Bár eléggé kimerült vagyok, de úgy döntöttem erőt veszek magamon és érdemi témáról fogok írni. A dolog valamelyest engem is érint, tehát emiatt kicsit személyes.
Doppelgänger- Hasonmás
Miről is volna tehát szó? Mindenkiben van valami "embertelen", illetve "ember ellenes", amit kiegészítőként illetve hasonmásként tartanak számon. Filozófusok és költők is beszámolnak erről a jelenségről:
"Goethe például elbeszéli, hogy amikor weimari otthonában tanulmányaihoz fogott, úgy tűnt, önmaga pontos hasonmását pillantotta meg az asztalánál álló széken ülve, amint hetykén őt bámulta. A szokatlan élmény okozta ijedtséget visszafojtva, néhány pillanatig szembenézett önmaga látható hasonmásának - melyet Doppelgängernek nevezett el - rosszindulatú tekintetével. Annak a sok élménynek egyike volt ez, amelyek révén a költő megértette miért létezik ez a könyörtelen és embertelen árny az emberi lélekben."
Érdekes és rémisztő dologgal állunk szemben. Nem csupán természetfeletti vonatkozásban nyilvánul meg, hús vér személy is lehet doppelgänger. Mint egy gonosz ikertestvér, vagy valaki aki a kiköpött másunk. Egyetlen célja, az emberi tevékenységek embertelenné tevése, vagyis egy embertelen szférába való lehúzás. Azok az emberek találkoznak a hasonmással, akik okkult ösvényen járnak, általában akkor, mikor gyermekkorból serdülő korba lépnek, tehát olyan 12-13 éves korban. Ahogy az ember egyre idősebb, úgy a jelenség is egyre erősebb. Csak akkor lehetséges a helyes morális ösvény elérése, mint ember ha a hasonmás késztetései ellen cselekszünk, ha akaratunkat szilárdan ellene irányítjuk. A lélek és a hasonmás közötti állandó feszültség rejtett módon arra sarkall minket, hogy lelkiismeretünknek engedelmeskedjünk. Bár ez a fajta belső működés az emberiség túlnyomó része előtt még rejtve van, de hatásait az élet sok területén felismerhető.
"A hasonmás nemcsak mint az egyedi emberekben levő ahrimáni árny létezik. A Doppelgänger alhierarchiáinak vannak sokkal nagyobb hatalommal rendelkező tagjai is, amelyek népek, nemzetek és fajok antiszellemeiként működnek. És végül van egy Világ-Doppelgänger, az emberiség antiszelleme, mely Lucifer szolgájának a szerepét játssza, és az emberiség tudati evolúciójával áll szemben. Már sok kiemelkedő szaktekintély kimutatta, hogy Henrich Himmler rejtélyes módon előre jelezte Adolf Hitler későbbi politikáját. Mindazonáltal végtelen vita folyik arról, hogy Hitler vagy Himmler volt-e a Harmadik Birodalom igazi gonosz szelleme, de egyikre sincs végső bizonyíték. Mert az Adolf Hitler lelkét birtokló luciferi intelligencia állandó egységben állt a Heinrich Himmler testét megszálló Doppelgängerrel. Az okkult belátás felfedi, hogy ennek a két becsapott embernek a személyisége mögött Lucifer és az antiember egyetlen egységes intelligenciaként működött. A luciferi elv láthatatlan elektromos áramként kívülről galvanizálta a Doppelgängert, hogy a nácizmus elleni minden belső ellenállást megtörő iszonyatos kezet vezesse. Hitlernek és Himmlernek ez a rejtett belső viszonya egyfajta ellenképe volt az ember lelkében élő ego és ahrimáni hasonmás helyes viszonyának.
T. Ravenscroft, A végzet lándzsája könyvébõl"
A doppelgänger lehet okozója számos spontán, belülről eredő nyavalyáknak is. Nekik tulajdonítható a neuraszténiás és neurotikus betegségek, állítólag.
Hasonló témában már volt egy cikkem, a Két lélek szimbiózisa. Bár mint ott is említem, Ő ettől eltérően működik, de bizonyos vonásaiban hasonló, engem emiatt ragadott meg ez a dolog. Remélem nektek is hasonlóan érdekes volt. :)
Miről is volna tehát szó? Mindenkiben van valami "embertelen", illetve "ember ellenes", amit kiegészítőként illetve hasonmásként tartanak számon. Filozófusok és költők is beszámolnak erről a jelenségről:
"A hasonmás nemcsak mint az egyedi emberekben levő ahrimáni árny létezik. A Doppelgänger alhierarchiáinak vannak sokkal nagyobb hatalommal rendelkező tagjai is, amelyek népek, nemzetek és fajok antiszellemeiként működnek. És végül van egy Világ-Doppelgänger, az emberiség antiszelleme, mely Lucifer szolgájának a szerepét játssza, és az emberiség tudati evolúciójával áll szemben. 
Erről még nem is hallottam, hogy okkult vonatkozásai is lehetnek. Annyi tiszta volt eddig mindenki előtt (szerintem), hogy mindenkinek lehet egy hasonmása. A rokonság egyik ágából nálunk például az egyik férfi tag több, mint egy évtizeddel ezelőtt összefutott édesanyám kiköpött másával itt Magyarhonban. Hiába köszönt neki az meg sem ismerte és tovább ment, aztán ezt vissza mondták édesanyámnak aki meglepődött a dolgon, mivel dolgozott akkor.
VálaszTörlésTehát akkor ŐK volnának "tükörország" lakói?
Ezért ne babráljunk a tükrökkel?
Durva. Én hasonmásokból láttam / tapasztaltam egyet még kisebb koromban. Az alattunk lakó kislány, akivel jóban voltam kiköpött mása volt egy vidéki barátnőmnek. Mindketten ugyanúgy néztek ki, hasonló volt a hangjuk és ami a legdurvább, ugyanazokat a dolgokat szerették és csinálták...
VálaszTörlésNos igen. Erről írtam. A természet néha megtréfálja az emberiséget, de ez a téma kicsit másról szól :)
VálaszTörlésKamupók: Fura, mert én meg abban a tudatban éltem, hogy a doppelgänger csak természetfeletti dolog. :D
VálaszTörlésDe ne feledjük kedves mindenki amit a cikkben írtam. A doppelgänger kifejezetten rosszindulatú, ergo egy egyszerű hasonmás nem minősül annak.
