Bejáratott szokás következik ismét, előzetesként egy vers, aminek a szerzőjéről aztán nem sokára következik egy hosszabb lélegzetvételű cikk is. Olvassátok, ízlelgessétek! :)
Nemes Nagy Ágnes: Istenről
- Hiánybetegségeink legnagyobbika -
Lásd be Uram, így nem lehet. Így nem lehet teremteni. Ilyen tojáshéj-
Földet helyezni az űrbe, ilyen tojáshéjéletet a Földre, és abba –
felfoghatatlan büntetésként – tudatot. Ez túl kevés, ez túl sok. Ez mértéktévesztés, Uram.
Mért kívánod, hogy két tenyérrel átfogható gyerekjáték-koponyánkba
egy univerzumot gyömöszöljünk? Vagy úgy teszel velünk, mint a tölgy
makkjával, amelybe egy teljes tölgyfát gyömöszöltél?
Nem bánnék soha úgy a kutyámmal, mint Te velem. Léted nem
tudományos, hanem erkölcsi képtelenség. Ilyen világ teremtőjeként
létedet feltételezni: blaszfémia.
Legalább ne tettél volna annyi csalogatót a csapdába. Ne csináltál
volna felhőt, hálát, aranyfejet az őszi akácnak. Ne ismernénk a vékony, zöldes, édes-édes ízt: a létét. Irtózatos a Te édes lépvessződ, Uram!
Tudod te, milyen a vércukorszint süllyedése?
Tudod te, milyen a leukoplákia halvány kicsi foltja növőben?
Tudod te, milyen a félelem? A testi kín?
A becstelenség? Tudod-e, hány wattos fényerővel tündöklik
a gyilkos?
Úsztál folyóban? Ettél citromalmát? Fog tál-e körzőt, téglát, cédulát? Van körmöd? Élő fára vésni véle, kriksz-krakszokat hámló platánra, míg
megy odafönt, megy-megy a délután? Van odaföntöd? Van neked
fölötted?
Egy szót se szóltam.
- Hiánybetegségeink legnagyobbika -
Lásd be Uram, így nem lehet. Így nem lehet teremteni. Ilyen tojáshéj-
Földet helyezni az űrbe, ilyen tojáshéjéletet a Földre, és abba –
felfoghatatlan büntetésként – tudatot. Ez túl kevés, ez túl sok. Ez mértéktévesztés, Uram.
Mért kívánod, hogy két tenyérrel átfogható gyerekjáték-koponyánkba
egy univerzumot gyömöszöljünk? Vagy úgy teszel velünk, mint a tölgy
makkjával, amelybe egy teljes tölgyfát gyömöszöltél?
Nem bánnék soha úgy a kutyámmal, mint Te velem. Léted nem
tudományos, hanem erkölcsi képtelenség. Ilyen világ teremtőjeként
létedet feltételezni: blaszfémia.
Legalább ne tettél volna annyi csalogatót a csapdába. Ne csináltál
volna felhőt, hálát, aranyfejet az őszi akácnak. Ne ismernénk a vékony, zöldes, édes-édes ízt: a létét. Irtózatos a Te édes lépvessződ, Uram!
Tudod te, milyen a vércukorszint süllyedése?
Tudod te, milyen a leukoplákia halvány kicsi foltja növőben?
Tudod te, milyen a félelem? A testi kín?
A becstelenség? Tudod-e, hány wattos fényerővel tündöklik
a gyilkos?
Úsztál folyóban? Ettél citromalmát? Fog tál-e körzőt, téglát, cédulát? Van körmöd? Élő fára vésni véle, kriksz-krakszokat hámló platánra, míg
megy odafönt, megy-megy a délután? Van odaföntöd? Van neked
fölötted?
Egy szót se szóltam.
Hú ez nagyon nagyon tetszett! Nem tudtam hogy ilyeneket ír! Viszont itt kicsit felröhögtem:
VálaszTörlés"Tudod te, milyen a vércukorszint süllyedése?,,
Ez megtörte a drámaiságot :DDDD
Igen, annak idején Nemes Nagy is a tiltott szerzők között volt, azért a gyerekverseivel lett híres, mert sokáig csak azt engedték kiadni tőle. :-/
VálaszTörlésAz istenkereső versei nagyon jók, majd ha visszajöttem, írok róluk.
Egyébként meg, mit izélsz, isten tuti nem tudja, milyen lehet cukorbetegnek lenni. xD
És most veszem észre, hogy elbasztam a másolást, mert lemaradt a vers utolsó sora. *béna* Mindjárt javítom...
-Mandy:
VálaszTörlésNem tudtam, hogy az volt! Na várom a cikket!
Jó biztos nem, de akkor is :'D