsgálatok a szorongás genezisében döntő szerepet tulajdonítanak a központi idegrendszer GABAerg, noradrenerg, illetve szerotonerg aktivitás változásainak. Természetesen a pszichoszociális tényezőknek is fontos szerep jut, adatok utalnak például a szociális öröklés etiológiai jelentőségére.

A már kialakult tünetek, a teljesítménycsökkenés, a következményes interperszonális problémák észlelése visszahat a betegre, szorongása elmélyül, circulus vitiosus alakul ki. Beavatkozás nélkül a betegség bizonyos mértékig önfenntartóvá válhat.

Pár más, érdekes eset

Bill M. 34 éves és folyton az óráját nézi, akár otthon van, akár a munkahelyén. Fél, hogy elkésik a megbeszélt találkozóról vagy hogy későn kapcsolja be a tévét, amikor már megy a kedvenc műsora. Gyakran összerezzen az ijedtségtől, mikor valaki besétál az irodájába vagy otthon bukkan fel hirtelen mellette valaki. Aggódik, vajon ki tudja-e fizetni a számláit, noha még csak egyszer költött több pénzt, mint amennyi a hitelkártyáján volt. Aggasztja a magas vérnyomása és a saját készülékével naponta többször is megméri. Ingerlékeny, nem alszik jól, és gyakran fáj a feje. Gyakran tördeli a kezét. Megállapították, hogy generalizált szorongásban szenved.

A generalizált szorongás jellemzője az események vagy cselekvések miatti erős szorongás a napok többségén. A GSZ-t csak akkor diagnosztizálják, ha valakinél ez legalább hat hónapos időszakban megfigyelhető. A szorongásnak legalább három kísérő tünete van a következők közül: nyugtalanság, fáradékonyság, koncentrációra való képtelenség, izomfeszültség és rossz alvás.

A GSZ-ben szenvedők gyakran aggódnak az élet mindennapos, rutinszerű dolgai miatt, mint például a munkájukkal járó kötelezettségek, anyagi gondok, a család tagjainak egészsége, házimunka, autójavítás vagy félelem attól, hogy valahonnan elkésnek. Noha a GSZ-ben szenvedők saját aggódásukat nem tekintik “túlzottnak”, a folytonos aggódásnak köszönhetően közérzetük rossz, és nehezen tudják félelmeiket kordában tartani. Félelmeik intenzitása, tartalma vagy gyakorisága nincsen arányban a rettegett esemény valószínűségével vagy valóságos fenyegetésével.

A GSZ-ben szenvedőknek sokszor hideg vagy nyirkos a keze, cserepes az ajka, izzadnak, hányingerük, hasmenésük vagy gyakori vizelési ingerük van, nehézséget okoz számukra a nyelés (“gombóc a torokban”) és túlságosan ijedősek. Bizonyos esetekben a szorongás együtt jár a depresszióval, és gyakran más stresszel összefüggésbe hozható tünetek hasfájás, fejfájás kísérik.

AZOK, AKIKNÉL GSZ-T DIAGNOSZTIZÁLTAK TÖBBNYIRE AGGÓDNAK VALAMI MIATT

Az aggodalom a mentális nyugtalanság, gyötrelem és izgatottság valamely múltbeli, közelgő vagy előrevetített stresszel járó esemény, fenyegetés vagy veszély miatt. Bizonyos mértékű aggodalom jellemző a legtöbb emberre. Vannak azonban olyanok, akiknél túlzott és krónikus méreteket ölt. A GSZ-ben vagy más szorongásos betegségben szenvedő személyek többet és gyakrabban aggódnak mint a többiek. Az agorafóbiások például attól tartanak, hogy pánikrohamuk lesz, ha kimozdulnak otthonról, a fóbiások pedig attól rettegnek, hogy mi fog történni ha a fóbiájuk tárgyával találkoznak vagy a fóbiás szituációba kerülnek. A GSZ-ben szenvedők azonban folytonosan és hevesen szoronganak valamitől és attól más, hogy ennek gyorsan változó a tárgya vagy magától a szorongástól szorong. ~integet~

Az aggódás a negatív előrevetítés formája, aki aggódik a negatív képekre vagy a legrosszabb eshetőség elképzelésére koncentrál. A túlzott aggódás egészségtelen stressz kiváltója, amire a test szívdobogással, szapora lélegzetvétellel, fokozott izzadással reagál. Az emberek egy részének segítségére vannak azok az irányított technikák, melyekkel pozitív és kellemes érzések közepette képzelhetik magukat egy adott helyzetbe. További relaxációs technikák, például meditáció és biofeedback csökkentik a mentális aktivitást és koncentráltabbá teszik a gondolatműködést. Az emberek relaxált állapotban konstruktívabban és rendszerezettebben gondolkodnak, s eltűnik belőlük az aggodalom.

