Shinigami: Yakuza

Sziasztok! Az első bejegyzésem, ahogy a bemutatkozás hozzászólásainál is ígértem egy bizonyos bűnszervezetről fog szólni, mégpedig a Yakuza-ról.

Először is, jöjjön egy gyors áttekintő tartalomjegyzék, miről is fogok nektek itt mesélni:

I. Bevezető: mi a yakuza?
II. A szervezet nevének eredete
III. Történelmük: feltételezések az eredetükre
IV. Bevételforrásaik
V. Ki és hogyan válhat a csoport tagjává?
VI. Híresebb családok
VII. Beavatás és szertartásaik
VIII. A tetoválás hagyománya
IX. Büntetések és a Yubitsume （指つめ）
X. Öltözködés, megjelenés, avagy a yakuza-divat
XI. Bibliográfia, könyv- és filmérdekességek

„A yakuza a gyengék gyülekezete. Azok az egyének, akik önállóan képtelenek boldogulni az életben, csoportba verődve egy címer vagy jelvény mögé bújva próbálnak a szervezet árnyékában boldogulást keresni és a szervezet erejére hagyatkozva végrehajtani olyan dolgokat, amikre egyedül nem lennének képesek.”

/egy japán rendőr/

I. Bevezető: mi a yakuza?

A yakuzát úgy is említhetnénk, mint a kitaszítottak társadalmi rétegét. Egy réteget, melynek tagjai képtelenek valamilyen oknál fogva megállni saját lábukon, önállóan boldogulni az életben, így egy jelkép és egy név mögé bújva, szervezetté kovácsolódva próbálják túlélni a mindennapok viszontagságait, és harcolni a rájuk nehezedő társadalmi kötöttségek és elvárások ellen.
Jelenleg Japánban 84, 700, vagyis körülbelül 85ezer yakuza található. Ennek mintegy 12%-a vagyis több, mint 10ezer fője Hokkaido szigetén él.
Maguk a yakuzák több klánba szerveződtek, és ahogy az a nyugati filmekből is sokszor kiderül, mindegyik bandának megvan a saját területe, amely számára szent és sérthetetlen. Ha mégis bekövetkezne a területsértés, ez esetben véres bandaháború tör ki. A vesztes elveszíti területét és befolyását is.
Országszerte a becslések szerint olyan 3ezer yakuza csoportosulás létezik kisebb családoktól a nagyobb klánokig. Egyik legnagyobb klánjuk, a Jamaguchi-gumi, még a Guinness rekordok könyvébe is bejegyzést kapott, mivel több, mint 18 ezer tagot számlál. 1915-től napjainkig aktív szervezetként működik.
A yakuza a világ legrégibb bűnszervezete.
1960 és 1992 között a yakuza követte el a gyilkosságok 15-20%-át, a betöréses rablások 10%-át, a zsarolások, fenyegetések 40%-át.
A japán börtönök intézeteinek 40%-át ennek a szervezetnek a tagjai töltik meg.


II. A szervezet nevének eredete

Mi is az hogy „yakuza”? Honnan ered ez az elnevezés?
A yakuzákat árnyként kíséri az a negatív önkép, mely már a saját maguk által választott névben is megmutatkozik, melyet egy kártyajátékból, a hanafuda egyik fajtájának, az Oicho-kabu-nak legrosszabb leosztásából kapta. à 8(ja)-9(ku)-3(za). Ez a leosztás összeadva 20-at tesz ki, mely 0 vége miatt értéktelen lapjárásnak számít. Ez a játék a nyugati blackjack-hez illetve a baccarat-hoz hasonlatos.


Ehhez hasonlóan a jakuzák is a társadalom legrosszabb, legértéktelenebb tagjainak tekintik önmagukat. Azonban erős meggyőződésük, hogy a szervezetük azért maradhatott fenn ilyen sokáig, mert nemes múlttal bír.


III. Történelmük: feltételezések az eredetükre

Történetük egészen a 17. századig, pontosabban 1612-ig nyúlik vissza.

Eredetükre különböző feltételezések születtek. Az egyik elmélet szerint a jakuzák az egykori machi-yakko-k leszármazottai lehetnek. Fiatal lázadók, akik szembefordultak a szamuráj hordákkal és rablókkal, afféle privát rendfenntartó csoport. A sógunátus 1686-ban utolsó tagjait is kivégeztette. Hőstetteik a népmesékben, színdarabokban maradtak fenn.