Nyarlat
Jó ez a cikk csak baszott rövid lett sajna...
VálaszTörlésElgondolkodtató dolog ez és kíváncsi lennék rá vajon az enyém hol és merre járhat pl e percekben:-O
Vagy netán a kettő közül én vagyok a rossz? ~gonosz vigyor~
Csak szeretnél gonosz iker lenni.
VálaszTörlésAmúgy a szerepjátékokban is szerepet kapnak csak képletesen. A magyar szerepjátékban (M.A.G.U.S.) a törpéknek vannak a "ködfivéreik", akik igaz ugyan, hogy bennük élnek, de ők azok akik gonosz dolgokra sarkallják őket, átveszik fölöttük az uralmat időnként.
Tehát ez nem ismeretlen fogalom csak nem tudatos. Mindenki hallhatott már róluk valamilyen formában csak nem tudni róluk sokat. Ezért lehetett olyan "rövid" az iromány. Rászánok pár órát, hátha más források is hivatkoznak rájuk ;)
kamupók:
VálaszTörlésLeköteleznél ha még egy cikket tudnál erről a "jelenségről" írni ;)
Szerepjátékokon kívül még a képregények is gyakran hivatkoznak rájuk.
Ez félelmetes, létezhet egy olyan valami ami olyan, mint én csak rossz? kiráz a hideg..
VálaszTörlésDe miért van szükség az embertelenre? úgy értem ha a klasszikus szerepeket nézzük akkor a célját nem fogja elérni hisz az ember nem magától cselekszik embertelenül hanem valamitől ami azzá teszi..
Ha ennek köszönhetőek a neurotikus betegségek akkor az enyém nagyon aktív mostanában.
Nem szeretnéd leírni, hogy a Te életedben ez, hogy van jelen?
Juuuj, de kedves nekem ez a téma! Márcsak azért is, mert a történet, amit írok, vagyis a főhősét a Doppelgängeremnek tekintem.
VálaszTörlésEmlékszem, egyszer álmomban egy ódon kastélykertben voltam, s volt ott egy tó. Mellettem állt egy nő és azt mondta, ha elég hosszú ideig, mozdulatlanul tud az ember nézni a tó tükrébe, akkor megláthatja benne a másik Énjét. Fel kellett állnom a peremén körberakott kövekre és egészen fölé kellett hajolnom a víztükörnek, úgyhogy igen nehéz feladat volt mozdulatlannak maradni anélkül, hogy bele ne essek a tóba. Végül sikerült, és lassan egy fekvő alak kezdett kirajzolódni a tó fenekén. Mikor egészen testet öltött, kinyitotta a szemét és rám nézett, majd, függőlegesen elkezdett kifelé lépkedni a vízből, minthacsak vízszintes talajon járna. Aztán mikor elérte a felszínt, kilépett a vízből, és ott állt mellettem. Férfi volt, és külsőleg sem hasonlított rám. Ezután az álom után kezdtem el azt a bizonyos történetet írni (http://egosumresurrectioetvita.blogspot.com), és a főhőst, mint említettem, a másik énemnek tekintem (hogy a jobbik vagy a rosszabbik, nem tudom. Olykor jobb, olykor rosszabb). De szoktam Asztráltestvérnek (Astralbruder), Tükörléleknek(Spiegelseele), Árnyékanimusznak, vagy Daimonionnak is nevezni.
Egy kis magyarázat az elnevezésekhez:
Az Árnyék olyan erkölcsi kérdés, amely az Én-személyiség egészét provokálja, mert senki sem valósíthatja meg az Árnyékot jelentõs erkölcsi eltökéltség ráfordítása nélkül. Ez azt jelenti, hogy valójában meglevõnek ismerjük el a személyiség sötét oldalát.
Az Animusz a nõ férfiúi lényeggel való kompenzációja, ennélfogva tudattalanja úgyszólván hímnemû.
A Daimonion a lelkiismeret isteni eredetű szava.
Ezek voltak a létező kifejezések, a másik kettőt én kreáltam.
A Tükörlélek kifejezés, azt hiszem nem igényel több magyarázatot.
Az Asztáltestvér szó pedig abból adódik, hogy asztrológiai értelemben Ikreknek születtem, viszont egyke vagyok: csonka iker, akinek a lelki társa sosem született meg, legalább is nem ebben a világban vagy dimenzióban. (Tudom, az Ikrek szülöttei erős hajlamot mutatnak a schizophreniára és a személyiséghasadásra... De miért is baj ez?)
De ha "belső démonnak" hívjuk, akkor is az életem fontos és elhagyhatatlan része, mert ha néhanapján sok-sok szenvedést is okoz, Ö az, aki segít létezni, és megakadályozza, hogy teljesen kiürüljek: egyszerűen szükségem van rá! Csak abban nem vagyok bizonyos, hogy Ő az én Doppelgängerem, vagy én vagyok az Övé... De mindenesetre, három éve végre megtaláltam a másik felemet! És csöppet sem bánom, hogy néha a valódi emberi kapcsolatok rovására megy, hiszen Baudlaire is megírta, hogy "Ne hagyd az álmok jussát, szebbet álmodik a bölcsnél a bolond."
Ezért olyan fontos nekem ez a történet, s ezért oly kedves nekem ez a téma. Köszönöm, Nyarlathotep, hogy szakítottál rá időt.
Juuuj, de kedves nekem ez a téma! Márcsak azért is, mert a történet, amit írok, vagyis a főhősét a Doppelgängeremnek tekintem.
