Black Regulator: Egy elveszett Grimoire-ról

Azt mondják létezik (létezett) egy könyv, melynek puszta érintése változást hoz az életünkbe. Mely könyvet ki forgatja az a saját és mások életével játszik. Mely könyv korunk talán legvitatottabb alkotása. Mely könyvet oly legenda és homály fed amit igazán megerőltető, sőt talán lehetetlen elfoszlatni. Mely könyvhöz olyan "nagy" emberek neve fűződik mint: Howard Phillips Lovecraft, Alister Crowley vagy Anton Szandor Lawey és még sorolhatnám. Egy könyv ami titkos tanokat tartalmaz, mely tiltott és eredeti példánya már csupán történelem. Egy Grimoire melyet hazugság leng körbe, melyből az élelmes kiadók rengeteget nyertek kiadott, kitalált példányaival.... Egy könyv melynek neve Necronomicon.

Több éve foglalkoztatott a téma, vajon mennyi az igazság abban amit hallani lehet a Necronomiconról. Rengeteg vélemény kering az interneten és a különböző könyvekben egyaránt. Szinte ahány író, annyi elképzelés létezik. És ha ez még nem lenne elég rengeteg változat van kiadásban, amit a szenzáció hajhász kiadok a nagyobb profit reményében kitaláltak és kiadtak.

(Az a kiadás ami véletlenül az igazság magvait foglalja magában, még az sem képes a csírázásra mert szándékosan csonkok vagy hiányosak. Mivel az eredeti könyvben olyan rontások, átkok és varázsigék szerepelnek melyet részben vagy egészben alkalmazva vagy akár csak olvasva is hatalmas veszélyt jelentenek, főleg egy laikus kezében... Így, hát pont a lényeget kihagyják a könyvből. - Jó mondjuk ezt valahol meg tudom érteni - )

Ezért aztán Igazán nehéz annak a dolga aki jobban bele akarja ásni magát a témába. És sokkal de sokkal mélyebbre kell ásni ahhoz, hogy hiteles részleteket olvashasson a műből. Megpróbálom összegyűjteni az általam leghitelesebbnek ítélt véleményeket, gondolatokat és információkat a könyvről.

Azzal a véleménnyel most nem foglalkozok ami kifejezetten tagadja a könyv létezését, és egyszerű mesének tartja... Ennek az oka az, hogy nem értek egyet ezzel a véleménnyel, ugyanis minden legendának van igazságalapja. És hát valljuk be ennek a műnek nagyon összetett és alapos a legendája.

A Necronomiconról....