Mások azonban úgy vélekednek, hogy a jakuzák a 17. századbeli kabukimono-k（傾奇者 - カブキもの）, a szamuráj társadalom egy rétegének leszármazottai, akik mindig feltűnő, sajátságos ruházatot viseltek, szokatlan hajviselettel, övükbe az átlagosnál hosszabb kardot tűzve. Durva, vulgáris nyelvet használtak, mely gyakran illett felháborító és sértő magatartásukhoz. Egyesek szerint a kabukimono-k megegyeznek a hatamoto-yakko-kkal（旗本奴）, akik szintén az Edo – kor (1600-1867), vagyis a 17. század közepe táján voltak gyakorta láthatók az akkori főváros utcáin (Edo, mai Tokió), ahol társaikkal bandákba verődve randalíroztak.

A háború után következő békeidőszakban aztán egyre kevesebb igény volt a szamurájokra. Roninokká válva (gazdátlan szamuráj) csavarogtak, egyre nagyobb problémát okozva ezzel a társadalomnak. 1650 körül már 500ezerre volt tehető a számuk. Nem igazán tudtak alkalmazkodni az új rendszer körülményeihez, bár nem is igazán akartak.

Nem meglepő, hogy emiatt tiltakoznak a mai jakuzák az ellen az elmélet ellen, miszerint ők a hatamoto-yakko-k leszármazottai lennének. Furcsamód ők pont azokat a machi-yakko-kat （町奴）tekintik őseiknek, akik megvédték a falvakat a hatamoto-yakko-k hordáitól. Hasonló szokásaik voltak, mint ellenfeleiknek, ám vezetőik más társadalmi osztályokból kerültek ki: leginkább kereskedők, üzlettulajdonosok, kézművesek voltak. Csakúgy, mint a mai yakuza családok, ők is szívesen játszottak szerencsejátékokat és a vezetőikkel való szoros kapcsolat valóban arra enged következtetni, hogy ők lehettek a mai jakuzák elődei.

A jakuzák ősei ezek szerint a ninkyou (任侠), vagyis a lovagiasság útját járva védelmezték a gyengéket és a nőket. Egy bűnszervezet esetében kérdéses, hogyan állhatja ez meg magát, akár mint puszta feltételezés is. Tény, hogy a jakuzák már sokkal korábban láttak el bizonyos rendfenntartó szerepet, minthogy az első tényleges bíróságok megjelentek volna Japán területén. Amikor egy kis közösség megoldhatatlan problémába ütközött, akkor folyamodhattak segítségért a helyi klán vezetőjéhez, természetesen bizonyos ellenszolgáltatás fejében.

Azonban mind a két yakko csoport nyomtalanul eltűnt a 17. században, amiért a sógunátus hadjárata és a kivégzések voltak felelősek.
Mindazonáltal az emberekben vegyes érzelmeket keltenek, akár Banzuii Choubei közkedvelt története is, aki ronin család sarja volt, munkásokat toborzott és dolgoztatott, hogy felépítsék a Tokió melletti utakat és városfalat, azonban fizetésük egy részét az általa nyitott szerencsebarlangokban visszanyerte. Az emberekből ez kettős érzéseket váltott ki. A róla szóló kabuki darabok viszont tele vannak jótetteivel, amint megment egy lányt az erőszakoskodó férfiaktól, illetve összeházasít egy szerelmespárt, akiket a nyugati Rómeó és Júlia történetének alapjához hasonlóan nem engednek a boldogság útjára lépni. A keleti történetben azonban ez jól végződik.

A modern yakuza klánok az 1700-as évek közepe felé jelentek meg. Szigorú család szerkezet jellemzi őket, szerveződésükben fontos szerepet töltött be a hagyományos japán társadalomszerkezetre oly jellemző oyabun-kobun, avagy a „szülő-gyermek” kapcsolat.

De honnan is teremtik elő a pénzt?

IV. Bevételforrásaik

Minden kedvező bevételt biztosító legális és illegális iparágban jelen vannak. Éves bevételük 18 milliárd dollár körülire tehető, de más elemzések szerint ez az összeg akár meghaladhatja a 45~70 milliárd dollárt is.

