Azon töprengtem vajon szüleink és előző generációk sora mennyire felelős azért, amilyen a mai emberek hozzáállása a dolgainkhoz. Vajon ha a külvilág ami körbevesz bennünket nem olyan lenne, amilyen hogyan is viselkednénk? Miként reagálnánk őszintén a dolgokra. Egyenlőre csak feltételezni tudom, hogy mindenre pozitívan tudnánk reagálni, nem eszünket vesztve vagy éppen ahogy a társadalmunk megkívánja az adott helyzethez illő reakciót.
Fekete Retek hozzászólásán töprengek azóta is és saját magam hozzáállásán. Vajon mennyire mélyen ivódhatnak bele az emberbe a szokások amiket magára vesz a külvilág reakcióit figyelve? Én például csalódtam az egyházban, legalábbis ahhoz képest amit tanítanak ugyan olyan kicsinyesek és emberi érzések és igények alapján cselekedtek a múltban a képviselői a tanult vagy feljegyzett történelem alapján, legalábbis nekem ezt sikerült leszűrnöm a történelem órákból amikor szóba hozták őket. Voltak a pásztorok akik a maguk módján csűrték a szavakat és őket is kénytelenek voltak fent tartani a "bárányok" nem csak a gazdáikat. A prédikátorokkal az volt a baj, hogy a tolerancia szemernyi meglétét sem mutatták, nem hiába hívták életre a jezsuita szerzetes rendet sem, akik köztudottan a legszemellenzősebb képviselői voltak az egyháznak. Betűről betűre bemagolták az eléjük tett "hitet" és őket küldték vitázni, mivel hitük megrendíthetetlen volt (talán nem is ismertek másikat sem...). De ez az intolerancia nem csak erre, hanem kevés kivétellel mindre igaz (ugye a Buddhizmus a vezető a tolerancia terén, no meg a Taoizmus) a főbb vallási irányzatok közül.
Szóval az emberek életébe teljes mértékig beleszóltak, megmondták mikor bújhatnak össze a házastársak, mikor lehet zarándok útra menni, de cserébe nem adtak semmi kézzel foghatót csak a félelmet és a kétséget, tehát nem csoda, hogy az emberek Európa szerte elfordultak a vallásoktól és nagyjából hitetlenekké váltak, vagyis az új hitük amint már leírtam a pénz lett, mert azt egyetemesen elfogadják mindenhol.
Na de az emberek hogyan is hatnak ebben a világban egymásra? Külső hatásokkal. Azokra figyel mindenki. A külső világra. De mi van a bensőnkkel? Az ember az érzéseinek nevet adott és elnevezte némelyiket érzelemnek, de micsodák azok az érzelmek pontosan? Fizikai érzésekhez kapcsolódó "feszültségek" amik a bensőnkben keletkeznek. Ki hogyan ébredt rá a bensőjében zajló folyamatok különbözőségére? A szülők és a környezet mennyit segített a "különbségek" felismerésében? A bensőnkben zajló dolgokról nagyon keveset tudunk, mert különbözően hatnak ránk a külső világ ingerei. A "szeretem" szerintem csak egy megszokás, mivel semmi különöset nem tapasztalok magamban olyankor amikor ezt ki mondom. Vagy ha azt mondom "utálom". A kettő között csak annyi volna a különbség, hogy fizikai testemre milyen hatással voltak az adott "dolgok"? Ételek, illatok, események, személyek. De valóban ismerjük önmagunkat? Amit ténylegesen komolyan veszünk azzal kapcsolatban vajon milyen "mély" érzéseink vannak? Fizikailag milyen hatást is gyakorolnak ránk?
Az előző generációk hibáit, akik életünk minden napjaira hatnak akarva-akaratlanul mi folytatjuk vagy tragédiáikat mi végezzük be? Vajon ránk erőltetik saját kicsinyes, de leginkább önző dolgaikat? Az előítéleteink valóban sajátjaink vagy esetleg azt is csak ránk ragasztották, mint már oly sok mindent. Az általuk teremtett "trendek", "szokások", "álmok", elérendő célok amik manapság keringenek a legtöbb ember életében azok egy letűnt korszak maradványai. Ezek az emberek akik mindennapjainkat alakítják nem is ismerik valódi önmagukat. Kialakítottak egy képet a világról a tapasztalataikból és ezek alapján döntenek a többi ember sorsáról. Saját félelmeiket az ismeretlentől, a kiszámíthatatlantól és bizonytalantól való rettegésük testesíti meg. Megtalálták a módját az emberek manipulálására és alkalmazzák azért, hogy egy általuk jól ismert, számukra biztos világot teremtsenek azért, hogy ne féljenek. Minden ember fél. Ez nem kétséges. A piramis csúcsa környékén elhelyezkedő emberek pedig rettegnek a többi embertől, ezért a róluk kiszivárogtatott / kiszivárgott információ erősíti őket a hitükben, hogy nekik kell rendet tenniük és irányítani az emberiség sorsát. Ahelyett, hogy önmagukban keresnék a megoldást az egész "külvilágot" akarják uralmuk alá hajtani, azért mert az hiszik ettől megszűnik a félelem érzetük, a szorongásuk, haragjuk / gyűlöletük a többi ember iránt. De ez csak illúzió...
