"kamupók": Berkeley tér 50.

Találtam egy érdekes és szerte ágazó történetet Anglia "leginkább kísértett" házáról...

Még sosem futottam össze vele, nem csoda hiszen csak az internet elterjedt hálózatának köszönhetően leltem rá erre a felettébb ellentmondásos Londoni épületre, amit még a XVIII. században építettek. Némely történet már kifakult vagy kiszínezték, így elég nehéz rájönni vajon megtörténtek-e az elhíresült események vagy sem.

Az épületet 1740-ben fejezték be. Az épület 1770 és 1827 között a brit miniszter elnök George Canning tulajdonában volt itt tegyük hozzá, hogy más források csupán a ház szomszédságába helyezik személyét, míg a legtöbb meg sem említi az urat mivel a történetek és elbeszélések szerint bizonyosan nem az egykori miniszter szelleme kísért vagy kísértett a házban. Általában a legfelső szoba és emelet volt a góc pont. Az első halálos kimenetelű baleset 1830 körül történhetett amikor is egy Adelin nevezetű hölgy a gonosz nagybácsija elől menekülve kimászott a felső szobai ablakon és véletlenül a mélybe zuhant. Az ő sikolyait vélték hallani a ház szomszédai. 1840-re tehető egy kislány szellemének felbukkanása állítólag a felső emeleten jelent/jelenik meg skót szoknyában, kicsavart kezekkel zokogva. Egy szadista nevelő rémítette és kínozta halálra. Erről a kislányról csak annyit találtam, hogy egy bizonyos Miss Curzon birtokában volt az időtájt az ingatlan aki feltehetőleg felvette a kapcsolatot Jessie Middletonnal aki ezek után egy magazinban jelentette meg az irományt a "Skót szoknyás kislányról", a hölgy 1859-ben elhunyt 90 éves korában.

A ház következő tulajdonosa egy Mr Myers nevezetű férfi, aki a jövőbeli családja részére vette meg a házat, viszont az esküvő előtt jövendőbelije faképnél hagyta. Innentől kezdve bezárkózott a szobájába ami a legfelső emeleten volt. Nőket soha többé nem engedett maga közelébe. Férfi alkalmazottjai vitték az ételt. Esténként pedig komoran, gyertyával a kezében rótta végtelen útjait a házban haláláig. 1873-ban mivel nem fizette a rá kirótt adókat és járulékokat beperelték, de a bíróságon sem jelent meg. A bíróság összegezve annyit állapított meg az ügyről, hogy a ház "kísértett járta" így a szomszédokat kedvező helyzetbe hozta egy remek üzleti spekulációra. További információ nem áll rendelkezésemre az úrral kapcsolatosan, se életéről se haláláról.

A ház történetéhez hozzátartozik -évszámot nem találtam- egy másik személy egy bizonyos Mr. Du Pre a Wilton parkból, akinek volt egy elmebeteg testvére. Őt a legfelső szobában helyezték el. Annyira agresszív és kiszámíthatatlan volt, hogy csak egy résen keresztül lehetett ételt beadni neki. A nyögéseit, hisztijeit határozottan lehetett hallani a szomszédos házakban.

Az 1850-es években egy fiatal cseléd lányt arra utasítottak, hogy készítse elő azt a bizonyos felső szobát, mert egy vendég érkezik. A fiatal lány sikolyára csődült össze a ház népe a felső szobánál. A lány a földön kuporogva remegett, szemei a rémülettől el voltak kerekedve. Hiába vonták kérdőre, semmi mást nem tudott mondani csak annyit, hogy "ne engedjék, hogy hozzám érjen". Kórházba szállították, ahol másnap elhunyt.

1872-ben egy Lord Lyttleton nevezetű férfi, aki későbbi megemlékezéseiből tudunk az előző esetről is, úgy döntött fényt derít erre a rejtélyre. Felkészült, hogy az éjszakát a házban töltse. Fegyver, puskaporral és golyóval töltve míg a másik fegyverbe ezüst érméket(?) töltött a természet feletti lények ellen. Nem egyszer nyitott tüzet valamire aminek meghatározhatatlan alakja volt és a sötétségből ugrott/bukkant elő. De mire fényt gyújtott addigra eltűnt a "förmedvény". Úgy fogalmazott, hogy van ott valami ami az emberi testre és szellemre is egyaránt negatív és romboló hatást gyakorol.

Az egyik leghíresebb története a háznak egy nemes emberről szól. Sir Robert Warboys volt a neve. Átutazóban volt és egy esti mulatozás alkalmával előkerült a ház amitől mindenki rettegett. Esztelen badarságnak tartotta és fogadott egy földesúrral, hogy kibír egy éjszakát a legfelső szobában. A Földesúr belevette a feltételbe, hogy pisztolyt vigyen magával a szobába, amit amúgy nem tett volna. Valamint egy csengettyűhöz vezetett zsinórt is mellékeltek a számára arra az esetre, ha valami baj lenne tudjon jelezni nekik. Robert erre csak annyi közölt, hogy ha egyet csengene abban az esetben ne menjenek, mert valószínűsíthetően csak idegesség lehet. Ha már kétszer húzta meg akkor jöhetnek érte. Elfogyasztotta vacsoráját és nyugovóra tért. Itt most időbeli eltérések vannak a különböző források mást és mást írtak. Tehát a késő 11 órai vacsorát követően negyed órával, de legkésőbb hajnali 2 körül csilingelt lent a harang egyet. Egyik forrás azt állította, hogy ezután pisztoly dördülést lehetett hallani, másik szerint újabb heves csengést. Lényeg, hogy a lent gyülekezők felrohantak és ott találták az ágyról félig lefordulva ugyan olyan rémült tekintettel, mint a cselédlányt, csak őt holtan. Nyoma nem volt bántalmazásnak, de a golyó ott volt a szemközti falban (a másik verzióban persze nem).

