Káin: Ti írtátok

Sziasztok! Lehet ez folyamatos (hetente megjelenő) posttá válik (még nem tudom), attól függ, hogy küldtök -e érdemben cikket/novellákat nekünk. Mindenki bátran jelentkezhet a szokásos emailcímekre: mortemre és az enyémre) minden esetre , ma egy vendég író művét szeretném bemutatni nektek. Mint tudjátok Neo Radlen már volt nálunk szerkesztő, a kapcsolat köztünk természetesen nem szakadt meg és a blog új arculata és frissülése örömére írt nekünk egy novellát amit szeretnék veletek ez úton is megosztani. Bár az oldalán is olvasható, szólt, hogy nyugodtan kirakhatom ide is! Nem húzom az időt, jöjjön hát a novella! ^_^

NEO RADLEN: FŰRÉSZ KICSIT MÁSKÉPP

Üdvözletem mindenkinek!

Mint mondottam, hamarosan megosztok veletek egy újabb szerzeményt. Tessék, olvassátok, és véleményezzétek. Jó szórakozást kívánok!

Megjegyzés: Felhívnám kedves olvasóim figyelmét, hogy művemet se keresztényeknek, se semmilyen más, mélyen vallásos látogatóim számára nem (vagy csak xanax, illetve egyéb tudatmódosító eszközök felhasználásával) ajánlom! Megértéseteket köszönöm.

