Misantrophe Mandy: A Voynich-kézirat III.

Végre sikerült időt szakítanom rá, hogy ismét hosszabban foglalkozzak a kézirattal és lezárásként a (nyelvet és a szerzőt érintő) racionálisabb teóriákkal ismertetlek meg titeket. Lehet, hogy ezért szárazabb lesz a cikk, mint az előző, de azért remélem, tetszeni fog így is.

Voynich-kézirat

Először is tekintsük át azokat az elméleteket, melyek a kódex megfejthetetlennek tűnő nyelvére vonatkoznak.

1. Glosszolália - Már előző alkalommal is esett szó arról, hogy a kötet önkívületi állapotban keletkezett valamilyen természetfeletti vagy földönkívüli lény sugalmazására. Ez az egyik híresebb elmélet (Gerry Kennedy és Rob Churchill tollából), nem fejteném ki még egyszer.

2. Mesterséges nyelv - William F. Friedman és John Tiltman kutatók szerint a kódex nyelve nem valamelyik természetes nyelv, hanem egy "a priori" (tehát nem a természetes nyelvek szerkezetére épülő) mesterséges nyelv. Ezekben a nyelvekben, pl.: a ro nyelvben a szavak szerkezete kategóriák mentén szerveződik, így pl. a róban a színek mindig "bofo"-val kezdődnek (bofoc = `piros`, bofofé = `sárga`). A Voynich-kéziratban található szöveg ismétlődő természetű, egyes jelek nagyon gyakran előfordulnak, mások alig-alig. A kötetben a növények nevei például ugyanazzal a betűvel kezdődnek, így ez a betű egy lehetséges nyelvtani kategóriát jelölhet. Ez a prefixum (`előtag`), melyhez a szuffixumok (`utótag`; magyar nyelvben ezek a képzők, jelek, ragok) járulnak - azonban egy prefixum vagy szuffixum jelentését sem sikerült meghatározni a kutatások során.

3. Valamilyen rejtjelezett természetes nyelv - A National Security Agency (az USA kormányának kriptográfiával foglalkozó ügynöksége) '50-es években lefolytatott kutatásának alapjául az a feltételezés szolgált, miszerint a kódex nyelve valamelyik európai nyelv lehet, melyet egyfajta helyettesítő rejtjellel kódoltak. A kutatók szerint feltételezhető, hogy a kötet írója polialfabetikus rejtjelet használt a munkája során. Az első ilyet Leon Battista Alberti készítette 1467-körül, tehát nagyjából akkoriban, amikor a kódex is készülhetett. (Ugye emlékszünk még, hogy a laboratóriumi vizsgálat 1405 és 1440 közé teszi ezt az időpontot?) A legegyszerűbb polialfabetikus rejtjel úgy kódolja a szöveget, hogy minden betűt az ABC-ben egy tőle meghatározott távolságra lévő betűvel helyettesít.

A bonyolultabb formáiban már nem csak egyszer van ABC-váltás, hanem minden egyes betű más-más ABC betűje szerint van kódolva. Meglehetősen bonyolult feltörni, főleg annak fényében, hogy fogalmunk sincs, milyen nyelven íródott a kódex...

James Finn Pandora's Hope című regényében írja azt, hogy a kötet nyelve esetleg vizuálisan rejtjelezett héber lehet. Az EVA a Voynich-kézirat átírására kitalált ABC - ha ezt vesszük alapul, akkor a kódex sok szava olvasható héber szóként. Nemcsak egyszerű héber szavak fordulnak elő, de ezeknek eltorzított változatai is az olvasó megtévesztésére. Például a kézirat AIN szava megfelel héberül a szem (Ayin - עין) szónak, amely a későbbiekben megjelenik még AIIN vagy AIIIN alakban is, azt a benyomást keltve, mintha más szavakról lenne szó. Tetszetős megoldási kísérlet, egyetlen baj van csak vele: rengeteg értelmezési lehetőséggel szolgál, így nyelvben óriási terhetek ró - még a kulcs ismeretében is - a megfejtőjére.

