Káin: Ím igyen szóla Zarathustra

Sziasztok! Nos folytatom az írást, majd este még kirakom az Okkult tanos elmaradt cikkemet Egyiptomról. Valószínűleg éjfél és egy körül fog kikerülni. Ha nem kerül ki akikor hétfőre várható a befejezése (AZÉRT MERT ELÉG HOSSZÚ) .

6.

De ekkor történt valami, mitől megnémult minden ajak és kimeredt minden szem. Eközben ugyanis dolgához látott a kötéltáncos. Kis ajtón jött ki és rálépett a kötélre, mely két torony közt feszült úgy, hogy a piac s a nép fölött lebegett. Mikor éppen útja közepén volt, újra kinyílt a kis ajtó és egy tarka legény, bohócforma ugrott ki rajta és szapora léptekkel lépkedett a másik után.

" Előre pókos, ordított rettenetes hangja, előre lajhár, bitang: sápkóros! valahogy meg ne csiklandozzalak a talpammal. Mit keres itt lisztes képű a tornyok közt? Be kellene csukni a toronyba, amiért egy magadnál derekabbnak elállod a szabad útját!,,

S minden szónál közelebb s közelebb ért hozzá. De amikor már csak egy lépéssel volt mögötte, megtörtént a borzasztó, ami elnémított minden ajkat s kimeresztett minden szemet: olyat ordított, mint egy ördög s keresztül ugrott azon, aki útjában volt. De ez, mikor versenytársát győzni látta, elvesztette a fejét s a kötelet, eldobta rúdját de annál sebesebben, mint kéz és láb-motolla, bukott a mélységbe. A piac és a nép olyan volt, mint a vihar szántotta tenger. Széjjel s egymás hátán bukdácsolva futottak az emberek, különösen onnan, ahol a testnek e kellett vágódnia.

De Zarathustra állva maradt és ép mellette esett le a tetem, megcsúfítva összetörve, de még nem halott. Egy idő múlva öntudata is visszatért s térdepelni látta maga mellett Zarathustrát.

"Mit akarsz itt?,,

szólt végre

" Régen tudtam, hogy egyszer megtráfál az ördög, most hurcol a pokol felé. Meg akarod akadályozni?,,

" Becsületemre barátom-válaszolt Zarathustra -mindaz nem létezik, amiről te beszélsz. Nincs se ördög, se pokol. A lelked még hamarabb meghal, mint tested, ne félj hát!"

Az ember bizalmatlanul nézett rá.

"Ha igazat szólsz-mondá- aztán úgy semmit se veszítek, mikor életemet veszítem.Nem sokkal különb vagyok az állatnál, kit táncolni tanítottak, veréssel és sovány harapással.,,

"Nem úgy van-szólt Zarathustra- Te a veszedelemből csináltad hívatásodat, azon nincs megvetni való. Most belepusztulsz hivatásodba: ezért a saját kezeimmel akarlak eltemetni.,,

Mikor ezt mondta Zarathustra, a haldokló már nem szólt, csak kezét mozgatta, mintha köszönetül a Zarathustráét kereste volna...

FOLYT. KÖV.