FŰRÉSZ

- Hol vagyok?! -Riadt fel zilálva ködös mély álmából.-
Sóhajai, és heves légvételei hamar rádöbbentették, hogy vagy megnyugszik, vagy hamarosan a saját óvatlansága miatt fog megfulladni. Ahogy tapogatózni kezdett, könnyedén felismerte, hogy egy fakoporsóba zárták. Egyrészt, mert szakmájából adódóan jól tudta, milyen egy egyedi formatervezés, másrészt, felszisszent, mikor szálka állt a kutakodó ujjbegybe, ami a megváltás kulcsa után tapogatózott.
Remek! -mondta- És most hogyan tovább?!
Elméje kaotikus nyughatatlanságtól zakatolt, nem voltak ésszerű racionális gondolatai, ami minden bizonnyal katolikus pallérozottságának is köszönhető.
Egyre fogytán a levegő. A bezártságérzete egyre csak átveszi az uralmat, s az a kényelmes kis "nyugágy" melyben örök pihenésre ítéltették egyre kényelmetlenebbé, szűkebbé zsugorodott. őrjöngeni kezdett. Esztelen kapálódzása következtében rálelt egy korhadozó szegletre, ahonnan hűsítő hideg légáramlatok áradtak be.
Ez az! -Gondolta.- Meg van a megoldás! Erejének minden tartalékával nekifeszült, s sikerrel is járt. A tákolt ketrece darabokra tört, ő pedig diadalittasan fetrengett, újabb megváltó oxigénmennyiség után kapkodva. Várt. Nem tudja mire, de jobban látta kifújnia magát, mielőtt újból csapdába nem ejtik. Teltek múltak a percek, melyeket a kínos hallgatás keltette fenyegető érzés tett egyre elviselhetetlenebbé. Ahogy kikászálódott a kissé nyirkos kőfalból, nem látott mást, csak sötétséget, melyet némi kéklő fénycsóva világított meg, hogy megvilágítsa a férfi elé táruló domborulatokat. Hamar feleszmélt az asztalra, rajta egy vaskos dobozzal, ami felkeltette érdeklődését. Ahogy elindult felé, érezte, hogy ruhája beakadt valamibe, de nem törődött vele különösebben. A léptek lassan de biztosan követték egymást, mígnem hirtelen egy halk kattanás törte meg a léptek alig hallható zörejét. Hirtelen minden világosságba borult. A fény oly vakító volt, hogy majd kiégette a csuhás retináját. Próbálkozott fel-fel nyitni szemeit, de továbbra is csak vakító fehérséget, majd rá nemsokkal a fémdoboz sercegését tudta feldolgozni, mint agyának kézbesítendő információt. Pár pillanat elteltével újból neki ugraszkodott, s bár könnybe lábadt szemeinek hála, csak erősen homályos foltokban, de látni kezdett. Az irritáló zúgás is csakhamar abba maradt, és helyette két vöröslő foltot vélt felfedezni a képernyőn, majd amint tisztulni kezdett a látása, egy baba arcának körvonalai rajzolódtak ki.
- Hello Troy! -szólalt fel eltorzított hangon-
- Hello! -Vágott közbe mint sem sejtve arról, hogy egy előre felvett videó szalaggal próbál társalogni.-
-Egész életedet szegények megsegítésére, és az egy igaz istennek szentelt hitedre alapoztad, de csúfos kudarcot vallottál.
- Nem, ez nem igaz!!!
- Nem elég, hogy több ízben is megszegted az alapokként lefektetett tíz parancsolatot, további bűnöket követtél el vallásotok anyagi, és nem anyagi javakban való gazdagbításának céljából. Ezekért a törvénytelen cselekedetekért most vezekelned kell. Tanácstalan vagy, hogy mit kellene tenned, de nyugalom, ezen könnyedén segíthetünk. Nem kell mást tenned, csak mindig a megfelelő irányba menned...
- Mi?? És azt honnan tudjam, hogy melyik a helyes irány?!
- Kezdődjék hát a játék Troy...
S ezzel az adás szünetelt, majd fél pillanatra rá, magát vélte hátulról felfedezni a zaklatott férfi, amit a képernyőre meredt.
Most mit csináljak? -gondolta- Négyféle útvonal van, mégis melyik lehet a helyes? - Ó istenem! Könyörgök, segíts rajtam!
Majd tenyereibe ágyazta keserűségétől meggyötört arcát, s zokogni kezdett.
Érezte, amint hideg verejtéke, és sós könnyei eláztatják vaskos markait, majd miután megemberelte magát, talpra állt, s kutatni kezdett.
"Kell, hogy legyen valami nyom! Egy jel! Vagy bármi!" Miután végig pásztázta a környezetet, hamar rá kellett döbbennie, ő nem egy pincében van, hanem egy kriptában, bár ez most a legkevésbé sem érdekelte. Tekintete tovább kószált, majd hirtelen egy nem odaillő feszületre lett figyelmes, amin Jézus jobbra tekint, s ujjával is arra mutat. Ahogy közelebb ment vizsgálódni, látta, hogy a kéz át lett faragva, s ezt felháborítónak tartotta.
- Ennek az elmebetegnek semmi se szent?! Csak jussak ki innen...
Majd megdühödött vaskos léptekkel, az emberiség mártírjának tanácsát követve, nekiiramodott a kirakós következő darabkájának színhelyére. Út közben valamiféle csipogásra lett figyelmes, majd észrevette, hogy nem a megszokott karórája feszül a csuklóján, hanem egy visszafelé számláló időzítő. Tovább haladva az az érzése támadt, hogy már járt itt, de se ideje, se ereje nem volt leküzdeni az amnéziás tünetek leküzdését. Nem sokkal ezután egy újabb terembe érkezett, ahol nem talált mást, csak egy gyóntatófülkét. Óvatosan megközelítette, majd az ajtajánál egy diktafon volt fellógatta "play me" felirattal.

"Hello Troy! Látom sikerült ismét felnézned szentül követett példaképedre, s eljutni a következő próbatételedhez. Amint látod, ez egy gyóntató fülke. akár érdekelt vagy benne, akár nem, most meg kell gyónnod a bűneidet. Amint véget ér ez a magnószalag, 3 percet kapsz, hogy beülj, és felolvasd amit a pergamenten találsz, különben a szomszéd fülkében egy ártatlan ember fog pengék általi kínos halált halni. A csalás nem engedélyezett. Bedigitalizáltuk a hangodat, továbbá van, aki jelen pillanatban is figyel. Azt javaslom igyekezz, ha nem akarod, hogy a feleséged a te önfejű büszkeséged áldozatává váljon. Minden egyes tétovázás egy centiméterrel közelebb juttatja a pengéket az arád finom érintetlen bőréhez...
Az óra kegyeg Troy... Tic-tac-tic-tac..."

