A napokkal ez előtt feldobott témával kapcsolatosan a hozzászólások között érdekes elgondolásokra jutottam a betegségekkel kapcsolatosan, hogyan és miként hatnak reánk gondolataink és miként nyilvánulnak meg a fizikai világban.Érdekelne mit gondoltok róla.
Mi van abban az esetben ha úgy teremtjük magunknak a betegséget ahogyan az Élet az élettelenből című cikkben lett leírva. Az emberi ideghálózatokban úgynevezett bioáram "folydogál". A szellemvadászok című műsorban pedig bizonyították, hogy minél szennyezettebb a víz (tehát nem tiszta víz) annál jobban vezeti az áramot. A testünk 70%-a "víz", de ez nem tiszta víz, hanem egyéb anyagokkal "szennyezett". Jól vezeti az áramot. Elektromosságot rá kapcsolva a vízre létrehozza azokat az apró teremtményeket vagy éppen aminosavakat amit a természetben már megfigyeltek elődeink "élettelen" környezetben. Ha mindez az emberi testen belül megy végbe egy bizonyos cél érdekében a hatás nem ugyanaz? Létrehozunk akarva-akaratlanul is olyan kicsi "élőlényeket" magunkban amik azért a bizonyos hatásért lesznek felelősek. Hogyan is? Az energia egyik tiszta megnyilvánulásának tekinthetjük a villámokat az idegpályáinkon végig futó töltések is ehhez hasonlóak. Ha arra gondolsz például, hogy rákos vagy, esetleg más negatív gondolat vagy pozitív gondolatot táplálsz magad iránt úgy TE magad képes vagy olyan "életet" létrehozni ami kimondottan arra összpontosít, hogy azt a hatást elérje benned amiért létrejött.
Vajon jól gondolom?
Kérlek szépen ez a téma jobbkor nem is jöhetett volna mint most! Ugyanis már kifejtettem az egyik cikkben hogy rohadtul nagy hipochonder alkat vagyok így gyakran fárasztom és idegelem magam az olyanokon mint pl hogy "jajj halálos beteg vagyok"
VálaszTörlésstb...
Amúgy hiszem hogy a betegségek 60%-át mi magunk állítjuk elő idegi alapon! DE ezt a visszájára kéne fordítani azaz megtanulni az öngyógyítást vagy ilyesmi csak sajnos ehhez a mai úgymond "civilizált" ember nem nagyon ért sőt semennyire sem:S
Az elménk nem elég erős ehhez és a legnagyobb ellenségünk saját magunk...
Higgyétek el én már csak tudom -.-
Skinny, mivel az emberekbe a külsőségek tiszteletét nevelik - beleértve az emberek kívülről érkező belső tulajdonságoknak nevezett "erényeket" - ezért mindenki úgy érzi a külvilágnak kell megfelelnie, pedig mindenkinek önmagának kellene megfelelnie.
VálaszTörlésÉn ezt spirituálisabban közelíteném meg. A vonzás törvényében hiszek. Ha valamire sokat gondolsz bevonzod, ennyi. Nekem bevált.
VálaszTörlésMiért is ne? Nekem tetszik a gondolat :) A fantázia mégiscsak párosul fizikális teremtő erővel! Bevonzás vagy a kis idegrendszeri kamupókok, kinek melyik.
VálaszTörlésEgyrészt egyetértek Kallistoval.
VálaszTörlésTovábbá én még mindig azt vallom, amit hsz-ben megírtam az előző cikkednél és még linket is mellékeltem. :)
Jók ezek a kis írásaid! :)
VálaszTörlésMostanában sokat gondolkodtam én is ezen a témán, pontosabban azon, hogyha valamilyen betegségre sokat gondolunk, akkor nagyobb-e az esélye, hogy tényleg megbetegszünk. Viszont, ha ez így van, akkor jobb lesz vigyáznom.... :-s
VálaszTörlésTényleg nagyon jók a Kósza gondolataid!
=)
Biológus hallgató esetleg nincsen aki rá tudna kérdezni egy nem vaskalapos tanárnál, ne adj Isten esetleg valami csoda folytán tudna kísérletet végezni? Erre lennék leginkább kíváncsi, hogy a gondolatunkkal képesek volnánk valóban megteremteni a fizikális kínzóinkat? A feltétel adott hozzá, legalábbis szerintem...
VálaszTörlésSzerintem inkább fizika tanárnál kéne bepróbálkozni. Max a löttyöt kell a biosz tancitól szerválni...Mire gondoltál adott feltételek alatt? Fiziológiás sóoldatra? Esetleg vérre? :D
VálaszTörlésTalán elültethetem a bogarat egyikük -mindkettőjük- fülében :)
Sajnos a kísérletek terén nem vagyok járatos, így teljes mértékig rá vagyok utalva az ötletességükre a szakembereknek.
VálaszTörlés"kamupók"