A tudományok vajon mit is adtak nekünk? Kényelmet, gyorsaságot, de milyen célból? Eleinte a jó ügyet szolgálták vele, de később a hatalom és profit orientáltság vette át az elérendő célt. De minek? Se a hatalmat, se a "profitot" nem fogjuk a túlvilágra vinni, csak egy tévút amire az egonk visz, egy zsákutca.
A tudomány a mindennapi életünk könnyebé tételére kellene váljon azért, hogy több időt tudjunk fordítani saját magunk fejlődésére, önismeretére. Ezáltal kiegyensúlyozottabbá válnánk és megtudnánk találni azt ami az érdeklődési körünk valójában. Nem lennének félre sikerült életpályák, szomorúság és szorongás, eltűnne az önutálat is amitől oly sokan szenvedtek. Egy ember központú társadalomban nem lennének elvárások csak olyanok amik fejlődésünket szolgálják és a számunkra kijelölt útra terelnének. Mindenki megtudná találni a helyét... (nyálas gondolat? azért gondolod, mert ez a "trendi"? de legbelül, mélyen nem pontosan arra vágysz, hogy olyannak fogadjanak el amilyen vagy? valóban megtaláld azt aki vagy és ne utáld magadat, ami a külső világ elvárásai miatt alakult ki - micsoda paradox helyzet )
Egy kedvenc mondatommal búcsúzom ami a Kölyök idő dalában szerepelt:
" ... most én vagyok hülye vagy a tükör görbe? "
Tetszik:)
VálaszTörlés"Megtalálták a módját az emberek manipulálására és alkalmazzák azért, hogy egy általuk jól ismert, számukra biztos világot teremtsenek azért, hogy ne féljenek."---én ebben látom a lényeget:)
De ugye tudod,amíg szép számban vannak tömegek,akik "bedőlnek" a manipulációnak...addig sajnos ez az egész veszett fejsze nyele avagy széllel szemben vizelés,a dolog akkor lesz érdekes ha eljön az az idő,amikor több millióan ugyanilyen szép cikket fogalmaznak meg önmagukban:)mint te...illetve mélyen a lelkükben benne van,csak el van nyomva...addig pedig marad a nyálasság,trendiség:)
Vevő-szállító elv,ami a gyermek-szülő kapcsolatra értendő...a felelőség...igen,okolhatjuk a letűnt generációkat olyan helyzetekért,amiben most kerültünk,de mindig ott van a szabad akarat,amivel magunk dönthetünk egy javítandó irányba,ahogy te is döntöttél most egy megtisztult,kellemes gondolatfoszlánnyal,amit fentebb olvashatunk:)
Ja és ne higgy nekem!Gyakorlom a manipulálást! :DDD
Hát ez most igen jókor jött....igen, mi folytatjuk azt,amit az előző generációk elkezdtek...mi állunk azon az úton, amit ők építettek. És ezt folytatnunk kell, mert elvárják tőlünk. Mert a dolgok állása szerint csak úgy vagy a társadalom hasznos tagja, ha engedelmeskedsz.És magasról tesznek arra, hogy neked mi lenne a jó, hogyan találnád meg önmagadat.
VálaszTörlésÉs részben Janezz Darko kommentjére reflektálva még annyit fűznék hozzá, hogy igen vannak, akik bedőlnek ennek és elfogadják.Méghozzá örömmel.
DE szerintem sokan vannak olyanok(én is), akik tudják, hogy nem ezt akarják. De nem lehet szabad akaratuk...nem és nem. Mert egyedül nem tudnak kitörni a körforgásból. Mert ha megpróbálják elítélik őket és...és...nem tudnak talpon maradni és megélni....
Bocsánat, hogy így kiakadtam.
Örülök a cikkednek.Telitalálat lett.
Charlotte:
VálaszTörlésBizony sajnos ezzel jómagam is így vagyok...
Nekem ugyan van szabad akaratom,de mit érek el vele amikor tök egyedül vagyok és a körülöttem élő emberek mind betanított médiazombik -.-
Emiatt mindig egyedül érzem magam főleg mert alig találok olyan embereket akikben megvan az ami bennem is! Ha pl dolgoznék tuti a munkatársaimmal nem tudnék ilyen témákról beszélni mert értetlenkedve vakarnák a fejüket hogy én most vajon miről is beszélek.
Valóban a rendszer rabja vagyok és ez ellen sok mindent nem tudok tenni max kimenni a vadonba és nomád életmódot folytatni csak ezzel az a baj hogy hiányozna az emberi kommunikáció és légkör.:
Bár néha jóval több tartás van az állatokban mint az emberekben ;)
Erről a témáról oldalakat tudnék írni,de nem teszem lényegében úgyis leírtam amit akartam ^^
Ja és ez az ország azért is rendelkezik ilyen sekélyes lelki világgal mert vagy 50 éven keresztül meg voltak félemlítve az emberek és még csak változtatni se tudtak semmin mert esélyük se volt.