- Nem! Ezt nem hiszem el! Ez nem lehet! Lehetetlen!!! Egyáltalán honnan tud ez a titkos viszonyomról? Mi?! A kurva anyád?! -kiáltozott a mennyezet felé- Honnan tudsz te erről?! Te mocskos szarházi!!! ÁÁÁÁRGGGHHH!!!
A mérgelődést hirtelen, egy ismerős női sikoly gyalázta meg, mely nem éppen ebben a szituációban volt gyakori a számára.
- A picsába!! Ez tényleg Ő!! A kurva életbe!!
Majd gyorsan beviharzott a fülkébe, leült, s átnézett a másik oldalra:
- Nyugi kincsem! Nem lesz semmi probléma!! Ígérem, hogy kiszabadítalak innen!
- Bazd meg Troy!! Nem téged szeletelnek fel ezek a kurva pengék! Csinálj már valamit!!
- Jól van, jól van! Máris!
Majd leült, és szempillantást vetett, az elé tűzött papírosra, hogy mit is kellene felolvasnia. Önmagában véve még nem is lett volna kifogása ellene, de amint észrevette a pirosan világító mellé rögzített kamerát, rögvest hezitálni kezdett!
- Na neeem. Ezt nem! Ez kizárt!
- Trooooy! Csinálj már valamit a kurva életbe!! - visítozott a nő-
- Sajnálom szívem, de nem tudok mit tenni.
Letépte a lapot, összegyűrte, majd a padlóhoz vágta. Megigazította öltözékét, majd ennyit mondott a kamerába:
- Bazd meg!!! -majd kiviharzott, s könnyes tekintettel kereste a következő jelet.-
- Picsába! Újabb zsákutca! Se feszület, se nyíl, se semmi, csak ez az undorító bűz!
Bár várjunk csak! Újból szétnézett, majd azt vette észre, hogy a bűz forrása nem más, mint galambürülék, mely csak egy irányba vezet. A béke galamb? -gondolta magában- Mi a fasz köze van ennek ahhoz a kurva galambhoz?!
Első próbatételének elbukása nagyon felzaklatta ugyan, de tovább haladt.
Hamarosan egy roskadozó csigalépcsőhöz ért, amin óvatosan felsétált, majd egy újabb feloldozó szekrény látványa tárult szemei elé.
Savanyú arckifejezéssel, s rettegéssel szívében ugyan, de megközelítette a fából tákolt alakzatot.

"play me"

"Amint látom, kedves Troy, rátaláltál az igazság, és a szent béke rögös, és kissé kellemetlen illatú ösvényére, mely ismét jó irányba terelt téged. A fülkében nem bűnbocsánatért kell esedezned, s elismerned azokat mint az előbb. A mostani próbatételed teljesen más. Egy bűnös lélek van kifeszítve a gyónó szegletbe, és te leszel az, akinek meg kell büntetned őt, hogy vezekelhessen bűneiért. Te kezedben van, hogy élni fog-e, vagy a halál rögös és fájdalmas útja vár reá. Ha belépsz a te oldaladra, látni fogod fotókkal illusztrálva, mily ocsmányságokat követett el ez a beteges jellem. Ám mivel tudom, hogy neked is van bűnöd, név szerint a paráználkodás, így téged is kihívások elé állítalak. A gyermek végbelében egy kapszulát helyeztem el, mely egy speciálisan kialakított burokban van, ami ha ondóval kémiai kölcsönhatásba lép, maga az ellenszere is egyben annak a méreganyagnak, amit magában foglal. Íme a próbatétel:
Vagy megbünteted őt, s semlegesíted a benne lappangó méreganyagot, vagy hagyod, hogy a kapszula szétpattanjon a nyomás hatására, s a szemed előtt vérezzen el minden pólusából. A választás adott, te vagy az úr élet és halál között."

