Neo Radlen: Californication

Üdv mindenkinek!

Gondolom sokatokkal előfordult már, hogy gyermekkorában kedvenc mesehősének öltözve próbált érvényesülni az általános iskolai farsangon, vagy szimplán csak arról ábrándozott, milyen lenne, ha ő lenne a helyében, vagy legalább csak a képességeinek a birtokában lehetne. (Mint az a sok értelmi fogyatékos, aki benzinnel felgyújtotta a kezét, csak hogy le kame-hame-ha-zhassa a szomszéd cirmikét a fáról...) Minden esetre szégyen vagy nem, én a mai napig rendelkezek ehhez hasonló "példaképekkel". Mivel kisgyermek korom óta fejlesztem filmes kultúrámat, így sose voltam sorozatbarát, most mégis be szeretnék mutatni nektek egyet, történetesen a Kaliforgiát.

Californication:

A sztoriba úgy csöppenünk be, hogy Hank Moody kopottas verdájával épp leparkol egy bazi nagy templom előtt. Megjegyzem, az a porsche legalább olyan régen látott tiszta vizet, mint kicsiny kis országunk bizonyos rétegei.(mindenkinek fantáziájára bízom, mire asszociál..)

A krapek rágyújt, pislákol kettőt, miután leveszi a napszemcsit, majd a következő kép, hogy a csikk a szentelt vízben landol. Ezután magabiztos léptekkel a feszülethez sétál, ahol is a megváltó nagy arccal próbál eldiskurálni, amit természetesen félbeszakít egy apáca. Ekkor elbeszélgetnek érkezése céljáról, majd az apáca, csak hogy segítsen, egy olyan alternatívával hozakodik elő, miszerint az előtte (szerintem több értelemben is) álló férfit készségesen leszopja. Amikor a muri elkezdődik, Hank a tolerancia császára bebizonyítja milyen finom úriember, s eltakarja a kereszten szenvedő Jézus szemeit, hogy ne irigykedhessen. Természetesen az első epizódban rengeteg minden akad még, és mindjárt kitérek a konkrét sorozat leírására is, de egy kis kedvcsinálónak gondoltam megosztom veletek az első képsorokat... (Mellesleg, ugyan melyik pasas ne járna el egy ilyen templomba?:D)

Szóval, a sztori maga egy lecsúszott "egykönyves lúzerről" szól, akit elhagyott a felesége, és akinek van egy tündéri kislánya, akit mindenkinél jobban szeret. Egyetlen keservesen megszült szerzeményének címe: God hates us all (Akárcsak kedvenc slayer albumomnak), amit megfilmesítettek (a sorozatban) bolondos kis szerelem címen. Gondolom nem kell nagyon sokat törni a fejeteket, hogy párszor elhangzik, mennyire elcseszett egy adaptáció lett...

A bonyodalom ott kezdődik, hogy Hank enyhén fogalmazva agglegény életet él, minek következtében nem igazán tud egyről a kettőre haladni, s ezzel nem is igazából magának, sokkal inkább a környezetének árt a legtöbbet. A sorozat írói remek humorérzékkel rendelkeznek, akár a jeleneteket vesszük, akár a csípős megjegyzéseket, amikkel egymást bombázzák a szereplők. Nagyon tetszik továbbá, hogy a kaliforgiban megfelelő arányban keveredik a dráma, és humor.

A mellékszálak szintén remekül el vannak találva, mert természetesen nem csak kedvenc írónkról szólnak a sorozat epizódjai. Bekapcsolódhatunk a menedzserének magánéletébe, ami szintén megadja majd a sorozat pikantériáját.

Az az igazság, hogy kár lenne tovább pötyögtetnem, mert akkor a sorozat poénjait, illetve a történet csavarjait lőném le, amit nem igazán szeretnék. Ez tipikusan az a sorozat, amit vagy imádsz, vagy nem, egy olyan sorozat, aminek nincs szüksége reklámra ahhoz, hogy eladja magát. Mindössze annyit igényel, hogy leülj a tévéd/monitorod elé, kezd el, és pár óra múlva arra eszmélsz, hogy be kell szerezned a következő évadot...

Elnézéseteket kérem, ha kissé igénytelennek tűnik az elrendezés/megvalósítás, de eddig életemben most először írtam ilyen bejegyzést. Igyekszem beletanulni, szóval ide tényleg nagyon szükséges lenne pár baráti jó tanács, hogy mi hiányzik belőle. Előre is köszönöm mindenkinek!