VálaszTörlésEmlékszem, egyszer álmomban egy ódon kastélykertben voltam, s volt ott egy tó. Mellettem állt egy nő és azt mondta, ha elég hosszú ideig, mozdulatlanul tud az ember nézni a tó tükrébe, akkor megláthatja benne a másik Énjét. Fel kellett állnom a peremén körberakott kövekre és egészen fölé kellett hajolnom a víztükörnek, úgyhogy igen nehéz feladat volt mozdulatlannak maradni anélkül, hogy bele ne essek a tóba. Végül sikerült, és lassan egy fekvő alak kezdett kirajzolódni a tó fenekén. Mikor egészen testet öltött, kinyitotta a szemét és rám nézett, majd, függőlegesen elkezdett kifelé lépkedni a vízből, minthacsak vízszintes talajon járna. Aztán mikor elérte a felszínt, kilépett a vízből, és ott állt mellettem. Férfi volt, és külsőleg sem hasonlított rám. Ezután az álom után kezdtem el azt a bizonyos történetet írni (http://egosumresurrectioetvita.blogspot.com), és a főhőst, mint említettem, a másik énemnek tekintem (hogy a jobbik vagy a rosszabbik, nem tudom. Olykor jobb, olykor rosszabb). De szoktam Asztráltestvérnek (Astralbruder), Tükörléleknek(Spiegelseele), Árnyékanimusznak, vagy Daimonionnak is nevezni.
Egy kis magyarázat az elnevezésekhez:
Az Árnyék olyan erkölcsi kérdés, amely az Én-személyiség egészét provokálja, mert senki sem valósíthatja meg az Árnyékot jelentõs erkölcsi eltökéltség ráfordítása nélkül. Ez azt jelenti, hogy valójában meglevõnek ismerjük el a személyiség sötét oldalát.
Az Animusz a nõ férfiúi lényeggel való kompenzációja, ennélfogva tudattalanja úgyszólván hímnemû.
A Daimonion a lelkiismeret isteni eredetű szava.
Ezek voltak a létező kifejezések, a másik kettőt én kreáltam.
A Tükörlélek kifejezés, azt hiszem nem igényel több magyarázatot.
Az Asztáltestvér szó pedig abból adódik, hogy asztrológiai értelemben Ikreknek születtem, viszont egyke vagyok: csonka iker, akinek a lelki társa sosem született meg, legalább is nem ebben a világban vagy dimenzióban. (Tudom, az Ikrek szülöttei erős hajlamot mutatnak a schizophreniára és a személyiséghasadásra... De miért is baj ez?)
De ha "belső démonnak" hívjuk, akkor is az életem fontos és elhagyhatatlan része, mert ha néhanapján sok-sok szenvedést is okoz, Ö az, aki segít létezni, és megakadályozza, hogy teljesen kiürüljek: egyszerűen szükségem van rá! Csak abban nem vagyok bizonyos, hogy Ő az én Doppelgängerem, vagy én vagyok az Övé... De mindenesetre, három éve végre megtaláltam a másik felemet! És csöppet sem bánom, hogy néha a valódi emberi kapcsolatok rovására megy, hiszen Baudlaire is megírta, hogy "Ne hagyd az álmok jussát, szebbet álmodik a bölcsnél a bolond."
Ezért olyan fontos nekem ez a történet, s ezért oly kedves nekem ez a téma. Köszönöm, Nyarlathotep, hogy szakítottál rá időt.
Juuuj, de kedves nekem ez a téma! Márcsak azért is, mert a történet, amit írok, vagyis a főhősét a Doppelgängeremnek tekintem.
VálaszTörlésEmlékszem, egyszer álmomban egy ódon kastélykertben voltam, s volt ott egy tó. Mellettem állt egy nő és azt mondta, ha elég hosszú ideig, mozdulatlanul tud az ember nézni a tó tükrébe, akkor megláthatja benne a másik Énjét. Fel kellett állnom a peremén körberakott kövekre és egészen fölé kellett hajolnom a víztükörnek, úgyhogy igen nehéz feladat volt mozdulatlannak maradni anélkül, hogy bele ne essek a tóba. Végül sikerült, és lassan egy fekvő alak kezdett kirajzolódni a tó fenekén. Mikor egészen testet öltött, kinyitotta a szemét és rám nézett, majd, függőlegesen elkezdett kifelé lépkedni a vízből, minthacsak vízszintes talajon járna. Aztán mikor elérte a felszínt, kilépett a vízből, és ott állt mellettem. Férfi volt, és külsőleg sem hasonlított rám. Ezután az álom után kezdtem el azt a bizonyos történetet írni (http://egosumresurrectioetvita.blogspot.com), és a főhőst, mint említettem, a másik énemnek tekintem (hogy a jobbik vagy a rosszabbik, nem tudom. Olykor jobb, olykor rosszabb). De szoktam Asztráltestvérnek (Astralbruder), Tükörléleknek(Spiegelseele), Árnyékanimusznak, vagy Daimonionnak is nevezni.
Egy kis magyarázat az elnevezésekhez:
Az Árnyék olyan erkölcsi kérdés, amely az Én-személyiség egészét provokálja, mert senki sem valósíthatja meg az Árnyékot jelentõs erkölcsi eltökéltség ráfordítása nélkül. Ez azt jelenti, hogy valójában meglevõnek ismerjük el a személyiség sötét oldalát.
Az Animusz a nõ férfiúi lényeggel való kompenzációja, ennélfogva tudattalanja úgyszólván hímnemû.
A Daimonion a lelkiismeret isteni eredetű szava.
Ezek voltak a létező kifejezések, a másik kettőt én kreáltam.
A Tükörlélek kifejezés, azt hiszem nem igényel több magyarázatot.
Az Asztáltestvér szó pedig abból adódik, hogy asztrológiai értelemben Ikreknek születtem, viszont egyke vagyok: csonka iker, akinek a lelki társa sosem született meg, legalább is nem ebben a világban vagy dimenzióban. (Tudom, az Ikrek szülöttei erős hajlamot mutatnak a schizophreniára és a személyiséghasadásra... De miért is baj ez?)
De ha "belső démonnak" hívjuk, akkor is az életem fontos és elhagyhatatlan része, mert ha néhanapján sok-sok szenvedést is okoz, Ö az, aki segít létezni, és megakadályozza, hogy teljesen kiürüljek: egyszerűen szükségem van rá! Csak abban nem vagyok bizonyos, hogy Ő az én Doppelgängerem, vagy én vagyok az Övé... De mindenesetre, három éve végre megtaláltam a másik felemet! És csöppet sem bánom, hogy néha a valódi emberi kapcsolatok rovására megy, hiszen Baudlaire is megírta, hogy "Ne hagyd az álmok jussát, szebbet álmodik a bölcsnél a bolond."
Ezért olyan fontos nekem ez a történet, s ezért oly kedves nekem ez a téma. Köszönöm, Nyarlathotep, hogy szakítottál rá időt.