A másik elhíresült történet 1887-ben decemberében esett meg. Egy hajó kötött ki a Penelopé fregatt, Potsmouthba. Két tengerész hazafelé indultak Edward Blunden és Robert Martin Karácsonyra érték el Londont. Pénzük kevés volt, így pont kapóra jött nekik a ház amelyen a kiadó felirat éktelenkedett. Tudták, hogy lakatlan így bátran behatoltak. A legfelső emeleten találtak egy szobát amiben a többinél nagyobb rend uralkodott ezért elhatározták, ott ütnek tanyát. Edwardon megmagyarázhatatlan idegesség lett úrrá, de társa leintette és elaludt. Edward hánykolódott mikor furcsa lépések és csúszkálásokra lett figyelmes az ajtajuk előtti folyosón. Felébresztette társát. Így ketten néztek szembe az ajtón benyitó borzalommal aminek nem volt konkrétan alakja, amorf "lény" ami csupán sötét anyagból állt. Edward volt aki felpattant, hogy fegyver után nézzen mire a lény rávetette magát. Ezt kihasználva Robert menekülésre fogta a dolgot, ki a házból segítségért, rohant. Talált is egy rendőrt akinek hebegve hadarta a történteket, nehezen volt hihető mivel ittasnak tűnt a ruhája szagából kiindulva, de sikerült meggyőznie a rendőrt aki elkísérte a házhoz. Itt 3 különböző történet szerint bukkantak a szerencsétlenül járt tengerész testére. Az első verzió szerint a lépcső alján találták meg összetört koponyával, végtagokkal, rémült arc kifejezéssel. Egy másik történet szerint mikor felmentek a szobába sehol nem volt, így körbe néztek a házban és megtalálták a pincében, rémületbe fagyott arckifejezéssel, torz testtartásban. A harmadik verzió szerint miután odabent nem találták, kint az utcán vették észre, amint fel van nyársalva a kerítésre, az ablakból eshetett ki vagy lökték le. De ne szaladjunk tovább, ugyanis egy másik verzió szerint a tengerész, Robert arra ébredt, hogy le van dermedve és nem tud mozogni és látja, hogy a társát egy sötét alaktalan figura fojtogatja, aki fuldoklik és köhécsel. Összeszedve maradék bátorságát és akaratát sikerült leküzdenie a bénultságot és segítségért rohant.

Volt még a cselédes sztorihoz hasonló, csak ott a hölgy átutazó volt és megőrült, de nem halt meg.

Egy másik esetben - de lehet, hogy többször is előfordult- a házakat elválasztó fal szó szerint sokkolta a közelében tartózkodókat érintésre.

1920-ban Harry Price nyomozni kezdett a történtek után. Sikerült kiderítenie, hogy 1790-es években egy hamisító banda használta búvóhelyéül. Persze ez magyarázatot adhatna azokra az évekre amikor ott voltak és elterjeszthették a kísértet ház legendáját, hogy zavartalanul működhessenek. De nem ad magyarázatot arra, hogy amikor a ház üresen állt, a furcsa jelenségek kinek vagy minek voltak betudhatóak.

Ilyenek voltak a szomszédban hallható tompa puffanások, vonszolások hangjai, a lépcsőkön való fel-le trappolások és a csengők hangjai. Egy szomszéd állítólag sikeresen szerzett egy kulcsot és mikor átment, hogy körbe nézzen semmi mást nem talált/látott csak a még lengedező csengőt.

A ház utolsó lakói egy öreg házaspár volt akik a ház gondnokságát látták el. Szigorúan meg volt tiltva nekik, hogy a legfelső emeletre betegyék a lábukat. Ahhoz a bizonyos felső emeleti szobához egyetlen kulcs volt amit egy névtelenségbe burkolózó férfi 6 hónaponként meglátogatott. A házaspárt addig a pincébe zárta amíg a szobában "ügyködött".

A ház jelenlegi tulajdonosai 1930-tól birtokolják az épületet. Ők a Maggs Brothers, világszerte híres könyvkereskedésük amit az alsóbb szinteken lehet látogatni. A beszámolók itt is eltérnek, mivel a jelenlegi tulajok állítása szerint nincsenek jelenségek, de mások beszámolója arról ír, hogy a mind a mai napig aktív a hely. Például, egy alkalmazott azt állította, hogy egy különös, barna, füst szerű képződmény az egyik teremben feltűnt és gyorsan átsuhant a szobán. Egy másik beszámoló az egyik takarítótól ered aki valami idegen jelenlétét érezte, aki egész végig követte a házon át. Egy másik alkalmazottnak a szemüvege kezdett levitációba és repült keresztül a szoba másik végébe, mintha elhajították volna.

Az érdekesség, hogy több helyen is említenek egy rendőrségi táblát amit a felső emeltre vezető lépcsőhöz helyeztek ki 1950-ben. Figyelmeztetés, hogy a legfelső emeletet még raktárnak se használja senki.

(remélem épp olyan érdekesnek találtátok a történetet amilyennek én, kellemes borzongást)