"kamupók": Doppelganger történetek

Sok érdekességet jegyzett le a történelem, de a legfrissebbel kezdeném amit pár éve kutatók kísérletezés útján állapítottak meg. Mivel olyan korban élünk már valamivel több, mint 200 éve ahol a "misztikus" dolgoknak és a "megmagyarázhatatlannak" is van érthető, természetes magyarázata ezen már meg sem lepődtem, elvégre pénzért rengeteg embert rá lehet venni "bármire".

Tehát 2006 szeptemberében a Nature magazinban megjelent egy kutatási eredmény, Svájcból, bizonyos Shahar Arzy tollából aki a Genovai egyetemi kórház munkatársa. Véletlenül rábukkant egy effektusra ami erősen emlékeztetett a doppelganger [bocs, nincsen umlautos 'a' betűm ;)] jelenségre miközben a páciens agyát elektromagnetikusan stimulálta [mondtam, hogy az emberek mindenre kaphatóak jó pénzért ;) ]. Sajnos az orvosi szakkifejezések magyar megfelelőiben nem vagyok túlzottan járatos, ezért ha félre fordítanám elnézést kérek.

Tehát helyileg alkalmaztak elektromos [valaki félre gépelte még az angol wikit is;P] elektromos stimulálást a páciens bal temporális agylebenyén (kérdés jól értelmeztem-e, orvostan hallgatók?) miközben vízszintesen feküdt az ágyon. A páciens rögtön érezte egy másik személy jelenlétét a saját személyes terén belül. Az epilepsziát kizárták ami miatt a pácienst kezelték, pszichológiailag rendben volt.

A másik személy úgy lett körülírva, hogy fiatalnak, meghatározhatatlan nemű, csöndes, mozdulatlan és a személy testtartásával megegyezően helyezkedett el.

A második stimulálás kicsivel erősebb volt, miközben a páciens felült az ágyon és a kezei össze voltak kulcsolva. Ez alkalommal egy férfi jelenlétét érezte aki körbe fogta kezeivel. Annyira kellemetlenül érezte magát, hogy ezután a stimulálást abba hagyták.

Végül a pácienst asztalhoz ültették, elektromosan stimulálták miközben arra kérték, hogy memória(?) kártyákkal egy nyelvtani tesztet végezzen el. Ebben az esetben egy mögötte ülő személyről számolt be a jobbján. Úgy érezte befolyásolja a teszt során: "Azt a kártyát akarta amelyiket nem akartam elolvasni." Ismételten annyira nyugtalanítóvá válása után a stimulálás abba maradt.

Hasonló hatásokról számoltak be különböző pozíciókban és testtartásokban miközben 10mA árammal stimulálták a bal lebenyt(?).

Arzy és kollégái azt feltételezték, hogy a bal temporális lebeny az agyban tévképzeteket produkál magunkról, ami velünk megegyezik, mint a testtartás, testhelyzet és a többi.

Ha megzavarják a bal temporális lebeny(?) működését az öntudat megtörhet és egy olyan jelenség léphet életbe, mintha egy másolat lenne a közelünkben. Ez a másolat a valódi személy testhelyzetét, helyét és testtartását tükrözi. Arzy és kollégái szerint a tünet amit elértek különböző mentális betegségekben is elfedezhető, mint a skizofrénia, különösen ha paranoiával fonódik/társul egybe, mint az "idegen lények befolyása" és üldözési mániában szenvedő alanyok esetében. Mindazonáltal a tünetek a doppelganger effektusra emlékeztetnek. Összefoglalva a bal temporális lebeny(?) helytelen működésére foghatóak ezek a tünetek az orvosi kutató csoport szerint.

A következő iromány nem tudományos, hanem Percy Bysshe Shelley (1792-1822) mesélte el feleségének, Mary Shelleynek, hogy találkozott önmagával. Régebben sokszor voltak látomásai. Egy alkalommal miközben házának teraszára sétált találkozott önmagával aki annyi kérdezett tőle, hogy "Milyen sokáig áll szándékodban elégedett lenni", semmi különös jelentése nincs a mondatnak amit ez a hasonmás kérdezett. Amikor beteg volt gyakran bukkantak elő ezek a figurák, de a legkülönösebb, hogy Mrs Williams látta őket (gondolom a házi néni).

"Jane (gondolom ismét Mrs William, mivel első feleségének más neve volt) nem egy ideges típusú ember, még rosszul sem aludt soha .Egy alkalommal az egyik nap amikor beteg lett Percy (Június 15) a teraszra néző ablakon kipillantva, mintha Shelleyt pillantotta volna meg amint elhalad az ablak előtt zubbonya vagy felöltője nélkül, majd ismét elhaladt az ablak előtt ugyan abba az irányba másodszor is. Mikor észrevételét a szobában tartózkodó Trelawnynak megjegyezte ő csak értetlenül állt az eset előtt. Trelawny azt állította, hogy elfogta a remegés amikor erről hallott, hiszen Shelleyről tudta, hogy nem lehetett a teraszon az időtájt, hiszen nem sokkal az előtt látta, egészen máshol. Percy műve a Leláncolt Prométheusz (1820) is tartalmazza nyomait az ilyesfajta eseményeknek. Első felvonásában bukkanni rá ezekre a jelenségekre.