Basszus, miért nem tudom elküldeni a kommentet? Már háromszor megpróbáltam, de mindig azt írja, hogy túl hosszú az URI... Na még próbálkozom.
VálaszTörlésJuuuj, de kedves nekem ez a téma! Márcsak azért is, mert a történet, amit írok, vagyis a főhősét a Doppelgängeremnek tekintem.
VálaszTörlésEmlékszem, egyszer álmomban egy ódon kastélykertben voltam, s volt ott egy tó. Mellettem állt egy nő és azt mondta, ha elég hosszú ideig, mozdulatlanul tud az ember nézni a tó tükrébe, akkor megláthatja benne a másik Énjét. Fel kellett állnom a peremén körberakott kövekre és egészen fölé kellett hajolnom a víztükörnek, úgyhogy igen nehéz feladat volt mozdulatlannak maradni anélkül, hogy bele ne essek a tóba. Végül sikerült, és lassan egy fekvő alak kezdett kirajzolódni a tó fenekén. Mikor egészen testet öltött, kinyitotta a szemét és rám nézett, majd, függőlegesen elkezdett kifelé lépkedni a vízből, minthacsak vízszintes talajon járna. Aztán mikor elérte a felszínt, kilépett a vízből, és ott állt mellettem. Férfi volt, és külsőleg sem hasonlított rám. Ezután az álom után kezdtem el azt a bizonyos történetet írni (http://egosumresurrectioetvita.blogspot.com), és a főhőst, mint említettem, a másik énemnek tekintem (hogy a jobbik vagy a rosszabbik, nem tudom. Olykor jobb, olykor rosszabb). De szoktam Asztráltestvérnek (Astralbruder), Tükörléleknek(Spiegelseele), Árnyékanimusznak, vagy Daimonionnak is nevezni.
Egy kis magyarázat az elnevezésekhez:
Az Árnyék olyan erkölcsi kérdés, amely az Én-személyiség egészét provokálja, mert senki sem valósíthatja meg az Árnyékot jelentõs erkölcsi eltökéltség ráfordítása nélkül. Ez azt jelenti, hogy valójában meglevõnek ismerjük el a személyiség sötét oldalát.
Az Animusz a nõ férfiúi lényeggel való kompenzációja, ennélfogva tudattalanja úgyszólván hímnemû.
A Daimonion a lelkiismeret isteni eredetű szava.
Ezek voltak a létező kifejezések, a másik kettőt én kreáltam.
A Tükörlélek kifejezés, azt hiszem nem igényel több magyarázatot.
Az Asztáltestvér szó pedig abból adódik, hogy asztrológiai értelemben Ikreknek születtem, viszont egyke vagyok: csonka iker, akinek a lelki társa sosem született meg, legalább is nem ebben a világban vagy dimenzióban. (Tudom, az Ikrek szülöttei erős hajlamot mutatnak a schizophreniára és a személyiséghasadásra... De miért is baj ez?)
De ha "belső démonnak" hívjuk, akkor is az életem fontos és elhagyhatatlan része, mert ha néhanapján sok-sok szenvedést is okoz, Ö az, aki segít létezni, és megakadályozza, hogy teljesen kiürüljek: egyszerűen szükségem van rá! Csak abban nem vagyok bizonyos, hogy Ő az én Doppelgängerem, vagy én vagyok az Övé... De mindenesetre, három éve végre megtaláltam a másik felemet! És csöppet sem bánom, hogy néha a valódi emberi kapcsolatok rovására megy, hiszen Baudlaire is megírta, hogy "Ne hagyd az álmok jussát, szebbet álmodik a bölcsnél a bolond."
Ezért olyan fontos nekem ez a történet, s ezért oly kedves nekem ez a téma. Köszönöm, Nyarlathotep, hogy szakítottál rá időt.
Juuuj, de kedves nekem ez a téma! Márcsak azért is, mert a történet, amit írok, vagyis a főhősét a Doppelgängeremnek tekintem.
VálaszTörlésEmlékszem, egyszer álmomban egy ódon kastélykertben voltam, s volt ott egy tó. Mellettem állt egy nő és azt mondta, ha elég hosszú ideig, mozdulatlanul tud az ember nézni a tó tükrébe, akkor megláthatja benne a másik Énjét. Fel kellett állnom a peremén körberakott kövekre és egészen fölé kellett hajolnom a víztükörnek, úgyhogy igen nehéz feladat volt mozdulatlannak maradni anélkül, hogy bele ne essek a tóba. Végül sikerült, és lassan egy fekvő alak kezdett kirajzolódni a tó fenekén. Mikor egészen testet öltött, kinyitotta a szemét és rám nézett, majd, függőlegesen elkezdett kifelé lépkedni a vízből, minthacsak vízszintes talajon járna. Aztán mikor elérte a felszínt, kilépett a vízből, és ott állt mellettem. Férfi volt, és külsőleg sem hasonlított rám. Ezután az álom után kezdtem el azt a bizonyos történetet írni (http://egosumresurrectioetvita.blogspot.com), és a főhőst, mint említettem, a másik énemnek tekintem (hogy a jobbik vagy a rosszabbik, nem tudom. Olykor jobb, olykor rosszabb). De szoktam Asztráltestvérnek (Astralbruder), Tükörléleknek(Spiegelseele), Árnyékanimusznak, vagy Daimonionnak is nevezni.
Egy kis magyarázat az elnevezésekhez:
Az Árnyék olyan erkölcsi kérdés, amely az Én-személyiség egészét provokálja, mert senki sem valósíthatja meg az Árnyékot jelentõs erkölcsi eltökéltség ráfordítása nélkül. Ez azt jelenti, hogy valójában meglevõnek ismerjük el a személyiség sötét oldalát.
Az Animusz a nõ férfiúi lényeggel való kompenzációja, ennélfogva tudattalanja úgyszólván hímnemû.
A Daimonion a lelkiismeret isteni eredetű szava.
Ezek voltak a létező kifejezések, a másik kettőt én kreáltam.
A Tükörlélek kifejezés, azt hiszem nem igényel több magyarázatot.