Magukat három csoportba sorolják:
• Tekiya - védelmipénz-szedés, drogkereskedelem, zsarolás
• Bakuto – szerencsejátékok és csalás
• Gurentai (愚連隊) – erőszak, gengszterkedés és gyilkosságok

Ahol jelen vannak:
• Építőiparban, ingatlanszektorban
• foglalkoznak uzsorakamattal
• Drogüzlettel
• Fegyverkereskedelemmel
• Prostitúcióval, pornóturizmussal
• Csempészettel
• Számos filmstúdió fenntartásával
• Könyvkiadói vállalatokkal
• Sportfogadásokkal
• Teherszállítással
• Nagyvállalatok zsarolásával
• és végezetül pénzmosással

Legjellemzőbb területeik közé tartoznak az illegális szerencsejátékok, a kaszinók üzemeltetése; mivel Japánban ez ugyebár tiltott dolog. A Night clubok működtetése. „Védelmi” tevékenységek. Sokféle üzlettől szednek védelmi pénzt: leginkább bároktól, éttermektől, kluboktól, pacsinkó és játéktermektől és soapland fürdőházaktól. Ezekről, az esetekről sok esetben jelentések sem készültek. Viszont 1993-ban életbe lépett a Boutaihou (erőszakos csoportosulások elleni törvény) mely részben kitért az ilyen erőszakos követelések rendszabályozására is, bár nem minden esetben vezetett eredményhez. A zsarolás esetében a rendőrség kiad egy tiltó határozatot a (chuushi meirei) melyben felkéri a yakuza klánt, álljon el a becstelen szándékától.
Ezen kívül jelen vannak az építőiparban, ingatlanszektorban. Foglalkoznak uzsorakamattal. A nyugati filmekben folyton szerepet kapó tevékenységgel, a drogüzlettel és fegyverkereskedelemmel, csempészettel. Prostitúcióval, pornóturizmussal. De benne vannak számos filmstúdió fenntartásában, foglalkoznak könyvkiadói vállalatokkal, sportfogadásokkal, teherszállítással is.
Végezetül pedig, ami szintén mindig nagy felhangot kap a vásznon is, a pénzmosással.
A tisztára mosott pénzt legális üzletekbe fektetik Japánban, Dél-Korea illetve az Egyesült Államok területén.
Különös, de egyik legbiztosabb, ráadásul legális bevételforrásuk a százjenes érmével működő szekrények, amelyek szinte mindenhol megtalálhatók. Sokan a zsúfolt metrók miatt értékeiket ilyen jól zárható szekrényekbe teszik, ahonnan furcsa módon általában nem is tűnnek el a dolgok.

Ha megnyerte tetszésünket ez az életforma már csak az a kérdés:

V. Ki és hogyan válhat a csoport tagjává?


A válasz nagyon egyszerű. Bárki. A klánok nem válogatnak a jelentkezők között. Teljesen lényegtelen a jelentkező származása, társadalmi helyzete, és az életkora. Nincsen semmi fajta megkötés, ami a belépésnél szóba jöhetne, habár a yakuza tagjai egytől-egyig férfiak. A nőket alkalmatlannak tartják a banda különböző, olykor igencsak kegyetlen munkáinak elvégzésére. Az egyetlen nő, akit a yakuzák tiszteletben tartanak, a mindenkori oyabun, vagyis a vezetőnek a felesége. A csatlakozást követően az egyén feltétlen hűséggel tartozik, mind a családnak, mind pedig a családfőnek. Néhányan még meg is eszik az elhunyt oyabun hamvait, mielőtt megkeresnék a családfő gyilkosát, és bosszút állnának.
A beavatott tagok leggyakrabban olyan fiatalok közül kerülnek ki, akik nem bírnak mit kezdeni az iskolában rájuk nehezedő nyomással, de sok koreai és kínai menekült is csatlakozik. Ez manapság olyannyira elfajult, hogy már a szervezetnek a jelentős része, mintegy 15%-a a koreai kisebbségből kerül ki.
A bandák közül szinte egyenes út vezet a yakuzák körébe. 20~30 fiatal közül azonban többnyire csak egy marad aztán a családban, ami az elöregedéssel küszködő Japánban igencsak hátrányosan érinti a yakuzák bűnszervezetét is, akár a japán társadalom fennmaradó részét. Az is egyre gyakoribb, hogy a fiatalok megszöknek a szervezetből, mivel ráébrednek, a család sokkal nagyobb és több és nehezebb elvárásokat kíván meg tőlük, mint a hagyományos társadalmi szerepvállalás. Sokan azonban valóban hivatásuknak tartják a yakuza létet, és odaadóan a család szolgálatában tevékenykednek.

