"kamupók": Hóhérok II.

(Folytassuk. Megjegyezném Kallistonak, hogy valószínűleg nem lesz ebben a cikkben számára semmi újdonság bánatomra...)

Előfordult olyan alkalom, hogy hóhér nem akadt a környéken egy sem. Mint már említettem részben a társadalmi kirekesztettség miatt, részben a szigorú megkötések miatt is. Ilyen esetekben más megyékben élő bakókkal voltak kénytelenek szerződést kötni a település vezetői. Az előző irományban említve volt az az opció, hogy foglyokból lettek hóhérok. Előfordult olyan eset is amikor egy török hadifogoly megváltásáért cserébe vállalta a hóhér szerepét megváltásáért cserébe az 1699-es évben. A megállapodás szerint foglyonként 3-3 forint fizetséget kapott, vidéki utazásai alkalmával 12 forint volt a jussa. Valamint a környékbeli vármegyék évenként (sajnos a szerződés nem tér ki a vármegyék megnevezésére, sem a település nevére) 6-6 kiló búzát adtak neki ételre. Így fizette meg a tömlöcváltságát annak idején egy török rab, akit Hasszánnak hívtak.
Kecskemét városa 1725-ben a budai hóhérral volt kénytelen szerződést kötni. A Hamberger Sándor nevezetű ítélet végrehajtó akasztás, lefejezés, kerékbetörés és egyéb úgynevezett "egyszerűbb" kivégzésekért 10 forintnyi fizetségben részesült, ám ha boszorkányt kellett égetni 15 forintot kért. Emellett a városi tanács az utazás költségeit is vállalta, valamint kíséretet is biztosított.

A hóhéroknak ügyelniük kellett az "előadás" menetére is. Az ítéletet biztos és precíz kezekkel kellett végrehajtaniuk ahogy a törvény szigora le súlyt az ellene vétkezőkre. Ki kellett szolgálni a nép vérre szomjazó éhségét. A kivégzés végén a bakónak kötelessége volt megkérdeznie a közönséget, hogy elégedettek voltak-e a látottakkal. Ha a bakó hibázott azzal nem csak magát, de az ítélet végrehajtás intézményének hírnevét is megcsorbította. Abban az esetben ha hibát vétett és a "közönség" nem tetszését fejezte ki kénytelen volt lemondani a béréről, de előfordult olyan eset is amikor saját életével fizetett és meglincselték (itt Magyarországon és külföldön egyaránt).

A hóhérok ugye más forrásokból is jövedelem kiegészítéshez jutottak. Gyakran hagyták magukat megvesztegetni az áldozatok családjai által. Két kérésnek lehetett eleget tenni. A kivégzés legyen gyors és minél fájdalom mentesebb illetve a hosszadalmasabb kivégzési eljárásoknál bódító- és kábító hatású érzéstelenítő szereket juttatott az elítélteknek. Persze voltak olyan procedúrák ahol az elítélten már semmi nem segített, felnégyelés, kerékbetörés. Ezen kívül a hóhérok a tetemek kiadásáért vagy a hírhedt elítéltek gyűjtőknek juttatott ruhadarabjaiért is busás jutalom ütötte markukat.

Mivel a halált és az emberi testek anatómiáját közelről tanulmányozták az orvosok gyakran fordultak hozzájuk tanácsért vagy boncolni való tetemért. Mindenek mellett gyógyítóként is "funkcionáltak", az első csontkovácsok is közülük kerültek ki. Ficamok, csonttörések, sebesülések, érvágást és foghúzást is végeztek. Az elítéltek életben tartása is rájuk várt, hogy saját lábukon menjenek a vesztő helyre. Mindemellett nem válthattak egyszerűen foglalkozást a "bélyeg" miatt ami rajtuk volt. De előfordultak kivételes esetek. Ha egy hóhér egy nagyobb közösséget segített ki gyógyító képességével járványok idején, abban az esetben előfordult, hogy kiváltságokat kapott, tisztes polgárok közé emelték vagy ritkább esetekben a sebészek céhébe fogadták.