A generalizált szorongás szimptómái

Motorikus tünetek:

- Reszketés, remegés, gyengeség érzet

- Izomfeszültség, fájdalom

- Nyugtalanság

- Fáradékonyság

- Hányinger, hasfájás

- Hideg vagy meleg hőhullámok

- Gyakori vizelés

- Nehéz nyelés vagy “gombóc a torokban”

Automatikus hiperaktivitás

- Levegő hiány, fulladásérzet

- Szívdobogás vagy felgyorsult szívverés

- Izzadás, hideg, nyirkos kéz

- Kiszáradt száj

- Szédülés, bizonytalanságérzet

Túlzott éberség

- Izgatottságérzés

- Túlzott ijedősség

- A koncentrálóképesség hiánya “üres fej”

- Alvászavarok, elalvás nehézsége, felébredés

- Ingerlékenység

RÉMKÉPGYÁRTÁS

A GSZ-ben szenvedők rendszerint a legrosszabb eshetőség bekövetkeztétől rettegnek. Azok többsége, akik gyakorta vetítenek rémképeket maguk elé önbizalomhiányban szenvednek, alacsony az önértékelésük s életükön nem tudnak pozitív és kívánatos módon változtatni. Sokan közülük egyszersmind táras fóbiával is küszködnek.

Íme egy példa a rémképek előrevetítésére:

“A partin, ahová készülök nem lesz egyetlen ismerősöm se és rosszul fogom érezni magam”, vagy “Ha elfogadom az új állást, kudarcot fogok vallani, mert nincsen kellő számítógépes gyakorlatom”.

A rémképek előrevetítése szorongást okoz, mivel olyan helyzetet állandósít az embere számára, amelyen valójában változtatni szeretne, például javítani társadalmi életén, állást változtatni másik városba költözni. Pozitív önmeggyőzéssel és eltanult technikákkal önértékelésünk kedvezően változhat, és leküzdhetjük rémképeinket. Súlyos esetekben különféle pszichoterápiák is hasznosak lehetnek.

Mi a “gombóc a torokban”?

A “gombóc a torokban” érzése (orvosi nevén: globus hystericus) a szorongás gyakori tünete. A legtöbb embernek, akár fóbiás, akár nem, volt már része ebben az érzésben. Van, aki álláskereséskor vagy nyilvánosság előtt beszélve tapasztalja, amikor attól fél, hogy elmegy a hangja. A “gombóc” valóban okozhat nyelési nehézséget, bár a szenvedő alany általában erőt tud venni rajta, hogy egyen. Ez a tünet, ha kellemetlen is, relaxációs technikákkal többnyire megszüntethető, vagy megszűnik a stresszel járó esemény elmúltával. Az egészségre nem káros.

Mi a különbség a kognitív és a szomatikus szorongás között?

A szorongásos tünetek három nagy kategóriába sorolhatók: kognitív, szomatikus vagy muszkuláris és autonóm. A szorongás kognitív szimptómái a szorongó ember fejében forgó gondolatok, amelyek szorongáshoz vezetnek (például rémképek előrevetítése). Ezek a gondolatok lehetnek valamely közelgő tragédia rémképei, mintha valamilyen rettenetes esemény fenyegetne, de forrása nem lokalizálható. Más példák: elkalandozó gondolatok, koncentrációra való képtelenség, csapongó képzetek. A kognitív szorongásról csak a egyén saját beszámolója adhat képet.

A szomatikus szorongást viszont könnyen lemérheti más is. Az autonóm szorongás leggyakoribb tünetei a felgyorsuló szívverés és lélegzetvétel, a vérnyomás emelkedése, a hányinger és a szédülés érzése. Izzadás, izommerevség, fejfájás, hasfájás, állkapocsfeszülés és hátfájás az izomfeszültséggel hozhatók összefüggésbe.