Ha megvan az elhatározás, hogyan tovább?

VI. Híresebb családok

Japán szinte majdnem minden yakuza a négy legfőbb család egyikébe tartozik.


Az egyik ezek közül, és egyben leghíresebb család a Yamaguchi-gumi (六代目山口組, Rokudaime Yamaguchi-gumi). 1915-ben alapult. Mára több, mint 39 ezer tagjával az legnagyobb család és több mint 750 klánt foglal magába. Ez azt jelenti, hogy a yakuzák létszámának 45% tartozik közéjük. Központjuk Kobe városába esik. Mostani vezetője Shinobu Tsukasa, másnevén Kenichi Shinoda a terjeszkedési politika híve és Tokió felé is kiterjesztette üzérkedéseit, mely hagyományosan nem az ő területük alá esik.



A második család a Sumiyoshi-rengo (住吉会), melyet olykor Sumiyoshi-kai (住吉会) néven is emlegetnek. A második legnagyobb yakuza család, a maga 10 ezer főjével és az alája tartozó 177 klánnal. Néha úgy is emlegetik, mint a kisebb yakuza klánok szövetségét. Éppen emiatt tér el Yamaguchi-gumi családtól. Jelenlegi vezetője Shigeo Nishiguchi, de a vezetés sok más személy között is eloszlik.




A harmadik legnagyobb család az Inagawa-kai (稲川会).
7400 tagot számlál, és 313 kisebb klánt. Központjuk a Tokió – Yokohama körüli régióba esik. Az első család, mely működését Japánon kívülre is kiterjesztette. Jelenlegi vezetője Kakuji Inagawa.



Végezetül a negyedik család, a Toua Yuai Jigyo Kummiai (東亜友愛事業組合), melyet gyakran Tōa-kai-nak (東亜会) is neveznek.
1948-ban alapította Hisayuki Machii és igen hamar az egyik legbefolyásosabb yakuza csoporttá nőtte ki magát a Toua Yuai Jigyo Kummiai Tokióban. Koreai eredetből áll, több mint 1000 taggal és 6 alája tartozó klánnal.
Jelenlegi vezetője Satoru Nomura.



VII. Beavatás és szertartásaik

Az új tagot külön szertartással fogadják a család körében. A yakuzákra ugyanis igencsak jellemzőek a belső törvények, a szervezet felépítettsége és a szertartások, mint akár a békekötő szertartások is.
Maga a beavatás a rituális szaké ivással történik. Ez a leggyakoribb ceremónia, az oya ko sakazuki, az oyabun, vagyis a főnök és a csatlakozó újonc, a kobun közötti szertartás.
Ezen kívül fontos még megemlíteni a testvéri szertartást, mely két oyabun vagy két kobun között jön létre. Ezt szintén rituális szaké ivással pecsételik meg.
A beavatási szertartás az újoncot gyakorlatilag egész életére a családhoz láncolja. Az erőegyensúly hiánya és az abszolút hatalom az, ami az oyabun túlélését biztosítja.
A klán elhagyásakor a tagok vagy megvásárolják szabadságukat, vagy rituális ujjcsonkítást követnek el.


Ha már yakuzákká váltunk hogyan tovább? A gengszteréletről és annak szellemiségéről talán mindenkiben kialakult már valamilyenfajta konkrét elképzelés, de milyen külső változásokat hoz a jakuza-lét? A legfontosabb megemlíteni való a:

VIII. A tetoválás hagyománya

A gengszteréletről és annak szellemiségéről talán mindenkiben kialakult már valamilyenfajta konkrét elképzelés, de milyen külső változásokat hoz a yakuza - lét? A legfontosabb megemlítenivaló a tetoválások, melyeket Japánban irezumi-ként （入れ墨）emlegetnek.