Az Asztáltestvér szó pedig abból adódik, hogy asztrológiai értelemben Ikreknek születtem, viszont egyke vagyok: csonka iker, akinek a lelki társa sosem született meg, legalább is nem ebben a világban vagy dimenzióban. (Tudom, az Ikrek szülöttei erős hajlamot mutatnak a schizophreniára és a személyiséghasadásra... De miért is baj ez?)
De ha "belső démonnak" hívjuk, akkor is az életem fontos és elhagyhatatlan része, mert ha néhanapján sok-sok szenvedést is okoz, Ö az, aki segít létezni, és megakadályozza, hogy teljesen kiürüljek: egyszerűen szükségem van rá! Csak abban nem vagyok bizonyos, hogy Ő az én Doppelgängerem, vagy én vagyok az Övé... De mindenesetre, három éve végre megtaláltam a másik felemet! És csöppet sem bánom, hogy néha a valódi emberi kapcsolatok rovására megy, hiszen Baudlaire is megírta, hogy "Ne hagyd az álmok jussát, szebbet álmodik a bölcsnél a bolond."
Ezért olyan fontos nekem ez a történet, s ezért oly kedves nekem ez a téma. Köszönöm, Nyarlathotep, hogy szakítottál rá időt.
Juuuj, de kedves nekem ez a téma! Márcsak azért is, mert a történet, amit írok, vagyis a főhősét a Doppelgängeremnek tekintem.
VálaszTörlésEmlékszem, egyszer álmomban egy ódon kastélykertben voltam, s volt ott egy tó. Mellettem állt egy nő és azt mondta, ha elég hosszú ideig, mozdulatlanul tud az ember nézni a tó tükrébe, akkor megláthatja benne a másik Énjét. Fel kellett állnom a peremén körberakott kövekre és egészen fölé kellett hajolnom a víztükörnek, úgyhogy igen nehéz feladat volt mozdulatlannak maradni anélkül, hogy bele ne essek a tóba. Végül sikerült, és lassan egy fekvő alak kezdett kirajzolódni a tó fenekén. Mikor egészen testet öltött, kinyitotta a szemét és rám nézett, majd, függőlegesen elkezdett kifelé lépkedni a vízből, minthacsak vízszintes talajon járna. Aztán mikor elérte a felszínt, kilépett a vízből, és ott állt mellettem. Férfi volt, és külsőleg sem hasonlított rám. Ezután az álom után kezdtem el azt a bizonyos történetet írni (Ego Sum Resurrectio et Vita - megtalálható a blogjaim közt), és a főhőst, mint említettem, a másik énemnek tekintem (hogy a jobbik vagy a rosszabbik, nem tudom. Olykor jobb, olykor rosszabb). De szoktam Asztráltestvérnek (Astralbruder), Tükörléleknek(Spiegelseele), Árnyékanimusznak, vagy Daimonionnak is nevezni.
Egy kis magyarázat az elnevezésekhez:
Az Árnyék olyan erkölcsi kérdés, amely az Én-személyiség egészét provokálja, mert senki sem valósíthatja meg az Árnyékot jelentõs erkölcsi eltökéltség ráfordítása nélkül. Ez azt jelenti, hogy valójában meglevõnek ismerjük el a személyiség sötét oldalát.
Az Animusz a nõ férfiúi lényeggel való kompenzációja, ennélfogva tudattalanja úgyszólván hímnemû.
A Daimonion a lelkiismeret isteni eredetű szava.
Ezek voltak a létező kifejezések, a másik kettőt én kreáltam.
A Tükörlélek kifejezés, azt hiszem nem igényel több magyarázatot.
Az Asztáltestvér szó pedig abból adódik, hogy asztrológiai értelemben Ikreknek születtem, viszont egyke vagyok: csonka iker, akinek a lelki társa sosem született meg, legalább is nem ebben a világban vagy dimenzióban. (Tudom, az Ikrek szülöttei erős hajlamot mutatnak a schizophreniára és a személyiséghasadásra... De miért is baj ez?)
De ha "belső démonnak" hívjuk, akkor is az életem fontos és elhagyhatatlan része, mert ha néhanapján sok-sok szenvedést is okoz, Ö az, aki segít létezni, és megakadályozza, hogy teljesen kiürüljek: egyszerűen szükségem van rá! Csak abban nem vagyok bizonyos, hogy Ő az én Doppelgängerem, vagy én vagyok az Övé... De mindenesetre, három éve végre megtaláltam a másik felemet! És csöppet sem bánom, hogy néha a valódi emberi kapcsolatok rovására megy, hiszen Baudlaire is megírta, hogy "Ne hagyd az álmok jussát, szebbet álmodik a bölcsnél a bolond."
Ezért olyan fontos nekem ez a történet, s ezért oly kedves nekem ez a téma. Köszönöm, Nyarlathotep, hogy szakítottál rá időt.
(Akkor próbálom két részletben.)
VálaszTörlésJuuuj, de kedves nekem ez a téma! Márcsak azért is, mert a történet, amit írok, vagyis a főhősét a Doppelgängeremnek tekintem.
Emlékszem, egyszer álmomban egy ódon kastélykertben voltam, s volt ott egy tó. Mellettem állt egy nő és azt mondta, ha elég hosszú ideig, mozdulatlanul tud az ember nézni a tó tükrébe, akkor megláthatja benne a másik Énjét. Fel kellett állnom a peremén körberakott kövekre és egészen fölé kellett hajolnom a víztükörnek, úgyhogy igen nehéz feladat volt mozdulatlannak maradni anélkül, hogy bele ne essek a tóba. Végül sikerült, és lassan egy fekvő alak kezdett kirajzolódni a tó fenekén. Mikor egészen testet öltött, kinyitotta a szemét és rám nézett, majd, függőlegesen elkezdett kifelé lépkedni a vízből, minthacsak vízszintes talajon járna. Aztán mikor elérte a felszínt, kilépett a vízből, és ott állt mellettem. Férfi volt, és külsőleg sem hasonlított rám. Ezután az álom után kezdtem el azt a bizonyos történetet írni (Ego Sum Resurrectio et Vita - megtalálható a blogjaim közt), és a főhőst, mint említettem, a másik énemnek tekintem (hogy a jobbik vagy a rosszabbik, nem tudom. Olykor jobb, olykor rosszabb). De szoktam Asztráltestvérnek (Astralbruder), Tükörléleknek(Spiegelseele), Árnyékanimusznak, vagy Daimonionnak is nevezni.