A GSZ-ben szenvedők többsége a szorongás kognitív szimptómáit tapasztalja. Noha ezek vannak előtérben, a szomatikus reakciók is jelentkeznek, de gyakran nem vesznek tudomást róluk.

Hogyan fogd vissza aggódásod és csökkents szorongásaidat?

- Amikor azon vagy, hogy ne félj valamitől, valószínűleg csak még jobban fogsz félni tőle. Talán az a legjobb, ha minden figyelmedet a szorongásodra összpontosítod, mert ez a figyelem elvezethet a fölötte való kontrollhoz és a probléma megoldásához. Én is ezt csináltam, elkezdtem vizsgálni mitől félek és rájöttem mindenre (gondolom ezt fent észrevettétek, így alkalmazható az öngyógyítás is.)

- Válaszd szét azokat a dolgokat, amelyeken tudsz változtatni és azokat, amelyeken nem. Ez nem megy egyik napról a másikra, de fontos különbséget tenned e két kategória között, és megtanulni elfogadni azokat a dolgokat, amelyeken nem tudsz változtatni.Ezt akár papírra is leírhatod listázva. Lehet dedós módszer de nekem bevált.

- Ahelyett, hogy ismételten azt kérdeznéd magadtól: “Mi volna, ha…”, írd le az adott probléma néhány megoldási lehetőségét, majd vedd sorra mindegyik előnyeit és hátrányait.

- Tereld a figyelmedet valami másra, például menj el sétálni, sportolj valamit, muzsikálj vagy hallgass zenét, én pl sportoltam és írtam . Ez segít gondolataid rendezésében és abban, hogy rátalálj a lehetséges megoldásra. A legjobb gondolatok akkor jutnak az ember eszébe, amikor nem magára a problémára gondol.

- A pszichoterápia és az önsegítés különféle formái sok embert megszabadíthatnak a túlzott aggódástól.Én semmilyen áron nem akartam orvoshoz menni, de ha a gyorsabb és könnyebb utat akarjátok menjetek! Én féltem hogy gyógyszert ír fel, ezért nem mentem. XD

- Vannak olyanok, akik úgy vélik segít, ha egy jól meghatározott helyen (például egy bizonyos fotelben) vagy napszakban folytatják az aggódást, s ekképpen tesznek szert kontrollra, teret és időt biztosítva nem szorongásos gondolataiknak. Ne feledd, hogy maga a szorongás jelenti az igazi problémát, nem pedig a szorongás tartalma.

- Ne szorongj az ágyban. Kelj fel, ha rád tör a szorongás.

- Mond magadnak, hogy ebből elég, ha rád tör a túlzott és felesleges aggódás. Ezt tettem én is, egyszerűen lezártam és nem mentem bele az agyam/démonom/saját magam kisded játékaiba.

-Én néha naplót is írtam a szorongásaimról és ez nagyon sokat segített!

Fontos tudnunk, hogy ezek csupán a funkcionáló rendszerek reakciói, melyek korábbi életszakaszban a stressz leküzdésének eszközeként fejlődtek ki benned. Ezek a reakciók megmaradtak védekező mechanizmusnak, még ha eredetük elhomályosult is. Most azonban ellened fordultak, és beleavatkoznak az életedbe!!!!! Emlékezz rá, hogy a válaszreakció nem betegség, hanem olyan életmódbeli szokás, mely a múltban segítségedre volt. Most azonban meg kell változtatnunk, ahhoz hogy megkönnyítsük jövőbeli életedet. Ennek a változásnak a relaxáció az alapja. A relaxáció nem oldja meg ugyan a problémádat (a szorongást), de alkalmazása megkönnyíti az (automatikus) érzelmi válaszadást, a (muszkuláris) feszültség és a sötét, önpusztító (kognitív) gondolatok megváltoztatását.

Az autonóm idegrendszer

Mivel az autonóm idegrendszer mindig belejátszik a szorongásba, nem árt részletesebben foglalkozni vele. Az autonóm idegrendszer izgalmi oldala, melyet szimpatikus idegrendszernek nevezünk hozza létre a szorongási tüneteket, a nyugalmi vagy relaxációs (paraszimpatikus) oldala pedig regenerálja a testet és megteremti egyensúlyi állapotát.