A Lovercafti mitológia, vagy másként a "Cthulhu-mítosz" titkos és tiltott imaginárius könyveinek legszentebbike. - vagy mások szerint inkább a legszentségtelenebbike - Amely napjainkban, bizonyos körökben a par excellence grimoire-nak számít. Ennek a kimondhatatlanul veszélyes, őrületbe kergető, kárhozatba taszító titkokat tartalmazó műnek a történetét a mester és a követői részletekbe menően megírták, semmit sem bízva az olvasó képzeletére. Az eredeti szöveget, szerintük a VIII. század első felében írta az "őrült arabként" emlegetett Abdul Alhazred (Abdul al-Azard), aki 700 körül született a jemeni Sanáában. A mágiát tanulmányozó asztronómus, filozófus, költő fiatalon éveket töltött vándorlással és szinte az egész akkor ismert világot bejárta. Járt többek között Babilon romjainál, Egyiptom ősi elfeledett városaiban, és a világ egyik legelhagyatottabb vidékén, a démonok által látogatott dél-arábiai Rub al-Khali sivatagában. itt ismerkedett meg a Cthulhu- és a Yog Sothoth-kultusz sötét és félelmetes tanaival, amelyek alapján évekkel később, hosszas hezitálás után Damaszkusz városában megírta rettenetes könyvét, a Kitab al-Azifot. - nos ezek alapján én úgy ítélem, hogy valami igazságalapjának már fix, hogy lennie kell. Gondoljunk csak bele. Egy fickó aki az egész világot bejárta, találkozott más más vidékek veszedelmes kultuszaival, megismerkedett olyan mukikkal akik pengék voltak az okkult, spiritiszta dolgokban, és mindebből összegyúrt egy könyvet.... EGY könyvben sok-sok ember tapasztalata.... Érdekesség; egy legenda azt állítja, hogy az eredeti könyvet gyermekbőrre írták vérrel, bizarr nemde? - E terjedelmes mű sokáig lapult és titokban járt, kézről kézre, mígnem jó kétszáz év múlva egy Bizánci tudós, egy bizonyos Theodorus Philetas görögre fordította. Ekkor kapta a Necronomicon címet, ami nagyjából annyit tesz "Halott nevek könyve". Erről aztán rövid időn belül számos másolat készült, ám 1050-ben Mihály konstantinápolyi pátriárka parancsára megsemmisítették. Az egyik fennmaradt példány alapján 1228-ban Olaus Wormius elkészítette az arabul ekkora már fellelhetetlen mű latin fordítását. Ami -mily meglepő- azonnal hatalmas népszerűségre tett szert a kor mágia iránt is érdeklődő tudósai körében. Ám hamarosan ezt a változatot is utolérte a végzete amikor is 1232-ben felkerült IX Gergely pápa Index Expurgatoriusára, ami egyet jelentet minden felelhető példány elkobzásával és elégetésével. Ezek után a könyvnyomtatás elterjedésével többször is kinyomtatták egyszer a görög nyelvű változatát és legalább kétszer a latin verziót, de mindig csekély példányszámban. Ráadásul java részük mind máglyára került. - az egyik görög példányt például a hírhedt salemi boszorkány perek idején égették el. - Így napjainkra alig maradt fent egy-két példány. Ezeket azonban tulajdonosaik, - könyvtárak és magánszemélyek - hét lakat alatt őrzik és különböző vallásos, humanitárius, pszichológiai és egyéb okokból hallani sem akarnak az újra kiadásukról. - érdemes elgondolkozni, amit a kereszténység ennyire kínosan és alaposan el akar tüntetni akkor ott már szar van a levesben. És valamitől nagyon fél. Esetleg a szerencsétlen emberek kikerülnek (végre) a kereszténység manipulációra alapuló gyűrűéből. Szóval valószínűsíthető, hogy valami komoly dologról van itt szó kérem... - Mivel a Necronomicon egyetlen fennmaradt példányához sem lehet hozzáférni, az utóbbi évtizedekben többen is megpróbálták rekonstruálni. Ennek köszönhető, hogy ma számtalan féle, egymástól gyökeresen eltérő Necronomicon van forgalomban. Ezek egyike Abdul Alhazred eredeti művének nyomán az Al Azif címet viseli és Lovercaft életművének legkiválobb ismerője, L. Sprague de Camp írt hozzá előszót. Egy másik változat G Hay, R. Turner és D. Langford neve alatt jelent meg Necronomicon címmel, Colin Wilson előszavával. Mind közül a legnépszerűbb azonban az a Necronomicon, amely New Yorkban jelent meg 1977-ben, egy bizonyos Simon kiadásában, baljóslatú fekete kötésben, tele mindenféle barbár idézőformulákkal és szigillumokkal. Ez utóbbi kötet Lovercaft sötét mitológiáját a sumer-akkád démonológiával és Alister Crowley mágikus szisztémájával, a magickkel próbálja meg egységbe olvasztani.

„A legirgalmasabb dolog a világon, azt hiszem, az, hogy az emberi elme képtelen kapcsolatot teremteni a különálló események között. A tudatlanság nyugalmas szigetén élünk a végtelenség fekete óceánjának közepén, s nem úgy rendeltetett, hogy messzire utazzunk innen. A tudományok – melyek közül mindegyik a maga irányában tör előre – mindeddig nem sokat ártottak nekünk; ám egy napon sor kerül majd a szerteágazó tudás mozaikköveinek összeillesztésére, s ez a valóságnak oly rémületes távlatait fogja megnyitni, hogy vagy eszünket vesztjük e kinyilatkoztatástól, vagy a halálos világosság elől egy új sötét kor békéjébe és biztonságába menekülünk.”

– H.P. Lovecraft: Cthulhu hívása

Elgondolkodtató milyen lehet a könyv, vajon milyen titkokat tartalmazott az eredeti és mivel érdemelhette ki hogy napjaink egyik legrejtélyesebb alkotásává nője ki magát? Mivel érte el, hogy a legkedveltebb és legkeresettebb okkult témájú könyvek közé sorolják? Mi lenne ha megszerezhető lenne az eredeti példány.... Talán jobb ha nem tudja az ember, talán túl nagy károkat idézne elő talán elszabadítaná a poklot a földön... Mégis én sok mindent megadnék ha egyszer a kezembe foghatnám a könyv eredeti példányát, bár lehet számomra is jobb ha ez a vágyam örökre álom marad.