Egy kis magyarázat az elnevezésekhez:
VálaszTörlésAz Árnyék olyan erkölcsi kérdés, amely az Én-személyiség egészét provokálja, mert senki sem valósíthatja meg az Árnyékot jelentõs erkölcsi eltökéltség ráfordítása nélkül. Ez azt jelenti, hogy valójában meglevõnek ismerjük el a személyiség sötét oldalát.
Az Animusz a nõ férfiúi lényeggel való kompenzációja, ennélfogva tudattalanja úgyszólván hímnemû.
A Daimonion a lelkiismeret isteni eredetű szava.
Ezek voltak a létező kifejezések, a másik kettőt én kreáltam.
A Tükörlélek kifejezés, azt hiszem nem igényel több magyarázatot.
Az Asztáltestvér szó pedig abból adódik, hogy asztrológiai értelemben Ikreknek születtem, viszont egyke vagyok: csonka iker, akinek a lelki társa sosem született meg, legalább is nem ebben a világban vagy dimenzióban. (Tudom, az Ikrek szülöttei erős hajlamot mutatnak a schizophreniára és a személyiséghasadásra... De miért is baj ez?)
De ha "belső démonnak" hívjuk, akkor is az életem fontos és elhagyhatatlan része, mert ha néhanapján sok-sok szenvedést is okoz, Ö az, aki segít létezni, és megakadályozza, hogy teljesen kiürüljek: egyszerűen szükségem van rá! Csak abban nem vagyok bizonyos, hogy Ő az én Doppelgängerem, vagy én vagyok az Övé... De mindenesetre, három éve végre megtaláltam a másik felemet! És csöppet sem bánom, hogy néha a valódi emberi kapcsolatok rovására megy, hiszen Baudlaire is megírta, hogy "Ne hagyd az álmok jussát, szebbet álmodik a bölcsnél a bolond."
Ezért olyan fontos nekem ez a történet, s ezért oly kedves nekem ez a téma. Köszönöm, Nyarlathotep, hogy szakítottál rá időt.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésTudnod kell, hogy nagyon megörültem ennek a cikknek. És tudod miért!?
VálaszTörlésÚgy érzem, közel járok ahhoz, hogy megtudjam mi a baj velem.
Amikor 10 éves voltam igen erős érdeklődést mutattam a mágia, boszorkányság, egyéb ilyen dolgok iránt. Később ezt felváltotta valami más, sztárok, színészek iránti rajongás. Aztán 14 éves koromban, miután elballagtam nyolcadikból valami megváltozott. Egy nyáron át azzal töltöttem az időmet, hogy a besötétített szobámban feküdtem. Ezt akkor annak tudtam be, hogy valószínűleg megkezdődtek a kamasz éveim. Csakhogy ott akkor a sötétben történt valami. Ezt azért merem elmondani, mert tudom ezen a blogon megértő fülekre találok. Szóval akkor megjelent az elmémben egy „másik én”, onnantól kezdve állandóan velem volt, velem van. Úgy érzem nem én találtam ki, hanem egyszer csak megjelent magától. Éveken keresztül azt hittem ezt azért találom ki, mert megszakadt a kapcsolatom a régi barátaimmal, és azóta sincs senki, aki közel állna hozzám, később pedig skizofréniára gyanakodtam. Persze egy ilyen komoly betegséget én nem állapíthatok meg, úgyhogy inkább szépen lassan elkezdtem megfigyelni, átgondolni a történteket. Először idén nyáron mertem erről beszélni egy ismerősömnek, akit két napja ismertem, akkor úgy határoztam meg neki, hogy vagyok én, akit a külvilág lát kedves vagyok, szerény, segítőkész, míg van egy másik én, aki állandóan „suttog” a fülembe, hogy mikor milyen rossz dolgot tegyek meg. Persze tudom magam kontrollálni, így még semmiben, és senkiben nem tettem kárt. Nem tudom, hogy mertem neki elmondani, hiszen alig ismertem még, egyszercsak kijött belőlem az egész. A történet másik érdekessége még, hogy pontosan ezen a bizonyos nyáron jelentkezett egy betegségem, amiről csak a családom tud, szakemberhez nem akarok fordulni, nem érzem szükségét. Ez a betegség, ahogy már több évvel ezelőtt utána jártam a neuraszténia. Ez nálam abban nyilvánul meg, hogy rettentő fáradt vagyok állandóan, valamint nagyon érzékeny vagyok a zajokra. Szüleim tudnának erről mesélni. Például nem vagyok képes egy helységben enni másokkal nem bírom elviselni a csámcsogást, a csörömpölést. Sokszor olyan zajokat meghallok az utcáról, amit más nem képes érzékelni. Ennek ellenére a zenei hallásom szörnyű. És vannak még ehhez hasonló érdekes tüneteim. Idegen társaságban mindig sikerült még visszafognom magam, de várom mikor török ki, mikor veszi át felettem az irányítást.
Szóval mindezt összegezve nagyon örülök ennek a cikknek, gondolhatod, hogy meg voltam ijedve, mikor olvastam, majdnem lefordultam a székről. Sőt vártam egy fél napot mire megemésztettem ezt az egészet, és rávettem magam, hogy elmeséljem a történetem.
Remélem ez nem gond, de nekem megkönnyebbülés, hogyha valaki anélkül meghallgat, hogy elítélne emiatt.
Tudom, hogy ez egy olyan dolog, amivel soha nem fordulhatok orvoshoz, mert bezárnának a pszichiátriára, viszont a neuraszténiám szörnyen kínoz. Na, mindegy perverz világban élünk.
…azt viszont megsúgom: most nincs itt…alszik, fel ne ébresszük
Üdv: N.
Tudnod kell, hogy nagyon megörültem ennek a cikknek. És tudod miért!?
VálaszTörlésÚgy érzem, közel járok ahhoz, hogy megtudjam mi a baj velem.