Az emberek többsége a szimpatikus ingerületet kíméléssel, drogok használatával, öngyógyítással mérsékli. Kerülik azokat a helyzeteket, amelyek kiváltják a szorongást. A bevásárlás, takarítás, tévénézés, szunyókálás, üdülés, evés, masszázs és más effélék a relaxálást elősegítő tevékenységek. De valóban relaxálsz ilyenkor? Nem, fiziológiai értelemben nem. Lecsendesíted vagy megnyugtatod a szimpatikus idegrendszert. Lehet, hogy sikerül a tünetek intenzitását vagy feltűnő voltát csökkentened, de technikai értelemben nem relaxálsz, mert a paraszimpatikus idegrendszer nem aktivizálódik kellőképpen. Hogyan váltható tehát ki a “relaxációs válasz” (paraszimpatikus ingerület)? Egyszerűen. Meg kell tanulnod relaxálni, és ez gyakorlással sikerülni is fog (végtére is a paraszimpatikus ingerület kiváltásában még kezdő vagy). Ily módon kialakul a relaxációs válasz áthatva életedet és tevékenységedet. Tapasztalni fogod, hogy munkádat nem kíséri feszültség, szorongás nélkül kommunikálsz az emberekkel, és nem vetítesz magad elé rémképeket. Jobb lesz a közérzeted, egészségesebb a tested, gondolkodásod pedig tisztább. Erre gondolunk, mikor azt állítjuk, hogy a relaxációs tréning az alapja azoknak a változásoknak, melyek végül csökkentik és megszüntetik szorongásaidat.

A HIPERVENTILÁCIÓ MINT A SZORONGÁS TÜNETE

A hiperventiláció nagyon gyors belégzést, felszínes és gyors kilégzést jelent, olyan légszomjat, mely nagyfokú szorongással jár. A hiperventiláció során a lecsökken a vér széndioxid szintje, ami letargiát, hasi fájdalmakat, kézremegést, szédülést, izomgörcsöt és ájulást eredményez. Azok, akik szoronganak vagy rájuk tör a pánik szaporán, mélyeket lélegeznek és röviden fújják ki a levegőt. Előfordulhat, hogy levegő után kapkodnak. Bár az az érzésük, hogy nem kapnak elég levegőt, valójában túlságosan is sok oxigénhez jutnak. Ez néha szorítást vagy fájdalmat okoz a mellkasban.

A hiperventiláció tünete és a hiperventiláció szindrómája rémületet kelt mert elszenvedői egy közelgő szívroham jelének vélhetik és erőt vehet rajtuk a halálfélelem. A hiperventiláció azonban sohasem okoz halált. Az agorafóbiában szenvedők hiperventellációt tapasztalhatnak magukon, amikor kimozdulnak otthonról, kiváltképp ha egyedül vállalkoznak ilyesmire, biztonságot adó kísérő nélkül, vagy akárcsak erre gondolnak. A hiperventiláció vagy túlzott légzés gyakran jelentkezik a fóbiásoknál, amikor a fóbiájukat kiváltó helyzete kerülnek, vagy csupán erre gondolnak. A tériszonyban szenvedők például hiperventilálhatnak akkor is, ha arra gondolnak, hogy egy magas épület tetejéről néznek le.

A hiperventiláció a nőknél gyakoribb mint a férfiaknál. Többnyire azoknál fordul elő, akik GSZ-ben szenvednek, feszültek vagy idegesek, szorongás vagy pánikroham tör rájuk. A szorongásban szenvedők általában mindig hiperventilálnak, de csak akkor figyelnek fel rá, amikor ez egy konkrét szituációban szimptomatikussá válik. Amint valaki felismeri, hogy a hiperventiláció szindrómája egy ingerre adott szorongás reakció, nem pedig maga a betegség, a rohamok megritkulhatnak, sőt meg is szűnhetnek, mivel a pánik-komponens némiképp csökkent.

Az, aki hiperventilál segíthet magán, ha megérti mi történik egy roham során. Szándékos hiperventilácó (ami kb. 50 mély lélegzetet jelent fekvő helyzetben) és a szorongás-roham tüneteinek reprodukálása révén, a páciens meggyőződik arról, hogy ezek a tünetek nem egy szívroham vagy “idegösszeomlás” tünetei. Amint visszaáll a helyes lélegzés, a szorongásra való hajlam csökkenni fog.

Figyelmeztetés: A hiperventilációt kiválthatja heves fájdalom, kiváltképp hasi fájdalmak. Ha a hiperventiláció okát illetően bármiféle kétség merül fel, fordulj orvoshoz.