- Miféle beteges kurvapecér képes ilyesmire?! Hallod?! Anyád nem szeretett?! Vagy mi a kurva élet van veled?! Te beteg perverz vagy te?!
Ekkor hirtelen bekapcsolt egy a fülke felé tekert számláló, mely nagy valószínűséggel a kapszula szétpattanását készült megjövendölni.
A fickó elfoglalta a helyét, s látta a borzalmasabbnál borzalmasabb képeket, de halált akkor sem érdemel. Ahogy oldalra tekintett, nem látott mást, csak egy puha bőrű sima feneket, szűk bejárattal. Biztos szűz. -gondolta.- Elővette hát a büntető lécet, mely nem igazán állt a helyzet magaslatán. A már jól megszokott módon kényeztetni kezdte, majd mikor már elég rátermettnek érezte a feladatra, megmarkolta az áldozat kapaszkodóit, és brutálisan behatolt... majd újra.. és újra... és újra. Míg a gyermek kislányos hangján visítozott, addig a csuhás fickót elöntötte a kéj, ahogy a szűk kis testnyílásból végig folyt a friss meleg vér a vesszején. Egyre erősebben és erőszakosabban tette a dolgát, míg végül ki nem élvezte fölényét az utolsó cseppig.
Ahogy kilépett a tett helyszínéről látta, hogy lejárt az idő, s hogy a gyermek még mindig életben van. Azt viszont csak utána vélte felfedezni egy kivetítőn, hogy akit az imént megmentett, az történetesen a szeretőjének kisfia, aki hatalmas fájdalommal zokog kifeszítve a szomszéd fülkében.
- Na jól van szarházi. Ezért tényleg megdöglesz! -Majd egyenesen tovább haladt a folyosón.-
Egy eléggé vaskos kissé rozsdaette acélajtóhoz érkezett, amit bár nagy keserves erőlködés árán, de sikerült kinyitnia. Ahogy betoppant, azonnal felkapcsolódtak a lámpák, melyek két hamvasztókapszula szerűségbe zárt emberre világítottak rá.
Nemsokkal ezután a kettő közt bekapcsolódott egy kijelző, ahol ismételten a pirospozsgás baba szólalt fel torzult hangján:

"Hello Troy!
Az eddigi akadályokat sikeresen leküzdötted, most viszont ideje, hogy egy kicsit téged is megdolgozzalak. Előtted van két kapcsoló. Mindegyik a hozzá tartozó oldalon elhelyezett hamvasztóval van összeköttetésben. Ismét neked kell döntened élet, és halál között. A jobb oldali urnában egy ártatlan, igaz életet élő szcientológus várja tőled a megváltást, míg a másikban egy a te vallásodhoz tartozó, ámde bűnös lélek van elszállásolva. Ha nem választasz, mindkettő meghal. Te döntöd el, hogy melyikőjük marad életben, és melyikőjük mehet az általuk tisztelt felsőbbrendű hatalom vaskos karmaiba..."

- Hééé!!! Szabadítson ki!!! Ha azon múlik, átállok az önök vallásába, csak kérem, mentsen ki innen! -Könyörgött az egyik-
- Ne hallgass rá! Csak egy mocskos istentagadó, aki más földönkívüli babonákkal szennyezi világunkat.
- Nem igaz!!! Engem... csőbe húztak!! Én mindig is istenben hittem! Kérem! Könyörgök!!!
- Hiába könyörögsz! Vezekelned kell a bűneidért te féreg!
Ekkor már a férfi az ideg összeroppanás szélére került. Dilemmázott, vajon mi lenne a helyes döntés. Az egyik könyörög, de bűnös lélek, a másik elkötelezett hívő, de mocskolódó, és szintén bűnöktől roskadozik alatta az ágya.
Ekkor elvigyorodott, majd hagyta, hogy a számláló a nullához érjen...
- Viszlát. Ég veletek! Isten legyen könyörületes mindkettőtökkel, de én nem leszek.
A két égő lélek a szeme láttára tisztult meg. Ahogy az igazság húsig ható lángjai csontig hatolva marták tisztára a bűnös húst.
Most már ideje véget vetni ennek. -gondolta- Fogta magát, felment egy újabb csigalépcsőn, ajtót nyitott, ahol is lélegzetelállító látványban részesült.
Egy gyönyörű kápolnában, ahol egy hatalmas festmény részesítette látványorgiában a szemlélődő csuhást. Az öröm nem tartott sokáig, ugyanis az előtte álló kereszten egy felkötözött öregember nyögdécselt, kezében egy-egy vaskos szöggel, miközben arcából vér szivárgott.
Ahogy óvatosan megközelítette, egy vaskos tekercset talált a feszület előtti asztalon, melyre nagy valószínűséggel az öregúr vérével írhattak.