Amikor 10 éves voltam igen erős érdeklődést mutattam a mágia, boszorkányság, egyéb ilyen dolgok iránt. Később ezt felváltotta valami más, sztárok, színészek iránti rajongás. Aztán 14 éves koromban, miután elballagtam nyolcadikból valami megváltozott. Egy nyáron át azzal töltöttem az időmet, hogy a besötétített szobámban feküdtem. Ezt akkor annak tudtam be, hogy valószínűleg megkezdődtek a kamasz éveim. Csakhogy ott akkor a sötétben történt valami. Ezt azért merem elmondani, mert tudom ezen a blogon megértő fülekre találok. Szóval akkor megjelent az elmémben egy „másik én”, onnantól kezdve állandóan velem volt, velem van. Úgy érzem nem én találtam ki, hanem egyszer csak megjelent magától. Éveken keresztül azt hittem ezt azért találom ki, mert megszakadt a kapcsolatom a régi barátaimmal, és azóta sincs senki, aki közel állna hozzám, később pedig skizofréniára gyanakodtam. Persze egy ilyen komoly betegséget én nem állapíthatok meg, úgyhogy inkább szépen lassan elkezdtem megfigyelni, átgondolni a történteket. Először idén nyáron mertem erről beszélni egy ismerősömnek, akit két napja ismertem, akkor úgy határoztam meg neki, hogy vagyok én, akit a külvilág lát kedves vagyok, szerény, segítőkész, míg van egy másik én, aki állandóan „suttog” a fülembe, hogy mikor milyen rossz dolgot tegyek meg. Persze tudom magam kontrollálni, így még semmiben, és senkiben nem tettem kárt. Nem tudom, hogy mertem neki elmondani, hiszen alig ismertem még, egyszercsak kijött belőlem az egész. A történet másik érdekessége még, hogy pontosan ezen a bizonyos nyáron jelentkezett egy betegségem, amiről csak a családom tud, szakemberhez nem akarok fordulni, nem érzem szükségét. Ez a betegség, ahogy már több évvel ezelőtt utána jártam a neuraszténia. Ez nálam abban nyilvánul meg, hogy rettentő fáradt vagyok állandóan, valamint nagyon érzékeny vagyok a zajokra. Szüleim tudnának erről mesélni. Például nem vagyok képes egy helységben enni másokkal nem bírom elviselni a csámcsogást, a csörömpölést. Sokszor olyan zajokat meghallok az utcáról, amit más nem képes érzékelni. Ennek ellenére a zenei hallásom szörnyű. És vannak még ehhez hasonló érdekes tüneteim. Idegen társaságban mindig sikerült még visszafognom magam, de várom mikor török ki, mikor veszi át felettem az irányítást.
Tudnod kell, hogy nagyon megörültem ennek a cikknek. És tudod miért!?
VálaszTörlésÚgy érzem, közel járok ahhoz, hogy megtudjam mi a baj velem.
Amikor 10 éves voltam igen erős érdeklődést mutattam a mágia, boszorkányság, egyéb ilyen dolgok iránt. Később ezt felváltotta valami más, sztárok, színészek iránti rajongás. Aztán 14 éves koromban, miután elballagtam nyolcadikból valami megváltozott. Egy nyáron át azzal töltöttem az időmet, hogy a besötétített szobámban feküdtem. Ezt akkor annak tudtam be, hogy valószínűleg megkezdődtek a kamasz éveim. Csakhogy ott akkor a sötétben történt valami. Ezt azért merem elmondani, mert tudom ezen a blogon megértő fülekre találok. Szóval akkor megjelent az elmémben egy „másik én”, onnantól kezdve állandóan velem volt, velem van. Úgy érzem nem én találtam ki, hanem egyszer csak megjelent magától. Éveken keresztül azt hittem ezt azért találom ki, mert megszakadt a kapcsolatom a régi barátaimmal, és azóta sincs senki, aki közel állna hozzám, később pedig skizofréniára gyanakodtam. Persze egy ilyen komoly betegséget én nem állapíthatok meg, úgyhogy inkább szépen lassan elkezdtem megfigyelni, átgondolni a történteket. Először idén nyáron mertem erről beszélni egy ismerősömnek, akit két napja ismertem, akkor úgy határoztam meg neki, hogy vagyok én, akit a külvilág lát kedves vagyok, szerény, segítőkész, míg van egy másik én, aki állandóan „suttog” a fülembe, hogy mikor milyen rossz dolgot tegyek meg. Persze tudom magam kontrollálni, így még semmiben, és senkiben nem tettem kárt. Nem tudom, hogy mertem neki elmondani, hiszen alig ismertem még, egyszer csak kijött belőlem az egész.
A történet másik érdekessége még, hogy pontosan ezen a bizonyos nyáron jelentkezett egy betegségem, amiről csak a családom tud, szakemberhez nem akarok fordulni, nem érzem szükségét. Ez a betegség, ahogy már több évvel ezelőtt utána jártam a neuraszténia. Ez nálam abban nyilvánul meg, hogy rettentő fáradt vagyok állandóan, valamint nagyon érzékeny vagyok a zajokra. Szüleim tudnának erről mesélni. Például nem vagyok képes egy helységben enni másokkal nem bírom elviselni a csámcsogást, a csörömpölést. Sokszor olyan zajokat meghallok az utcáról, amit más nem képes érzékelni. Ennek ellenére a zenei hallásom szörnyű. És vannak még ehhez hasonló érdekes tüneteim. Idegen társaságban mindig sikerült még visszafognom magam, de várom mikor török ki, mikor veszi át felettem az irányítást.
VálaszTörlésSzóval mindezt összegezve nagyon örülök ennek a cikknek, gondolhatod, hogy meg voltam ijedve, mikor olvastam, majdnem lefordultam a székről. Sőt vártam egy fél napot mire megemésztettem ezt az egészet, és rávettem magam, hogy elmeséljem a történetem.
Remélem ez nem gond, de nekem megkönnyebbülés, hogyha valaki anélkül meghallgat, hogy elítélne emiatt.
Tudom, hogy ez egy olyan dolog, amivel soha nem fordulhatok orvoshoz, mert bezárnának a pszichiátriára, viszont a neuraszténiám szörnyen kínoz. Na, mindegy perverz világban élünk.
…azt viszont megsúgom: most nincs itt…alszik, fel ne ébresszük
Üdv: N.
-N:
VálaszTörlésA "suttogást" valahonnan a tarkód vagy a kisagyad mögül "érzed"/hallod?