Jacques Guy nyelvész szerint a kódex nincs rejtjelezve, mindössze annyi a titka, hogy egy újonnan feltalált ABC-vel írták valamilyen egzotikus nyelven. A szavak szerkezete hasonlít a Kelet- és Közép-Ázsiában beszélt nyelvek (főként a sino-tibeti (kínai, tibeti, burmai), az ausztro-ázsiai (vietnami, khmer), és talán a tai (thai, lao és társai) nyelvek) szavaihoz. Történelmileg is igazolható a teória. Ezeknek az egzotikus nyelveknek is van írásbeliségük, de nem kizárt, hogy a nyugati látogatók számára túl bonyolultnak bizonyult, ezért vezettek be helyette egy új ABC-t. (Bár felmerülhet a kérdés, hogy miért nem latin betűk segítségével próbálkoztak a lejegyzésnél...)

4. Mikrográfia vagy szteganográfia - 1921-ben William Newbold vezette az első megfejtési kísérletet a Pennsylvania Egyetemen. Ő azt gondolta, hogy a jelentést a kódex betűinek apró vonásai hordozzák, melyek nagyítással válnak láthatóvá és értelmezhetővé. Newbold állította, hogy oldalakat fordított le a kötetből a saját módszerét használva, de később kiderült, hogy átrendezgette a betűket, hogy értelmes latin szöveget kapjon...

Egyes elméletek szerint nem a mikrográfia, hanem a szteganográfia adja a megfejtést. A teória szerint a Voynich-kézirat nagyrészt értelmetlen, csak a szöveg bizonyos részleteiben bújik meg információ (pl.: minden szó második betűje lényeges vagy a sorok száma egyes oldalakon). A kulcs nélkül azonban ezzel a módszerrel szinte végtelen számú lehetőség adódik a megfejtésre, így a szteganográfia mellett érvelők sem jutottak sokkal közelebb a kódex valódi tartalmához, mint bárki más.

5. Egyszerű csalás - A legkiábrándultabb kutatók azt állítják, hogy a kódex nyelve nem valóságos, egyszerű szemfényvesztés csupán, amit pénzszerzés céljából készítettek el. Nagyon sok dolog mond ellent ennek. Egyrészt a kódex lapjainak alapjául szolgáló finom vellum (állatbőrből készült pergamen) borzasztó drága volt a korban, nem sokan engedhettek volna meg maguknak egy ilyen drága viccet. Másrészt az elkészítése évekbe is telhetett az aprólékos kidolgozása miatt és elég valószínűtlen, hogy valaki elpepecselt volna évekig egy teljesen értelmetlen könyv kedvéért. Harmadrészt a kötet kidolgozása annyira aprólékos és bonyolult, hogy egyszerűen nem lehet hamis - a korból maradtak ugyanis fent hamisítványok, de egyik sem volt ilyen gondosan előállított, pontosan kidolgozott mű.

A sok-sok felmerült és megcáfolt elmélet ellenére a kutatás még máig is folyik, az egyik legújabb - bár szerintem eléggé légből kapott - elméletről ezen a linken olvashattok egy cikket: Edit Sherwood kutatása.

Most pedig következzenek azok az emberek, akiket valamiért a kódex lehetséges szerzőiként tartunk számon.

1. Roger Bacon - Remélem, emlékeztek még a kódex történetére, mely szerint a kötet első tulajdonosa, Georg Baresch, Jan Marek Marcinak küldte el a kéziratot, aki aztán Athanasius Kirchernek továbbította azt. Utóbbi két férfiú levelezése fennmaradt, ebből tudjuk, hogy Raphael Mnišovský (Marci régi barátja) szerint a könyvet II. Rudolf császár és cseh király (1552–1612) vette meg 600 dukátért. Ugyanebben a levélben az áll, hogy Rudolf szerint a könyv szerzője Roger Bacon (1214–1294) ferences szerzetes. (Rudolf vonzódása a misztikus dolgokhoz - és a férfiszerelemhez :D - elég biztosítékot adhatott a feltételezett szerzőnek arra, hogy majd meggazdagszik a hamisítványából.)

Magának Voynichnak nagyon tetszett ez az elmélet és minden követ megmozgatott, hogy igazolja Roger Bacon szerzőségét. Az ő erős meggyőződése jó nyolcvan évig nagy mértékben befolyásolta a kutatókat, akik a kötet megfejtésére törekedtek. Azok a kutatók azonban, akik látták a kódexet és ismerték Bacon munkásságát, elutasítóak voltak az elmélettel szemben. (Amit egyébként a laboratóriumi vizsgálat is cáfol, mivel a feltételezett keletkezési idő eléggé nem esik egybe azzal, mikor Bacon élt.)

