"kamupók": Az európai "chi energia"

A történet egy bizonyos Franz Anton Mesmer (1734-1815) német orvossal kezdődik, aki a "delejes gyógyítást" gyakorolta. Mesmer 1766-ban egy orvosi disszertációt írt latin címmel De planetarum influxu in corpus humanum (A bolygók hatása az emberi testre), amely a hold és a különböző bolygók hatásáról értekezett az emberi testre és a betegségekre gyakorolt hatásukról. Ez a mű nem gyógyászati asztrológia volt - tovább gondolása Newton apály-dagály jelenségének - Mesmer kifejtett benne bizonyos apály-dagály jelenségeket amik az emberi testen belül érvényesülnek a Nap és a hold mozgásának köszönhetően. Tegyük hozzá, hogy bizonyítékokkal szolgált egy bizonyos Frank A. Pattie nevezetű úriember, hogy Mesmer a művét magáénak tüntette fel egy Richard Mead nevezetű angol fizikus (és Newton jó barátja) helyett.

A gyógyítási módszer abból az alaptételből indult ki, hogy léteznie kell valamilyen egyetemes energiának (fluidumnak) ami állandóan kölcsönhatásban van az égitestekkel é a földi élettel. A kölcsönhatás eredményeként a fluidum oda-vissza áramlik, hatással van az emberre, stimulálja az idegeit. A betegségek oka pedig az, hogy a testben belül a fluidum rosszul oszlik meg (Emlékeztetőül: a keleti gyógyászatban az energia csekély vagy nem áramlásának feloldására szokták alkalmazni az akupresszurát és az akupunkturát, meg más egyéb módszereket is, tehát a hasonlóság adott). Az ember és a világegyetem közti kapcsolat ugyan olyan jellegű, mint az amely a mágnese tárgyak között áll fönn. Elegendő tehát egy mágnese (ásványi delejesség) és annak segítségével le lehet vezetni a fluidumot, vissza lehet állítani a szervezet egyensúlyát.

Mesmer a bécsi csillagvizsgáló munkásaival mágneseket csináltatott, s azokkal kezelte betegeit. A mágneseket úgy alakította ki, hogy illettek a test különböző részeihez. Aztán - egy évi gyakorlás után rájött, hogy hasonlóképp jó eredményeket ér el a kézrátétellel is - sutba vágta a mágneseket. Áttért az "ásványi" delejességről az "állati" delejességre, amelyet maga a test közvetít az ujjakon keresztül.

Az eljárás:

Mesmer halványan megvilágított rendelőjében halk zene szólt, s a páciensek vízzel, kövekkel és finom vasreszelékekkel töltött kádak körül üldögéltek, amelyekből vasrudak álltak ki, A betegek ezeket fogták meg vagy helyezték fájó fájó testrészeikre, miközben Mesmer körbejárt, s a maga úgynevezett "állati mágnesességét" használta arra, hogy puszta személyével vagy vas varázspálcája érintésével elősegítse a gyógyulást. Páciensei hisztérikus állapotba kerültek, ami szemmel láthatóan jót tett az egészségüknek, olykor azonban végzetesnek bizonyuló hisztériás rohamot kaptak. Ez az állapotot nevezhetjük "delejességnek".

Mesmer az "állati mágnesességet" vagy fogalmazhatnánk úgy is, hogy "állati vonzerőt" azért használta, hogy megkülönböztesse a kor többi kifejezésétől amik a mineral magnetim (ásványi vonzás/mágnesesség), cosmic magnetism ( kozmikus vonzás), és a planetary magnetism (bolygó vonzás) voltak .

Érdekességként 1777-ben Maria Theresia Paradis 18 éves vak zenész nőt nem tudta kigyógyítani arra sarkallta, hogy elhagyja Bécset.

Párizsban próbált szerencsét, ahol támogatókra nem igen számíthatott, hiába kért kutatásaihoz segítséget mind a Királyi Tudományos Akadémiától, mind pedig a Királyi Gyógyászati Társaságtól. Egyetlen támogatója Charles d'Eslon volt, egy magas körökben mozgó fizikus. 1779-ben d'Eslon bátorítására kiadott egy 88 oldalas könyvet Mémoire sur la découverte du magnétisme animal (Memoár az állati vonzerő felfedezéséről) címmel ami a 27 híres állítását/tézisét tartalmazta és alapját képezte munkásságának.

Felfedezte a hipnózist amiről akkor még nem nagyon tudott, később James Braid alkotta meg a kifejezést. Az emberek akiket alávetett az eljárásának egyfajta transz szerű állapotba kerültek, a fentebbi eljárása során, amit már akkor kellett alkalmaznia, amikor is páciensei nagy számban tolongtak ajtaja előtt. Amikor még egyesével foglalkozott a gyógyulni vágyókkal leültette őket egy székre, ő a közvetlen közelükbe ült, hogy térdeik összeérte és a szemükbe nézett, a háttérben halk zene szólt hüvelykujjukat a kezükbe szorította. Majd lassú mozgással kezeit végig húzta a páciens vállától lefelé a kézfejig, végül ujjait a páciens tüdő alatti területébe nyomta és akár úgy maradt órákig. Sok pácienst különös érzések fogták el vagy rázkódásba/rángatózásba kezdtek amit válságoknak tartottak és azt hitték, hogy előidézi a gyógymódot.

Puységur márki 1784-ben (Mesmer követője) felfedezte, hogy a "delejezett" ember clairvoyance (távolbalátó) és parafenomenális képességeket árul el, ki nem mondott utasításokra reagál, s nagyobb fokú intelligenciáról tesz tanúbizonyságot, mint normális állapotában.

1808-ban J.H. Petetin francia orvos (szintén Mesmer követője) a "delejezés" hatékonyságát demonstrálta. "Delejezett" női páciense tapintással különbséget tudott tenni az ételek íze között, s fel tudta sorolni, mi minden van a doktor barátainak zsebében és tárcájában.

Angliai kutatások 1792-ben dr. J. Bell egy médiumról írt, aki olvasni tudott a sötétben, s azt állította, hogy az "alvajárókat" puszta akaratával befolyásolni tudja. Egy londoni "delejező" bemutatón 1837-ben a szegényeket és a betegeket csipkedték, szurkálták, égették, demonstrálva, hogy nincs fájdalomérzékelésük. A londoni University Colege Hospital pofesszora, John Elliotson beszámoltót közölt a "delejezett" pácienseken végzett operációkról. Ebből kiderült, hogy az ilyen betegek alig vagy egyáltalán nem éreztek fájdalmat. Aztán 1843-ban James Braid (akit már említettem) skót sebész felismert egy olyan pszichés állapotot, melyet úgy lehet előidézni, ha az alany egy közvetlenül a szemmagassága felett elhelyezett fényforrásba néz. A páciensek szuggerálható állapotba kerültek, amelyet Braid egyfajta nyugtalan alvásnak tekintett. Ő alkotta meg a hipnózis kifejezést az alvás görög istensége, Hüpnosz nevéből.

A hipnózis később nagy térhódításba kezdett Jean-Martin Charcot, Sigmund Freud és más pszichoanalitikusok közbenjárásával és mind a mai napig van, hogy szórakoztatásra vagy "gyógyításra" használják.

Nagy felfedezés volt, de mint eddig minden ami Európába került vagy itt látott napvilágot valami folytán félre értelmeződött és ami komoly hagyományt teremtett keleten itt nálunk csupán legenda, fikció, alternatív gyógyászat és torzított mása a felfedezéseknek amikkel máshol nagyobb tapasztalattal és mélyebb belelátással foglalkoznak mind a mai napig.