Ha nem volna elég a hóhérok eszközei a korabeli népek számára szentségtelen eszközöknek számítottak:
-A hóhér pallost tisztességes ember nem érintette. Ha az városi kincstárban volt elhelyezve a kivégzés előtt erre a célra használt posztón nyújtották át az ítélet végrehajtónak
-Egyes helyeken a pallost 100 kivégzés után eltemették mert úgy hitték, hogy vérszomjassá vált és ártatlan emberre is veszélyt jelenthet
-A hóhér pallossal megvágott bőr ellenállóvá válik a szúró- és vágófegyverekkel szemben, ezért voltak akik megpróbálták megkaparintani az instrumentumot
-Az akasztófa mellől származó vér mágikus erővel bírt
-Az alóla származó fű "mágikus főzetek" alkotó elemét szolgálták
-Nem különben az akasztófa maga is szerepelt a népi bűbájokban, mondókákban
-Valamint úgy hitték, hogy a hóhér képes a gyógyító erejét átvinni más tárgyakba.

Utolsónak pedig felsorolnék néhány híresebb hóhért akik sajnos nem a középkorban éltek, de az életpályájuk ismert:

Karl Huss egy észak-csehországi város (Most) hóhérjának volt a fia. 1761-ben sszületett és 15 éves korától már segédkezett apja mellett. Viszonylag kiterjedt hóhérdinasztia tagja volt, ezért évekkel később megörökölte nagybátyja állását, Eger városának hóhéri posztját. 1787-ben ideiglenesen eltörölték Magyarországon a halálbüntetést,helyette a hajóvontatást iktatták be végső büntetésként. Huss felhagyott szakmájával így előbb boncmester,majd csontkovács lett. Huss azon kevesek közé tartozott akik munkájuk révén elnyerték a polgárság tiszteletét és a közösség elismert tagja lett. Műpártoló és érmegyűjtő valamint szenvedélyes természetjáró lett.
Élete alkonyán Goethe egyik legjobb barátjává vált.

Grover Cleveland New York állambeli Buffalo város börtönében hajtott végre kivégzéseket. Hivatalosan ügyvédi szakon végzett. De Sheriffként tevékenykedett és a halálos ítéleteket maga hajtotta végre mivel az eljárás nem volt bonyolult. Alig több mint egy évtizeddel később 1884-ben az Egyesült Államok elnökévé választották.

Louis Deblert a guillotine biztos kezű mestere volt a 19. században. A sok évtizedes szolgálat után idősebb korára iszonyodni kezdett a vértől. Mely a munkájára is kihatott. Egy alkalommal a lefejezett vére a kezére csöppent, melytől rosszul lett. Egy másik alkalommal pedig hisztériás rohamot kapott, miközben azt sikoltozta, hogy csupa vér lett a ruhája, miközben egy csepp sem hullott rá. Gyors nyugdíjazás lett a vége a megbomlott agyú hóhérnak.

Robert Green Elliot a mélyen vallásos, törvénytisztelő férfiút 1926-ban nevezték ki 51 éves korában New York állam hivatalos főhóhérává. Az esete azért érdekes, mert többször felemelte hangját a halálbüntetés ellen. Eleinte fegyházakban villanyszerelőként dolgozott majd hóhér segédnek állt. Erkölcsi megfontolása féktelen "munka" kedvének nem szabott gátat. Miután kinevezték hóhérnak az eltelt 13 év alatt 387 embert ültetett villamos székbe. Kivégzésenként 150 dollárt kapott, ami egészében 58050 dollárra rúgott. Mindeközben tisztességes munkát végzett, mint villanyszerelő. Önmagát nem tartott bűnösnek, mivel csupán egy hibás rendszer végrehajtó erejének gondolta.(Érdekes, hogy a katonák is így vélekednek cselekedeteikről...)