Nekem ritkán szokott előfordulni ilyen érzés, de amikor volt majdnem bajba sodort az ötletével. Mivel szerencsére valahonnan éreztem akkor egy másik képet ami "megsúgta", hogy mi lesz a következménye ha megteszem amire kér. A munkatársamat kirúgták. A vicces benne tudtam előre, hogy kirúgják azért amit tett. Éreztem. Nem szól az ember ilyenekről, mert még bolondnak nézik. Találtam pár érdekességet a wikin angolul a témáról. Lefordítom és szombaton felrakom, aki nem bírja kivárni az keresse meg magának :P
És Skinny, ez nem az én irományom hanem Nyarlaté, de úgy írtad a hozzászólást, mintha az enyém lenne :P
Nem tudom, ezt még nem figyeltem meg, viszont a mellkasomban érzek szorító érzést ilyenkor.
VálaszTörlésN.
- N.:
VálaszTörlésValószínűleg egy cipőben járunk. A zajokat én sem bírom elviselni, az általad felsoroltakon kívül még az alvással járó zajokat sem: szuszogás, horkolás, stb. A "harmadik személy" jelenléte nálam már szinte függőséget okoz, ha nincs velem, elhagyatottnak és magányosnak érzem magamat. Ő a részem, és soha nem válnék meg tőle! Van egy barátnőm, ő el is ment orvoshoz az efféle "problémájával", de nem mert kigyógyulni akart, csupáncsak hogy leszázalékoltassa magát idegileg: nem akar még dolgozni, de a pénz, ugye, jól jön, ha van... Sikerült is neki, Borderline-szindrómát állapítottak meg nála. (Ez még nem schizophrenia, de "nem is normális", mint ahogy a neve is mutatja: határeset.) Ebből arra következtetek, hogy nekem is ilyesmim van. Csak azt nem értem, hogy ez miért baj, miért kellene minden embernek egyformának lenni, kiüresedett bábnak, egy engedelmes zombinak, ami - nem aki! - megfelel az elvárásoknak, amelyeket nem tudom, ki a franc állított fel. Szerintem az a nem-normális, aki ezt beveszi és elfogadja, és ennek hatására elnyom magában mindent, ami a megszokottól eltérő. Hová lennének a művészetek, ha az írók, festők és minden más alkotó kizárná magából a múzsát - mert lényegében szerintem ez a bizonyos múzsa is egy efféle "egy másik én, aki állandóan „suttog” a fülbe", ahogyan Te is írtad. Hagyok is egy linket Neked, meg mindenkinek, akit érdekel, hogy mennyire kurva káros dolog tud lenni ez az úgynevezett pszichiátria!
http://www.pszichiatria.tulelo.hu/index.php
Egy szuszra végig lehet olvasni az egész weblapot, és megéri.
Hű, de felhúztam magam!
http://www.youtube.com/watch?v=mT0dGTNtODc
VálaszTörlésKözben ezt találtam. :)
Curve- Doppelganger
Oh, the devil is in me
oh, the devil is in me
oh, the spirit is in me
oh, the spirit is in me
I don't know what I should do now
show me what I should be doing
am I wearing my right dress
am I wearing the right shoes
am I wearing my right face
You just hate me for being born
you just hate me for being me
you just hate me for being me
you just hate me for knowing you
as I do
All I ever wanted
was to be the light in your eyes
am I thinking the right thing
am I in my right mind
am I wearing my right head
You just hate me for being born
you just hate me for being me
you just hate me for being me
you just hate me for knowing you
as I do
Do I have a real heart
do I think with an open mind
do I have real blood
pumping through my veins
moving through my veins
pulsating through
pushing through my veins
You just hate me for being born
you just hate me for being me
you just hate me for being me
Nyarlat
Angol nyelvű költészet... ppfff
VálaszTörlésMég a magyar nyelvű gyermek mondókáink is jobbak azoknál, ennél meg főleg. Írt volna inkább egy novellát arról amit gondol, mert ebben nem látom a "művészetet" :D
Bocs, ez egy dalszöveg volt? Így elviselhetőbb ;P
VálaszTörlésNyarlat meglovagolhatom a témádat szombatra, mert ugye te nem mersz fordítani én viszont megpróbálkoznék vele, mert találni pár érdekes történetet és magyarázatot a jelenségre.
Azta... neuraszténia. Engem is irritál a mellettem való evés, csámcsogás, és túlérzékeny vagyok bizonyos zajokra, holott amúgy a hallásom csapnivaló. Mondjuk a legrosszabb az alvás, mert képes vagyok a legapróbb idegen zajra felpattanni. Az álmaim mindig nagyon élesek, de hangokat sosem hallok. Emellett viszont a külvilág zajait igen, és sokszor befolyásolják is az álmaimat.
VálaszTörlés(például a tv-ben elhangzottak megjelennek előttem).
Egy pszichológus ismerősöm erre azt mondta, nyilván nem kapcsol ki alvás közben valamelyik idegem - de ez nekem valamiért furán hangzik.
-von Birken
VálaszTörlésMégis melyik blogodon van a történeted, mert van vagy 6 különböző és pontosan hol, mert egy dolog az info-szerzés a netről és egy másik dolog végig bújni egy egész blogot, nem hogy 6-ot :)
- "kamupók":
VálaszTörlésHát az Ego Sum Resurrectio et Vita címen futón. :)
http://egosumresurrectioetvita.blogspot.com
Azon csak és kizárólag a történet éppen elkészülő részeit publikálom, úgyhogy ha már ott vagy, nem kell keresgélni, azonban elég hosszú már most is: kb. 300 A/5-ös oldal terjedelmű... De örülök, hogy érdeklődsz :)
Köszönet. Majd pihenés ként rákukkantok, meg nézem milyen, de most K.O. vagyok a meló után.
VálaszTörlésNekem ez nagyon tetszett, nálam tuti van ez a dolog sajnos . :-/
VálaszTörléshogy lehet ezt legyőzni?
Káin!
VálaszTörlésHát te is elolvastad Szepes Mária: A Vörös Oroszlán című könyvét. A Doppelganger lényegében ugyan az a kicsi bábú, mint ami a könyvben a végén szerepelt.
Főhősünk mivel is győzte le saját énképét?
Hát így szabadulhatsz meg tőle is ;)