A következő feljegyzést Izaak Walton hagyta ránk, John Donne az angol metafizikus költőről, aki 1612- ben Párizsban találkozott feleségének hasonmásával aznap este mikor még a lányukkal terhes volt. A történet szerint Sir Roberttel és még más cimboráival egy szobát béreltek egy fogadóban. Sir Robert fél órára hagyta magára Donne-t, aki ugyan ott helyezkedett el és ugyan úgy, mint amikor elhagyta a szobát csupán szemében csillogott valami megmagyarázhatatlan fény. John állítása szerint feleségének hasonmása kétszer is felbukkant egyik pillanatról a másikra a szobában sétálgatva, másodszorra egy halott csecsemőt tartva a kezében, ez alkalommal pedig miközben a csecsemőt szorongatta, megállt és a költő arcába nézett majd köddé vált.

Ezt a jelenetet Dr. Jon Donne életében olvashatjuk amit 1675-ben adtak ki. Akkor tájt nagyon aggódott a terhes felesége állapotért. Szolgát is küldetett, hogy ellenőriztesse felesége állapotát, amit rendben is talált a küldönc. Habár a történet eléggé pontatlan, vannak benne hiányosságok és eltérések a történelmi feljegyzések és levelezések szerint (helyekbe és időpontokba köt bele egy nagyokos) miért ne történhetett volna meg a látomás, elvégre kislányuk újszülöttként látott napvilágot és elhunyt, január 24-én temették el.

A következő történet Abraham Lincoln története. Tudni kell róla, hogy okkult körökben mozgott felesége révén. A következőkre viszont van egy ésszerűbb magyarázat, egy szimpla látomás volt vagy jel.

A történet szerint Fáradtan rogyott le otthon a karosszékébe amiből rálátott dolgozó szobájának nyitott ajtaján keresztül egy ott felfüggesztett tükörre, ahol is önmagát pillantotta meg állva két arccal, csak az egyik sápadtabb arc volt, mint a másik. Egy másik alkalommal a tükör elé állt, hogy ellenőrizze vagy igazgassa a ruháját és akkor is megjelent neki ez a két arcúsága csak ismét sápadtam árnyalatban tűnt fel az egyik arca. Elmesélte a feleségének aki azt a magyarázatot adta rá, hogy megválasztják a következő ciklusra is de azt már nem fogja tudni végig vinni, mert meghal. Ezek a látomásai november tájt jelentkeztek amikor is a választásokat rendezték. Ha jól értesültem 4 alkalommal látta, most már tudjuk holt sápadt önarcképét.

A nagyokosok azt a magyarázatot találták ki rá, hogy biztosan a tükör volt a hibás (nem mellékesen én már találkoztam régi tükörrel, olyan korabelivel amit Lincoln korában használhattak, könnyen karcolódik és nem torzítja annyira a képet, mint ahogyan (be)képzelik) meg rájátszott, hogy bal szemére kancsal volt. Ezért láthatta amit látott [ez wikipédia ;) színtiszta tudomány].

Johann Wolfgang von Goethevel történt egy alkalommal, hogy látta önmagát miközben gyalogolt

Drunsenheim irányába. Lóháton, szürkés színű, aranyozott szegélyű kabátban, amilyet sosem hordott volna. Későbbi évei alatt mégis csak megtörtént ez az eset vele. Ezt hívhatnánk akár projekciós kivetítésnek is, bár nem vagyok teljesen biztos benne, hogy abba a kategóriába tartozik-e. Tegyük hozzá, hogy épp rossz passzban volt, eléggé le volt törve, olyankor az emberek fogékonyabbak az érzékelésekre.

Ez viszont egy érdekes jelenség lehetett és nem vagyok biztos a hátterében. Semmi mást csak pár sort írtak róla. George Tyron 1893 június 22-én este megjelent Londoni Eaton téri házuk étkezőjében amikor felesége tiszteletére lett szervezve egy fogadás. Aznap este a házban jó pár vendég is látta. Holott a HMS Victoria fedélzetén kellett volna az idő tájt tartózkodnia a Mediterrán flottával. Úgy is volt, elsüllyedt a hajóval együtt miközben Szíria partjainál. Már csak az a kérdés, hogy a szelleme volt-e a jelenés vagy sem?

Oshoról (Bhagwan Shree Rajneesh) az a hír járta, hogy egy Bombay-i kórházban szokott feltűnni és beszélgetni az emberekkel. Csakhogy mások azt igazolták vissza, hogy az időtájt mikor a jelenések feltűntek Osho mások társaságában volt jelen. Nyugalomra intette az embereket és biztosította őket róla, hogy áldásokon kívül mást nem igen osztogat.

Minden ember képes egyszerre több helyen megjelenni, "csak" meg kell tanulni hogyan tudjuk kivetíteni magunkat. Önmagunkkal meg kell békülnünk. Sajnos annyi a bizonytalan információ és tuti biztosat szerintem halálunk után tudhatunk csak, de remélem van rá mód, hogy ne kelljen várnom addig ;)

Mellékesen egy norvég illető blogjában a témával foglakozott és ő arról értesült, hogy náluk nagyon gyakoriak az ilyen jelenségek, hogy hasonmások bukkannak elő. Neki is volt szerencséje hozzá. Mind kettő élő személy volt, csak más néven, de vonásaikban és viselkedésükben megegyeztek.

Többet nem találtam a Doppelganger jelenségről ami használható lett volna, esetleg elrejtett fórumokon, ismeretlen hír portálokon lehetnek, de nekem mára ennyi is elég volt. És különben is. Én Szombaton és vasárnap írogatok. Ez csak egy kivételes alkalom volt. Amúgy a jelenségre talán találtam egy saját elméletet is amit majd valamelyik nap bepötyögök nektek.