"kamupók": Tüanai Apollóniosz

Csakhogy lássatok egy példát Káin okkult tanok cikkéhez fűződően milyen is lehetett egy filozófus abban a korban amikor a gondolkodást a rómaiak elkezdték elnyomni. Ma egy olyasvalakit mutatok be nektek aki bizonyíthatóan létezett, közel 100 évet élt meg, ami akkoriban majd 2 és félszerese az átlag életkornak. A vele kapcsolatos írásos emlékek kapcsán rábukkanni néhány eseményre ami azt feltételezi, hogy tényleg lehetett valami extra érzékelése [kénytelen különben összeesküvőnek kellene feltüntetnie, de gondolom 100. éve környékén az ember már nem nagyon szokott összeesküvéseket megszervezni ;) ]

Apoolóniosz a mai Törökország területén születhetett, Kappadókiában az első században Kr. e. 3 -ban vagy más források szerint Kr. u. 15-ben. Vándor filozófus volt, Hispániától Indiáig bejárta a világot. 16 vagy 20 éves korában (több forrás eltérő adatok) 5 évre hallgatási fogadalomba burkolózott. Miután fogadalma lejárt beutazta Mezopotámiát, Indiát, Egyiptomot, Perzsiát, Spanyolországot, Olaszországot, Etiópiát és Észak-Afrikát sok tudást elsajátítva az ottani bölcsektől. Korabeli leírások alapján hosszú hajjal, mezítláb járt, tartózkodott az alkoholtól és csak növényekkel táplálkozott. Vándor útjain megszerzett tudását Görögországban és Rómában kamatoztatta. Philosztratosz volt későbbi életrajz írója, tőle származnak azon források ami szerint életének különböző pontjain említésre kerülnek a római uralkodók, mint Nero, Vespasianusz, Titusz, Domitian és Nerva innen eredeztethető a hosszú élet ciklusa. Philosztratosz több forrást használt az életrajz megalkotásához, ezek egyike Apollóniosz hűséges útitársának Damisznak feljegyzései, naplóbejegyzései.

Hosszan mesél életrajz írója, hogyan ment be Rómába az akkori Nero uralkodása alatt az időtájt amikor kitiltották a főváros utcáiról a filozófusokat, majd később hogyan idézték be vádlottként Dominitian bírósága elé, hogy feleljen azon vádakra mikor és hogyan szegült ellen a császárnak. Azzal vádolták meg, hogy összeesküvést szőtt a császár ellen, emberáldozatokat mutatott be és pestis(?) járványt indított el gonosz rontással.

(Az angol wikipédia szerint mindezek koholmányok méghozzá JuliaDomna, Szíria helytartója megbízásából készültek Damisz feljegyzései a 3. században, csupán annak ürügyén mert fia Caracalla bolondult/imádta az Apollóniusz köré szőtt legendákat)

Amit biztosan állíthatnak róla a mai kor történészei az az, hogy egy volt Püthagorasz hívei közül, Phütagorasz tételeihez alkalmazkodott, ellenezte az állati áldozatokat, szerény, vegetáriánus életvitelt folytatott. Egyes minimalista elméletek szerint élete egészét Tüanában töltötte, de ezt nagyon sokan kétségbe vonják meg maradt leveleinek tartalmai miatt, ami hosszú utakról és idegen tájakról számolnak be, az biztos, hogy Rómában is járt kötelező zarándoklatnak számított az akkori korban a filozófusok köreiben. Egyik megmaradt filozófiai értekezésében (Az áldozatokban) kifejti, hogy Isten a leggyönyörűbb teremtény, nem lehet befolyásolni imákkal vagy áldozatokkal és nem is várja el az emberektől, hogy kultusszá emeljék vagy imádják az emberek, de elérthető mindenki számára egyfajta spirituális eljárással, leginkább az értelemmel,

mert Ő maga a tiszta értelem és az értelem a legnagyobb képessége az emberiségnek.

Talán abból a korból, talán későbbiekből származnak róla szőtt legendák amiknek legfeljebb halvány köze lehet a valósághoz, de tény, hogy mi azzal a kevéssel érnénk be amivel a "hétköznapi" emberek nem (Aki szuperhősökre vágyik az vegyen képregényt, meg nézegesse a TV-t, ha a valóság nem szórakoztatja eléggé).

Egyik leghíresebb legenda róla:

A csinos, fiatatal Menipposz feleségül akart venni egy gyönyörű föníciai nőt, aki nemrég érkezett Korinthoszba. A jegyespár és a násznép már összegyűlt az ünnepi teremben, mikor egyszer csak hívatlan vendég érkezését jelentették - Menipposz hajdani tanítómesteréét, Apollónioszét, a tüanai bölcsét.

A látnoki képességű Apollóniosz már az előző nap tudta milyen veszélyben forog Menipposz, főleg a menyegző ragyogó külsőségei miatt. A mester szigorú tekintetére eltűnt az arany és ezüst asztalnemű, a szolgákkal együtt. Végül a menyasszony is bevallotta, hogy ő lamia, azaz vámpír, aki bolondul a csinos és izmos fiatal emberekért és azért táplálta Menipposzt, hogy majd jót ihasson a véréből és ehessen a húsából. Apollóniosz megmentette a tanítványát és a másvilágra küldte a nőt. (Ez a történet sántít, nem is kicsit, mivel tudjuk, hogy valódi vámpírok nem létezhettek. Fogalmazzunk úgy inkább, hogy egy energia vámpírtól szabadította meg az egykori tanítványát és a nőt nem ölte meg csak elkergette. Csak az érdekesség kedvéért lett felturbózva a történet szerintem)

Amikor Epheszoszban pestis pusztított, az emberek Apollónioszt hívták segítségül, aki a városban egy öreg, rongyokba burkolt koldust megpillantva, minden ellenérzését leküzdve, úgy rendelkezett kövezzék halálra. Mikor már elborították a kövek, az emberek ki akarták emelni a testet, s egy oroszlán nagyságú kutya alakjában ott találták a pestis démonát. (Ugye-ugye a pestis járvány ami miatt bíróság elé idézték, bár gondolom ez is egy felturbózott történet a pestis démon miatt, gondolom itt is megtalálta a pestis forrását és "semlegesíttette" a néppel)

Élete vége felé hallgatósága körében tett egy kijelentést Domitiannal kapcsolatosan, ami arra enged következtetni, hogy látnoki képességei voltak: "Merítsenek bátorságot, mivel a mai napon a zsarnokot legyőzik..." (Ez úgy ahogy van igaz lehet)

Azt is feljegyezték róla, hogy a jövőbe látott, elő tudott varázsolni tárgyakat és képes volt két helyen jelen lenni egyszerre (Ugye Káin és Nyarlathotep is nem egyszer cikkeztek a testelhagyásról, a varázsolni szót inkább a materializálásra helyesbíteném és a jövőbelátás képessége pedig magától értetődő, ez körülbelül a testelhagyás szintjének környékén húzódik meg alatta vagy fölötte azt még nem tudom).

Halálával számos legenda foglalkozik. Az egyik szerint egy krétai templomból teste az égbe emelkedett; egy másik úgy tartja, hogy be akarta bizonyítani tanítványainak a lélek halhatatlanságát, ezért halála után megjelent előttük (Én az utóbbira szavazok).