A dekoráció történelme Japánban egészen a Jómon – kultúra koráig nyúlik vissza (i.e. 10 000), amikor néhányan arcukat és testüket festették ki. A Yayoi – korszak (i. e 300 – i. sz. 300) alatt aztán kínaiak érkeztek Japánba, akik spirituális jelleggel készítettek tetoválásokat, státusz szimbólumokként alkalmazva őket.
A Kofun periódus idején (300 – 600) ezek a tetoválások elkezdtek negatív mellékjelentést felvenni, tetoválással jelölték meg ugyanis a bűnösöket, és erőszakos tetteket elkövető embereket, ugyanúgy, mint az ősi Rómában. Ez a negatív tartalom az Edo – korszak alatt is megmaradt részben, bár használatuk kiszélesedett.

Feltételezésem szerint, ahogyan a hanafuda rossz lapjárásából eredő névnél is, ebben az esetben is beszélhetünk önkritikáról. A jakuzák olyan külső jellegzetességekkel rendelkeznek, melyek alapján többé-kevésbé azonosíthatók. Ezek közül a legfigyelemreméltóbb és különlegesebb a tetoválás, melyet művészi szintre emeltek. Egész hátukat, kulcscsont vonalától egészen az alkarig és combok közepéig aprólékosan kidolgozott tetoválások borítják.
Leggyakrabban használt motívumaik: sárkányok, különböző virágok, mint a cseresznyevirág és a lótuszvirág vagy akár bambusz. Hegycsúcs mintái, Hō-ō (鳳凰) vagyis főnixmadár, Baku, Foo kutyák, Kirin, tigrisek, kígyók, halak, tradicionális folklór és irodalom szereplői, mint akár Suikoden, Buddha ábrázolások, Kamik ábrázolásai, a hátterekben felhőkkel és hullámokkal.


A tetoválást néhol még a mai napig is hagyományos technikával végzik a mesterek, kis fahengerrel, melynek egyik végéből egy kötegben kis tűhegyek állnak ki. A tetováló mester ezzel ütögeti be a mintát a bőrbe, mely nem csak nagyon hosszadalmas, de fájdalmas eljárás is, különösen az olyan érzékeny területeken, mint a mellkas, illetve a fenék.


Gyakran előfordul, hogy a tetoválásba beleszövik annak a családnak, klánnak a címerét, ahová a yakuza tartozik. Ez a mellkason, illetve a hastájékon kap helyet.

A tetoválás nem csupán egy dísz a testen, illetve nem csak a hovatartozást jelöli, hanem annak az elhatározásnak a jelképe, hogy az adott illető yakuzává akar válni. Egy afféle bátorsági próbának is tekinthetjük, hiszen ki kell állnia a tűszúrások okozta, sok ember számára elviselhetetlen fájdalmat. Ennek a fájdalomnak ellenére néhány nő is vállalkozik rá, testükön hagyományos motívum a babarózsa vagy az oroszlán.


A becslések szerint napjainkban a jakuzák 68%-a visel valamilyen tetoválást, melyek elkészítési módját gyakran felváltotta a kíméletesebb, az elektromos úton történő módszer: a tetováló pisztollyal való eljárás. Ezt az „európai” módszert ők külön elnevezéssel illették meg, ez a Yobori.
Vannak klán főnökök, akik erősen ragaszkodnak ahhoz, hogy a kán tagjai ki legyenek tetoválva, mellyel bátorságukat és egyben elhivatottságukat is bizonyítják.
Bár a tetoválás nem terjed ki az alkarra vagy a ruhából kilátszódó testrészekre, ha a katagi-k (a yakuzák közében használatos kifejezés, mely a nem yakuza, hétköznapi polgárokat jelenti) meglátják, magától értetődően félelmet kelt bennük és rossz érzést, ellenszenvet vált ki. Mivel a társadalom becsületes tagjaiból ellenérzést vált ki, ezért igyekeznek ezeket minél jobban eltakarni.
A tetoválások miatt nem mehetnek be nyilvános onsen-be, vagyis fürdőkbe, de még tornatermekbe sem, amíg igen sokan fájlalnak.


A nagy, díszes tetoválások mellett van egy különleges tetoválás is, egy kis pont mely külön funkcióval bír. Ezzel emlékeztetnek ugyanis arra, hogy ha a klán tagja még egyszer kellemetlenséget okoz az oyabunnak, akkor a következő esetnél meg kell válnia egyik ujjától. Ez egy kevésbé szigorú büntetés, mint a yubitsume, vagyis az említett ujjlevágás. Elrettent, de mégsem adja meg azt a kellemetlen árulkodó jelet, mint a hiányzó testrész látványa.


