Káin: Ím igyen szóla Zarathustra II.

Arra gondoltam, hogy amikor van egy kis időm és energiám mindig begépelek ebből pár részt, hogy haladjunk vele. Páran írták, hogy várják a folytatást így kis szeleteket adok. Viszont: Ha nem értitek és segítség kell nem ciki ha szóltok vagy megkértek hogy magyarázzak, szívesen teszem nektek! Ez a blog ugyanis azért van hogy megértessen veletek rengeteg érdekes dolgot, tehát bármi kérdés van, szívesen válaszolok!

2.

Zarathustra egyedül ment le a hegyről és senki nem akadt útjába. Mikor azonban az erdőbe ért, egyszerre egy aggastyán állott előtte, ki otthagyta szent viskóját, hogy gyökeret szedjen az erdőben. És így szólt az aggastyán Zarathustrához:

"Nem idegen előttem ez a vándor, évekkel ezelőtt erre ment el. Zarathustrának hítták: de megváltozott. Akkor hamvaidat vitted a hegyre, most meg tüzed akarod a völgyekbe vinni? Nem félsz a gyújtogató büntetésétől?

Igen ráismerek Zarathustrára, tiszta a szeme és ajkán nem lappang undor. Nem úgy jár most is, mint egy táncos? Megváltozott Zarathustra, gyermekké lett Zarathustra, Zarathustra fölébredt: mit akarsz hát most az alvóknál? Magányodban , mint tengerben éltél és a tenger hordozott. Jaj, a szárazra akarsz lépni? Jaj, ismét magad akarod vonszolni tested?"

Zarathustra felelt:

"Szeretem az embereket,,

"Vajon miért szorultam én az erdőbe meg a pusztaságba?-szólt a szent.-Nem azért-é, mert nagyon szeretem az embereket? Most az istent szeretem: az embereket nem szeretem.Az ember nekem nagyon is tökéletlen holmi. Az emberekhez való szeretet megölne."

Zarathustra így felelt:

"Szólottam én a szeretetről? Ajándékot hozok az embereknek. ,,

"Ne adj nekik semmit -szólt a szent- Inkább végy le róluk valamit s segíts nekik hordozni. Ez fog nekik a legjobban esni: csak neked is jól essék! És ha ép adni akarsz nekik, ne adj többet alamizsnánál és még azért is koldultasd őket!.,,

"Nem-felelt Zarathustra- alamizsnát nem adok. Ahhoz nem vagyok elég szegény."

A szent kacagott Zarathustrán és így szólott:

"Vigyázz hát, hogy kincseidet el is fogadják! Bizalmatlanok a remetékhez s nem hiszik, hogy azért jövünk, hogy ajándékot hozzunk. A mi lépteink nekik nagyon is magánosan konganak az utcákon. És mint mikor éjjel jóval napfelkelte előtt embert hallanak járni, így szólnak magokhoz ágyaikban: Vajon hova lopódzik a tolvaj?

Ne menj emberekhez és maradj az erdőben! Inkább még az állatokhoz menj! Miért nem akarsz olyan lenni mint én? Medve a medvék, madár a madarak közt? "

" És mit csinál a szent az erdőben? -Kérdezé Zarathustra. A szent válaszolt:

" Dalokat költök s eléneklem, s amikor költök kacagok, sírok, morgok: így dicsérem az Istent. Dallal , sírással, kacagással és morgással dicsérem az istent , aki az én istenem. De mit hozol te nekünk ajándékul? ,,

Mikor Zarathustra e szókat hallotta, köszöntötte a szentet és így szólt:

"Mit adhatnék én neked! De eressz el szaporán, nehogy elvigyem valamid!"

Így váltak el egymástól az aggastyán meg a férfi, kacagva, mint két gyermek kacag. De mikor Zarathustra egyedül volt, így szólt a szívéhez:

"Lehetséges-e! Ez a vén szent még nem hallott erdejében semmit afelől, hogy az Isten halott!"

FOLYT.KÖV