Káin: Freakshow és a Tourette szindróma

Sziasztok! Mivel a többiek most írtak zene és filmajánlót ( aminek örülök mert már nem nagyon van ötletem a témában, így nyugodtan rakhattok ki a hét elején máskor is ! ) így legalább tudok másról írni nektek. Gondolom láttátok már ezt a South park részt, ha nem akkor nézzétek meg, eszméletlenül vicces, de majd a későbbiekben megtudjuk azt is hogy bár lehet rajta röhögni mégsem olyan poénos betegség mint gondolnánk. :-s

Touerrette szindróma

Tehát a betegség úgymond egy stikkelés, akaratlan mozdulatokból és hangokból álló rángás, káromkodás. Nem tehetnek róla, nem akarják , rohamokban jön rájuk de mégis mi okozhatja ezt? Sokan úgy vélik pszichológiai betegség, egyesek szerint pedig megszállottság egyik jele. Ma mi is találgatni fogunk a betegségről. Első körben a főbb jellemzőit mutatnám be, aztán pedig a teóriákat. Mikor először hallottam a betegségről nevettem, de bele ásva magamat a témába egyre inkább szégyenkeztem a viselkedésem miatt mert vannak igen súlyos beteg is akinek a rángásoktól az ízületeik mennek szét és a bénulás veszélye fenyegeti őket. :-s Nos jöjjön hát a cikkem :

TOURETTE SZINDRÓMA

A rendes nevén: Gilles de la Tourette szindróma, azaz: TS. Erre az idegrendszeri betegségnek jellemzője a tic/stikk/tikk (bármelyik nevezése elfogadott manapság :-s) ami gyakran ismétlődő akaratlan mozgásokból áll és a legrosszabb: vokális tic-ekből: morgások vakkantások, káromkodások, oda nem illő szavak. Ezek mellé motoros mozgások is tolhatóak: rúgás, felugrás, ütés. A betegség a nevét arról a XIX. századi francia neurológusról, Georges Gilles de la Tourette-ről kapta, aki elsőként leírta 1825-ben .

A TS tünetei először rendszerint gyermekkorban, esetleg fiatal felnőttkorban (21 éves kor előtt) jelentkeznek. Örökletes betegség, férfiaknál 3-4-szer gyakoribb, mint nőknél. Oka még nem tisztázott, legvalószínűbbnek a dopamin vagy más anyaghoz kapcsolódó rendellenességét tartják. A TS-es gyermekek egy kis részénél a felnőtté válás után a tünetek megszűnnek, leggyakrabban azonban enyhébb formában továbbra is fennmaradnak, ez azonban már elviselhető mértékű. A betegek egy részénél viszont a rendellenesség ekkor sem javul számottevő mértékben. A világ minden táján, minden etnikai csoportban észlelték. A beteg teljesen tudatában van annak, hogy mit tesz, de ellenállhatatlan késztetést érez az adott mozgásra vagy hangadásra. Sok esetben nagy nehézségek árán bizonyos mértékig képesek leküzdeni a kényszert. Gyerekeknél fontos a korai diagnózis. Segít a szülőknek megérteni, hogy a viselkedés akaratlan, nem rosszindulatú, és a büntetés nem szünteti meg. A kezelés általában anti pszichotikumokkal és szorongásoldókkal történik. Az enyhe lefolyású és viszonylag ritkán jelentkező tüneteknél nem szükséges gyógyszeres kezelést alkalmazni. Azonban ha a tünetek a beteget a mindennapi életben jelentősen korlátozzák, vagy gátolják a fejlődését, közösségbe való beilleszkedését, gyógyszeres kezelést kell alkalmazni. Sajnálatos módon nincs olyan gyógyszer, amely minden beteg számára egyaránt hatásos, és sok páciens a mellékhatások miatt elutasítja a kezelést. Egyik gyógyszer sem szünteti meg teljesen a tüneteket, és nem lehet elhallgatni azt a tényt, hogy mindegyiknek vannak mellékhatásai.

A betegség nemzetközileg elfogadott első leírása a névadóhoz köthető, azonban a tudósok a mai napig vitatkoznak arról, hogy esetleg korábban feljegyezett tünetegyüttesek is erre a betegségre utalhatnak. Ha a kutatók feltételezései beigazolódnak, kiderülhet, hogy olyan történelmi személyiségek voltak Tourette-szindrómások, mint Napóleon, Nagy Péter, Claudius vagy esetleg Mozart. Ez pedig méltó cáfolata lenne annak a tévhitnek, miszerint TS-ben szenvedő betegek értelmi intelligenciája átlag alatti.