ELHÁRÍTÓ MECHANIZMUSOK ÉS SZORONGÁSOK

A GSZ-ben, vagy más szorongásbetegségben szenvedők sokféle védekező mechanizmust fejlesztenek ki, a kivetítéstől, vagy attól, hogy a saját helyzetükért valaki mást okolnak, a racionalizáláson át, ami a kérdéses viselkedés igazolása, annak helyességét védelmezve, a szublimációig, vagyis az ideges energiák más tevékenységbe való átfordításáig. A probléma tagadása ugyancsak védekező mechanizmus. A patologikus tagadással (például az ivásprobléma tagadásával) gyakran találkozni alkoholistáknál.Én szerencsére rájöttem, hogy a páromra húzom rá az egészet, de ez is egy 3 hónapos őrlődés során kristályosodott ki, hogy végül is semmi bajom nincs vele. A szorongásom vele kapcsolatban úgy múlt el, hogy felidéztem a legelső randink hangulatát, illatát és az érzéseimet vele kapcsolatban és PUKK, elmúlt a mizéria.

A Harvard Egyetemen 1934-ben végzett diákok életútját követve Dr. George Vaillant azt találta, hogy noha csaknem mindegyik vizsgált személynek voltak súlyos válságok az életében, azok jutottak túl rajtuk, akik “érett” elhárító mechanizmust dolgoztak ki, mint például az elfojtás (az adott időben legfontosabb problémára való összpontosítás képessége, elfojtva minden más problémára irányuló gondolatot vagy félelmet egészen az előnyben részesített probléma megoldásáig) és jó humorérzék jellemezte őket. Azok, akiken eluralkodtak szorongásaik és életük stresszhelyzetei “kevésbé érett - primitívebb” védekező mechanizmusokat alkalmaztak (mások hibáztatása) és nem voltak hajlandók szembenézni problémájukkal (úgy tettek, mintha nem is létezne). A tagadás gyakran alkalmazott védekező mechanizmus, ilyenkor az egyén magának sem vallja be, hogy valamely probléma vagy esemény stresszt és szorongást kelt benne. Ráadásul az, ha valaki nem hajlandó szembenézni egy szituációval, esetleg mások szorongásának és stressz helyzetének forrásául szolgál.

HOGYAN HASZNÁLJUK A KÉT LÉPCSŐS PROGRAMOT A GSZ-RE

( Ez a cikk részlet azért nevetséges mert ezt most találtam, hogy jobban lettem :D ami különös, hogy magamtól jöttem rá erre a három lépcsős terápiára, örülök, hogy azért nem vagyok annyira hülye mint amilyen hülyének néznek és hisznek mások XD...,valszeg már rég öngyilkos lettem volna ha nem merülök bele abba hogy mégis mi a rák bajom van.) Ezeket akár le is írhatja aki ebben szenved vagy észben tarthatja, minden estere aki bele vág hosszú beszélgetésekre számíthat magával az esték/nappalok során. :Đ

-első lépés: A félelem helyének lokalizálása.

- második lépése: Mi váltja ki a szorongást?

Én nem szívesen írok a terápiákról, mert direkt nem akartam hogy újfent agydoki, diliház és rezesbandája legyen a vége. Aki nem tud önerőből kilábalni (és higgyétek el azt hittem én sem tudok) az menjen orvoshoz, de nem hiszem hogy segítenek rajtad. Mivel én gyógyszer nélkül jobb eredményeket értem el és nem lettem sem alkoholista sem pedig gyógyszerfüggő (végeredményében). Tudom eltértem a tárgytól, de sokan akik pánikbetegségnek hiszik az állapotukat szeretném tudatni, hogy lehet nem is pánikbetegséggel van dolguk!!!! Én erre több hónapos kutatások során jöttem rá : vagyis találtam meg mi a bajom. A pánikbetegséggel foglalkozó cikkem még mindig áll, ha van rá igény, csak gondoltam ez érdekesebb és fontosabb mert ez nem annyira közismert lelki betegség és erről saját tapasztalattal is tudok szolgálni. Remélem tetszett a cikk és sokaknak segítettem a személyes tapasztalataimmal is! Bármilyen kérdésetek van ezzel kapcsolatban írjatok rám bátran! Nem utolsó sorban emiatt a betegség miatt sem tudok sokszor viselkedni! ^_^

-Hasznos linkek:

-egy weboldal a betegségről