"kamupók": Első meditációs élménye(i)m

Üdvözletem mindenkinek!

Végre újabb élményekkel gazdagodtam és örömmel számolhatok be nektek róla. A fenti címben szereplő tapasztalataimat osztanám meg veletek. A tanfolyamon amin részt veszek többek között erre is megtanítanak bennünket hogyan kell helyesen meditálni, ami természetesen még nem megy nekem tökéletesen, de üsse kavics azon a két alkalmon amin részt vettem komolyabb eredményeket értem el, hála a jelen lévő magasabb rezgés szintnek. Egy rövid ismertető a folyamatról és lényegéről.

A meditáció rendszerint olyan lelkiállapotra utal, amikor a testet tudatosan ellazítjuk, és szellemünket átengedjük a nyugalomnak és a belsőnkre való koncentrálásnak. Ilyenkor sikerül a környezetből kikapcsolódni, úgyhogy pszichológiai szempontból az élményt akár megváltozott tudati állapotnak is lehetne nevezni. Gyógyító, regeneráló hatást fejt ki - mint amikor az embereket mesterséges kómában tartják - egészen sejt szintig lemerülve. Valamint sok mindent megtudhatunk önmagunkról abban az esetben ha tudjuk melyik jelzés mit jelent és helyes az értelmezésünk.

Kezdjük.

Az első napunk nehezen indult, de mire mindenki eljutott a csoportból a megbeszélt helyre nemsokára elkezdtük a tanulást ami a meditációval kezdődött. Első lépés a helyes test tartás ami az esetünkben a széken a leghátrébb csúsztunk és úgy támasztottuk ki a derekunkat, hogy egyenes legyen. Azért ajánlatos kitámasztani magunkat hozzá, hogy ne kelljen még arra is odafigyelnünk és teljesen át tudjuk magunkat adni önmagunk számára. Amikor meditálunk és helyesen abban az esetben a tudatosan akadályozó énünk (ego) félre áll és képesek leszünk kapcsolatot teremteni valódi énünkkel.

Következő lépésként a lábunkat vagy a földön tartottuk vagy török ülésben helyezkedtünk el, csak és kizárólag a török üléses pozícióban fordulhat elő, hogy keresztezzük valamely testrészünket (gondolom a csakrák nyitása miatt).

Ezután a kezünket lazán a combunkra helyeztük majd középső ujjunkat a hüvelyk ujjunkhoz érintettük. Ennek csupán annyi a jelentősége ahogy a tanítónk mondta, hogy egyfajta kapcsolóként működik és könnyebben lehet elérni a kívánt hatást. Egy újabb ilyen pontja a meditációnak a szájban van. A nyelvet a felső fogsor és a szájpadlás találkozásához kell érinteni az első metszőfogak mögött (ezt már olvastam egy könyvben ami az öngyógyítással foglalkozik és Taoista módszereket alkalmaz a gyógyuláshoz).

Ezek után ahogy sok helyen is írják, figyelmünket egyetlen dologra kell koncentrálnunk miután lehunytuk szemhéjunkat. Mi zenére meditáltunk és még egy perc sem telt el máris jelentkeztek az első tünetek.

Nálam fültől-fülig ért a szám és végig mintha röhögő görcs lett volna úrrá rajtam, próbáltam vissza fojtani, de rosszul tettem, ki kellett volna engednem hiszen ez a lényege, hogy a rajtunk keresztül söprő érzelmi hullámoknak ne szabjunk gátat, igen ám csak nem akartam zavarni a többieket hangoskodásommal, de végül még így is sikerült a mellettem ülőnek a figyelmét magamra vonnom amit szó szerint "éreztem".

Továbbá jelentkeztek egyéb tünetek is. Az egyik ilyen, hogy a bal felem kezdett érzéketlenné válni kezdve a kezemtől a bal arcomig. A fejem balra akart bicsaklani, mert elnehezült és a hátsó részénél is éreztem valamit. A jobb arcom ezzel szemben bizsergett egészen "halványan". A végére már mind a két felemből kiment az érzet és téves információkat küldtek az agyamnak az állapotukról.

Másik ami még közben volt, hogy a szemhéjamon belül hullámokat láttam és vibrálásokat amik a szemöldökömmel lehettek egy vonalban helyileg. Ha nem lett volna elég már megértettem a korona csakra jelentését. Szó szerint olyan érzésem volt mintha egy korona lenne a fejemen és éreztem ahogy az energiák mozgolódnak és áramolnak a fejem tetején. Nagyon érdekes és teljesen új élmény volt számomra. Nagyon tetszett.
Amúgy a jó meditációhoz legalább fél óra szükségeltetik.

Másnap egy másik mantrára meditáltunk ami a szívcsakránkra volt hatással elsősorban. Ekkor már csak hébe-hóba jött a mosoly az arcomra. A bal felem zsibbadt vagy érzéketlen lett, de talán kissé máshogyan, mint az előző napon. A fejem ugyan úgy balra akart lecsavarodni a helyéről. Színeket láttam zöldet és narancsot. Valamint árnyat láttam magam előtt amire azt hittem, hogy a tanítónk, de csak nem lehetett mivel szinte ugyanakkor valakinek a jelenlétét is éreztem ahogyan elsétál mögöttem jobbról balra a csoport társam irányába. A vége felé éreztem némi fájdalmat a szívem körül, ami fel fel bukkant a későbbiek folyamán mikor a hét folyamán hallgattam azt a mantrát.

A második napon tapasztaltak voltak az inkább aktuálisabbak. Ugyanis a jelentése a fájdalomnak a szívemnél azt jelenti, hogy zárt a szívcsakrám, nagyon. Ezért éreztem olyan kevés fájdalmat. Képzeld el amint a vastag jeget egyetlen jégcsákánnyal akarod feltörni. Kemény páncélt növesztettem köré. A másik, a bal felem... a női oldal és mint férfi a nőkkel kapcsolatos azon belül is a párkapcsolatra jellemző. Az érzéketlenség egyik jele, hogy sok mindent nem akartam tudomásul venni a nő irányából amiket felém küldött, ezért elfojtottam azokat is és most a testemen keresztül a tudatom a tudatalattim a tudtomra adta...

Az elmúlt napokban csupán egyetlen alkalommal sikerült még eljutnom a meditációs állapotig, de az rosszul sült el. Ugyanis jelentkeztek a megszokott téves információk az ujjakban és ellazulás jelei, de elkezdtem szédülni utána, folytattam. A következő tünetek jelentkeztek még. Éreztem ahogyan "égni" kezd a bal mellem és gyengébben a jobb is valamint a torkom is megperzselődött és olyan volt, mintha valaki gyengén/gyengéden hozzá ért volna. Nagyon rosszul is éreztem magamat és alig jutottam el 15-18 percig. Inkább abba hagytam és kidőltem aludni még egy kicsit meló előtt. Az utolsó alkalomból nem tudok következtetéseket levonni érdemlegesen mivel egyedül végeztem a gyakorlatot, a tanító nélkül, itthon és nem volt aki elmagyarázza a tapasztaltak jelentését...

Szóval ennyi lenne egyenlőre, nagyon nem tudtam gyakorolni mivel szerdától kezdve intenzíven csak dolgoztam és alig tudtam aludni, de megfigyelésem szerint ha valaki minél többet mozog és cselekszik annál többet bír, annál inkább életre kel még ha a hangulata nem is ezt támasztja alá.