Káin: Ím igyen szóla Zarathustra

Üdv mindenki, folytatom sorozatomat ismét egy mesével Zarathustától. Lehet okkult tanos cikk ma nem lesz mert azt hiszem ételmérgezést kaptam és fosok , hányok, van itt minden ami számít! Viszont lehet holnap otthon maradok és akkor pótlom, majd meglátjuk mi lesz! Nem is húzom tovább az időt nyavalygással, írom is a tanmesét!

4.

Zarathustra elnézte a népet és álmélkodék. Az után így szólt:

- Az ember kötél, mely az állat és az emberibb ember közt feszül: kötél örvény fölött. Veszélyes átalmenet, veszélyes útonlétel, veszélyes visszatekintés, veszélyes remegés és megállás.

Ami nagy az emberen az az, hogy híd és nem cél: ami szeretetreméltó az emberen az az, hogy átmenet és letűnés.

Azokat szeretem, akik élhetetlenek, még ha pusztulók is, mert ezek átalmenők. Nagy megvetőket szeretem, mert ők a nagy tisztelők és a másik part felé való vágyódás nyilai. Azokat szeretem, kik nem a csillagok mögül szereznek élő okokat a pusztulásra és az önfeláldozásra, de akik a földnek áldozzák magukat, hogy a föld egykoron emberebb emberé legyen.

Azt szeretem, ki azért él, hogy megismerjék, azért akar megismerni, hogy egykor az emberibb ember élhessen. És így a saját elmúlását akarja.

Azt szeretem aki dolgozik és feltalál, hogy az emberibb ember számára építsen házat s neki készítse első földet, állatot s növényt: mert így akarja saját elmúlását.

Azt szeretem, aki erényét szereti, mert az elmúláshoz való akarat és a vágy nyila az erény.

Azt szeretem, ki a maga számára egy csipetnyit se tart meg szelleméből, de egészen erénye szelleme akar lenni: így lép szellemként át a hídon.

Azt szeretem, ki erényéből hajlamát és végzetét formálja: erénye végett akar tovább élni, de aztán nem élni.

Azt szeretem, ki nem akarja, hogy sok erénye legyen. Egy erény több mint kettő, mert bogosabb , jobban beleakad a végzet.

Azt szeretem, akinek lelke pazarolódik, ki nem akar köszönetet és nem viszonoz: mert mindig csak ajándékoz és nem akarja magát megóvni.

Azt szeretem, ki röstelkedik, ha javára dől a kocka s ki ekkor azt kérdi: hát hamis játékos vagyok én?- mert el akar pusztulni.

Azt szeretem, ki arany szavakat szór cselekedetei elébe, de mindig többet vált be az ígéreténél: mert elmúlását akarja.

Azt szeretem, ki a leendőket igazolja s a letűnteket megváltja: mert a jelenvalón akar elpusztulni.

Azt szeretem, ki megfenyíti istenét, mert szereti istenét, a miért istene haragja miatt el kell pusztulnia.

Azt szeretem , kinek még sebében is mély a lelke és ki csekély élményen el tud pusztulni: így megy át örömmel a hídon.

Azt szeretem, kinek csordultig tele a lelke úgyannyira, hogy magáról megfeledkezik és mindenről, ami benne van: így mindenen el tud pusztulni.

Azt szeretem, kinek szabad az elméje és szabad a szíve, úgy hogy a feje csak szívének belseje, de szíve pusztulásba kergeti.

Mindazokat szeretem, kik olyanok, mint az ólmos csepp, mely szemenként pereg az emberek fölött lebegő sötét felhőből: A villám jöttét hirdetik s hírnökök képen pusztulnak el .

Lássátok a villám hírnöke vagyok és ólmos csepp a felhőből: ennek a villámnak a neve: emberebb ember.