Ennél a pontnál szeretnék nektek egy könyvet ajánlani. Illetve bemutatni belőle néhány képet:

Ez bizony az, aminek látszik...

IX. Büntetések és a Yubitsume （指つめ）

Másik igencsak feltűnő ismertetőjegy, a szóban forgó levágott kisujj.

„Kezét az asztalra helyezte. Kését szertartásosan elővette nagyapjától örökölt bőrtokjából. A feszült csendet hirtelen a kés suhintása és a levágott ujj reccsenése törte meg egy pillanatra. Az asztalba állított kés pengéjén egy kövér vércsepp gördült végig. Rezzenéstelen arccal zsebkendőbe csomagolta, majd lehajtott fejjel nyújtotta át bocsánatkérését kifejező ujjpercét főnökének.”

(http://www.pto.hu/post/1/353)

A szertartásos ujjcsonkítás hagyománya egészen a szamurájok idejébe nyúlik vissza. Van egy olyan elmélet, miszerint azok, akik nem tudták megadni a tartozásukat bocsánatkérésük gyanánt levágták egy kisujjuk egy percét ezzel hunyászkodva meg. Így mindenki láthatta azt is, hogy egy olyan személlyel van dolga, akiben nem feltétlenül bízhat meg a későbbiek során. Mindamellett a kisujjnak igencsak fontos szerepe volt a kard helyes tartásában, így aki elvesztette kisujját, az még inkább urára kellett támaszkodnia. Manapság ez már csak azért is jelképes, mert a ravasz meghúzásához nem igazán van szükség a kisujjra, így a yubitsume úgy is mondhatnánk funkcióját vesztette, hacsak nem a vétkezés ellen való elrettentésként gondolunk rá. Hiszen ez esetben a yubitsume nem csak bocsánatkérés, hanem büntetés is. Akkor alkalmazzák, ha a vétkes nem hajlandó elvégezni önmaga az amputációt. Ez többször is elvégezhető. A kisujj első percétől kezdik majd haladnak sorban a többi ujj felé. Régen késsel vagy rövid karddal hajtották végre, de már a bűnözők sem a régiek, napjainkra elszorítják a levágandó részt, jéggel lehűtik, majd éles pengével a társuk egy kalapácsütéssel eltávolítja.
Ráadásul egyre többen szereznek be protéziseket, hogy elrejtsék hovatartozásuk árulkodó jelét. Egyesek már csak önbecsülésük miatt is, mások az új személyazonosságuk miatt keresik a valósághű kisujj-protéziseket. Sokan házasság előtt keresik ezt a lehetőséget, hogy a családnak ne lehessen kifogása. Egyik tokiói klinika erre kizárólag erre specializálódott, melyet egy mellrákban szenvedő nő alapított, aki eredetileg a hozzá hasonló gondokkal küzdő nőkön szeretett volna segíteni, de igencsak hamar ellepték a helyet a bűnbánó, új személyazonosságot kereső yakuzák.


Napjainkban a yubitsume egyre ritkább. A bűnöző voltukra emlékeztető külsőségeket egyre többen igyekeznek magukról eltávolítani. Illetve sokan fordulnak a bűnmentes élet felé is, de visszailleszkedésük igencsak bonyolult és nehéz, habár a japán állam és rendőrség ehhez segítséget is nyújt. A diszkrimináció azonban örökké árnyékként kíséri őket.



X. Öltözködés, megjelenés, avagy a yakuza-divat


A nyugati filmek a modern jakuzák elmaradhatatlan kellékének tekintik a sötét öltönyt és a napszemüveget, a rövid, tüskés hajviseletet. Régebben ez valóban jellemző volt a bűnszervezet tagjaira, mára azonban a yakuza öltözködés igencsak széles skálán mozog.
Nem szeretik a formális megjelenést. Egymás között gyakran melegítőnadrágot, pólót vagy pulóvert viselnek. Az öltönyt csak fontosabb társadalmi eseményekre öltik fel, ahol általában az egész klán jelenlétét teszi.
Sokan még télen sem húznak zoknit, vagy azért, mert hozzászoktak a hokkaidoi és akitai börtönökben a hideghez, vagy, mert előre felkészülnek rá.
A „testvérek” gyakran viselnek ugyanolyan márkájú ruhát, sőt még ugyanolyan cigarettát is szívnak, függetlenül attól, hogy a kedvencük-e vagy sem. Ez erősíti az összetartozás érzését, amelyre minden család nagy hangsúlyt fektet.