A névadó francia orvos részletes publikációja után 100 év mély hallgatás következett, egészen addig, amíg 1978-ban egy házaspár újra elő nem vette a betegséget - mindezek ellenére a TS még mindig egy meglehetősen kevéssé ismert betegség.

Tünetek:

A TS első tünetei az úgynevezett mozgásos tic-ek, amelyek főleg az arcon, leggyakrabban pislogás formájában jelentkeznek, de árulkodó jel lehet az önkéntelen orrhúzogatás és grimaszolás, amelyekhez később olyan mozdulatok is társulhatnak, mint a fejrángatás, testgörbítés, lábdobogás. A kulcsszó minden tic esetében az önkéntelen, ugyanis a betegek egy idő után nem tudják kontrollálni a mozdulataikat. A "rutinos" TS-ok ugyan már vissza tudják tartani a tic-ek egy részét, de az erőszakkal visszatartott tic-ek egyre felerősödnek, ráadásul visszatartásukhoz hatalmas koncentráció szükséges. A hangadásos tic-ek már jóval súlyosabb betegségre utalnak, ilyenkor a páciens képtelen kontroll alatt tartani a saját beszédét. A szindrómában szenvedők akaratlanul mondogathatnak obszcén szavakat, illetve ismételgethetik saját vagy mások szavait, ezek a tünetek az úgynevezett vokális tic-ek közé tartoznak.

Nem tudom ki tud angolul, de ez egy Touerettes összeállítás egy férfiről, bevallom én sajnos kiröhögtem őt:

Aki nem tudni mi az a Bob Saget a slusszpoén miatt megmutatom :D :

Néhány súlyos esetben a Tourette-szindrómás betegek viselkedése önsértő is lehet: szájukat, arcukat ütögethetik, fejüket kemény tárgyakba veregethetik. Ezek a tünetek azonban szerencsére rendkívül ritkák.A tünetek általában 21 éves kor előtt jelentkeznek, így a lehető leggyorsabban az orvoshoz kell fordulni. Az első árulkodó jelek közé soroljuk, a rövid ideig tartó, de annál gyakoribb pislogást, vagy a szokatlan, legtöbbször artikulálatlan hangadásokat. A tünetek egy része sokszor magától megszűnik, de az is előfordulhat, hogy az idő előrehaladtával a tic-elések egyre gyakoribbak lesznek.

Egy Tourette-szindrómás kanadai sebész például gond nélkül végez bonyolult műtéteket napi nyolc órában, azonban a munkaidő lejárta után a tünetei azonnal előjönnek. Másoknak a zene jelent kiutat: nagy valószínűséggel Mozart ezért volt ennyire termékeny szerző, mivel rájött arra, hogy amikor zenével foglalkozik, az állapota átmenetileg javul. Ugyanígy van ezzel Nick van Bloss zongorista is, aki a következőképpen nyilatkozott saját betegségéről, amelynek következtében naponta nagyjából negyvenszer tickel:

"Rendes körülmények között nincs egy pillanat, amikor testem legalább egy izma ne rándulna össze. Olyan, mintha egy idegen rejtőzne bennem, valami, ami nyom és feszít, mintha ki akarna törni testemből. Aztán elkezdek játszani, és a fájdalom abbamarad. Egyik pillanatról a másikra ráébredek a normális élet csodálatos érzésére. Elképzelem, hogy az izmaim kinyújtóznak egy karosszékben, és élvezik a saját zenéjüket is."

Ez a műsor után nem volt már számomra vicces a betegség :

Idézetek Touerette szindrómásoktól:

"Történt amúgy az az örömteli tény, hogy elfelejtettem tic-elni. Jó, azért nem végleg, előfordul napi 4-5 alkalommal, és szeretek ugrálni, amikor senki se lát. De valahogy...elmaradt..."

"Gyógyszert szedek, ami teljesen szétszedi az agyamat, nagyon tompa vagyok szinte rám se lehet ismerni. Jó kedvem az nincs, csak arra jó, hogy a tic-eket kicsit visszafogja. Feszült vagyok az emberek között és ezt látni is rajtam."

"Mostanra eljutottam oda, hogy pl. a szilveszteri buliban nem tic-eltem szinte semmit se, és ez nagyon jó érzés."

-Egy magyar Tourette szindrómás blogja

-Aki többet akar tudni: összegyűjtött cikkek a témában

Egy német Tourettes bácsi (csapkodós)

Érdekes egyébként, hogy mind a mai napig nem jöttek rá az orvosok, hogy a betegséget mi okozza. Ahogy jön úgy elmúlik, minden nyom nélkül de akár marad és örökre megkeserítheti az emberek életét. Egyesek a megszállottság egyik válfajának is hiszik ezt a betegséget, ez a hiedelem még a középkorban alakult ki a betegségről.

Tourette szindrómás gyerekek tábora: