"kamupók": Első meditációs élménye(i)m

Sajnálatos módon az eltelt napokban kevés alkalmam nyílt, hogy meditáljak leginkább a munka miatt és az alvás/pihenés rovására ment volna, ezért a legutóbbi két alkalom tapasztalatait osztanám meg amit 4 nap leforgása alatt sikerült produkálnom és eléggé intenzívre sikerültek. Olyan meditációs mantrát hallgattam közben, amitől a torok csakra, harmadik szem és a korona csakra fejlődése várhatóan jobban/gyorsabban fejlődik.

Az első alkalom ami munkába menetel előtt volt még vasárnap egészen érdekesre sikeredett. Nehezen sikerült eljutnom a kívánt állapotba, mivel sok volt a számomra zavaró tényező. Végül úgy döntöttem, hagyom a hallásomat (mivel az egyik zavaró körülmény az állandó "egér" kattogása volt) és a légzésemre kezdtem összpontosítani. Egy öngyógyítással foglalkozó könyvben olvastam, hogy az emberek a tüdejük 1/3-át használják csak (tehát csak a felső részét) amikor lélegzetet vesznek, a többi a kihasználatlanság miatt szépen elsorvad (nem tudom mennyire lehet igaz o_o). Szóval a tanultak alapján megpróbáltam nagyokat és mélyeket lélegezni és miközben erre az egy dologra összpontosítottam és teljes figyelmemet fordítottam sikerült elérnem a kívánt hatást. Elvesztettem majdnem teljesen a testem érzékelésével a kapcsolatot, legalábbis nem nagyon tudom felidézni, hogy pontosan mikor nyílt szét "magától" a tenyerem.

Szóval először egy mély, nem hörgő hang tört elő belőlem, amolyan fájdalmas nyögdécselés, ez társult minden egyes kilégzésemhez. Majd ezt követően elmúlt miután váratlanul kezdtem érezni a homlokomon valami energia jelenlétét, ekkor már tudtam, hogy jó úton járok. Rám tört a vigyorgási kényszer. Az energia erővel behatolt az arcomon keresztül és hatolt lejjebb egészen a zsigereimig. Éreztem ahogyan elkezd fájni egy több évvel ezelőtti foci sérülésem ami a mostani hónapokban kezdte ismét megmutatni magát (valószínű, hogy sosem gyógyult meg igazán. Története, hogy foci meccs közben mellkason térdelt egy ellenfél, másnap az ultrahang vizsgálaton félhüvelykujjnyi folyadék volt látható a bal tüdőmben :/, erre azt mondták, majd felszívódik magától... azóta máskor is fájt intenzívebb mozgáskor, mint a folyamatos ugrálás... a sérülésem több, mint 6 évvel korábban keletkezett...). Szóval éreztem ahogyan az energia hatására fájni kezdett, de olyan formában, mint amikor a "hangyafocit" nézed a televízióban és teljesen körül ölelte az egészet. Azt mondta a tanító, "ami fáj az gyógyul". Szerintem igaza is volt ebben, persze kimondottan a lelki sérülésekre gondolt amikor mondta (gondolom).

Szóval az energiát éreztem ahogyan az arcomon keresztül belém áramlik és felkavarja a gyomromat, enyhe hányingert keltett (azt hiszem, mivel már talán évek óta nem volt hányinger rajtam) és kavarta a gyomromat. A tanfolyamon résztvevők közül volt olyan aki szintén érzett hányingert aminek a magyarázata a tanító szerint "csupán" annyi, hogy sokat "nyelt" az ember az életében amit már nem igazán tud magában tartani és ki akarja hányni. Nálam is betelt a pohár és ezt észre is vettem, annyira "éles" lett a nyelvem, hogy azon "köszörülöm" akin csak tudom leginkább a melóhelyemen, mivel már torkig vagyok az egész hellyel, leginkább a főnökségemmel...

A következő észrevételem a testemmel kapcsolatban pedig az volt, hogy a karjaimba is beleáramlott az energia és a tenyereimen éreztem, hogy odáig futott végig rajtuk. Természetesen mindeközben egyszerre sírtam és nevettem hisztérikusan és a felsőtestem totálisan görcsbe volt rándulva, anyám meg megijedt és nem tudta mi bajom van. Amikor megérintette a kezemet akkor kezdtem érezni, hogy a felkarom és az alkarom is kb. derékszöget zárnak be és a tenyerem görcsösen nyitva van és a kézfejeim is kb. derékszöget zárhattak be az alkarommal merőlegesen. Ezek után ha nem is örömmel, de visszatértem. A külső látszat ellenére nekem tetszett. Csak még nem tudom, hogyan kell lassan visszatérni. Ennek hátrányait pénteken szenvedtem meg leginkább.

A jópofa a dologban, hogy az energia érzékelésem a kezeimmel egy kicsit előrébb lépett és az energiákat is képes vagyok "mozgatni". 3 emberen próbáltam ki az elmúlt napok során, abból egy állítása szerint semmit nem érzett, a másik úgy érezte, hogy jót teszek vele és ezen kívül azt is érezte, hogy forróak a tenyereim, pedig hozzá sem értem a bőréhez (mellesleg ruhában volt) és kb. 1-2 cmre tartottam el tőle a kezeimet. A harmadik embernek sajnos a fájdalmát csak felerősítettem :( . Ez van ha nem tudod pontosan mit is csinálsz. De azt határozottan állíthatom, hogy úgy éreztem, mintha valami gumi vagy tészta szerű hosszúkás "dolog" két végét tartanám a két tenyerem között és miközben az "áldozataimat" "közre fogtam" velük olyan volt, mintha én irányítottam volna azt a valamit. Olyan érzést is keltett bennem amikor csak úgy a levegőben tartottam a két tenyeremet egymással szemben, mintha mágnest fognék mind a két tenyeremben és éreztem ahogyan a tenyerem egyik fele taszította a másik felét o_o (remélem nem csak képzeltem).

Pénteken, szintén meló előtt ültem le meditálni, szerencsémre még eléggé időben ahhoz, hogy utána tudjak még hunyni egyet. Most gyengébben éreztem az érzést ami "megszállt" és nem az egész arcomon keresztül érkezett, hanem csak a homlokom keresztül. Nem volt olyan intenzív a végig kúszás sem, leszámítva a gyomromban az émelygést ami eléggé ugyan olyan volt mint legutóbb. Ugyan úgy volt sóhajtozásos nyöszörgésem is. Most viszont nem volt mosoly, sem görcs. De akkor is jól esett, ha nem is sikerült félórányit meditálnom. Viszont mint említettem már a visszatérésem nagyon hirtelen, még mindig, mivel elképzelésem sincsen hogyan lehet lassan visszajönni. Ennek egyik következménye, hogy a karjaimban éreztem ahogyan még mindig nem indult meg teljesen a vérkeringés és zsibbadtak voltak, úgy, mintha elfeküdtem volna őket.

Gondoltam lefekszem még egy kicsit. Vicces volt, mert a szemhéjamon át láttam, hogy valami többször is elsuhan a szemeim előtt balról jobbra :) . 3-szor ismételte meg utána nem mutatkozott többször (biztosan olyan szégyenlős, mint én :P), hiába beszéltem hozzá.

[Ezt szerettem volna megosztani veletek. Sajnos tegnap estére akadt egy kis dolgom. Keveset aludtam. Szerettem volna ezen a hétvégén még írni a farizeusokról, de lehet inkább kihagyom ma őket. Megyek estére dolgozni, szóval kéne még egy kicsit pihikélnem is.]