Végezetül egy kis érdekesség:
Katagi: A jakuzák között használatos kifejezés. Azon emberek elnevezése, akik nem jakuzák, hanem becsületes munkából élő átlagpolgárok.


A yakuza annál jobban bizonyítja a klánhoz való hűségét, minél több embert gyilkol meg. Három gyilkosság már kiváló, egy gyilkosság azonban kicsit még kevés. Nem saját érdekükben, hanem a klánért, társaik érdekéért ölnek. Számukra is szörnyű megölni valakit, hiszen 15~20 év börtön jár érte. A yakuzák az európai bűnszervezetekkel ellentétben nagyon boldogtalanok, nem élhetnek egyedül, csatlakozniuk kell egy csoporthoz. Sok újonc a gyilkosságot követően bemegy a rendőrségre, és önként feladja magát. A szervezet érdekében végrehajtott gyilkosság után letöltött büntetés után a család tagjai a kapunál várják, ünnepséget tartanak a tiszteletére és kap egy nagyobb pénzösszeget, illetve kinevezést a bűncselekmény súlyától függően.

Amiket érdemes nézegetni:
• Catharina Blomberg: Szamurájok
• Yakuza: Past and Present: http://www.tomcoyner.com/yakuza.html
• www.tomcoyner.com/yakuza_the_japanese_mafia.htm
• www.zsaru.hu
• www.szaku.hu
• www.origo.hu/nagyvilag/20070212jakuza.html
• Jakuza szleng: http://www.jingai.com/yakuza/
• http://www.pto.hu/post/1/353

Könyv- és filmérdekességek Könyvek:
Kaplan, David, Dubro Alec. (1986). "Yakuza" Addison-Wesley
Schilling, Mark. (2003). "The Yakuza Movie Book" Stone Bridge Press
Tendo, Shoko (2007). "Yakuza Moon: Memoirs of a Gangster's Daughter" Kodansha International

Filmek:
Ichi The Killer (Takashi Miike, 2001)
The Yakuza Papers, (2006)
Kill Bill (Quentin Tarantino, 2003)
The Yakuza (Sydney Pollack, 1975)


És akkor hogy teljes legyen a repertoárt, jöjjön egy kis játékajánló is egyben. Elő a régi konzolokkal (amiket én amúgy is nagyobb előnyben részesítek, hiába van ps3 meg szép grafika, azért a régi játékoknak nagyon jó sztorijaik vannak na...)

Szóval a...
Japánban ezt Like a Dragon (龍が如く, Ryū ga Gotoku) néven adták ki 2005-ben akció-kaland játékként a SEGA neve alatt playstation 2-re. Az iránta mutatott kereslet nem nyűgözhette le a Sega-t, hiszen a folytatás hosszú-hosszú ideig csak Japán szigetén volt hozzáférhető. A folytatása aztán, a Yakuza 2 2006-ban jelent meg. Nem mellesleg a SEGA azt is bejelentette, hogy a két játék költségvetése 2.4 billió yenre volt tehető. Hogy ez hány forint? Szorozzátok be 2,3-mal és megkapjátok. Ez nekem valamiért gyomorforgatóan sok. Persze kijött azóta az újabb része is, de én most csak említés / ajánló szintjén szeretnék kitérni rá.

A lényeg, hogy végül maga a játék 2008-ban érte el Észak-Amerikát és Európát. Színtere két kedvelt körzetem Tokióban, Shinjuku és Kabukichó, utóbbi egy híres mulatónegyed. Köhm.
Maga a sztori Kazuma Kiryu (桐生一马, Kiryū Kazuma)-ról szól, az egykori jakuzáról, aki tíz évnyi börtönbüntetése után szabadul, majd elindul, hogy megkeresse egykori barátját Yumi Sawamura-t, és a Tojo klánt, akik nem kevesebb, mint tíz billió yent raboltak el tőlük. Persze azóta is erre hajt az egész japán bűnszervezet... a többit? Majd a játékban.