A mai fiatal generáció meg ezeknek az embereknek a leszármazottaik így érthető hogy a szülők belenevelték ezt a sivár viselkedést az utódaikba is!!!
Ennek azért örülök hogy nekem felnyílt a szemem és kiváltam a csordából (:
Skinny:
VálaszTörlés*most jól megölellek*
Én is sokszor érzem egyedül magam amiatt, mert nincsenek körülöttem hogyismondjam "hasonszőrű" emberkék.
Charlotte:
VálaszTörlésKösziii ^_^
Tulajdonképpen én ismerek sok hozzám hasonlót így a netről,de ezzel csak az a gond hogy nem egy városba laknak velem és ha találkozhatnánk akkor sem minden nap :(
Pedig úgy élvezném a társaságotokat hogy szinte ragyogna az aurám :D
Skinny:
VálaszTörlésIsmerős helyzet...:(
Imádom ezeket az írásokat! :)
VálaszTörlésValahol szomorú hogy ez valóban így van(legalábbis én is így gondolom) másrészről meg olyan jó érzés tölt el..hogy tényleg lehetne így is: "Egy ember központú társadalomban nem lennének elvárások csak olyanok amik fejlődésünket szolgálják és a számunkra kijelölt útra terelnének. Mindenki megtudná találni a helyét... " bár bele sem merek gondolni mikor valósulhat meg. Ha nem történik semmi mélyreható...talán soha.
Nehéz kérdések ezek O_o
Szerintem az emberek többsége szarik önmaguk megtalálására és inkább pazarolják az energiáikat a kicsinyes dolgokra, de hát miért is keresnék azt amikor ködösítenek és próbálják erről elterelni a figyelmet a "felettünk állók".
Pedig ez lenne az igazán fontos.
Tetszett. nagyon-nagyon-nagyon! :)
Önmagunk megtalálásával ragyogni fogunk az éjszakában és sok bogarat, rovart fogunk magunk köré vonzani, hogy fényünkben sütkérezzenek, melegedjenek. A dolgunk egyenlőre csupán annyi, hogy lassacskán egyre többen találjanak önmagukra és ők is "világítani" kezdjenek... az éjszakából lassan nappal varázsolva...
VálaszTörlésEz is jó lett!
VálaszTörlésSzeretem az írásaidat!
Mindig is őrülten béna voltam a saját gondolataim megfogalmazásában, de azért megpróbálom. Nem feltétlenül fog kapcsolódni a cikkhez, de többször is elolvastam, és valahogy ezek fogalmazódtak meg bennem, amiket most le fogok írni, és nem tudom, máshol talán nem tudnám leírni.
VálaszTörlésÉn is sokszor és sokat csalódtam a vallásban, és nem is a történelem miatt, hanem a személyes tapasztalat sem volt minden esetben pozitív. Viszont azt hiszem, a vallás, ha megfelelő helyén kezeli az ember, akkor olyan váz tud lenni, amire esetleg fel tudja építeni magát, és a kereszténységnek sok-sok elítélendő tette volt, de ha visszanyúlunk a gyökerekhez, mégis csak arról kéne szólnia, hogy ne árts az embertársaidnak. Az, hogy mit művelnek emberek a hittel, a vallással, mire használják fel, az nem a vallás, hanem az emberek hibája.
Ezen felül nekem még a vallás közösségszervező ereje is fontosnak tűnik, mert mostanában mintha az emberek egyik legnagyobb félelme a magányosság lenne.
És egyébként a magányossághoz kapcsolódik, bárcsak közvetve, hogy van egy elméletem arról, hogy minden korban más állt a központban: néha az emberi tudás, néha az érzelmek, régebben Isten, és most pedig a külsőségek, aminek csak egy része a pénz. A pénz csak egy olyan dolog, amivel ezeket a külsőségeket meg lehet vásárolni, mint a társadalmi státusz, a szépség, satöbbi.
Mivel mindig mindenki tartozni akar valamihez/valakikhez, a legvonzóbb dolog olyan emberekhez tartozni, akiknek a legnagyobb a társadalmi megbecsülésük, vagyis akik a "külsőségek" iránti elvárást a legjobban teljesíteni tudják, de ehhez ugye pénz kell.
És hogy mit akartam ezzel az egésszel? Hát csak annyit, hogy úgy gondolom, ahogy az előző időszakoknak, ennek a félelem-motivációjú, külsőségek után áhítozó időszaknak is vége lesz egyszer, és akkor megint valami más fog a központba kerülni, hogy mi, azt nem tudom.
Hát ennyi.
Azt hiszem, nem sikerült megfogalmazni, hogy mi az, amit gondolok, de ennyi telt tőlem, sajnálom.
Nos igen én is lehagytam pár foszlányt, de gondolataink ezért olyan illékonyak és képlékenyek, mert a pillanatok hevében fogalmazódnak meg. A következő korszak bizonyára az lesz amikor az emberek önmaguk keresésére indulnak és nem a külsőségek fogják meghatározni az életét vagy legalábbis más értelemben véve. A külső történésekből saját fejlődésüknek irányát fogják meghatározni.
VálaszTörlés