2. John Dee - I. (Tudor) Erzsébet angol királynő (1533-1603) udvarában élt matematikus és asztrológus volt John Dee (1527-1608/9), akinek nem mellesleg hatalmas gyűjteménye volt Bacon kézirataiból. Szintén Voynich gondolta azt, hogy ő adhatta el Rudolfnak a kéziratot. (Egyesek szerint az sem kizárt, hogy maga John Dee írta és csak nagyobb pénz reményében terjesztette el a pletykát, hogy Bacon műve a könyv.)

Dee pontosan vezetett naplói azonban sehol sem említik a kódexet vagy az adásvételt, így megkérdőjeleződik az egész teória. (Nem beszélve arról, hogy a feltételezett keletkezési idő és Dee kora között nincs átfedés.)

3. Edward Kelley (vagy Talbot) - John Dee több évet töltött Prágában, ahol Edward Kelley (1555-1595) volt a médiuma és jósa. Önjelölt alkimistaként azt állította, képes a rézből aranyat csinálni valamilyen por segítségével, amit egy püspök sírjából ásott ki. Emellett állítólag képes volt egy kristálygömbön keresztül angyalokat megidézni és énoki nyelven beszélgetett velük. Dee kötelességtudóan lejegyzett mindet, amit Kelley állított ezekről a beszélgetésekről és utazásokról.

Egy legenda szerint az angyalok elvitték Kelleyt egy útra a mennyországba, ő pedig később egy könyvet írt arról, amit ott látott. Többen állítják, hogy ő írhatta a Voynich-kéziratot a császár átverésére, aki ezen kívül már fizetett Kelley állítólagos alkímiai ismereteiért. Viszont ha nem Roger Bacon a kézirat szerzője, Kelley kapcsolata a művel ugyanolyan légből kapott, mint Dee-é. (Az időtényező itt is elég erős kizáró ok.)

4. Jacobus Sinapius - Voynich 1921-ben készített a kódexről egy fotómásolatot, melynek az első oldalán halványan feltűnt egy kitörölt szövegrészlet nyoma. Kémiai eljárásokkal a következő név: "Jacobj `a Tepenece" vált olvashatóvá lapon. A név nagy eséllyel a tepeneci Jakub Horcickyé (latinul Jacobus Sinapius, 1575–1622), aki II. Rudolf személyes orvosaként és botanikus kertjeinek gondnokaként jól értett a gyógynövényekhez. Voynich, és sokan utána azt a következtetést vonták le ebből az „aláírásból”, hogy Jacobusé lehetett a kézirat Baresch előtt, mások szerint pedig maga Jacobus lehetett a szerző.

Jan Hurich kutató azonban pár éve felfedezett egy dokumentumot, ami szerint az aláírás nem Jacobusé. Így még az is elképzelhető, hogy az előlapon kibetűzött írást később írta oda egy tulajdonos vagy könyvtáros saját feltételezéseként a szerzőre nézve. Ráadásul a Voynich által használt vegyi anyagok annyira elgyengítették a vellumot, hogy ma már alig látható nyoma az aláírásnak; emiatt felmerült a gyanú, hogy az aláírást Voynich írta, hogy megerősítse a Roger Bacon-elméletet. (Mondanom sem kell, remélem, hogy az időtényező miatt Jacobus sem játszik...)

5. Több szerző műve - Megoszlik a szakértők véleménye abban, hogy hány kéz is alkotta a művet. Egyesek szerint egyetlen kézírás jellemző az egész kötetre, mások szerint ketten, megint mások szerint még ennél is többen írták a kötetet. De hogy kik és mikor, azt továbbra is homály fedi.

Talán a négy szerzőre utalna ez a négy, kézre emlékeztető ábrácska? Vagy két szerző négy kezére? Érdekes kérdés.... És eddig úgy tűnik, megválaszolhatatlan.

Természetesen még ennél is több személy bukkant fel a történelem során potenciális szerzőként, róluk és a kötetről eddig összegyűjtött információk egy jelentős hányadáról itt olvashattok. Amit fontosnak és érdekesnek gondoltam, azt leírtam róla, remélem, hogy tetszett. :) Itt egyébként fent van a kötet összes oldala, akár le is tölthetitek és tovább elmélkedhettek rajta, hátha még megfejti a valaki a végén... :D