Káin: Ím igyen szóla Zarathustra

Sziasztok! Látom Puppet megkezdett egy filmajánlót, így ma akkor nem írok olyat. Viszont jön a napi Zarathustra adagotok, lassan a rövid részek végére érünk, utána már hosszabb írások fognak következni! :3

7.

Közben este lett és homályba burkolódzott a piac: a nép szétoszlott, mert a kíváncsiság és ijedelem is elfárad. De Zarathustra gondolatokba mélyedve a halott mellett ült a földön: így megfeledkezett az időről. De végre éjszaka lett és hideg szél didergette a magányost. Zarathustra fölemelkedett és és így szólt enszívéhez:

"Ugyancsak szép halat fogott ma Zarathustra! Nem is embert fogott, hanem egy tetemet.

Rideg az emberi lét s még mindig értelem híján való: egy bohóc végzetévé válhat.

Meg akarom tanítani az embereket az élet velejére: az emberibb ember az, villám a sötét ember-felhőből. De még távol vagyok tőlük és értelmem nem szól az övékhez. Az emberek szemében még csak középszer vagyok egy bolond és egy tetem közt.

Sötét az éj, sötétek Zarathustra útjai. Jer te hideg, merev cimbora! Viszlek oda, ahol saját kezeimmel eltemetlek."

8.

Midőn pedig Zarathustra így szólott volt szívéhez a hátára vette a tetemet s elindult. De alig haladt vagy száz lépésre, egy embert osont hozzá és suttogott a fülébe és íme, a toronybéli bohóc volt az, aki szólt.

"Távozz e városból Zarathustra-mondá-igen sokan gyűlölnek itt. Gyűlölnek a jók és igazak s ellenségüknek s megvetőjüknek neveznek, gyűlölnek az igazhitűek és a tömeg veszedelmének neveznek. Szerencséd volt, hogy nevettek rajtad és bizony úgy is beszéltél, mint egy bohóc. Szerencséd volt, hogy e döglött kutyához szegődtél, hogy így megalázkodtál, mára megmenekültél. De távozz-e városból, különben holnap rajtad ugrom át, eleven a halotton."

És ahogy ezeket mondá, eltűnt, de Zarathustra tovább méne a homályos utcákon.

A város kapujánál a sírásók kerültek eléje: fáklyájukkal arcába világítottak, megismerték és igen csúfolódtak vele.

" Zarathustra a döglött kutyát cipeli: szép, hogy Zarathustra sírásó lett! Mert a mi kezünk nagyon is tiszta az ilyen pecsenyéhez. avagy az ördög elől akarja Zarathustra a falatot elcsenni, rajtsa! Jó étvágyat a lakomához! Ha csak az ördög nem ügyesebb tolvaj Zarathustránál!Mind a kettőt elviszi, mind a kettőt megeszi!,,

És nevetgéltek s összedugták fejüket. Zarathustra egyetlen szót sem szólt s ment a maga útján. Mikor már két órája járt erdők és posványok közt, megunta a farkasok éhes üvöltését és maga is megéhezett. Megállt tehát egy magányos háznál, melyben világ égett.

"Az éhség rabló módjára támad rám-szólt zarathustra-Erdőkben és posványban fog el az én éhségem és a mélységes éjszakában. Furcsa szeszélyei vannak az éhségemnek. Gyakran csak evés után jön rám, ma meg egész nap el nem fogott: hol is maradhatott?,,

És ekkor Zarathustra kopogtatott a ház kapuján. Egy vén ember jött ki gyertyával és szólt:

"Ki jön hozzám és rossz álmomhoz?,,

"Egy eleven meg egy halott-felelt Zarathustra-Adj ennem innom, napközben nem gondoltam rá. Aki az éhest jóllakatja, a maga lelkét üdíti_ így szól a bölcsesség.,,

Az öreg elment, de nemsokára visszatért s bort és kenyeret nyújtott Zarathustrának.

"Gonosz vidék ez éhezőknek-mondá-azért lakom itt. Ember és állat hozzám jön, a remetéhez. De mondd meg a cimborádnak is, hogy egyék, igyék, fáradtabb mint Te!,,

Zarathustra felelé:

"Halott az én cimborám, bajosan fogom rábeszélni az evésre."

"Nekem mindegy, szólt mogorván az öreg, aki a házamon kopogtat, vegye is el amit adok neki. Egyetek és érezzétek magatokat jól.,,

Ezután ismét két óra hosszat gyalogolt Zarathustra, bizakodva az útban és a csillagok fényében: mert gyakorlott éjjeli vándor volt s szeretett minden alvót szemügyre venni. Mire azonban a hajnal pirkadott, sűrű erdőben volt, hol út nem látszott semerre. A tetemet hát a feje mögött odvas fába rejtette, mert védeni akarta a farkasok elől, s ő maga a mohára feküdött. nemsokára elaludt fáradt testtel, de rendületlen lélekkel.