Káin: Ím igyen szóla Zarathustra

Sziasztok!

Jöttem a szokásos cikkemmel, remélem ezt is érteni fogja mindenki és tetszeni is fog! Ez után neki állok írni az alkímiás cikket, ami lehet kicsit később kerül ki, de igyekezni fogok. Addig is várom a jelentkezőket msn-en vagy a emailcímemre és a többi szerkesztőt is, hogy megbeszéljük ki akar maradni és tényleg dolgozni és ki hagyja inkább. De úgy érzem egymás idejét ne raboljuk a blog színvonalát pedig ne húzzuk le tovább. :-/ A napokat azért egyeztettem mindnekivel mert azt hittem akkor írnak, ha ők beosztják maguknak, nos ez nem jött össze. Szóval szeretném mindnekivel megbeszélni hogy marad-e vagy megy és akkor végül is hány napot hajlandó betartani azokból amiket kijelölt. Elnézést hogy ebbe a cikkbe is ugatok, de most fel ment a pumpám igen rendesen. Amúgy ez a történet szerintem sokaknak fog tetszeni! ^_^

FA A HEGYEN

Zarathustra észrevette, hogy egy ifjú kerülgeti és midőn egy este magánosan járkált a hegyek között,melyek " A tarka tehén,,-ről nevezett várost körítik, íme ráakadt ez ifjúra, amint egy fához támaszkodva ült és fáradt szemmel nézett a völgybe. Zarathustra megfogta a fát, amelynél az ifjú ült s szóla ekképp:

" Ha meg akarnám kezemmel rázni e fát, nem bírnám. De a szél melyet nem is látunk, kínozza s hajtja amerre akarja. Leggonoszabbul láthatatlan kezek hajtanak és kínoznak meg.,,

Erre ijedve fölkele az ifjú s szólt:

" Zarathustra hallom s ép reá gondoltam,,

Zarathustra válaszola:

" Miért ijedsz meg hát? De úgy van az az emberrel, mint az élő fával. Minél magasabbra tör a világosság felé, annál lejjebb törnek a földbe gyökerei, lefelé a homályba, a mélységbe-a gonoszba.,,

"Igen a gonoszba!-szólott az ifjú.-De hogy sikerült neked, lelkemet fölfedezni?..

Zarathustra mosolyogva felelt:

"Olyik lélek soha föl nem fedezhető, ha csak föl nem találják előbb.,,

"Igen, a gonoszba!,,-mondá az ifjú még egyszer. -Igazat szóltál Zarathustra. Magam sem bízom többé magamban, mióta a magasba török és senki sem bízik bennem-miképp esett ez? Nagyon gyorsan változom, a mám megtagadja a tegnapomat, gyakran átugrom a lépcsőfokokat, ha fölmegyek- és ezt egy lépcsőfok sem bocsájtja meg. Ha még fenn vagyok, magam vagyok. Senki sem szól hozzám, az egyedüllét fagya megremegtet. Mit is akarok én a magasban? Megvetésem és vágyam együtt nőnek, minél magasabbra emelkedem, annál jobban megvetem azt, aki emelkedik. Mit is akar a magasban?

Menyire röstellem, hogy emelkedem és botlom. Mennyire gúnyolom heves lihegésemet! Mennyire gyűlölöm, azt aki röpül. Mennyire kimerülök a magasban!,,

Ekkor elhallgatott az ifjú. Zarathustra a fát, melynél álltak, vizsgálgatva, ekkép szóla:

" Ez a fa magánosan állt itt a hegységben, magasan nőtt ember s állat fölé. És ha beszélni akarna, senkije sem volna, aki megértené: oly magosra nőtt.

És íme vár és vár-és vajon mire vár? Nagyon közel lakik a felhők fészkéhez, tán bizony az első villámot várja?,,

Midőn Zarathustra ezt mondá, heves mozdulattal fölkiáltott az ifjú:

" Igen, Zarathustra, igazat beszélsz. Elmúlásomra vágytam, midőn a magasba törtem és Te vagy a villám, amelyre vártam! Lásd , mivé lettem én, mióta te megjelentél nekünk? A te irántad való irigység az, ami engem megrontott?-Így szólt az ifjú s keservesen sírt. De Zarathustra körülkarolá és elvezette magával.

És miután egy darabig együtt mentek, Zarathustra következőleg kezdé beszélni:

"Szívemet marcangolja, mert szemed szavaidnál hívebben mondja el a veszélyt melyben forogsz. Még mindig nem vagy szabad, csak keresed a szabadságot.És keresésed kimerített és virrasztóvá tett. A szabad magasságba vágyol, lelked szabadságra szomjúhozik, de gonosz hajlamaid is szabadságra szomjúhoznak. Vad ebeid a szabadba törnek: gyönyörtől csaholnak odúikban, midőn szellemed minden rabláncot megtörni készül. Még mindig fogoly vagy te én előttem, aki szabadulásra gondol: okos lesz e foglyok lelke, de gonosz-indulatú s rossz is.

Kell, hogy még a szellem fölszabadultja is tisztuljon. Sok rabság és penész van még benne: szemének még tisztulnia kell. Igen, ismerem veszedelmedet. De szeretetemre és reményemre kérlek, ne vesd el szereteted és reményedet!

Még nemesnek érzed ,magad és nemesnek éreznek mások is, kik haragszanak reád és sanda szemmel tekintenek. Tudd meg, egy nemes férfiú mindnekinek útjában van.

Még a jóknak is útjában van a nemes: s még mikor jónak mondják is, csak láb alól akarják eltenni. Újat és új erényt akar teremteni a nemes.A jó a régit akarja s hogy éppen maradjon ami régi. De a nemesre nézve nem az a veszély, hogy jó lesz belőle, hanem az, hogy vakmerő, gúnyolódó, romboló lesz. Én ismertem nemes lelkűeket, kik elveszték legfőbb reményüket. És ezért megrágalmaztak minden magasztos reményt.

Aztán szemérmetlenül rövidke gyönyöröknek éltek és céljaikat egy napnál továbbra nem tűzték.

"A lélek is csupán gyönyörűség,,-mondák. Erre megtörtek szellemük szárnyai és szellemük azóta csúszik és piszkol marásával.

Egykor hősökké akartak lenni és most kéjelgő. Bánat és irtózat nékik aki hős.

De kérlek! Szeretetemre és reményeimre kérlek: ne dobd el lelkedből a hőst! Tartsd szentnek legmagasztosabb reményedet!

Ekképp szóla Zarathustra.

FOLYT KÖV.