"Hello Troy!
Íme az utolsó próbatétel. Előtted áll, a kápolna gondnoka, aki évtizedek óta lelkiismeretes munkát végez. A kezében levő szögekhez egy-egy madzag van erősítve, ami egy-egy puskának ravaszához van kötözve. A puskák célkeresztjében az egyház két legnagyobb ellenségei állnak. A te dolgod eldönteni, hogy képes leszel e ártatlan vért fakasztani az ő haláluk érdekében. Üsd be a szegeket, ahogy annak idején Jézussal tették, s a két szabotőrnek vége. Persze azt is megtehetnéd, hogy csak megrántod a két szeget, s vele a zsinórt, de nem javallott. A kamera mindent lát, s vele együtt én is. Ha csalni próbálsz, aktiválom az öreg derekára erősített szerkezetet, és mindketten páraként keringhettek majd a levegőben, Remélem elég érthető voltam"

A csuhás megvakargatta tarkóját, és mérlegelni kezdett.
"Már szinte mindent elvesztettem, ami lényeges volt. Itt az ideje ésszerű döntést hoznom. Van egy testvériségünk, melyeket férgek módjára próbáltak elrohasztani, s íme, felkínálták e két férget, kiknek halála nem kerül többe, csak némi ártatlan véráldozatba."
- Azt hiszem döntöttem! -nézett az öreg szemébe-
- Hála a magasságosnak!!! Tudtam, hogy jól dönt majd, és kiszabadít engem innen.
- Hát persze... hát persze...
A zárt ajtók mögül csak kínkeserves üvöltések, és két puskadörrenés hallatszott, majd végleg elnémult minden.
Itt az ideje, hogy a végére járjak ennek a dolognak. A papirostól vércseppek vezettek egy lépcsőig majd azon végig. Felfelé osonva igyekezett minél kevesebb zajt csapni, azonban ez nem volt elég. Valaki hirtelen elragadta hátulról, majd elsötétült minden...

Hirtelen egy fehér szobában tért magához, ahol azonnal talpra állították, átöltöztették díszreverendába, majd kitaszigálták az épület erkélyére, ahol a bíborosok kollégiumának dékánja bejelentette: "Habemus papam!"
Ekkor a megriadt férfi meghátrál, ahol az előző pápa állítja meg, s mondja:
- Fiam. Kiálltad az összes próbát, amit kiróttunk neked. Végig mentél azon az úton, amire szükség volt ahhoz, hogy pápává lehess! Élvezd ki hát, hogy a világ ura lehetsz!
- É...é... ezt nem értem.
- Majd ha visszakapod az összes emlékedet, érteni fogod. Menj, Üdvözöld a népet!
- Máris. De...
- Igen?
- Mi ez a furcsa szag?
- Ne is törődj vele fiam. Csak a fehér füst... az eddigi megszokott nyersanyagok helyett, most humán alapanyagokat használtál...
- Használtam?!
-Akarom mondani,.. használtunk... Na de eredj fiam! A közösségnek szüksége van rád...

Ha tetszett a novellája még több érdekes írást olvashattok tőle a blogoldalán:

ITT